Reggel arra keltem fél 4-kor, hogy azt álmodtam, hogy átmentem vizsgán és mentem is motorozni Párommal. Sajnos csak álom volt, de legalább jól ébredtem, bár kicsit túl korán 
8 fele hívtam Tibort, hogy hétágra süt a nap, ha nincs elmenős munkája, menjünk gyakorolni
Ma Hatvanba vettük az irányt, arra még nem voltam, csak egyszer, akkor is csak megálltunk a benzinkúton, majd jöttünk is haza, mert beborult. El is kaptam egy jó kis jégesőt (akkor áztam sz*rrá és jól fel is fáztam
). Szóval kb. 2 órát forgolódtunk mindenfele, ez egyáltalán nem volt ismerős terep, szóval most nem volt meg az az érzés, hogy "itt 30-as tábla lesz", "itt jobb kezes utcák", "itt balra elfordul a főút", meg a szokásos betanult módszerek az ismert környezetnél. Tibor egyszer rám szólt a rádióban, hogy miért nem vettem kisebbre a jobbra kanyart. Azt hitte nem tudom bevenni
Mondtam neki, hogy nem volt kedvem belemenni a 5x3-es víztócsába, kimaradtam ebből a buliból és láttam, hogy szemből se jönnek. Jó, ha vizsgán fordul elő ilyen, ott inkább belemegyek, nehogymár ilyenért buktassanak meg, mert nem akarom összesarazni a motort. Erre vissza szólt röhögve: "Tanuló nem pofázik!", én meg: "Igenis Uram!". Bírom Tibort. 60 éves lassan, de nagyon jó fej!
Meg mindig mondja, hogy Ő a büdös életbe nem ülne motorra. Fél tőle
Pedig mondtam neki, hogy leszek az oktatója, csak várja ki, hogy legyen időm letenni az oktatói vizsgát
Akkor legalább nem csak apám oktathatna hivatalosan motort a cégnél
Amúgy meg lettem dicsérve. Mentünk még ugyebár pár kört, és akkor igyekeztem megmutatni, hogy megy az a "belső íves" kanyarodás, vagy hogy mondjam. Röhögve megint bele szólt a rádióba Tibor: "Megy ez, ha akarod!", visszaszóltam: "Csak szerencsém volt!"
Egyre jobban érzem a motort, egyre merészebben döntöm kanyarban, és egyre jobban bízok magamban is, mert eddig volt egy kis para, hogy "csak el ne dőljek", meg hasonlók. Tegnap ahogy voltam Gödöllőn, emelkedőn kellett megállni (elég hülye kereszteződés), és akkor azért bénáztam eleget indulásnál. Kicsit leblokkoltam, hogy apám mögöttem figyel, meg akkor szállt ki és ordított rám, hogy úgy menjek ki, hogy Ő is kiférjen utánam. Ezáltal ma el is mentünk Aszódon az egyik elég meredek utcára, hogy gyakoroljam ezt az emelkedőn elindulást. Simán ment, most nem izéltem, hogy húúú hogyan is kell: kuplung behúz, lábfék, kuplung engedése érzésig, picike gáz, lábfék el és indulás fel. Kb. 20-szor elgyakoroltuk, mire szólt is nekem Tibor, hogy ez miért nem ment tegnap, mert most tök jól megcsináltam. Mondom, akkor ott volt apa
Válasz: "Mindent értek." 
A lényeg, hogy a mai vezetésem nagyon jól sikerült, és most már tényleg érzem, hogy tutira meglesz.
Semmi se állhat az 'A' jogosítvány és közém
Max anya
További szép estét!
MSE

8 fele hívtam Tibort, hogy hétágra süt a nap, ha nincs elmenős munkája, menjünk gyakorolni







Amúgy meg lettem dicsérve. Mentünk még ugyebár pár kört, és akkor igyekeztem megmutatni, hogy megy az a "belső íves" kanyarodás, vagy hogy mondjam. Röhögve megint bele szólt a rádióba Tibor: "Megy ez, ha akarod!", visszaszóltam: "Csak szerencsém volt!"



A lényeg, hogy a mai vezetésem nagyon jól sikerült, és most már tényleg érzem, hogy tutira meglesz.



További szép estét!
MSE