A napokban a Dakar Rally kapcsán került szóba a magyar mentalitás. Tudniillik divat olyan közhelyekkel dobálózni, hogy "magyar magyarnak farkasa" és hasonlók. Márpedig nem szeretem az általánosítást - még ha néha bele is esem ebbe a hibába.
Velem is történt már olyan - nem is egyszer - hogy a korábban barátomnak gondolt illető keresztbe tett az üzletben, kihúzta a lábam alól a biztonságosnak gondolt talajt, vagy a fejemen áttaposva jutott feljebb. Elég rosszul esett. Az anyagi veszteség csak másodlagos. A legrosszabb az a tudat, hogy ismét csalódnom kellett egy barátban.
Persze azóta a barátságot is átértékeltem. Rájöttem, hogy attól még nem barátom valaki, mert segítek neki, és ő ezt szívesen kihasználja. A barát az, aki nekem segít... Szóval mára eljutottam oda, hogy ha más is hozzám hasonló tapasztalatokat gyűjtött az évek során, és pont annyira bízik meg az emberekben, mint én, akkor az a 22-es csapdája. Tehát: "Segíts magadon, az Istenis megsegít."
Mindezek mellett nem gondolom, hogy mások átverése, kihasználása, ötleteinek vagy vállalkozásának ellopása nemzetiségtől függő dolog lenne. Esetleg vallástól igen, mert aki némiképp fejben tartja a tízparancsolatot, vagy bármely vallás alappilléreit, az nem tesz olyat másokkal, amit magának nem szeretne. Aki mégis ilyesmit csinál, az egyszerűen rossz ember.
Ezt próbáltam elmagyarázni a fent említett fórumbejegyzésben, mikor a Padova Bike Expo-ról kezdem összegyűjteni az anyagot a beszámolóhoz. Habár nagyjából 13 éve követem a kiállítás eseményeit, még engem is megzavartak a Motor Bike Expo és a Bike Expo Show nevekkel. Aztán kicsit utánaolvasva a doloknak, szépen kirajzolódott egy olyan történet, amire simán rámondanánk, hogy "magyar menatlitás" - ha nem Olaszországban történt volna.
Azért ez jó. Megint igazam lett. Nem kell magam rosszul érezni azért, mert magyar vagyok. Igazam lett, mert máshol is csinálnak ilyesmit az emberek önös vagy üzleti érdektől vezérelve. Persze nehéz igazságot tenni. Az olaszok esetében, és az én történeteimben is. Valószínűleg mindenki megpróbálta az adott helyzetből kihozni a legjobbat. Ha már megtörtént, menteni, ami menthető.
A végén pedig mindenki okosabb lesz, hiszen "ami nem öl meg, az megerősít".
Persze azóta a barátságot is átértékeltem. Rájöttem, hogy attól még nem barátom valaki, mert segítek neki, és ő ezt szívesen kihasználja. A barát az, aki nekem segít... Szóval mára eljutottam oda, hogy ha más is hozzám hasonló tapasztalatokat gyűjtött az évek során, és pont annyira bízik meg az emberekben, mint én, akkor az a 22-es csapdája. Tehát: "Segíts magadon, az Istenis megsegít."
Mindezek mellett nem gondolom, hogy mások átverése, kihasználása, ötleteinek vagy vállalkozásának ellopása nemzetiségtől függő dolog lenne. Esetleg vallástól igen, mert aki némiképp fejben tartja a tízparancsolatot, vagy bármely vallás alappilléreit, az nem tesz olyat másokkal, amit magának nem szeretne. Aki mégis ilyesmit csinál, az egyszerűen rossz ember.
Ezt próbáltam elmagyarázni a fent említett fórumbejegyzésben, mikor a Padova Bike Expo-ról kezdem összegyűjteni az anyagot a beszámolóhoz. Habár nagyjából 13 éve követem a kiállítás eseményeit, még engem is megzavartak a Motor Bike Expo és a Bike Expo Show nevekkel. Aztán kicsit utánaolvasva a doloknak, szépen kirajzolódott egy olyan történet, amire simán rámondanánk, hogy "magyar menatlitás" - ha nem Olaszországban történt volna.
Azért ez jó. Megint igazam lett. Nem kell magam rosszul érezni azért, mert magyar vagyok. Igazam lett, mert máshol is csinálnak ilyesmit az emberek önös vagy üzleti érdektől vezérelve. Persze nehéz igazságot tenni. Az olaszok esetében, és az én történeteimben is. Valószínűleg mindenki megpróbálta az adott helyzetből kihozni a legjobbat. Ha már megtörtént, menteni, ami menthető.
A végén pedig mindenki okosabb lesz, hiszen "ami nem öl meg, az megerősít".
