Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

"Ezek a mai fiatalok" - elmélkedés az élet nagy dolgairól

Ma egy kicsit elgondolkodtam és egy öngerjesztő folyamat gyanánt szépen felidegesítettem magam :D
Az elején leszögezem, hogy nem kívánok se politizálni, se senki vallási, vagy faji hova tartozását megsérteni. Remélem sikerülni is fog a blog végéig...

Elkezdtem gondolkodni a jövőről, a mai fiatalság helyzetéről, mert hát aktuálissá kezd válni számomra a nagybetűs életbe való kilépés, az örök mókuskerékbe való belépéssel. És egyrészt szomorú, másrészt ideges lettem. Most megpróbálom néhány gondolatom megfogalmazni.

Annó édesapám, amikor leérettségizett a szakközépbe két lehetősége volt: elmegy dolgozni vagy továbbtanul. (Ez túl sokat nem változott most se) Ő a munkát választotta. Elkezdett dolgozni, majd szépen bevitték katonának kb két évre (+- pár hónap, nem tudom pontosan) mert nem tanult tovább. Mikor elkezdett dolgozni, egy öreg szaki mellé került. Ez a szaki csak vakargatta a fejét és forgatta a szájába a cigit a probléma megoldásán, nézett mert neki már a színes TV bizony űrtechnika volt. Persze apám kb 5 perc alatt megoldotta volna, de hát ő csak a segéd volt. És itt jön a gondolatmenet eleje. Apám egész életébe arra várt, hogy végre ő is megbecsült öreg szaki legyen, hogy a kis tanonc az ő táskáját vigye és jóformán meg se kelljen mozdulnia a busás jövedelemért. Nos ez sosem jötte el, mert közbe jött a rendszerváltás és más lett a módi.

Itt van apám 53 évesen, beleszakad a munkába, hogy tudja tartani a tempót a fiatalokkal, mert ha nem nyilván őt rúgják ki először és akkor munkát már nem talál. Mert hiába a szakmai tapasztalat, a rutin az évek, a régen híradásiparnak nevezett valami igencsak gyorsan fejlődő szakág, sőt most már inkább az informatika vette át a helyét, azzal pedig ő már nem tud lépést tartani.

Régen nagyjából, ha jól dolgozott valaki, akkor onnan ment nyugdíjba, ahova először belépett (vagy nem :)) De minden esetre lehetett hallani olyanról, hogy ledolgozott itt-ott 20-30-40 évet. Manapság mi van? Ha 5 évet el tud tölteni az ember egy cégnél, akkor már fasza gyerek. Régen mivel kötelező volt dolgozni, ezért a munkanélküliség is kisebb volt (papíron tán nem is létezett) nem volt az, hogy mi lesz ha kirúgnak, mert nem rúgtak ki (hacsak nem csináltál valami eget rengető baromságot)

De nem is kell, hogy 50 éves legyen az ember. 35-40 évesen sem találsz már munkát, hiába a tapasztalat, a papírok, a nyelvtudás akármi. Valahol túlképzett vagy, valahol kevés amid van, valahol nem fizetnek meg, vagy csak nem tetszik, hogy van gyereked/családod, az meg főleg nem ha a gyerek kicsi, mert akkor beteg lesz, akkor neked otthon kell vele lenni és nem tudsz napi 10 órát rostokolni éhbérért.

Igen ezen kezdtem el én gondolkodni. Hogy itt vagyok/leszek, mint fiatal pályakezdő. A munkahelyek feléhez kellene diploma, ami nincs és nem is lesz, mert igazából nem látom értelmét olyannak, amivel semmire se megyek, ami meg érdekel az (számomra) elvégezhetetlen. A másik felébe meg olyan pályakezdőt keresnek, akinek van 3-5 év szakmai tapasztalata. És akkor esetleg, ha mégis megfelelnék néhány helyen akkor jönnek a kínos kérdések: dohányzom-e, kávézom-e (mert ugyebár ha igen, akkor ez is a munkaidőből vesz el) Hogyan látom magam 5 év múlva? Itt meg véletlen se említse meg az ember a család, gyerek stb témát mert ismét egy rossz pont. Kérdezem én akkor ki az ideális?

De tegyük fel, hogy találok munkát. Akkor jönne a következő lépés, hogy szépen lassan el kéne szakadni itthonról és saját lábra állni, saját lakás, autó stb. Meg tudja nekem valaki mondani, hogy ma Magyarországon mekkora az a nettó kereset, ami elegendő ahhoz, hogy egy pályakezdő szépen lassan elkezdjen félretenni, lakást, házat, autót, motort stb venni, családot alapítani, gyerekeket felnevelni? És mondjuk nem úgy, hogy 25-30-40 évre eladósodik egy vagy több hitellel, esetleg még adósságspirálba is kerül.

Nagyon mérges lettem, ahogy nézegetem a nagy hiper/szupermarketek akciós újságjait. Másnak is feltűnt az utóbbi fél egy évben milyen drasztikus mértékben emelkednek az árak? Pedig az alap élelmiszerek áfáját még csökkentették is. A benzinről, gázról és egyebekről már nem is beszélve. Nekem még egyelőre nincs ilyen nemű kiadásom, mint itthon lakó csemetének, akinek a szülője igyekszik mindent a feneke alá tolni. De a kis gyerekes, a nyugdíjas?

Félre értés ne essék nem panaszkodni akartam, hogy milyen rossz nekem. Csak elszomorít a tény, hogy jó esetbe hány év kell ahhoz, hogy az ember lánya a saját lábára álljon? Vagy maradjon mindenki a szülei nyakán, nem kell saját lakás, család, gyerek a lényeg, hogy nekem jó legyen.

Azon is elgondolkodtam, hogy egyre több embertől hallom a minek erre a világra szülni kijelentést. Én 3 gyereket is szeretnék (egyelőre még tartom is) de komolyan kezdek szépen lassan arra jutni, hogy igaza van annak, aki erre a világra nem szül gyereket. Csak az a baj, hogy minél többen így gondolkodnak, annál kevesebb gyerek születik, annál kevesebben lesznek azok, akik megtermelik a nyugdíjas nyugdíját. Bár lassan már nyugdíjas se lesz, mert annyira felemelik a korhatárt.

Igazából lehet, hogy az egésznek a kulcsa ez a nagy büdös kapitalizmus meg a fogyasztói társadalom és a nagy nyugatosodás. Boldogok a lelki szegények mondják sokan. És lehet, hogy igaz. Mert régen, amikor még nem volt választék se a felvágottak, se a gyümölcsök se a ruhák között, akkor is lehetett élni. És ez a munkára is igaz. Nem volt ennyi féle munka és munkahely, mindenki megvolt a maga kis pénzével. Tudta, hogy ha jól dolgozik, kimegy május 1-jén, akkor előbb vagy utóbb lakása is lesz, autója is, nyaralni is el tud menni, a gyerek is látja a Balatont. Valahogy, ahogy nőtt a kereslet nőttek az igények és ez az egész nagy marketinges piacgazdaság izé elhatalmasodott felettünk...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy világot is látnék. Utazgatni is szeretnék, meg motorozni. Elhatároztam, hogy idén biza megyek vagy 7000 km-ert motorral (tudom nem sok az, de a tavalyi 3000-nek mégis a duplája) csak amikor kiszámoltam, hogy ez mennyi benzinpénzt jelentene, na akkor kaptam szívrohamot.

De biztosan nekem nagyok az igényeim így tojáshéjas fenékkel, és majd alább adom ezeket, ha bekerülök a mókuskerékbe...


Remélem azért sikerül kihámozni a lényeget ebből a sok gondolatfoszlányból és elindítok egy véleménycsatát :hura: Kérem a nálamnál kicsivel, jóval és sokkal idősebbeket hogy írják meg: én reagálom túl, vagy tényleg nem könnyű egy mai fiatalnak?! (és persze idősebbnek sem)

Hozzászólások

Felejtsetek el ezt a külföldön!Aki otthon nem tud ervenyesülni az külföldön se.Raadasul akarhogy is tanult valaki egy nyelvet az iskolaban az bizony keves a hivatalokba de sokszor a mindennapi eletben is.
 
Yama750;bt17745 írta:
Aki meg elment és odakint talált társat, az meg még öregkorára se érzi valóban otthon magát külföldön és állandóan visszavágynak... (lásd Suzu, Hajós, Motorosnagyi)

Ez meg nyugodtan lehetne egy masik blog temaja.Egyebkent öreg az orszagut:)
 
Na, mennyetek mán az öregségetekkel, akkor most írjam azt hogy mi tojáshéjasok, vagy hogy tegyek különbözőségjelet közénk születésügyileg? :D
 
Addig jó amíg látod értelmét a gürcölésnek (kvázi van miért, még ha lassan is mennek a dolgok). Amikor már nem látod értelmét, na akkor vagy elveszve. Legyen célod, és légy kitartó, a számadatok lényegtelenek.

A nálunk lévő "kapitalizmus" valójában a multik modern rabszolgatartása a gyarmatbirodalomban, a szocializmus meg mint ideológia egyszerűen összeegyeztethetetlen az európai ember értékrendjével (kizárólag a családunkért és a saját dolgainkért vagyunk hajlandóak megfeszülni, de a nagy közös társadalmi célra nem gerjedünk, max. az abból kivehető haszonra).

Sok víznek kell még lefolynia a Dunán ahhoz, hogy rájöjjünk mi hogyan nekünk az igazán jó, és legfőképpen azt tegyük ami tényleg a fejlődés útjára visz, és nem épp a legolcsóbb/legkönnyebb dologgal tömjük be a saját szemünket - mind politikai, mind szociális téren és mind a mindennapok terén. Baromi sok meló maga a szellemi fejlődés is, és amíg ez nem kollektív igény, addig könnyen letaposnak a többség erejével a mindennapi mókuskerékben.

De ne add fel, mert nem a mások világát kell megváltanod, hanem csak a magadét. A többiek meg majd jól példát vesznek rólad, és mindenki csak egy kicsit javít majd a saját életén, és az egész világ jobbá fog válni (ez egy másik fixa ideám).
 
Hát végigolvastam az össze hozzászólást, külön-külön mindegyikőtöknek igaza van. Sajnos a mai világban,már nem elég ha annyi jut, hogy elmenj egy moziba havonta, vagy esetleg néha kirándulni. Nem beszélve az egyre nagyobb igényt minden másban.
Sajnos azért azt kell cáfolnom, hogy ne máshol keress melót, ha itthon nincs akkor külföldön. Spórolni meg igenis lehet, ha ügyes vagy.
A párom 6 éve, én meg a második éve vagyok Ausztriába és nem azért mert nem volt jobb dolgunk. Itt viszont annyi a fizunk, hogy otthon legalább mérnöki diplomának kéne lenni ennyiért.
Család megszokta, hála az internetnek napi kapcsolatban vagyunk.

Régen mikor még fiatal voltam, az első szempont a család volt, 20 évesen már volt egy lányom amit akartunk és terveztünk is. Na most az én lánykám 30 évesen ért el oda, hogy gyereket szülne. A fiam meg még nem is gondolt rá pedig 27 éves.
Az Ő kilátásuk se rózsás, de próbálunk segíteni, ha otthon lennénk nem biztos ugyanúgy megtehetnénk.
Hát csak ennyi.
Hajos;bt17747 írta:
Felejtsetek el ezt a külföldön!Aki otthon nem tud ervenyesülni az külföldön se.Raadasul akarhogy is tanult valaki egy nyelvet az iskolaban az bizony keves a hivatalokba de sokszor a mindennapi eletben is.
 
Spéti;bt17752 írta:
Hát végigolvastam az össze hozzászólást, külön-külön mindegyikőtöknek igaza van. Sajnos a mai világban,már nem elég ha annyi jut, hogy elmenj egy moziba havonta, vagy esetleg néha kirándulni. Nem beszélve az egyre nagyobb igényt minden másban.
Sajnos azért azt kell cáfolnom, hogy ne máshol keress melót, ha itthon nincs akkor külföldön. Spórolni meg igenis lehet, ha ügyes vagy.
A párom 6 éve, én meg a második éve vagyok Ausztriába és nem azért mert nem volt jobb dolgunk. Itt viszont annyi a fizunk, hogy otthon legalább mérnöki diplomának kéne lenni ennyiért.
Család megszokta, hála az internetnek napi kapcsolatban vagyunk.

Régen mikor még fiatal voltam, az első szempont a család volt, 20 évesen már volt egy lányom amit akartunk és terveztünk is. Na most az én lánykám 30 évesen ért el oda, hogy gyereket szülne. A fiam meg még nem is gondolt rá pedig 27 éves.
Az Ő kilátásuk se rózsás, de próbálunk segíteni, ha otthon lennénk nem biztos ugyanúgy megtehetnénk.
Hát csak ennyi.

Sporolni mindenhol lehet. Az is igaz ha atszamitja az ember mas a fizu de masok a kiadasok is lakber es hasonlok.Na es akarhogy akarmint van mindig idegen (auslander)maradsz.
 
Szia Babulu! Az állással való kesergésed sajnos tényleg így van....de soha nem volt könnyebb hidd el! a Lényeg soha ne add fel, és akkor összejön még az is amiről álmodni se mertél volna:D
Csak egy jó tanácsot szeretnék adni....soha ne érezd azt, hogy ciki huszonévesen még a szülőkkel élni. Majd ha már dolgozol és eleget félretettél akkor indulj el! Addig meg fel a fejjel! Sajnos vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben lévő fiatalok is....!
 
Én arra jöttem rá itt pesten, hogy ha valaki bejut egy új irodaházba mint munkavállaló akkor qrva jól fog keresni semmi munkáért, aki meg termelő munkát végez az meg éhezik!
Voltam sok irodában ahol tábla jelzi, hogy hányszor 10 vagy 100 millió forintot vagy eurót kaptak oktatási vagy munkakörülmény javításra vagy csak valami kamu indokkal!
Ennyi pénzből vidáman elvannak egy darabig de utána mit csinálnak?
Megint igényelnek támogatást?
Az a baj, hogy minél feljebb van valaki annál több joga van!
Már jár neki mindenféle költségtérítés és támogatás, stb! :morog:
 
Z
Igazad van Babu,jól látod dolgokat,de ne keseredj el,mindig van előre!:D
Kedves Hajós,te tisztában vagy az itthoni átlagkeresettel és az átlag kiadással?
Kint,mondjuk nálatok kb 4x annyi a fizu mint itthon,a kiadás talán a 2x-ese az itthoninak.Nem kell hozzá Sherlock Holmes-i logika melyikből könnyebb gazdálkodni.......
 
zéé77;bt17762 írta:
Igazad van Babu,jól látod dolgokat,de ne keseredj el,mindig van előre!:D
Kedves Hajós,te tisztában vagy az itthoni átlagkeresettel és az átlag kiadással?
Kint,mondjuk nálatok kb 4x annyi a fizu mint itthon,a kiadás talán a 2x-ese az itthoninak.Nem kell hozzá Sherlock Holmes-i logika melyikből könnyebb gazdálkodni.......

Kb tisztaba vagyok mert egyreszt eleg sok ismerösöm testverem van otthon aztan haza is jarok eleget es olvasok is.
De atszamitani teljesen felesleges es sohasem realis.Hidd el nekem az atlag embernek ugyanolyan gondjai vannak itt is mint otthon.
 
lator;bt17737 írta:
:ne:Régen sem volt jobb, csak másképp volt szar.
Igaz, hogy volt munkahelyed, ha meg nem akkor 3 nap után jött a körzeti megbízott,hogy kmk ( közveszélyes munkakerülő ) vagy.
Az állami fizetésből meg max 3 pár adidas edzőcipőt tudtál megvenni vagy max 6 pár tisza edzőcipőt, ami 2 hónap után szétmállott a lábadon.Ha valamire vinni akartad akkor is melózni kellett éjjel nappal, vagy seftelni, amit néha díjaztak a szervek :)

Naugye.
 
Na, erről van tapasztalatom. :( Két évig voltam munkanélküli. Nem volt olyan nap, hogy legalább egy önéletrajzot ne küldtem volna valahova. Válaszra sem méltattak általában. Ha mégis behívtak, az még roszabb volt.Első két kérdés, még köszönés előtt: van párja? Mikor akarnak gyereket? Aztán megköszönték, hogy eljöttem, és közölték, hogy sajnos túlképzett vagyok. Szakmán belülire be se hívtak, mert ugye kell a 3-5 év gyakorlat, ami nem volt. (Örülj, hogy nincs diplomád! Engem mindenhonnan a túlképzettség miatt zavartak el, pedig csak egy vacak, semmiresejó fősuli!) Tényleg nem rajtam múlott, hogy nem lett munkám. Még gyorsétterembe is próbálkoztam, köztudottan takarítással kellet volna kezdenem, onnan lehet feljebb lépni, de túlképzett voltam oda is... Attól, hogy diplomám van, még ismerem a felmosórongyot... Ezután anyukám szerzett nekem melót. Mivel akkoriban még pesti voltam, a melóhely meg vidéken, így hétköznap anyukámmal, hétvége pesten az akkori párommal. Hogy ezt miért mondom? Mert ezzel megtanultam, munkakeresésnél a kulcs a kapcsolat... Ha anyukám nem segít, még most is pesten munkanélküliskedem. A mostani melómat, meg úgy szereztem, hogy a kórház ápolási igazgatójával együtt jártunk minden évben sielni... Ismer kiskorom óta, apám és a férje legjobb haverok vagy 35 éve.
 
Mindenkinek köszönöm az építő jellegű kritikát :)
Hajósnak annyit fűznék hozzá, hogy más országok is léteznek. A párom volt munkaköre úgy szűnt meg, hogy a munkatársai egy részét kiszervezték/áthelyezték Szingapúrba min. 1 évre (ha ez előtt visszajönnek az 5000 dollárba fáj nekik) Ottani fizetést kaptak, ottani lakást bérelnek ottani árakon, és buliznak, élnek költenek ottani árakon. Aki spórolósra veszi a figurát kb havi 300-350 ezer ft-ot tud félre rakni, aki meg él, mint marci hevesen az semmit. Nem tud az ember úgy létezni (akár csak nyaralni) külföldön, hogy ne számolgasson át mindig mindent.

Intrunak annyit, hogy nem azért hoztam fel az elköltözés témát, mert cikinek érzem az itthon lakást ;) Igazából tudom, hogy addig jó nekem, amíg nem a saját seggemen sza**k (bocs, de ezt nem tudtam máshogyan) Igazából csak kényelmi szempontja lenne az elköltözésnek/összeköltözésnek ;)

A lényeg, hogy ismét rájöttem, hogy milyen jó dolgom van és hogy lehetne rosszabb. A dolgok pozitív oldalát kell nézni. És a megoldást kell keresni nem a kifogást. Átértékelődtem: szeretnék júniustól (remélem el is végzem a sulikat) egy állást, amiből tudom tankolni a Zümmögőm és szeretnék még időt is erre :D
 
Hát egyetértek veled!
Itt sem drágább a bérlakás mint otthon, de a fizu jóval több, na meg lassan kintről hozom haza a kaját is,, na nem mindent, de nagyon sokat, mivel olcsóbb. Lehet számolni, ha otthon nincs meló akkor mi van várjuk a segélyt, vagy vegetálunk, akkor inkább külföld. Azért azt jól meg kell nézni hová megy az ember gyereke, sok az átverés, a kamu cég. Nem lehet mindenkiben megbízni.
Hajós, lehet, hogy itt idegen vagyok, de legalább nem lóg ki a seggem a gatyából és még jól is érzem magam. Nem azért vagyok kint, mert otthon nem szeretek, csak egyszerűen nem kaptam munkát sehol, vagy csak szinte éhbérért, akkor inkább itt kint melózom.
zéé77;bt17762 írta:
Igazad van Babu,jól látod dolgokat,de ne keseredj el,mindig van előre!:D
Kedves Hajós,te tisztában vagy az itthoni átlagkeresettel és az átlag kiadással?
Kint,mondjuk nálatok kb 4x annyi a fizu mint itthon,a kiadás talán a 2x-ese az itthoninak.Nem kell hozzá Sherlock Holmes-i logika melyikből könnyebb gazdálkodni.......
 
Ha szabad szólnom nekem is pár szót.:)
Mi a párommal 20-éve ismerjük egymást.Közös döntés volt az első gyermek.Pedig albérletbe született.
Ha arra várunk,hogy saját közös fészekbe szülessen akkor most 35-éves fejjel jöhetett volna el az ő ideje.Nekünk sajnos nem adatott meg a szülői segítség.:(Szívfájdalom de Ők már nem látják felnőni az unokákat.Én azt mondom merjen az ember lépni,belevágni a dolgokba,mert az élet nem véges.
Nem könnyű tudom.Senkinek sem az.De megéri.:)
 
Spéti;bt17804 írta:
Hajós, lehet, hogy itt idegen vagyok, de legalább nem lóg ki a seggem a gatyából és még jól is érzem magam. Nem azért vagyok kint, mert otthon nem szeretek, csak egyszerűen nem kaptam munkát sehol, vagy csak szinte éhbérért, akkor inkább itt kint melózom.

Nezd nem akarok ebböl nagy vitat de van egy kis tapasztalatom a 3 orszagban eltem eddig es 28 eve vagyok kint.
Erdekes modon azt latom hogy emberek diplomaval vagy annelkül mindegy.Kijönnek es elvalalnak olyan munkat amit otthon a vilag kincseert se valalnak el.Latom hogy hol es hogy elnek. stb stb.Aztan ha meg haza is kell küldeni penzt ezert vagy azert.Nem azt mondom hogy nincs kivetel de nagyon keves.
 
Z
Látod Hajós,itt a kulcs mondat: "28 éve vagyok kint";éppen ezért lövésed sincs mi van itthon.
 
pontosan azért van lövése,lövésünk róla,mert van összehasonlítási alap.Hajós és én többször voltunk Hu.-ban a 28,ill.22 év alatt,mint egy átlag magyar külföldön.évente hetekre haza járunk,vásárolunk,családtagokkal beszélgetünk,olvasunk.ha nem külföldön dolgozó magyar vagy,hanem állampolgár az adott országban,már nem olyan fényes a jövökép.ha lakást,házat akarsz,egy gyenge egzisztenciát,a kölyködnek valami alapot teremteni 0-ról indulva,örök idegenként közel sem olyan szuper,mint otthon gondoljátok.Hajósnak teljesen igaza van,ha nem is olyan sarkosan,hanem kicsit legömbölyítve,de itt is ugyan úgy kibasznak az átlag melóssal,mint otthon.ha nem volna a lányom,anyagi kötelezettségeim,már régen Luxemburgban dolgoznék,mint vendégmunkás(mint Spéti) és gondok nélkül huzogatnám az elöbört...
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Babulu
Olvasás
1,042
Hozzászólások
134
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Babulu további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére