Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

"Ezek a mai fiatalok" - elmélkedés az élet nagy dolgairól

Ma egy kicsit elgondolkodtam és egy öngerjesztő folyamat gyanánt szépen felidegesítettem magam :D
Az elején leszögezem, hogy nem kívánok se politizálni, se senki vallási, vagy faji hova tartozását megsérteni. Remélem sikerülni is fog a blog végéig...

Elkezdtem gondolkodni a jövőről, a mai fiatalság helyzetéről, mert hát aktuálissá kezd válni számomra a nagybetűs életbe való kilépés, az örök mókuskerékbe való belépéssel. És egyrészt szomorú, másrészt ideges lettem. Most megpróbálom néhány gondolatom megfogalmazni.

Annó édesapám, amikor leérettségizett a szakközépbe két lehetősége volt: elmegy dolgozni vagy továbbtanul. (Ez túl sokat nem változott most se) Ő a munkát választotta. Elkezdett dolgozni, majd szépen bevitték katonának kb két évre (+- pár hónap, nem tudom pontosan) mert nem tanult tovább. Mikor elkezdett dolgozni, egy öreg szaki mellé került. Ez a szaki csak vakargatta a fejét és forgatta a szájába a cigit a probléma megoldásán, nézett mert neki már a színes TV bizony űrtechnika volt. Persze apám kb 5 perc alatt megoldotta volna, de hát ő csak a segéd volt. És itt jön a gondolatmenet eleje. Apám egész életébe arra várt, hogy végre ő is megbecsült öreg szaki legyen, hogy a kis tanonc az ő táskáját vigye és jóformán meg se kelljen mozdulnia a busás jövedelemért. Nos ez sosem jötte el, mert közbe jött a rendszerváltás és más lett a módi.

Itt van apám 53 évesen, beleszakad a munkába, hogy tudja tartani a tempót a fiatalokkal, mert ha nem nyilván őt rúgják ki először és akkor munkát már nem talál. Mert hiába a szakmai tapasztalat, a rutin az évek, a régen híradásiparnak nevezett valami igencsak gyorsan fejlődő szakág, sőt most már inkább az informatika vette át a helyét, azzal pedig ő már nem tud lépést tartani.

Régen nagyjából, ha jól dolgozott valaki, akkor onnan ment nyugdíjba, ahova először belépett (vagy nem :)) De minden esetre lehetett hallani olyanról, hogy ledolgozott itt-ott 20-30-40 évet. Manapság mi van? Ha 5 évet el tud tölteni az ember egy cégnél, akkor már fasza gyerek. Régen mivel kötelező volt dolgozni, ezért a munkanélküliség is kisebb volt (papíron tán nem is létezett) nem volt az, hogy mi lesz ha kirúgnak, mert nem rúgtak ki (hacsak nem csináltál valami eget rengető baromságot)

De nem is kell, hogy 50 éves legyen az ember. 35-40 évesen sem találsz már munkát, hiába a tapasztalat, a papírok, a nyelvtudás akármi. Valahol túlképzett vagy, valahol kevés amid van, valahol nem fizetnek meg, vagy csak nem tetszik, hogy van gyereked/családod, az meg főleg nem ha a gyerek kicsi, mert akkor beteg lesz, akkor neked otthon kell vele lenni és nem tudsz napi 10 órát rostokolni éhbérért.

Igen ezen kezdtem el én gondolkodni. Hogy itt vagyok/leszek, mint fiatal pályakezdő. A munkahelyek feléhez kellene diploma, ami nincs és nem is lesz, mert igazából nem látom értelmét olyannak, amivel semmire se megyek, ami meg érdekel az (számomra) elvégezhetetlen. A másik felébe meg olyan pályakezdőt keresnek, akinek van 3-5 év szakmai tapasztalata. És akkor esetleg, ha mégis megfelelnék néhány helyen akkor jönnek a kínos kérdések: dohányzom-e, kávézom-e (mert ugyebár ha igen, akkor ez is a munkaidőből vesz el) Hogyan látom magam 5 év múlva? Itt meg véletlen se említse meg az ember a család, gyerek stb témát mert ismét egy rossz pont. Kérdezem én akkor ki az ideális?

De tegyük fel, hogy találok munkát. Akkor jönne a következő lépés, hogy szépen lassan el kéne szakadni itthonról és saját lábra állni, saját lakás, autó stb. Meg tudja nekem valaki mondani, hogy ma Magyarországon mekkora az a nettó kereset, ami elegendő ahhoz, hogy egy pályakezdő szépen lassan elkezdjen félretenni, lakást, házat, autót, motort stb venni, családot alapítani, gyerekeket felnevelni? És mondjuk nem úgy, hogy 25-30-40 évre eladósodik egy vagy több hitellel, esetleg még adósságspirálba is kerül.

Nagyon mérges lettem, ahogy nézegetem a nagy hiper/szupermarketek akciós újságjait. Másnak is feltűnt az utóbbi fél egy évben milyen drasztikus mértékben emelkednek az árak? Pedig az alap élelmiszerek áfáját még csökkentették is. A benzinről, gázról és egyebekről már nem is beszélve. Nekem még egyelőre nincs ilyen nemű kiadásom, mint itthon lakó csemetének, akinek a szülője igyekszik mindent a feneke alá tolni. De a kis gyerekes, a nyugdíjas?

Félre értés ne essék nem panaszkodni akartam, hogy milyen rossz nekem. Csak elszomorít a tény, hogy jó esetbe hány év kell ahhoz, hogy az ember lánya a saját lábára álljon? Vagy maradjon mindenki a szülei nyakán, nem kell saját lakás, család, gyerek a lényeg, hogy nekem jó legyen.

Azon is elgondolkodtam, hogy egyre több embertől hallom a minek erre a világra szülni kijelentést. Én 3 gyereket is szeretnék (egyelőre még tartom is) de komolyan kezdek szépen lassan arra jutni, hogy igaza van annak, aki erre a világra nem szül gyereket. Csak az a baj, hogy minél többen így gondolkodnak, annál kevesebb gyerek születik, annál kevesebben lesznek azok, akik megtermelik a nyugdíjas nyugdíját. Bár lassan már nyugdíjas se lesz, mert annyira felemelik a korhatárt.

Igazából lehet, hogy az egésznek a kulcsa ez a nagy büdös kapitalizmus meg a fogyasztói társadalom és a nagy nyugatosodás. Boldogok a lelki szegények mondják sokan. És lehet, hogy igaz. Mert régen, amikor még nem volt választék se a felvágottak, se a gyümölcsök se a ruhák között, akkor is lehetett élni. És ez a munkára is igaz. Nem volt ennyi féle munka és munkahely, mindenki megvolt a maga kis pénzével. Tudta, hogy ha jól dolgozik, kimegy május 1-jén, akkor előbb vagy utóbb lakása is lesz, autója is, nyaralni is el tud menni, a gyerek is látja a Balatont. Valahogy, ahogy nőtt a kereslet nőttek az igények és ez az egész nagy marketinges piacgazdaság izé elhatalmasodott felettünk...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy világot is látnék. Utazgatni is szeretnék, meg motorozni. Elhatároztam, hogy idén biza megyek vagy 7000 km-ert motorral (tudom nem sok az, de a tavalyi 3000-nek mégis a duplája) csak amikor kiszámoltam, hogy ez mennyi benzinpénzt jelentene, na akkor kaptam szívrohamot.

De biztosan nekem nagyok az igényeim így tojáshéjas fenékkel, és majd alább adom ezeket, ha bekerülök a mókuskerékbe...


Remélem azért sikerül kihámozni a lényeget ebből a sok gondolatfoszlányból és elindítok egy véleménycsatát :hura: Kérem a nálamnál kicsivel, jóval és sokkal idősebbeket hogy írják meg: én reagálom túl, vagy tényleg nem könnyű egy mai fiatalnak?! (és persze idősebbnek sem)

Hozzászólások

Nem reagálod túl. Egy másik blogba írtam, hogyan kerestem én állást. Általába 80-100 beadott önéletrajzra jut 1 válasz, 250-300 beadottbú hívnak be eeső interjúfordulóra, és abbú minden harmadikra csak a második fordulóra. Amíg a minisztériumba ingyenélők számúgatják naphosszat, hogy mennyinek KÖLL lennie a munkanéküliségi rátának ahhó, hogy a béreket kellően alacsony szinten lehessen tartani, amíg egy munkáltatónak kb. 224 forintjába kerül 100 Ft kifizetett munkabér, és ebbű a dógozó 52-t kap meg, addig nem lesz javulás. És ezen az se segít, ha leváltjuk a kormányt, csak még a nagy része a népnek erre nem gyütt rá. Ami vót, vót, ee köll felejteni. Apám aszonta, bármi áron, de eggyütt köll maradni a családnak, mer külön-külön nem bódogulunk. Egyre nehezebb ollyat talááni, aki eztet megérti, de nem lehetetlen.
Ha megírod nekem privátba a emilcímedet, kűddök óvasnivalót ezzee kapcsolatba. Nem fogok visszaééni a emilcímed ösmeretévee, de írtam ezekrű öleget, és ha isten is megsegít, még fogok is (következő könyvem címe: A fogyasztói társadalom pszichológiája és módszerei)
Kitartás! (Szálasinak meg a k.va anyja;))
 
Babulu!Sajnos vagy hálisten,de nagyon helyesen látod a tényállást.Igen,ez a nagy magyar valóság,hogy nyúzzák a sokadik réteg bőrünket!Saját életemből merítve mondom,hogy lehet családod,házad,kocsid,még motorod is,de le kell mondanod egy csomó dologról cserébe.Fel se sorolom,mert el megy az életkedved is.Nem csak hogy pénzed nem lesz rá,hanem időd se.Ha nem a melóhelyen rohadsz,akkor otthon próbálod rendbe tartani a háztartást,meg a családi életed.Legyen türelmed a gyerekhez,a férjeddel is legyen minden oké,és még a munkába is tisztességesen helyt kell állni.Nem könnyű,sőt inkább rohadt nehéznek mondanám,DE nem lehetetlen!Néha én is befordulok,hogy minek akartam én egyáltalán ezt,maradtam volna egyedül,már szép karrierem lenne,meg egy csomó pénzem.Vagy nem.A család viszont biztos,hogy itt van.A gyerekekre elég rá néznem és már jobb a kedvem.Értük érdemes élni,hajtani.Egy mosolyukkal szebbé teszik a napot.A szép karrierrel meg mire megyek,ha üres lakásba megyek haza.
Szóval KITARTÁS!A java még csak most jön,de megéri!
 
V
Ezeket a kérdéseket én is feltettem magamnak párszor, meg a hasonló cipőben járó kollégámmal is beszéltünk róla. Mindannyiszor arra jutottunk, hogy ha nem ugrik az ember ölébe pár millió az égből, vagy a szülők nem segítenek be valahogy, akkor nagyon nehéz egyedül elindulni az önállósodás felé. A külön költözéshez még nem is kell eget rengetően nagy fizetés, de akkor azt a pénzt, amit félre lehetne rakni, elviszi az albérlet, a számlák, meg a kaja, és akkor benzint még nem is vett az ember. És még így is, ha úgy számolok, hogy az albérlet árát (mondjuk havi 40-50ezret) lerak az ember, akkor is 10 év, mire (a mostani árakon) egy valamirevaló lakás fele összejön. Az, hogy az egész, az eleve csak álom... Kettesben valamivel könnyebb, de ahhoz meg biztos alapokon álló párkapcsolat kell. (Mondjuk azzal is viccelődtünk már, hogy felesleges a házasság, a közösen aláírt hitelszerződés 15-20 évre jobb, mint az anyakönyvi kivonat...:) )
Diploma ügyben csak azt tudom mondani, hogy egy halom olyan állás van, ahol "valamilyen" diplomát kérnek, és nem feltétlenül szakirányút, mert úgyis betanítják az embert az adott munkakörre. Pl. nálunk a logisztikusoknál, anyagbeszerzőknél fontosabb a nyelvismeret, mint az, hogy logisztikából legyen végzettségük, van pl. egy halom tanári diplomásunk. Viszont lényegesen jobban keresnek, mint a soron egy technikus 3 műszakban... Az meg szerintem néha jobb is, ha az ember nem azzal foglalkozik napi 8-10 órában, amit amúgy nagyon szeret csinálni, mert hamar megunja vagy kiábrándul. Persze nyilván nem egy "már bemenni is utálok" típusú munkahelyen kell megőszülni, de jobb, ha az embernek nem a kedvenc hobbija a munkája.
 
Biztos lesz, aki leorrol, de elmesélem, mit tanultam én az isiben, illetve mit gondolok ezzel kapcsolatban.

Azért volt régen több munkahely, és kisebb munkanélküliség, mert mint te is írtad, muszáj volt dolgozni. Ennek érdekében valóban, nemlétező munkahelyeket találtak ki, vagy több embert vettek fel egy munkakörre, és duplán-triplán fizették a munkát. Különösen az állami cégeknél fordult elő, hogy olyanokért fizettek embereket, mint például a gázszimatolás (kivittek 4-6! embert egy helyszínre és ott szimatoltak, hogy szivárog-e a gáz, értitek). Lényeg az, hogy az államnak ezek a foglalkoztatások meglehetősen sok pénzbe kerültek, és részben erre költötték a felvett nagy hiteleket ahelyett, hogy ide-oda fejlesztgettek volna. És ezek azok a felvett hitelek, amiket most mi fizetünk.

A gyerekszüléssel kapcsolatban pedig nem is olyan régen hallottam egy jó gondolatot: most nyafogunk, hogy minek szüljünk _ide_ gyereket, de elfelejtjük, hogy háborúk, éhinségek idején is szülnek a nők.
(mellesleg sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem voltak jobb helyzetben anno, pedig ők még az előző rendszerben csinálták a leszármazottakat.)

Tény és való, hogy nagyon-nagyon nehéz most, tapasztalom én is a saját bőrömön. De szerintem azon lovagolni, hogy régen minden simán ment, badarság. Ráadásul értelmetlen badarság, mert nem lesz tőle jobb kedved, vagy több pénzed, vagy bármi hasonló.
 
V
Na ja, a jó öreg KMK, meg a "kapun belüli" munkanélküliség... bár erről szerintem Suzu meg Hajós tud majd szépeket mesélni...:)
 
birge;bt17725 írta:
Biztos lesz, aki leorrol, de elmesélem, mit tanultam én az isiben, illetve mit gondolok ezzel kapcsolatban.

Azért volt régen több munkahely, és kisebb munkanélküliség, mert mint te is írtad, muszáj volt dolgozni. Ennek érdekében valóban, nemlétező munkahelyeket találtak ki, vagy több embert vettek fel egy munkakörre, és duplán-triplán fizették a munkát. Különösen az állami cégeknél fordult elő, hogy olyanokért fizettek embereket, mint például a gázszimatolás (kivittek 4-6! embert egy helyszínre és ott szimatoltak, hogy szivárog-e a gáz, értitek). Lényeg az, hogy az államnak ezek a foglalkoztatások meglehetősen sok pénzbe kerültek, és részben erre költötték a felvett nagy hiteleket ahelyett, hogy ide-oda fejlesztgettek volna. És ezek azok a felvett hitelek, amiket most mi fizetünk.

A gyerekszüléssel kapcsolatban pedig nem is olyan régen hallottam egy jó gondolatot: most nyafogunk, hogy minek szüljünk _ide_ gyereket, de elfelejtjük, hogy háborúk, éhinségek idején is szülnek a nők.
(mellesleg sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem voltak jobb helyzetben anno, pedig ők még az előző rendszerben csinálták a leszármazottakat.)

Tény és való, hogy nagyon-nagyon nehéz most, tapasztalom én is a saját bőrömön. De szerintem azon lovagolni, hogy régen minden simán ment, badarság. Ráadásul értelmetlen badarság, mert nem lesz tőle jobb kedved, vagy több pénzed, vagy bármi hasonló.

Igaz, valóban, hogy sok mondvacsinált munka volt, sőt nem is csak munka...
Én nem is siránkozni akarok, hogy mennyivel könnyebb volt régen, hiszen most élek, most kell melót találni, gyereket nevelni stb. Csak megemlítettem, hogy honnan indult ki a gondolatmenet és hogy mennyit változott az ország (világ) kb. 30 év alatt, és nem feltétlen jó irányba. Nyilván élvezem én is a piacgazdaság meg a kapitalizmus jó oldalát is, hogy van választék és örülök, hogy nem egy viszonylagos elszigeteltségben élünk. Csak próbáltam gondolkodni, hogy hova tart a XXI. század... mert szerintem nem jó irányba...
 
Babau Drága!
Én ezeken a kezdeti nehézségek igaz túl vagyok már, de nem vagyok könnyebb helyzetben mint Te...
Én kb: 21-éves koromig laktam a szüleimmel, egy darabig ment a dolog, de valljuk be, hogy egymás agyára mentünk :D Albérletből- albérletbe, 2 melóhellyel, kocsitörlesztővel, napi 4 óra alvással és kő kemény melóval elértem, hogy 30 évesen annyira nem vagyok egészségileg a toppon, viszont van lakásom, immáron saját autóm (lejárt a hitel:hura:) "motorom" és 1 munkahelyem (ami kb: arra elég, hogy a csekkek fel legyenek adva) és agyhalottként lépek be meló után a lakásba... Fel tudok ugyan mutatni valamit amit nagyjából egyedül, saját erőből értem el Nőként és azt mondom, hogy megérte a sok kimerítő munka, de mégsem élvezem annyira mint kellene, mert a "Család" mint fogalom az ismert és általad is megfogalmazott okokból még csak "majd valamikor" tervként szerepel ebben az egészben... A szüleim ennyi idősen már utánnunk szaladgáltak... - én max a barátnőm ikrei után futkorászok ha éppen meg tudom szerezni őket és nálunk vannak, pedig ennek nagyon nem így kellene lennie... De ezt hozta az élet és így is azt mondhatom, hogy sokakkal ellentétben Nagyon jó helyzetben vagyok, mert letettem pár dolgot az asztalra és nem fizetek 100e-ket albérletre stb...
Kitartás Tündérke, nem lesz könnyű, de ha beleadsz mindent, menni fog, csak légy türelmes...
:flover:
 
A másik ami még eszembe jutott, hogy ha nem tetszik el lehet menni. Kérdem én hova? Hol az a paradicsomi élet, ahol várják a magyar fiatalságot letelepedni, családot alapítani? És ha van is ilyen, ki az aki 1 szó nélkül itt tudja hagyni a családját? Mondjuk erősen gondolkodnék, ha adódna olyan lehetőségem, hogy kimenjek külföldre 3-5 évre "megszedni" magam. De lehet, hogy akkor már nem jönnék vissza... Mondjuk én mindig azt mondom, hogy nem véletlen ide pottyantott a gólya és nem máshova, lehetne rosszabb is meg jobb is, meg kell tanulni megbecsülni amink van.
 
Babulu;bt17728 írta:
Igaz, valóban, hogy sok mondvacsinált munka volt, sőt nem is csak munka...
Én nem is siránkozni akarok, hogy mennyivel könnyebb volt régen, hiszen most élek, most kell melót találni, gyereket nevelni stb. Csak megemlítettem, hogy honnan indult ki a gondolatmenet és hogy mennyit változott az ország (világ) kb. 30 év alatt, és nem feltétlen jó irányba. Nyilván élvezem én is a piacgazdaság meg a kapitalizmus jó oldalát is, hogy van választék és örülök, hogy nem egy viszonylagos elszigeteltségben élünk. Csak próbáltam gondolkodni, hogy hova tart a XXI. század... mert szerintem nem jó irányba...

Ja, nem támadás volt, ne vedd magadra:) Csak azt veszem észre, hogy van egy ilyen magyar szokás, hogy "bezzeg régen", és a legmókásabb, hogy a fiatalok is hajtogatják ezerrel, akiknek igazából fogalmuk sincs róla. Szóval nem bántani akarlak, csak most bukott ki belőlem a vélemény:)
 
birge;bt17733 írta:
Ja, nem támadás volt, ne vedd magadra:) Csak azt veszem észre, hogy van egy ilyen magyar szokás, hogy "bezzeg régen", és a legmókásabb, hogy a fiatalok is hajtogatják ezerrel, akiknek igazából fogalmuk sincs róla. Szóval nem bántani akarlak, csak most bukott ki belőlem a vélemény:)

Nem vettem magamra, csak jeleztem, hogy nem azért írtam le, hogy szerintem hogy volt régen és most, mert arra vágyom, ami akkor volt, hanem hogy össze lehessen hasonlítani :)

Bezzeg a mi időnkben :hura:
 
Sunnyval és birgével, fneildivel értek egyet. Az, hogy könnyű-e neked manapság nem attól függ, hogy fiatal pályakezdő vagy, vagy idősebb..., attól függ, hogy hova születtél. A többségnek nehéz, akár fiatal, akár idősebb. De nyilván most van egy kisebbség, akihez mérheted magad és ennek tükrében mondod, hogy "jaj milyen rossz is nekem", mert ugye ez a "kisebbség" télen Tahitin nyaral, nyáron luxushajón kerüli meg a földet, segge alatt autó, motor, pénz, paripa fegyver... Régen - amikor én is gyerek voltam - egyformán csórikámnak tűnt mindenki. De ettől még nem volt könnyebb...
Azt meg, hogy "ha nem tetszik el lehet menni" ne is emlegesd, mert erről az jut eszembe, aki ezt a pofánkba vágta az elmúlt évek alatt (Gy.F.) és ettől égnek áll a hajam és visitva vitustáncot járok...:karomkodik2:

De szerintem ne gondolkozz így globálisan a dolgokon, elég, ha a kis lépésekre koncentrálsz - tudod, a hídon csak akkor kell átmenni, ha odaértél... (tehát most pl. az, hogy a 7000 km-re felkészítsd magad és a lovakat) Aztán, amikor felmerülnek a problémák, ráérsz a megoldáson gondolkodni. Persze akkor is ez a hasznos, ha a megoldást keresed és nem az, ha keseregsz...

Na, nesze, itt egy öregasszony véleménye...:)
 
:ne:Régen sem volt jobb, csak másképp volt szar.
Igaz, hogy volt munkahelyed, ha meg nem akkor 3 nap után jött a körzeti megbízott,hogy kmk ( közveszélyes munkakerülő ) vagy.
Az állami fizetésből meg max 3 pár adidas edzőcipőt tudtál megvenni vagy max 6 pár tisza edzőcipőt, ami 2 hónap után szétmállott a lábadon.Ha valamire vinni akartad akkor is melózni kellett éjjel nappal, vagy seftelni, amit néha díjaztak a szervek :)
 
Azt kell mondanom, az "el lehet menni" gondolata nem új keletű! Ezelőtt 20 évvel még schwarz arbeit-nak hívták azt a lehetőséget, ahol a havi fizetésünk tízszeresét kerestük meg 30 nap alatt, igaz, kétszer annyi munkával, mint amit itthon a munkahelyen töltöttünk.
Aztán hazajöttünk a kis "vagyonkánkkal", amiből befizettük a lakás-beugróját, és vártuk, hogy ebbe az országba is eljöjjön a "más-világ". Hát, eljött, érdekes módon mégsem lett jobb itt az élet tőle.
Vajon hogy lehet az, hogy nálunk a máshol jó dolgok-rendszerek is sz@rrá válnak?
(Költői volt a kérdés! Csak nem szándékosan csellóznak ki velünk folyton válogatott megbízott jótevők?)
 
Jól látod, ez van. Megoldás régen és most is a gürcölés volt, vagy a jó helyre születés, esetleg az ügyeskedés. Nekem az a fixa ideám, hogy lecsúsztam a privatizációról (5 évvel kellett volna akkoriban idősebbnek lennem), és itt csesztem el... :D
 
l
Babulu;bt17730 írta:
A másik ami még eszembe jutott, hogy ha nem tetszik el lehet menni. Kérdem én hova? Hol az a paradicsomi élet, ahol várják a magyar fiatalságot letelepedni, családot alapítani? És ha van is ilyen, ki az aki 1 szó nélkül itt tudja hagyni a családját? Mondjuk erősen gondolkodnék, ha adódna olyan lehetőségem, hogy kimenjek külföldre 3-5 évre "megszedni" magam. De lehet, hogy akkor már nem jönnék vissza... Mondjuk én mindig azt mondom, hogy nem véletlen ide pottyantott a gólya és nem máshova, lehetne rosszabb is meg jobb is, meg kell tanulni megbecsülni amink van.

Es miböl gondolod hogy külföldön 3-5 ev alatt megszeded magad??Alom.
 
Yama750;bt17740 írta:
Jól látod, ez van. Megoldás régen és most is a gürcölés volt, vagy a jó helyre születés, esetleg az ügyeskedés. Nekem az a fixa ideám, hogy lecsúsztam a privatizációról (5 évvel kellett volna akkoriban idősebbnek lennem), és itt csesztem el... :D

Én még nem döntöttem el, hogy idősebb vagy fiatalabb akarok lenni :)

Amúgy meg félreértés ne essék nem a gürcöléssel van bajom, hanem az értelmetlen gürcöléssel. Bár ez lehet, olyan b**d meg nyuszika a fűnyíród effektus...
 
Hajos;bt17741 írta:
l

Es miböl gondolod hogy külföldön 3-5 ev alatt megszeded magad??Alom.

Biztosan lenne olyan munka :cool:
De viccet félretéve, úgy gondolom ennyi idő elég ahhoz, hogy az ember eldöntse kint marad, vagy visszajön. És ha visszajön egy ház/lakás beugróját (vagy éppen amit akar nagyobb értékű ingót vagy ingatlant) megvehesse. Vagy legalább összegyűljön annyi, amennyit már érdemes félretenni/befektetni és a fent említettekbe forgatni.
 
o
Yama750;bt17740 írta:
Jól látod, ez van. Megoldás régen és most is a gürcölés volt, vagy a jó helyre születés, esetleg az ügyeskedés. Nekem az a fixa ideám, hogy lecsúsztam a privatizációról (5 évvel kellett volna akkoriban idősebbnek lennem), és itt csesztem el... :D

Bingo akinek 89-91 ben volt ismeretsege kis penze es batorsaga es nem bukott meg vele az ma nagyon jol el.
 
Babulu, hát ja, már külföldön se jobb. Amit én a belgáknál láttam, az kb ugyanaz mint itthon, csak más számadatokkal. Az meg ha ingázol x ország között ugyanúgy elvisz zsét, energiát, időt, és egy idő után ugyanott vagy, csak baromira távol a kedvesektől. Azok az ismerősök, akik meg hajón dolgoztak napi 16-18 órákat, igen, jól keresnek, csak épp a magánéletüket nem tudják rendezni, fizikailag meg elég rendesen kikészültek mire eljutottak arra a pontra, hogy hazaérve bírtak venni valami otthonszerűt maguknak. De legtöbbjüknek addigra már nem volt kivel élvezni az otthont, és 35-40 évesen a társkeresés már nem egyszerű dolog... Aki meg elment és odakint talált társat, az meg még öregkorára se érzi valóban otthon magát külföldön és állandóan visszavágynak... (lásd Suzu, Hajós, Motorosnagyi)
 
Babulu;bt17743 írta:
Biztosan lenne olyan munka :cool:
De viccet félretéve, úgy gondolom ennyi idő elég ahhoz, hogy az ember eldöntse kint marad, vagy visszajön. És ha visszajön egy ház/lakás beugróját (vagy éppen amit akar nagyobb értékű ingót vagy ingatlant) megvehesse. Vagy legalább összegyűljön annyi, amennyit már érdemes félretenni/befektetni és a fent említettekbe forgatni.

Nem ertem en ezt.Miert vallalnanak vallalnak el az emberek olyan munkat külföldön laknak olyan körülmenyek között külföldön.Na hozza teszem ha nem fekete munkat vallalsz akkor adot kell fizetned laknod kell es elned ezekutan sporold meg a beugrot.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Babulu
Olvasás
1,042
Hozzászólások
134
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Babulu további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére