Tök jól jön ki az utazás, akaratlanul is tematikus napokat csinálunk. Ma például a múzeumok voltak soron. De előbb a reggeli.
Ma ugyanis egy New York Gourmet nevű helyet találtunk, nem a Grand Centralon és nem a Times Squaren, bár utóbbitól mindössze egy köpésnyire helyezkedik el, a negyvenvalahányadik utcában. Vasárnap lévén megkóstoltam azt, ami az én fogalmaim szerint az igazi amerikai vasárnapi reggeli: a palacsintát, méghozzá gazdagon megszórva gyümölccsel (áfonya, eper, banán), bőségesen juharsziruppal, és finom, rostos narancslével mellé. A gyümölcsök frissek, a szirup édes, a palacsinta fluffy (vastag, de nagyon könnyű a tésztája, úgy tömi meg a bendőt, hogy észre sem veszed). Nyamm, tökéletes volt! (Az áráról inkább ne ejtsünk szót.)
Utána tettünk egy kis kitérőt a Battery Park felé, és gondoltuk, ha már ott járunk, bekukkantunk a Police múzeumba jó kis helyszínelőket nézni, de sajnos vasárnap zárva volt. Cserébe viszont fényképeztünk valami iszonyat nagy madarat, ami teljes lelki nyugalommal tollászkodott a parkban, és a turistákon kívül senkit nem izgatott. Itt tényleg normális, hogy ekkora dögök csak úgy mászkálnak a parkban? (Kábé pulykaméretű, lehet, hogy az is, de pulykaügyben nem vagyok kompetens. Úgy általában madárügyben sem, ami azt illeti.)
Viszont bementünk az American Indian Múzeumba, ahol volt néhány érdekes tárlat az indiánok és a lovak mitikus kapcsolatáról valamint az amerikai indián kettős-hármas-többes identitásáról, meg csinos volt az épület, de azért a "metroszexuális indián" című filmet például szívesen kihagytam volna. Nem rossz a múzeum, de ha választhatnék, nem ez lenne az első, amit meglátogatnék.
Amikor jól kiindiánkodtuk magunkat, áttettük székhelyünket a Metropolitan Múzeumba, és megnéztük annak egy icipici szeletkéjét. Az egész ugyanis annyira hatalmas, hogy napok is kevesek lennének a bejárásához. Épp csak vetettünk néhány pillantást a falon lógó holmi Delacroix-, Picasso, Gaugain festményekre, meg a belső termekben kialakított egyiptomi templomokra, szoborkiállításokra, a tetőn berendezett bejárható bambuszépítményre (felmenni rá már nem lehetett) és már zárt is az intézmény. Ahhoz képest, hogy New York állítólag soha nem alszik, elég korán kidobálják az embereket a múzeumokból.
Egyiptomi templombelső teljes életnagyságban
Este valahogy megint a Times Square-n kötöttünk ki, megint a Central Parkon keresztül, megint nem sikerült tisztességesen tájékozódnom benne. Ma is volt minden, mi szem-szájnak ingere: táncosok, dobosok, gördiszkósok, mókusok, estébé-estébé. Csak nézegetni érdemes minden nap, írni meg olvasni róla egy idő után unalmas.
De azért nem nyugszom, amíg a Wonka-boltot meg nem említem. A játékboltban, ahol a dinoszaurusz is van, napokkal ezelőtt megjelent egy hatalmas felirat: itt hamarosan Wonka bolt fog nyílni. Mivel nagy Karcsi és a Csokoládégyár-rajongó vagyok, beindultak az ízlelőbimbóim, de tartottam tőle, hogy a "hamarosan" nem fér bele abba az intervallumba, amíg itt vagyunk. De ma este, amikor megpillantottam a bolt kész kirakatát, és reménykedni kezdtem...
Ma ugyanis egy New York Gourmet nevű helyet találtunk, nem a Grand Centralon és nem a Times Squaren, bár utóbbitól mindössze egy köpésnyire helyezkedik el, a negyvenvalahányadik utcában. Vasárnap lévén megkóstoltam azt, ami az én fogalmaim szerint az igazi amerikai vasárnapi reggeli: a palacsintát, méghozzá gazdagon megszórva gyümölccsel (áfonya, eper, banán), bőségesen juharsziruppal, és finom, rostos narancslével mellé. A gyümölcsök frissek, a szirup édes, a palacsinta fluffy (vastag, de nagyon könnyű a tésztája, úgy tömi meg a bendőt, hogy észre sem veszed). Nyamm, tökéletes volt! (Az áráról inkább ne ejtsünk szót.)
Utána tettünk egy kis kitérőt a Battery Park felé, és gondoltuk, ha már ott járunk, bekukkantunk a Police múzeumba jó kis helyszínelőket nézni, de sajnos vasárnap zárva volt. Cserébe viszont fényképeztünk valami iszonyat nagy madarat, ami teljes lelki nyugalommal tollászkodott a parkban, és a turistákon kívül senkit nem izgatott. Itt tényleg normális, hogy ekkora dögök csak úgy mászkálnak a parkban? (Kábé pulykaméretű, lehet, hogy az is, de pulykaügyben nem vagyok kompetens. Úgy általában madárügyben sem, ami azt illeti.)
Amikor jól kiindiánkodtuk magunkat, áttettük székhelyünket a Metropolitan Múzeumba, és megnéztük annak egy icipici szeletkéjét. Az egész ugyanis annyira hatalmas, hogy napok is kevesek lennének a bejárásához. Épp csak vetettünk néhány pillantást a falon lógó holmi Delacroix-, Picasso, Gaugain festményekre, meg a belső termekben kialakított egyiptomi templomokra, szoborkiállításokra, a tetőn berendezett bejárható bambuszépítményre (felmenni rá már nem lehetett) és már zárt is az intézmény. Ahhoz képest, hogy New York állítólag soha nem alszik, elég korán kidobálják az embereket a múzeumokból.
Egyiptomi templombelső teljes életnagyságban
Este valahogy megint a Times Square-n kötöttünk ki, megint a Central Parkon keresztül, megint nem sikerült tisztességesen tájékozódnom benne. Ma is volt minden, mi szem-szájnak ingere: táncosok, dobosok, gördiszkósok, mókusok, estébé-estébé. Csak nézegetni érdemes minden nap, írni meg olvasni róla egy idő után unalmas.
De azért nem nyugszom, amíg a Wonka-boltot meg nem említem. A játékboltban, ahol a dinoszaurusz is van, napokkal ezelőtt megjelent egy hatalmas felirat: itt hamarosan Wonka bolt fog nyílni. Mivel nagy Karcsi és a Csokoládégyár-rajongó vagyok, beindultak az ízlelőbimbóim, de tartottam tőle, hogy a "hamarosan" nem fér bele abba az intervallumba, amíg itt vagyunk. De ma este, amikor megpillantottam a bolt kész kirakatát, és reménykedni kezdtem...
