Az Első tiszt Kapitány lesz
- Szerző birge
- Create date
- Frissítve
Ma reggel a motorozós forgalmi vizsgámra virradt a nap, ünnepeltem ezt istentelen fejfájással, amikor az agyam ki akara lökni a bal szememet a helyéről, méghozzá igen fájdalmasan, de bebootolni sem sikerült rendesen, hiába kaptam egy szelet pizzát reggelire. Ilyen vidáman pattantam be a lajhár...
Tudom, hogy ez most nagyon-nagyon ronda dolog... lehet utálni érte... fujj-fujj, ronda marketing meg PRfogások...
De ez van.
Ünnepeljünk, kit érdekel a holnap! - felkiáltással kezdtük meg tegnap esti, utolsó kollégiumi bulinkat a hagyományos helyen, a két kollégium közti fedett, padokkal ellátott területen. Folyt a sör-bor-rumoskóla-rumkólanélkül-gyümölcsvodka-pezsgő, emelkedett a hangulat, bár az est táncolás része...
Az autó és a motor között az az egyik nagy lényegi különbség, hogy az autó nem hasonlít semmire, csak önmagára, és ha egyest kapcsolsz rajta, akkor nem történik semmi érdekes. Persze autománok biztos lebarmolnának, hogy mennyi minden érdekes történik, mert összecsatlakoznak a fogaskerekek, meg...
Nem kell aggódni, nem a terhességi tesztem.
Hanem a mai nap mérlege. Reggel ugyanis a lajhár születésnapját egy jó kis veszekedéssel nyitottuk, amolyan mindenki-ellene stílusban, szóval ketten barmoltuk le az anyukájával, de csak nem látta be igazunkat. Ezáltal jókedvre derülve elindultam...
Márminthogy kezdetnek lehet szurkolni, hiszen immárom-trallárom már hivatalosan is rendelkezem saját, különbejáratú rutinvizsgaidőponttal, amikor szigorú tekintetű vadidegen bácsi fogja bénázós kettősünket nézni a Kawasakival. Akivel ma úgy szerencsétlenkedtem, ahogy csak illik, mondjuk...
Arra keltem ma reggel hajnali hatkor, hogy felvirradt a napja a szezon első motorostúrájának; hurrá, ma megkerüljük a Balatont! Szélsebesen, alig másfél óra alatt bújtam bele nadrágomba, dzsekimbe és más hasonló felszerelésekbe, meg a lajhár mamájának is segítettem szendvicset csomagolni, majd...
Mert az úgy volt, hogy hosszas nyafogás, imádkozás, fülrágás és várakozás után végre-valahára újra a rutinpályán találtam magam; nem is akármin, hanem a szép, pirosas 400as Kawasaki Zephyren. Hosszas kioktatásokat kaptam, hogy ne húzgáljam a gázt, meg óvatosan gyorsuljak, mert ugrál, és különben...
Hivatalosan már hetek óta szakdolgozatlázban élek, ugyanakkor nemhivatalosan még mindig csak lógatom a lábam. Sajnos ilyen vagyok: húzom, halasztom, aztán az utolsó pillanatban nekiveselkedem. Ősszel a TDK-t két éjszaka alatt raktam össze (jelzem, harmadik helyezést sikerült vele teljesíteni)...
Megjártuk ma a BME állásbörzéjét, osztogattuk az életrajzunkat, mint a cukrot, cserébe gyűjtögettünk sok szóróanyagot - vágták hozzánk, ha akartuk, ha nem. A végén már rutinosan mondtuk szobatársammal, hogy köszönjük, együtt élünk, egy is bőven elég lesz:D
A fenti epilógus az, ami nem érdekes...
Mert az egobirgék szeretnek ilyen visszajelzéseket kapni.
Eredeti szerző Eyendi
Ja, birge, végigröhögtem a blogodat.:D:D:D
Nem szoktam ilyeneket olvasni, de ez tetszett.
BME-s diák akarok lenni. Ma az egyetemen töltöttem az egész napot, és a parkolója úgy néz ki, mint valami kisebbfajta motorotalálkozó:D A szembejövő diákok legalább 1/3ának is bukósisak volt a kezében...
(amúgy lövésem sincs, mit tudnék ott tanulni...)
Hajónapló 20 080 331,2/3 (nem hajózók kedvéért húszmilliónyolcvanezerháromszázharmincegyegész kétharmad, köznyelven 2008 március harmincegy, este nyolc óra. Tudom, hogy számokat betűvel nem így kell írni, de így most jobban esik, mert aki olvassa, többet szenved vele:D)
A nap süt, birge meg...
Hát.. ez olyan dolog, hogy izé. Szóval tudom, hogy közösségi oldal, meg webkettes. De ahány helyre regisztrálok, annyi helyen adnak blogfelületet, és nekem már így is van három, amit írok: a munkás, a titkos, és a birgeblog. Szóval aki rám kíváncsi, annak bőven akad olvasnivalója:)
