A jó, a rossz, meg a csúf (mert valami címet kell adni)

Nehezemre esik az alábbiakat sorokba rendezni. Hamarosan megértitek, miért.

Mert a jó végülis az, hogy október óta ez volt az első találkozója a csapatnak, amire érdemes volt motorral menni. Na, nem odafelé, mert az a 11 fok nem a legfőbb motiváció egy kiadós, 110-120 km közti közös kirepülésnek. Mert értelemszerűen akkor az odautat már nem autópályán, hanem a dombok-falvak közt járja meg az ember.
Jött személyes "wingman"-em, Kolben Leverkusenből (ő ugyanígy kategorizál engem ), háztartásunk szebbik fele is bevállalta, amit főképp a fagyos természete miatt mindenképp a javára kell írnom, és becsatlakozott hozzánk két érdeklődő Dormagenből, Krefeldből. A krefeldi kolléga egy "típusidegen", agyon-vissza épített VS750 Trudival jött, szerintem @Vidék is csak donornak fogadná el, építési alapnak aligha...

Íme a díszes társaság, még útközben, épp alig elhagyva Kölnt:

Hátul balról: Kolben, Sascha, Steff, a másik kettőt meghagyom fejtörőnek

Csatolás megtekintése 18637



Azt hiszem, jól látszik, hogy egyikünk sem igazán kánikulához volt öltözve. És itt még "meleg" volt...

Sascha Trudija itt már rendetlenkedett, alacsonyabb fordulaton rángatózós kedve volt, néha "egyhengerezett", szóval pörgetni kellett, hogy menjen. Steff 1700-as Classicja óramű, és a mi két Tourerünk is rendben, feltűnés nélkül teszi a dolgát (ez a "feltűnés nélkül" kicsit panasz is egyben, a hang lehetne ércesebb)

A hűvös idő elspórolja az izzadást, az odautat bizony 4 megállóval teljesítettük, + egy tankolással (már megint a Trudi: szintjelző még nincs rajta, és a kolléga még nem mérte be igazán, hogy mire elég 12-13l tanktérfogat. Ha belegondolok, hogy én egyszerre ennyit tankolok, és akkor még volt 7 l tartalékom... Bizonyos építési stílusokat szerintem sosem fogok megérteni. Az egyetlen szimpatikus dolog azon a vason a kardán volt. Na jó, hazudok: a négy gépből ez zenélt a legszebben.

Csatolás megtekintése 18638


Útközben láttunk egy helyszínelést is sajnos, a mi oldalunkon lent volt egy motor az árokban, a nyomokból ítélve balról, a szalagkorlátról pattant vissza be. A lovast már a mentők fölmerték, addigra nem volt ott, remélhetőleg nem lett nagy baja. Kicsit Bakonyra emlékeztet az a környék ott Moschheim felé, kellemes, hosszú ívű, egymásba fűzött kanyarokkal. Csak ugye a domb miatt pl 3 ívet belátsz, a negyediket már esetleg beNÉZED... Mindegy, nem akarok okoskodni, végső soron az sem garantált, hogy ő volt a hunyó. Én is számtalan ellenoldali "levágóval" találkoztam, némelyik bőven bejött az én sávom közepéig a záróvonalon. Mit csinál ilyenkor az úttörő? így van, lehúzódik, és vérmérséklettől, idegállapottól függően, ékes somogyi kiejtésben szaporán káromkodik.

Azért voltak élvezhető szakaszok is, és akárhonnan is nézzük, 4 motor mindig jobb, mint egy.

Aztán megérkeztünk, becsekkoltunk, lőttünk egy szokásos közös fotót a jelenlevőkről is...

Csatolás megtekintése 18639

Ezután elszabadultak a kupakok-dugók az üvegekről, jelentős mennyiségű, valaha vérkeringéssel rendelkező dolog lett kazalnyi krumplival megsemmisítve.

Meg kell jegyezzem, a környékben igen jóféle ágyas szilvát adnak, bár élek a gyanúperrel, hogy adnak hozzá külön aromát is. Az este ennek megfelelően kellemes hangulatban telt, magam éjjel egykor szépen elvonultam önkéntes további absztinenciát tanúsítva. Önző módon gondoltam a másnap reggeli motoros hazaútra utassal. Na, ahhoz nem éreztem ambíciót, másnaposan végigcsinálni.

Csatolás megtekintése 18640 Csatolás megtekintése 18641 Csatolás megtekintése 18642



A másnap egy szikrázó napsütéssel, szolid reggelivel, egy kissé mellbevágó számlával (előző este röpködtek a szilvák, Jackek, jägerek minden irányba és -ból...) és egy nyugtalanító hírrel indult: nem indul az Intruder...
Okés, azt a Mittelrhein örökbecsű Keresztapájának hathatós technikai támogatásával megoldottuk, majd feszítve a motorokon, mint darázspók a lucernásban, széles mellénnyel indultunk hazafelé. Ja. Az első benzinkútig, akut cigarettahiány fellépéséből kifolyólag. Ezt a Trudi elővigyázatosságból járó motorral volt kénytelen kivárni, majd újabb büszke 4 km-t is megtettünk, amikor jött egy olyan teljes útlezárás, amiről nem a navi, de talán a NATO sem tud, mert terelések nem voltak kitáblázva.

Meg kell mondjam, innen az út közel feléig igazi motoros idő volt, száraz, 19-20 fok, a dombtetőkről Sólyomszem edzői segítségével akár távolbanéző versenyeket is nyerhettem volna, tényleg, ilyenért imádkozik az ember. Az idén először meg is kaptuk.
Nos, Dreisennél jött el a pillanat, amikor a Suzi végleg megadta magát. És ez volt az a pont, amikortól örülök neki, hogy nem készültek felvételek erről a vasárnapról. Mert két óra nyögvenyelés, hibakeresés után , kb a 4. betolási kísérletre (mert az akku egy árva elektronnyi töltést be nem markolt) olyan hosszan nyaltam végig az aszfaltot, ahogy kiugrott a vas a kezem alól, hogy simán eladhatnám kondenzcsíknak is, ha magasabban történik. Innentől már inkább rám kellett várni, mert látható sérülés ugyan csak annyi történt, hogy hiányzik némi glazúr a jobb könyökömről. Kb 25-35 cm^2. Az azonban kifejezetten nem esett jól, hogy át is gördültem a karom felett valószínűleg, mert azóta vállban gondok vannak, és idő kellett, amíg egyáltalán kormánymagasságig fel tudtam emelni. Ez ma sem sokkal jobb. Na, ez lészen a címbéli rossz.
És akkor most olvasd el a legelső mondatot...


Ha már kondenzcsík: reggel, makulátlan kék égbolt alatt, szélcsendben indultam munkába.
Álló nap sehol egy felhő, szellő nem rebben. És akkor este fél nyolc korül ezt fényképezem az erkélyről:

Csatolás megtekintése 18643

meg ezt: Csatolás megtekintése 18644

Igen, az elmosódottabbak már szétterült kondenzcsíkok. Most, pár perccel 11 előtt éjjel is olyan forgalom van a fejünk felett, mint egy teherpályaudvaron mozgósítás után.
Ez pedig így lehet a csúf.

Majd valaki egyszer mesélje el nekem, hogy van az, hogy ezek közt pl az AWACS gép miért tud csík nélkül haladni?... A cloud seeding dübörög ezerrel.

Mindegy. Azért néha lő az ember pl ilyent is:


Csatolás megtekintése 18645

Ez a vas pedig bérelhető, Nettesheimban Ha netán a település neve olvasottabbaknak ismerősen cseng: igen, Cornelius Agrippa

Jóccakát