Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

A félelem

Különös állat ez a félelem. Nem ad semmit, de mindent elvesz. A hitet és a lehetőségeket is, a reménnyel együtt.


Bár szokták mondani, hogy a félelem óvatossá és előrelátóvá tesz, de van egy fokozata ami már nem tesz jót.


A gyerek amikor fél a szülőjétől, az állampolgár, aki a rendszertől fél, az ember, aki a jövőjétől fél... stb. Félelem a boldogságtól, mert az elillanhat.
És a legrosszabb: a félelem olyan foka, amikor már egy ember fél a jótól, mert akkor már van mit veszteni. Amikor elhiszi, hogy neki ez nem jár, és nem képes elérni sem. Ekkor vették el a hitét. És inkább nem lép, mert jobb a félelmetes de biztos rossz, mert azt legalább már ismerjük, játszhatjuk benne a játszmákat, megvan benne a stabil kis helyünk. Én vagyok az áldozat, ő pedig a főnök, aki megmondja mi lesz. Jó ez így, mert a mindennapok még azért működnek, és a rutinok hamis magabiztosságot adnak a bizonytalanban. A helyzet pedig egyre rosszabb lesz, napról napra csak egy kicsit süllyedünk mélyebbre, végül már nem látjuk azt sem, hogy honnan indultunk. Csak a félelem marad nekünk, rettegünk. Sunyin jön, alig érzékelhetően, majd befészkeli magát az életünkbe és elhatalmasodik rajta. Minden nap, minden órában ott van. És végül elmúlik a remény is, kiég minden.

Aztán a fordulópont mindenkinél máshol van. Amikor már a káosz, vagy a halál is jobb, mert már nincs meg az a szikrányi emberség sem, ami idáig emberré és azzá a rettegő lénnyé tett.
Amikor a gyerek feláll és azt mondja, harmadszor nem fogsz kirúgni az utcára. Amikor a részeges férj felesége feláll és viszi a gyerekeket a pokolból az anyamenhelyre.

Amikor már minden mindegy, csak el innen.
Amikor már az a kicsi sincs meg ami hamis biztonságérzetet adott.

Túllépni a határt, ami elviselhető.

És beszállni a harcba, nekiugrani a pokol közepének. Mert már nincs mit veszíteni.

Onnantól jó. Miután megjártad a pokolt, akkor fogod tudni milyen a menyország, mi az igaz, és mi a hamis.
És senki se fogja tudni elvenni, soha többé, mert már bárhol képes leszel megteremteni.

Odabent, a lelked mélyén.

Hozzászólások

Gyöngyusz;bt8454 írta:
A próféta szóljon belőled, amint ez megvalósul, vendégem vagy egy karton kólára, vagy sörre. :)

Van másik... mákomra.

Behajtom ám;)...és sörcit szeretem,kólával inkább vízkövet szoktam oldani(tényleg hatékonyabb,mint a Cillit Bang:D)
A munkahellyel tényleg mákod volt,de gratula!:csa
 
Nébli aláírását idézném:

Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk...(Seneca)
 
Annyi okos dolgot leírtak már ide,hogy nehéz rá reagálni.....:bang:
Tremorral mindenben egyet értek......

Gyöngyusz.....,a félelem nem segít soha....,az csak hátráltat az előrejutásban, boldogságban,tisztán látásban.....,de örülök,hogy bátor voltál és változtattál.:)
Paci.....,ne légy negatív!!!:ne:

Yama......


Szerintem nagyon fontos,hogy mindig legyenek céljaid,de mindig kicsik amit el is tudsz érni.......,mindig lásd meg a rossz dolgokban a jót is.......,és a legfontosabb,hogy vidám őszinte emberekkel vedd magad körül,aki akkor is megmondja a véleményét ha az esetleg abban a helyzetben fáj is ....(na ezt elég nehéz de nem lehetetlen csak nyitott szemmel kell járni) és nem biztos,hogy az az igaz barát aki állandóan a fenekedet nyalja.......(nekem van,hogy 2-3 hónapig nem találkozok a barátaimmal,de tudom és ők is tudják,hogy éjjel-nappal számíthatunk egymásra)

Párkapcsolat nehéz ügy........,ha nem kergeti az ember,akkor úgy is jönni fog,de ha ott van,akkor nem szabad csak azért eldobni,mert az előtte lévő emberek fájdalmat okoztak......!

Na....mindezt összefoglalva mindenkinek csak azt tudom tanácsolni......,attól hogy az önsajnálatodban fetrengsz azzal nem segítesz az életeden....,csak nyavalygós..,életunt....,savanyú uborka leszel.....,a barátok sokat segíthetnek,de döntést... mindig neked kell hoznod az életed felett!!!!:csa
 
V
Pánik betegként tudom milyen a félelem de az elmúlt két évbe rá jöttem mi a jó és a rossz félelem.
Csak egyet nem kellett volna 1-embertől félni mint 1 kis gyerek.
 
A legrosszabb, amikor az embert a lekiismerete nem engedi kiugrani a pokolból. Ismerem ezt a helyet. De a tudás nem tesz boldoggá, se védetté. Aki kilép, annak van reménye. Van, aki nem tud kilépni.
Két dolog van, amit ha elvesznek tőled, mindent elvettek: az egyik az egészség, a másik a remény. Összefügg a kettő.
Kényelmes dolog követni az utasításokat. Ha valaki kilép, hirtelen nyakába szakad a felelősség, a döntéskényszer. Erre nincs mindenki fölkészülve, és sokan ezért maradnak inkább a pokolban.
 
moncsi manó;bt8471 írta:
Annyi okos dolgot leírtak már ide,hogy nehéz rá reagálni.....:bang:
Tremorral mindenben egyet értek......

Gyöngyusz.....,a félelem nem segít soha....,az csak hátráltat az előrejutásban, boldogságban,tisztán látásban.....,de örülök,hogy bátor voltál és változtattál.:)
Paci.....,ne légy negatív!!!:ne:

Yama......


Szerintem nagyon fontos,hogy mindig legyenek céljaid,de mindig kicsik amit el is tudsz érni.......,mindig lásd meg a rossz dolgokban a jót is.......,és a legfontosabb,hogy vidám őszinte emberekkel vedd magad körül,aki akkor is megmondja a véleményét ha az esetleg abban a helyzetben fáj is ....(na ezt elég nehéz de nem lehetetlen csak nyitott szemmel kell járni) és nem biztos,hogy az az igaz barát aki állandóan a fenekedet nyalja.......(nekem van,hogy 2-3 hónapig nem találkozok a barátaimmal,de tudom és ők is tudják,hogy éjjel-nappal számíthatunk egymásra)

Párkapcsolat nehéz ügy........,ha nem kergeti az ember,akkor úgy is jönni fog,de ha ott van,akkor nem szabad csak azért eldobni,mert az előtte lévő emberek fájdalmat okoztak......!

Na....mindezt összefoglalva mindenkinek csak azt tudom tanácsolni......,attól hogy az önsajnálatodban fetrengsz azzal nem segítesz az életeden....,csak nyavalygós..,életunt....,savanyú uborka leszel.....,a barátok sokat segíthetnek,de döntést... mindig neked kell hoznod az életed felett!!!!:csa
Kedves Moncsi!
Kérlek, ne haragudj, hogy ezt leírom, nem akarlak bántani vele: KÖNNYŰ AZT MONDANI! Mindezt megélni sokkal nehezebb. Nagyon sokszor van ám, hogy az ember nem saját maga dönt a sorsa felől. Van, aki azért választ nehéz sorsot magának, mert a könnyű sorssal nem tudná megnyugtatni a lelkiismeretét, és koszos lelkiismerettel nem lehet boldog az ember. Most én is ilyen helyzetben vagyok, és nem tudom, túlélem-e ezt a napot. Nem mintha kár lenne értem, de nemcsak a saját sorsomért, boldogságomért vagyok felelős.
 
Vidék, a boldogság kemény dió. Állandóan melózni kell érte. Meg kell járni először a poklot (hogy tudjuk mikor jó nekünk, legyen viszonyításai alap), aztán meg megtartani is feladat.

Ez a "nem mintha kár lenne értem" megszólalás tipikus kishitű duma, meg a másra mutogatás is, hogy nem rajtunk múlik minden. De igen, és ésszel kell tudni eldönteni azt is, hogy mi az amit futni kell engedni, mert már tényleg mindent megtettél. Majd jön egy másik lehetőség. Mert jön, az olyan. Csak fel kell tudni ismerni. Nem csak agyból, érzelemből is. Pölö: a csaj lelépett, hiába tettem meg mindent (lehet az is érzelmi rokkant akin csak saját maga tud segíteni, semmiféle kívülálló nem). Menni akar, már mással van, hatszor kirugott. Na akkor tipli van, bármennyire is fáj. Elengedni is tudni kell. Hogy a következőnek legyen esélye.

Tremor meg viccelt a viccemre. Ez a Tremor ilyen ironikus humorú. :D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
746
Hozzászólások
68
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

  • Kukimágnes
    Tegnap elmentem a robesszal 160 km-re a kaptárgyárba lépkeret lécekért...
  • Változó korszakok
    Nehéz döntésre jutottam. Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták...
  • Tagama
    Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült...
  • A legnagyobb harcos elment...
    Azt hittem acélból van és sosem hal meg. A profilképén jó ideig egy kis...
  • Kegyelmi állapot
    Mostanában nem írtam blogot. Mert minek... Elfoglalat a kert, az...

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére