Gyufa (No 108)
Gyufaláng ha lobban
nehezen, sokáig csiholod
láthatod, míg fellobban
a gyilkos világot körötted
azt hiszed, irányt mutat
de hamarosam égeti kezed
eldobod, ha elégett már
mondd mi jobb Neked
undorban látni utad
röviden, míg lángja tart
vagy boldog sötétben bután
céltalanul botladozni át
azon mit meg nem látsz
meg nem égetve kezed
igen, gyufaláng vagyok
halott erdőből faragott
nem látod emlékeim
ha meggyújtasz, ha eldobsz
kormolok halál-párától
koszos vagyok, de nem ostoba
inog lángom kezedtől
magam adom Érted
tudom eldobsz majd végül
nem tudok jó lenni Néked
hiába akartam faként
vagy gyenge gyufaként...
1999. I. 22, 14.02
Mindhiába (No 176)
Eljött a kor
semmin nem csodálkozol
bolond remél csak, hátha…
mindhiába.
Csak keseregsz mindenen
a halál nem jön hirtelen
vágyj bár gyermekre, anyára
mindhiába.
Megfojt a füst, virágpor
éget Nap, tablettás bor
bújj bár barlang odvába
mindhiába.
Elsodor szélvihar, ár
kevesek dőzsöléséért az ár
mássz bár tetőre, fára
mindhiába.
Örömöt adott alkotás
vártad, de becsülni nem szokás
álmod öntsd fémbe, kormányba
mindhiába.
Birtokod lett a tudás
feltárult a Megoldás
vésd bár kőbe, fába
mindhiába.
Mentenéd tudásod feszülve
hogy ezután jobb jönne
mentsd bár lemezbe, fájlba
mindhiába.
Ész, tudás, jóakarat
hamu lesz, mert indul a Harag
rejtsd bár imák árjába
mindhiába.
Minden, mi jó volt, elmúlik
Ördög röhög, Isten gyötrődik
a remény hal meg utoljára?
Mindhiába.
2008. VI. 25. 22.30
Gyufaláng ha lobban
nehezen, sokáig csiholod
láthatod, míg fellobban
a gyilkos világot körötted
azt hiszed, irányt mutat
de hamarosam égeti kezed
eldobod, ha elégett már
mondd mi jobb Neked
undorban látni utad
röviden, míg lángja tart
vagy boldog sötétben bután
céltalanul botladozni át
azon mit meg nem látsz
meg nem égetve kezed
igen, gyufaláng vagyok
halott erdőből faragott
nem látod emlékeim
ha meggyújtasz, ha eldobsz
kormolok halál-párától
koszos vagyok, de nem ostoba
inog lángom kezedtől
magam adom Érted
tudom eldobsz majd végül
nem tudok jó lenni Néked
hiába akartam faként
vagy gyenge gyufaként...
1999. I. 22, 14.02
Mindhiába (No 176)
Eljött a kor
semmin nem csodálkozol
bolond remél csak, hátha…
mindhiába.
Csak keseregsz mindenen
a halál nem jön hirtelen
vágyj bár gyermekre, anyára
mindhiába.
Megfojt a füst, virágpor
éget Nap, tablettás bor
bújj bár barlang odvába
mindhiába.
Elsodor szélvihar, ár
kevesek dőzsöléséért az ár
mássz bár tetőre, fára
mindhiába.
Örömöt adott alkotás
vártad, de becsülni nem szokás
álmod öntsd fémbe, kormányba
mindhiába.
Birtokod lett a tudás
feltárult a Megoldás
vésd bár kőbe, fába
mindhiába.
Mentenéd tudásod feszülve
hogy ezután jobb jönne
mentsd bár lemezbe, fájlba
mindhiába.
Ész, tudás, jóakarat
hamu lesz, mert indul a Harag
rejtsd bár imák árjába
mindhiába.
Minden, mi jó volt, elmúlik
Ördög röhög, Isten gyötrődik
a remény hal meg utoljára?
Mindhiába.
2008. VI. 25. 22.30