Túra 5. nap

Trogírban nagyon szép szállásunk volt, nagyon jó és kiadós reggelivel, amiből nem győztünk eleget enni, kaptunk nagyon finom és erős kávét is mellé, meg facsart narancsból készült narancslevet is, tea volt bőven választható ízekben úgyhogy mindenkinek meg volt a finomság reggelre.

Utunkat folytattok a tengerpart mentén, amivel én személy szerint nem tudok betelni, csodálatos kilátás, friss sós levegő, gyönyörű kanyarok jó minőségű utak.... csak áradozni tudok. Felemelő érzés ilyen helyen motorozni az biztos. A tengerparti városkák is annyira mesebeliek, átmentünk Omis-on és Makarska-n is, majd Gradac után volt egy kitérőnk, ami tervben is volt, hogy meglátogatjuk a Bacinska Nemzeti Parkot. Itt ahogy mentünk felfele a szerpentinen, és egyszer csak félre álltunk egy erre kialakított helyen. Ahogy megálltam az előttem lévő mögött, és elnéztem jobbra... csodálatos tó látványa fogadott.


De nem csak egy tó volt ám a környéken a Bacina tavak gyönyörűek, és tervbe vettük hogy egyet-kettőt körbemotorozunk de sajnos ez a terv meghiúsult, mert nem mindenkinek volt terepre alkalmas motorja
Ezután a 8-as úton folytattuk utunkat mely a parttól sajnos eltávolodik egy elég hosszú szakaszon, viszont kereszteztük a meseszép Neretva-folyót. Itt is megálltunk fényképezni a Valley of Life nevű kilátó és turista útvonalnál. Leraktuk a motorokat és egy gyönyörű kilátás fogadott minket, amit ha őszinték vagyunk a fák kicsit eltakartak de így is nagyon szép volt a Neretva folyót látni. Itt be lehetett vásárolni sajtokból, fügéből, lekvárokból, az árusok aztán tényleg minden nyelven próbálták eladni a portékákat


A legjobban az ragadt meg bennem mikor a kedves Úr azt mondta nekünk magyarul: "Vigyen sajt, jó lenni, pont mint viagra, jó az úrnak, vigyen neki" Besírtam rajta.... sokkal többet nem is tudott magyarul, de a lényeg megvan
Na hát innen indultunk tovább. Az út Dubokánál tér vissza a tengerpartra, ahonnan nem messze volt a határ, pontosabban a tranzit határ, horvát-bosnyák.
Itt egyetlen várost kereszteztünk, Neumot, ami amúgy is az egyetlen város a tengerparti szakaszon, mert szegény Boszniának csak ennyi tengerpart jutott. Itt megálltunk és jól beebédeltünk Csevapból.


Mikor mindenki jól lakott, akkor pattantunk a paripákra és mentünk tovább, egészen a szállásunkig meg se álltunk.
Átkeltünk a következő határon és elgurultunk a Peljesac-félszigeten a régi időkben megépített "mini Kínai Nagy Fal" mellett, ami nagyon szép és látványos, itt is szívesen megálltam volna mint olyan sok helyen.
Ezen a félszigeten egy csodaszép szállásunk volt Orebic városában, tengerparti erkélyekkel. Igazság szerint ezen az estén kezdődött egy hatalmas vihar, egész este szakadt az eső, a tenger háborgott csodaszépen és fenségesen. Be lehetett volna csukni a teraszajtót hogy jobban aludjak, de mivel ezt a hangot az ember nem hallhatja bármikor, inkább hallgattam a tengert, sőt, hajnalban mikor nem tudtam aludni akkor kimentem sétálni a partra, hideg volt, de megérte, szeretem a tengert, az óceánt, a tavakat, folyókat... és viharos időben olyan csodálatos nézni, azt a rengeteg erőt.

Hát így telt el ez a nap