Szia Mama...

De rég voltam itt... de mindig gondolok Rád, azt tudod... biztos érzed. Tegnap voltunk a révnél. Macival mentem, a kutyámmal. Látod őt? Kicsit olyan mint te, ha együtt vagyunk, egy imádnivaló szörös kölök, de ha egyedül van, még az ismerőst is mérgesen megugatja, és nem enged magához senkit két méternél közelebb. Odafele a révhez a Kacsakőnél szabadon engedtem a parton. Jó sokan tébláboltak, ki kutyát, ki gyereket sétáltatott, meg is lépet bandázni. Én meg sétáltam tovább, aztán már úgy 40-50 méterre voltam tőle, meg mentem volna tovább, így hívni kezdtem. Hát benézte, mert elindult a másik irányba, kb arrafelé, ahol lelépett kutyázni. Vicces volt látni a fejét, ahogy leesett neki, hogy nem vagyok ott. Hívtam, aztán meghallotta a hangom, erre elkezdett rohanni felém. Kb 5 méterrel benézte az irányt, majdnem elfutott mellettem, de megint szóltam neki, és akkor már meglátott a sok láb között és irányt váltott. Jópofa volt nagyon ahogy látszott rajta a rémület, hogy nincs meg a gazdi. Aztán vissszafelé menet már kevesebben voltak, de nem is távolodott el 15 m-nél messzebb és folyamatosan nézegetett vissza, miután levettem a pórázról... Bírom a dolgait a kis szőrös genyónak....
Láttad a virágokat? Vittem kis koszorút is, azon is fehér virág volt. Gondoltam pirosra, de ahogy álltam ott a virágosnál, eszembe jutott hogy te a piros virágokat annyira nem szeretted. Amikor odaértem a kikötőhöz épp egy család volt ott... fehér, nagyfejű őszirózsákat dobtak a Dunába, egy tizenéves forma kislány és egy labi volt velük. Átölelték egymást, összekapaszkodtak. A kutya szorosan a lábuknál lefeküdt. A férfin kalap volt, a nő kedves arcú, meleg tekintetű volt... Az óriási fehér őszirózsák pedig keringtek a kis öbölben a révkikötőnél, nem akarta elvinni őket a sodrás... A te koszorúdat és virágaidat se vitte el a víz rögtön, ott integettek még mosolyogva a víz tetején... Leültem a stégre és bámultam őket. Maci hozzám dőlt és nagyon sóhajtott. Símogattam a hátát és hirtelen az a gondolatom támadt, milyen jó volt a te hátadat is megsímogatni, amikor átöleltelek.. Hiányzol Mama.
Jó hogy tudunk beszélgetni. Vagy valami olyasmi. Mindig arra gondolok, te mit mondanál erre vagy arra, és hogy csinálnád...
Aztán elindult a komp a másik partról és lementünk a stégről. Képzeld az öreg révész is már odaát van. A fia napelemes, villanykompot vett, zajtalan suhan át a folyón. Neki is meggyújtottam egy gyertyát. Valaki egy nagy mécsest is ott hagyott. Múltkor a csomagolás közben megtaláltam a fehér margarétákat a stúdió kellékek között, félretettem neked és most odaraktam mellé. Nem tudom kinek szánták azt a mécsest, lehet az anyám rakta oda neked, vagy valaki más valaki másnak... Ahogy sétáltunk vissza az autóhoz szép lassan ment le a nap... A Duna partján itt ott mécsesek világítottak... Amelyik kialudt, újragyújtottam útközben... Maci nem szereti a tüzet, de most ott bogarászott mellettem, szinte mindig megnézte mit csinálok. Aztán a Kacsakő után eszembe jutott, hogy le kéne nézni a játszótérre. Képzeld, klassz bicikliutat építettek végig a parton. A korzó már mobilgátas, tágas és nyitott a vízpart, rá látni a Dunára az utcai éttermekről. A játszóteret, ahol még rakéta alakú vas mászóka meg vashinta és lengővasak voltak, a parton közvetlen megszüntették. Viszont közelebb az úthoz, a magasabb részen egy fullos szuper játszóteret raktak össze. Van ott minden: gumiszőnyeg, csúszópálya, hinta, csúszda, ülő és álló libikóka, felnőtthinta, amiben tinik dekkoltak, fából vár alakú mászóka, amiknél anyukák riadoztak.... Az apukák meg egy kupacba összetolták a gyerekbringákat és ki tudja miről beszélgettek...
A partot meg átnevezték Teddy Beach-re. Van egy üvegtigris szerű kis bódé, körülötte raklap bútorok... öltöző és ingyen wifi van a parton, internet a strandon, érteeed....
A vízpart jóval lankásabb, mint anno, sok homokot hozott a víz. Az örvényes részen is ellaposodott, már nincs ott nagy kanyar a vízpartban, szép lankás homok míg ellátni... Srácok horgásztak épp, az egyik próbálta bedobni a csalit de a kutyájukat le kellett fogni, hogy ne ugorjon az úszó után... Aztán Maci nekiállt örömköröket futni a homokban, játszottunk egy kicsit, majd egy másik kutyás tacskója előadta ugyanazt a saját gazdájával két percre rá, de egy csomószor felborult a homokban a saját lábban... irtó vicces volt, Maci is megvigyorogta. Itt is voltak még mécsesek a parton, kialudva...meggyújtottam. Emlékszem anno amikor egyik nyáron itt napoztunk, elvitt valakit a víz. Sokáig keresték a partról... a férfi akinek a valakijét elvitte a víz, emlékszem végtelen kétségbeesetten kérte a vizisíelőktől, hogy segítsenek neki keresni a hozzátartozóját... és azok segítettek, egy ideig fel-alá mentek a part mentén, a másik oldalon is, aztán elmentek a sodrás iránt... Most nincs ott stég, szerintem már túl lankás lett a part, vagy csak ősz van. Nyáron is ki kéne menni... Mama akkor összeszedte a plédet, és elcsomagolt, aztán mondta ideje most hazaindulni, pedig még kora délután volt... Nem tudtuk meg, hogy meglett-e, akit kerestek... Ahogy ez eszembe jutott, felbukkant két férfi, és odamentek a meggyújtott mécseshez. Tettek még mellé kettőt, halkan beszélgettek... Nézték egy ideig némán a békés folyót, aztán elindultak...
Mama, változik a világ. Pedig azt hittem annyira nem fog. De valahogy olyan kevés az állandó...
Te az vagy, kérlek küldj nekem egy állandót... Múltkor jelet kértem, hát jól berajzoltad az irányt... Köszi. Néhány hete olyan helyen dolgoztunk, ahol egy biztonsági őrt is kirendeltek mellénk, hogy vigyázzanak ránk. Órákig ott voltunk, ezért szóba elegyedtünk az élet nagy dolgairól. Az a fajta kötetlen beszélgetés volt, ami idegenek között zajlik csak, tét nélkül, tisztán. Rólad is meséltem, mondtam csöndesen, hogy mennyire hiányzol... Akkor azt mondta az a fiú, hogy "akit szeretnek az él, az itt van velünk".
Mama, te mindig itt vagy velem...