Szia! Hogy vagy?

Hát a munkámnak köszönhetően van szerencsém a hi how ya doinhoz. Engem kifejezetten frusztrál, hogy náluk ez a köszönés része és nem is érdekli a válasz. Eleinte még mondtam, hogy fine vagy godd thanks, de már a kanyarba se volt mire kimondtam. Szóval mosolyogni szoktam már csak. Ugyanez megvan a spanyoloknál is. Múltkor mesélte a tanár, hogy udvariasság, de nem érdekli őket se mint az angolokat. Sőt mesélte, hogy rendezett bulit és meghívott jópár barátot. Páran azt mondták, hogy köszi, talán ott leszek. Fele ember se ment el mint számította. Kiderült, hogy náluk ez a burkolt, bocs, de nem megyek, csak nem akarnak megbántani. Szerintem ez nem egyenes, szerinük meg megmondani túl egyenes és bántó. Kultúrális különbségek.

Amúgy pesten nagyon kikopott már ez. Az emberek mogorvák, gorombák, zombik. Ha próbálkozol földön kívülinek néznek. Nálunk a házban untam meg egy idő után, hogy köszönésre fejfordítás volt a reakció. Viszont vidéken, na az tök más. Hazamegyünk a páromékhoz, kimegyünk a piacra reggel és lépten nyomon ismerősbe futunk. Pedig 18 ezres város Nekem pestinek az a fura. Neki vidékinek meg az, hogy itt pesten csak az öreg nénik ilyenek.

Na igen, beszélgetni is meg kell tanulni. Hogy tudjunk kérdezni, az fontos. Meg az, hogy meg is hallgassuk a választ.

Öregek itt is vannak. Állnak kinn a kapuban, és várják, hogy nőjön a kertben a borsó. Közben minden arra járónak, aki kicsit lassít a kerítés mellett, elmesélik az életüket. Sajnálom őket, mert nincs akivel beszélgethetnének, a családjuk már évek óta rájuk sem nyitja a kaput (ezt onnan tudom, hogy egy párral már beszélgettem így). Azért ez is elgondolkodtató.

Remélem, hogy sikerül úgy nevelnem a gyerekeimet, hogy öregségemre ne hagyjanak egyedül. Kíváncsi lennék, hogy kinek a hibája ez. Talán ez is azért van, mert csak a maguk véleményét hajtják, és nem hallgatják meg a gyerekeket, azok meg egy idő után megunják hallgatni a sok "okosságot".

Ebben én sem vagyok jó, sajnos. A saját nagymamámat még meghallgatom, de sajnos ritkán jutok el hozzá (havonta, kéthavonta). De múltkor, amikor 39 fokos lázzal fagyoskodtam és vártuk, hogy kinyisson az orvosi rendelő, nem volt hangulatom az öreglányokhoz. Konkrétan muszáj volta odamenni 7-re a 8-kor kezdődő rendelésre, mert fél 8-kor amikor nyílik az ajtó már vagy 40-en voltunk (5 orvosra). Hát ott minden egyes ember megkérdezte, hogy ki vár az ő dokijához és milyen ügyben, mert neki csak ez meg csak az és ment a harc a sorszámhúzó gép eléréséért. Amúgy is nehezen viselem az ilyet, de lázasan, hót influenzásan még inkább. És a párom csak mosolygott, hogy miért nem beszélgetsz a nénikkel. Hát mivel ők azért elszórakoztattáke gymást, így is sokkal többet tudtam meg mint szerettem volna És igen, nekem nincs türelmem az öregekhez, de már a saját szüleimhez sincsen, akik alig 50 évesek. Ilyenkor fájón betalál apám mondata, hogy bezzeg, ha neki se lett volna türelme hozzám 1-2-3 évesen amikor még kis fika voltam. És ez igaz és fájó.

Minden életszakaszunkban más tartunk fontosnak, hogy mi az, amire az értékes IDŐ-t rááldozzuk. Az aki ma idegesítő, lehet holnap fájóan hiányzó lesz. Később mindig könnyebb okosabbnak lenni.
Addig beszélgessetek velük, amíg itt vannak.

Nana, egyébként már én is filóztam már ezen a köszönök-kérdezek témakörön, mert itt 6 éve a faluban gyakorlatilag a két-három szomszédon kívül (akikből az egyik motorlandos őrült volt, de most jól konszolidált apuka) senkit nem ismerek. Évi egy grillpartit tartunk ezért a normálisabbakkal, de itt is több a lelki fogyatékos, mint az egészséges... A szembe zakkant szomszéd elhagyta múltkor a kocsiból rámolás közben a konzerv kutyakaját az utcán a kapujuk előtt (ahol tud, beleköt az emberbe, olyan típus), becsöngettem, hogy beadjam hozzájuk, erre majdhogynem elküldött anyámba... Szívesen te baromarcú, mondtam neki elmenetben, akkor látszott mintha valami értelem átvillant volna a fején, hogy jah, télleg, ez most nem bántani jött... Elképesztően ostobák tudnak lenni az emberek, alapvetően gyanakvó megközelítésből indítanak, és ilyenkor én elgondolkozom, vajon magukból indulnak-e ki, és ha igen, akkor én akarok -e valóban megismerkedni velük?

Nana a gyerekek egyszer elmennek en is elmentem es te is.Hidd el a gyerekek nem azert nem beszelgetnek az öregekkel mert nem akarnak de ha nem otthon laknak (meg sokszor akkor se)nincs ra idejük es energiajuk.Rohannak dolgoznak tervezik a jövöjüket stb.stb.Aztan a masik ugye mi akar beszelgethetnenk is mert van egy összekötö a motorozas de azert megse mert en mar a nagypapa vagyok ti meg a fiatalok.En azt hiszem nem örgedtem meg de a fiatalok meg azt hiszik hogy igen.Jo nem azt mondom neha egyik masik csajtol kapok egy puszit a pofamra (hagy örüljön az öreg) de evvel kb le is van tudva,Szoval nem egyszerü am.En meg külömben is olyan vagyok velem ne beszelgessen senki udvariasagbol.

Ok Hajós, idén is ugrálhatsz a medencében!

Jo jo medence.Es a puszi???

Úgyis kierőszakolod magadnak, addig meg virtuálissal kell beérjed