Szeretném!
Írta Pacikó a Pacikó blogja blogban. Megtekintés: 513
Pozitív gondolkodás. Segít, de nem melegít fel, ha hazaérek a motorozásból. Nagyon hideg van már a motoron. Fázom. Mondjuk, addig se gondolkodom, mert nem megy a vacogás és a gondolkodás. Az életnek vajon miért vannak ezek a játékai? Miért nem tud valamit csak úgy egyszerűen adni? Bezzeg elvenni az megy neki. Pofonokat osztani, azt tud. Pedig nem lennének nagyok a vágyaim. Egy icipiciházikó ahová jó hazamenni, egy igazi otthon. Ahol még a falak is nevetnek. Ahol ott van Ő is. Nem tudom hogyan tovább. Vagyis tudom és remélem meg is valósul. Szeretnék vele eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék vele egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcát, s elmossa az összes bánatát, fájdalmát. Szeretném, ha szemem tükrében fedezné fel a világot, s észrevenné az igazán fontos dolgokat. Szeretném, ha, tudná, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném, ha velem együtt kiáltaná, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném, ha látná, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB… Egyszerű ám mégse megvalósítható álmok, remények ezek. Legalábbis most így látom. Nem adom fel azért!
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
