Sometimes it's good to be bad

Azt mondják, a dolgok mindig rosszabbra fordulnak, mielőtt megjavulnának. Néha, amikor senki sem látja, jó érzés egy picit segíteni nekik. Ha nincs itthon a lakótársam, a földre szórom a ruháimat a folyosón, és nem mosogatok el. Néha, ha egész nap nem megyek sehova és nem találkozom senkivel, lusta vagyok megfésülködni, sőt, ha ez az állapot napokig fennáll, néha hajat sem mosok, hiszen úgyis csak én látom. De amikor ezeken a dolgokon változtatni kell - mondjuk elmenni itthonról, vagy csak már túl nagy a rumli - akkor jó érzés megélni az előtte-utána állapotot. Lehet, hogy egy tiszta és rendes lakás szép, de sokkal jobban értékeli az ember, ha látja, milyen volt rumlisan. Van látszatja a dolgoknak. Ha végre rendesen felöltözöm, megfésülködök és satöbbi, akkor sokkal szebbnek érezhetem magamat, mintha csak igazítani kellett volna a sminkemen.


Néha egy-egy vitában hajlamos vagyok egy kicsit nagyobbat szúrni a másikon, mert nagyobb veszekedés után tán jobb kibékülni. Csakhogy a mosogatás után is ott vannak a szárítón az edények, mosás után a ruhák, és az ember látja, milyen iszonyatos mennyiséget termelt, mielőtt elszánta magát. A veszekedéseknek is ott marad a nyoma - a szárítóról könnyebb levenni a tányért, hogy összetörjük, mint a szekrényből.


Vannak postok, amik a fejemre nőnek: a mai eredetileg kis kedves birgés akart lenni, aztán már megint sikerült túlfilozofálnom a dolgot.