Sanyikám! Sa-Sa-Saaanyíííí!
Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 879
Azt hiszem, egyelőre nem indulok a Dakar Rallyn...
Csatolás megtekintése 13142
Történt ugyanis, hogy hazafele megint épp abban az időpontban jöttem a tesztmotorral, amikor a kedvenc, naplemente előtti fényviszonyom van. Az a jó meleg, sárgás... Mivel hétvégére úgyis szar időt mondanak, gondolotam lefotózom az endurót most. Hirtelen nem jutott eszembe semmi jó helyszín, de kinn Csömör mellett a mező jó ötletnek tűnt. Mégiscsak terepmotorról van szó.
Be is száguldottam a földúton a tó mellett (45-50-nel nem szoktam földúton haladni), de már mindenhol árnyék volt. Szóval hajrá, fel a dombra! Majd fenn a tetején biztos lesz egy nagyobb sima placc, ahol még süt a nap.
Nem is lett volna gond, ha nem találom ki a lejtő felénél, hogy átmegyek a másik nyomba. Ott még jobban sütött a nap, és ha az árokpartról fotózok, akkor az egész motor napon lett volna. Csakhogy a két nyom közötti bucka 10-15 centis homok volt. Nulla terepmotoros tapasztalatommal semmi esélyem nem volt, hogy keréken maradjak.
Miután szép lassan leengedtem a motort a földre, nekiveselkedtem, ahogy tavaly a vezetéstechnikai tréningen mutatták: kormány befordít, háttal a motor mellé gugol, az ülés mellett másik kézzel megkapaszkodik, és combból felemel. Mondom felemel... Aztán levettem a sisakomat, a kesztyűmet, lehúztam a cipzárt a kabáton, és mégegyszer... toltam vagy fél métert a motort a mély homokban. (Hozzáteszem, már a tréningen sem sikerült felállítanom a rendőrségi BMW-t.)
Több sikertelen kísérlet után, ahogy bármelyik szőke nő tette volna, telefonos segítséget kértem.
(Az egész tesztet itt tudjátok elolvasni.)
Szegecs kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
