Panasznap

van egy kedves versem;

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
újságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogy lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.


Szóval ez az évem..tudjátok az előzményeket...sí eksön, aztán alig álltam talpra, anyum törte össze magát, aztán valahogy a suli se az igazi,meghalt a sz.Ámítógépem, persze, hogy pont mielőtt le kellett adni az évfolyam dogát meg a NaNa cikkét..mindegy..megoldottam.Lejárt a rendőrségi kiküldetésem is,pedig az tényleg jó volt. legalább az!A motor is tönkrement...(azóta meggyógyult)
Mostmeg: itt a vizsgaidőszak...Bassza meg, hogy utálom!Plusszba elvették az augusztusi pótvizsga napokat...AHHJJJ..
Sújt az ég ebben az évben idáig..De mit tettem???
Na, mindegy,nekiállok tanulni és hajtok, hogy júni 7én találkozzunk Nyéken!!!