Múzeumok nappala - New York, 9. nap

Tök jól jön ki az utazás, akaratlanul is tematikus napokat csinálunk. Ma például a múzeumok voltak soron. De előbb a reggeli.
Ma ugyanis egy New York Gourmet nevű helyet találtunk, nem a Grand Centralon és nem a Times Squaren, bár utóbbitól mindössze egy köpésnyire helyezkedik el, a negyvenvalahányadik utcában. Vasárnap lévén megkóstoltam azt, ami az én fogalmaim szerint az igazi amerikai vasárnapi reggeli: a palacsintát, méghozzá gazdagon megszórva gyümölccsel (áfonya, eper, banán), bőségesen juharsziruppal, és finom, rostos narancslével mellé. A gyümölcsök frissek, a szirup édes, a palacsinta fluffy (vastag, de nagyon könnyű a tésztája, úgy tömi meg a bendőt, hogy észre sem veszed). Nyamm, tökéletes volt! (Az áráról inkább ne ejtsünk szót.)

Utána tettünk egy kis kitérőt a Battery Park felé, és gondoltuk, ha már ott járunk, bekukkantunk a Police múzeumba jó kis helyszínelőket nézni, de sajnos vasárnap zárva volt. Cserébe viszont fényképeztünk valami iszonyat nagy madarat, ami teljes lelki nyugalommal tollászkodott a parkban, és a turistákon kívül senkit nem izgatott. Itt tényleg normális, hogy ekkora dögök csak úgy mászkálnak a parkban? (Kábé pulykaméretű, lehet, hogy az is, de pulykaügyben nem vagyok kompetens. Úgy általában madárügyben sem, ami azt illeti.)

​

Viszont bementünk az American Indian Múzeumba, ahol volt néhány érdekes tárlat az indiánok és a lovak mitikus kapcsolatáról valamint az amerikai indián kettős-hármas-többes identitásáról, meg csinos volt az épület, de azért a "metroszexuális indián" című filmet például szívesen kihagytam volna. Nem rossz a múzeum, de ha választhatnék, nem ez lenne az első, amit meglátogatnék.
Amikor jól kiindiánkodtuk magunkat, áttettük székhelyünket a Metropolitan Múzeumba, és megnéztük annak egy icipici szeletkéjét. Az egész ugyanis annyira hatalmas, hogy napok is kevesek lennének a bejárásához. Épp csak vetettünk néhány pillantást a falon lógó holmi Delacroix-, Picasso, Gaugain festményekre, meg a belső termekben kialakított egyiptomi templomokra, szoborkiállításokra, a tetőn berendezett bejárható bambuszépítményre (felmenni rá már nem lehetett) és már zárt is az intézmény. Ahhoz képest, hogy New York állítólag soha nem alszik, elég korán kidobálják az embereket a múzeumokból.

Egyiptomi templombelső teljes életnagyságban​

​

Este valahogy megint a Times Square-n kötöttünk ki, megint a Central Parkon keresztül, megint nem sikerült tisztességesen tájékozódnom benne. Ma is volt minden, mi szem-szájnak ingere: táncosok, dobosok, gördiszkósok, mókusok, estébé-estébé. Csak nézegetni érdemes minden nap, írni meg olvasni róla egy idő után unalmas.

De azért nem nyugszom, amíg a Wonka-boltot meg nem említem. A játékboltban, ahol a dinoszaurusz is van, napokkal ezelőtt megjelent egy hatalmas felirat: itt hamarosan Wonka bolt fog nyílni. Mivel nagy Karcsi és a Csokoládégyár-rajongó vagyok, beindultak az ízlelőbimbóim, de tartottam tőle, hogy a "hamarosan" nem fér bele abba az intervallumba, amíg itt vagyunk. De ma este, amikor megpillantottam a bolt kész kirakatát, és reménykedni kezdtem...

​