Luxushajóval az Északi- tengeren

Ismét úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem a következő blogomnak. Ennek az oka pedig egy különleges élmény amit meg szeretnék veletek osztani.
Az elmúlt időszakban munkát váltottam. Ennek előnye és hátránya is van/volt. De erről majd talán egyszer később. Szóval 2011. július 4-étől egészen július 11-ig tengeren töltöttem napjaimat egy Celebrity Silhouette nevű luxushajón. Nah nem nyaralás volt mert dolgozni voltam, de mégis kis felüdülés volt, eltérés a hétköznapoktól.
Hétfőn busszal mentem Hollandia Emshaven nevű kikötőjébe. Az út kb. 1 órát vett igénybe. Teljesen tűkön ültem, hogy mi lesz és hogy lesz és hogy tengeribeteg leszek-e vagy sem. A hajóra feljutás nem volt túl egyszerű. Először is be kellett csekkolnom. Elkérték az adataim és az útlevelem. Helyette kaptam egy kék belépőkártyát és egy másik kártyát amivel a kabinomat tudom kinyitni. Emellé kaptam még kajajegyeket. Ez az egész procedúra majd egy órát vett igénybe. Ezután a hajón még átnézték a táskáimat ilyen röntgengéppel(tisztára mint a reptereken). Persze tipikus, hogy engem kipécéztek, mert hogy nem volt elég átszkennelni a táskám ki is kellett nyitni aztán még végigmutogatni mi mi csoda. Ezzel nem is lett volna semmi gondom, de mivel én is nőből vagyok természetesen úgy megtömtem a táskáimat, hogy alig tudtam mozgatni meg természetesen a nyitással és zárással is gondjaim akadtak . Aztán elfoglaltam a kabinomat. Normál kabin, semmi luxus(nah ja....mi számít luxusnak.....az biztos, hogyha fizetnem kellett volna a kabinomat akkor nem megyek hajókázni mert ez a normál kabin is 1000-1500 Euro környékén mozog). A hajónak ez volt a tesztútja. Az útvonal Emshavenből az Északi- tenger felé(Dánia szigetei,Skagerrak, Kattegat, Øresund) szóval úgy Norvégia és Svédország irányába. Hát a tájról nagyon nem tudok mit írni...víz és víz néha a messzeségben pedig feltűnt némi szárazföld. Állatvilágról annyit, hogy medúzákon és sok sok sirályon kívül nem láttam mást. Ezt nagyon sajnálom. Pedig szó szerint kutattam a távolban bálnák, fókák és delfinek után. A hajón a kaja király volt. Volt korán egy svédasztalos reggeli, ahol a bundáskenyértől elkezdve a tojásrántottán keresztül különféle szalámik és sajtokon át egészen a müzliig minden megtalálható volt. És persze az elmaradhatatlan KÁVÉ, üdítő. Délelőttönként egy kávészünet kis sütikével. Aztán picivel 12 óra után az ebéd. Ami szintén változatos volt. Többféle köret és hús állt a menün, salátával és levessel. Aztán délutánonként megintcsak az elmaradhatatlan tea -kávé- sütiszünet. Majd a svédasztalos vacsora. Komolyan mondom, hogy ennyit ember nem tud enni, amennyi kajálási lehetőség volt az út során. És természetesen mikor már jól teletömted magad, akkor mehettél vissza dolgozni. Nah azért nem szakadtam meg...csak óvatosan. Szerencsére a tenger viszonylat nyugodt volt. Tengeribetegség nem jött elő nálam....SZERENCSÉRE(rossz érzés lett volna kipakolni azt a sok finomságot amit megettem). A hajón az út során természetesen sokmindent leteszteltek. Volt olyan, hogy azt tesztelték milyen kis ívben tudunk megfordulni...ekkor példálul csak körbe körbe körbe forogtunk a tengeren. Olyan érzés volt mint amikor be van az ember csiccsentve és enyhén szédölög. Nekem bejött...vicces volt. A kollégáim teljesen ki voltak bukva, hogy nem tudnak aludni mert össze vissza ringatózik a hajó. Én meg úgy bealudtam esténként, hogy másnap mesélték a többiek, hogy este ilyen meg ilyen teszt volt és hogy össze vissza billegett a hajó...hát én nem éreztem semmit Az is kiderült számomra, hogy miért fontos a próbaút. Egyik nap kisebb ügyemet intéztem épp a wc-n, miután végeztem és próbáltam nyomkodni a gombot...hát mondanom sem kell...NEM MŰKÖDÖTT. A hajókon a wc-k vákumosak. Szóval tudtam, hogy a gond a vákummal van. Kerestem egy illetékest és szépen elmagyaráztam, hogy legyen szíves megszerelni. Aztán utólag röhögtem magamon, hogy mi van ha épp nem kis dolog jön rám.....tök ciki.Rá két napra meg fürdeni indultam....aztán egyszer csak azt mondta a zuhanyrózsa, hogy márpedig ő nem ad több fizet nekem. De természetesen pár órán belül ezt is megoldották.

Magyarokkal is találkoztam a fedélzeten. Persze az is vicces volt. Elkezdtem a hajó egyik alkalmazottjával dumálni angolul, aztán jeleztem neki, hogy mi lenne, ha áttérnénk németre mert az kicsit jobban megy. Azt mondja erre németül, hogy oké rendben és folytatjuk a beszélgetést. A beszélgetés alatt felfedeztem a névjegyét az ingére kitűzve amin Zsombor állt, és az hogy Románia. Mondom neki németül: tudsz magyarul? Erre ő németül: Igen. Erre én...ekkor természetesen már magyarul: Akkor folytathatnánk magyarul a beszélgetést...az mindkettőnknek egyszerűbb lenne

Az út alatt sikerült relikviákra is szert tennem. Baseball sapkára meg ilyen nyakbaakasztós kulcstartókra. Úgyhogy most öröm és boldogság van.

Nagyon örülök, hogy résztvehettem egy ilyen úton. Szerintem a közeljövőben, úgysem lenne annyi pénzem, hogy befizessek egy ilyen útra.


Hát köszönöm, hogy megoszthattam veletek is ezt az élményt. Majd valamikor töltök fel képeket is. Csak még le kell kicsinyítenem őket.