Kamaszkorom legszebb hava

Azt hiszem éppen iskolába mentem a nagy szigor miatt!
Mindig is irigyeltem a vidéki gyereket amikor nekik hószünet volt de én gyalog 10 percre laktam az iskolától!

Úgy fest, én még nagyon fiatal vagyok, egyetlen emlékképem van az ominózus télről: az udvarban a hó hatalmas volt, talán még nálam is nagyobb.
Igen, én akkor még csak ovis voltam, méghozzá kiscsoportos

Majd ugrunk a történetben röpke tizenhét évet, és én is a Szent László Gimnáziumba jártam. OKJ-s képzésre

Vissza emlekezni nagyon jo a meleg szobabol,de akkor nem volt kellemes .Akkoriba a varost att szelö-föut mellett laktam a 4.-emeleten.
Nagyon erös szel fujt attol feltünk hogy bepattanik az ablak üveg,es vartunk valyon apa mikor er haza.Aztan valamikor ejjel meg is erkezett ,
hozott tejet kenyeret,es mar ment mert varta akatonai jarmü,ahol dolgozott nagyon sok vendeg ott ragadt,es fözni kelleta kint reketeknek.
Masnap mar jobb volt a helyzet,mentünk havatgyurni ,reklam taskan szankozni,seggen csuszni ,vagy hason a nagy hotorlaszokrol.
Fiam akor volt 7 eves es nagyon tetszett neki a sok ho.De lattunk olyat is hogy a camiomos a kabat gyujtotta meg hogy az elfagyot dieselcsövet meleggitse.
Majd latva a sok uton rekedt embert mi is teat föztünk,es par szandviccsel együt kivittük nekik. Nagyon halassak voltak.
Es ami nekem meg emlekezetes az 1995januar közepe mert ugyanis akkoriba születtek az unokaim es Pecsen laktak.
De a kedves papa miutan hazaengedtek öket a korhazbol ,masnap bepakolta öket a kocsiba es elindult velük a Szigetközbe a szüleihez.
Akkor is csak azt lehetett hallani hogy elzart települesek ,hotorlasz, elakadt jarmüvek.nagyon kemeny nap volt,DE HAZAERTEK SZERENCSESSEN

Piszok! Vidéken sem volt jobb a helyzet. Én gyalog fél órára laktam a sulitól, nagy hó volt /persze nem '87-ről beszélek/, és mégis menni kellett. Édesapám szállított be traktorral

Most viszont, szerintem, jobban örülök a havnak, mint gyerekkoromban :hi-hi:

Hát én a nagy Mesetél idején még csak pajzán gondolat voltam
De egy télre azaz havazásra nagyon emlékszem, azt hiszem az '98-ban volt. Anyukámnak be kellett feküdnie a kórházba, mert ki volt írva epeműtétre. Aznap reggelre, mikor mennie kellett, akkora hó esett, hogy az autóknak utat kellett vágni a hóba. Engem elvittek iskolába már nem tudom, hogy azzal a taxival-e amivel ők a kórházba mentek (gyanítom igen), vagy hogyan. De mikor beértem, akkor mondták is, hogy nincsen tanítás, mert csak pár gyerek van de volt vajaskenyér meg tea. Mondták, hogy hívják mindenkinek a szüleit, de az enyémeket nem lehet elérni (8 évesen élből befostam, hogy értem akkor nem jön senki). Végül a bátyám jött értem, mert ő is elment a gimibe és őt is hazaküldték. De azt már nem tudom, hogy őt hogyan értesítették a kőkorban Aztán szépen hazasétáltunk, és boldogan néztük ahogy csúszkálnak meg elakadnak a buszok

87 tele? Nem emlékszem, ovis voltam. Gondolom kizavartak minket hógolyózni, amit nem szerettem, mert én voltam ott is a legkisebb, engem kaptak el, és már akkor is szemüveges voltam, így nem csíptem soha a felém repülő dolgokat.
Ahogy ismerem magam, tuti hazaszöktem, hogy ne kelljen hógolyózni.
Már akkor sem csíptem se a hideget, se a havat. Pedig síelni is vittek minden télen, az se volt jó.
Első kellemes téli emlékem, amikor gimis koromban nagy belvíz után jött a nagy fagy, természetes koripálya keletkezett a gátnál, és apám kivitt, hogy próbáljam ki, milyen jégen vezetni. Nagyon jó volt! Pörögtem, piruetteztem, és majdnem megtaláltam az egyetlen fát a közelben.

1965 ben bevittek az egyok nagyon jo baratom katonanak es januarba az esküjere mentünk.Kicsit nehezkes volt a dolog mert vonat nem ment hofuvas mindenfele.Mivel indul el ilyenkor az ember fia?Ugy van kitalaltatok motorral
Ketten indultun reggel 7 kor mert ugye csak Fehervarra kell mennies az 65 kilometer.Hm ahogy vissza emlekszem csucs idöt mentünk mert delutan 4 körül mar ott is voltunk.Kicsit hülyen neztek amikor mondtuk hogy a delelötti esküre jöttünk.A laktanyaparancsnok azert engedelyezett egy oras beszelgetest elismerve a hülyesegünket.Ö mondta igy.Nem reszketezem hogy aznap elkelt az ujasgosnal vagy 40 nepszabadsag nepszava fogyott el mert ugye az ember rendesen felöltözik egy esküre Hanyszor estünk el mar nem tudom de azt igen hogy mentünk meg a Velencei to jegen is szantoföldön es neha az uton is.Vissza fele mar nem volt erdekes ejfelre otthon voltunk Ja es a vegen meg egy defektet is kaptam de azt mar a Rakoczi uton.

Nos,én 15 percre laktam a sulitól,így hát nem volt mese,bementem...persze jó ürügy volt a késésre a hatalmas hófúvás,nem értem be időre.Nálunk nem sok vidéki járt az oskolába,szóval a tanórák meg lettek tartva.De emlékszem,hogy az autók mellett hóhegyek voltak méteres magasságban...Amúgy mifelénk nem volt könnyű jóidőben sem eljutni a sulihoz,mert mindig megállítottak környékbeli nagyobb fiúk elémállva,kérdezvén melyik suliba járok,és hanyadikos vagyok,és ha nem a megfelelő választ adtam,akkor pénzt kértek a továbbengedés fejében...mondanom sem kell,sokszor bunyó árán jutottam tovább,én ugyan nem voltam hajlandó fizetni nekik.Ezen a télen is csinálták a faszságaikat,engem különösen nem szívleltek,mert vagy elszaladtam,vagy bevertem valamelyikőjüknek De ezen a télen kifigyeltek egyszer,és vagy négyen-öten körbevettek,menthetetlen voltam,hamarosan hóembert csináltak belőlem....igaz küzdöttem,dehát ennyivel nem bírtam. Már egy ideje küzdöttek velem,amikor hirtelen fájdalmas ordítást hallottam-mert látni már nem láttam a sok hótól amit rámnyomtak- egyikőjük felöl,majd vérmes kutyamorgást,ugatást. Az történt ugyanis,hogy a védelmemre sietett az a hatalmas loncsos fekete kóbor kutya,amelyik állandóan abban az utcában lődörgött,akinek én rendszeresen hoztam kaját otthonról,és suliba menet adtam neki enni. Ezután az eset után pofátlanul kimentem szánkózni a közeli nagyobb dombra,ahol ezeknek a kölköknek volt bunkerjuk...meg az én loncsos,kóbor ebemnek is

No, én akkoriban Pomázról jártam be a nagy büdös pöstbe általános negyedikesként. Két napig nem kellett suliba menni mert a hófúvás miatt a kapuig se tudtunk kimenni úgy befújta az udvart meg az utcát a hó. Aztán kiástak mindket és újra lehetett suliba menni.
Néha azon filózok, hogy az öregek mekkora francok lehettek régen, mert ha a Duna jegén választották meg a Mátyást, akkor azon a télen piszok tartós hideg lehetett, ezek meg még aktívan buliztak a hóban/jégen királyválasztás ürügyén...

Én imádtam azt a telet. Pár házzal odébb lakott a barátnőm, akivel fél óra alatt sikerült megtenni az egyébként ötperces utat a suliig. Előre hajigáltuk a táskát meg a tornacuccot és utána mentünk a hóban. Meg szórakoztunk az akkori kutyánkkal, aki el szokott kisérni a suliba, de kis testű révén nem is látszott ki a hóból, viszont nagyon bátor volt és felfedező kedvű. A suliban kaptunk teát, meg akarták szárítani a ruhánkat, de nem vártuk meg, mert ha már így alakult mentünk szánkózni. A barátnőmék garázsában benn állt a családi büszkeség (zsiguli), amire fel kellett másznunk,hogy le tudjuk szedni a szánkóját. Ez sajnos később kiderült, de akkor már rég csiripeltek a madarak. Szánkó-versenyeztünk, amit mindig a tesóm nyert meg, ami tulajdonképpen csalás volt, mert ő 6 évvel vénebb, hímnemű, de minden marhaságra kapható.
Kár, hogy itt mostanra elállt a hóesés, de délután megvizsgáljuk a közeli szánkódombot !

Gyerekként pont ott éltünk, ahol most csak pár házzal arrébb. 8 km Nyíregyháza, nem túl jelentős buszjárattal. Hó jött, busz nem. Szinte minden évben volt iskola szünet nekünk mandasi gyerekeknek. Kimentünk a buszmegállóba és közösen megdumáltuk, hogy sajnos busz nem jött és gyí haza. Egyszer kitaláltuk a Brezsnyev születésnapján, hogy begyalogolunk a suliba. Beértünk fél 11 felé, végig csúszkálva, bukdácsolva a havat. Beértünk a tanárok lekiabálták a fejünket, hogy csinálhattunk ilyen butaságot. Megmelegedtünk és irány haza. Bulinak jó volt.
PICAR - az év 99 volt, amit említesz. A Hadsereg kenyeret dobált helikopterről , aki kiment integetni annak dobtak. Volt olyan tanya, ahol 18 kenyeret dobtak le, már a kutyák is vonyítva menekültek a helikopter hangjától. Onnan vagyok ilyen biztos az időpontban, mert 9. hónapban voltam a kisebbik fiammal.

Közel lőttem Nálunk azért ennyire nem voltak emlékezetes dolgok. De ezt a tegnapit még pár napig izomláz formájában nyögni fogom.