Kalandozások a Balkánon (Balkán túra 2017 - Stara Kapela -Horvátország)

Miután megszereztem az A korlátlan jogsit nem sokat vártam az első komolyabb túrával. Többen meg is jegyezték, hogy új motorral, friss jogsival lehet nem jó ötlet, de nem vagyok az az ember, akire ezek a megjegyzések túl nagy hatással lennének. Igen, talán mondhatjuk, hogy makacs vagyok, amit a fejembe veszek, azt véghez viszem ha a fene fenét eszik is. Így került sor az első Balkán túrára - ami mint később kiderült- azért a Balkánnak egy szelídebb változata volt Boszniával, Montenegróval, Horvátországgal és Szlovéniával.

A tervezés nálam mindig egy lényeges pont. Sokan vannak, akik nekivágnak egy sátorral, előrefoglalt szállás nélkül aztán majd lesz valami és alakul valahogy alapon mindent megoldanak a helyszínen. Én alapjáraton nem vagyok ez a típus, szóval nekem kell, hogy tudjam hova tartok és ahova tartok ott van szállásom legalább egy tusolóval és egy ággyal. Hiába na, öregszem és ragaszkodom már bizonyos kényelmi fokozathoz, ami nélkül én nem tudnám élvezni az utazást. Mindezek ellenére természetesen csodálattal és elismeréssel tekintek azokra a motoros társakra, akik simán megoldják a hasonló kaliberű (vagy akár nagyobb ) túrákat egy tisztáson vagy erdőben pihenve, tóban fürödve és konzervdobozból vacsorázva. Én tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az igazi szabadság, de nekem egyelőre így nem megy még. Ki tudja, egyszer lehet kipróbálom.

Szóval az első komolyabb túra...

Nálunk viszonylag egyszerű a helyzet, ugyanis párommal együtt motorozunk. Mivel mindkettőnknek van jogsija és motorja is nem kérdés, hogy senki nem szeretne közülünk utas lenni. Persze anyagilag így rosszabbul járunk, hiszen az üzemanyagot duplán kell kalkulálni, de hát ez az ára a viszonylagos függetlenségnek.

A túra útvonalát mindig én állítom össze. Utánaolvasok motoros fórumokon a látnivalóknak, szorgosan készítem a jegyzeteket, hogy ne maradjon ki semmi az út során. A napi etapokat 250 és 500 km közé szoktam tervezni azért, hogy élvezetes legyen a motorozás (azaz lehetőleg ne csapjon át teljesítménytúrába) és persze legyen idő nézelődésre is. Ezeket az utakat jellemzően 10-14 nappal kalkulálom, hiszen ez nem "csak" motorozás számunkra, hanem egyben az éves nyaralásunk is. Pontosan ezért sosem kapkodunk, általában a szebb helyeken több napot is szívesen eltöltünk.

Mindezek figyelembevételével született meg az első túránk útvonala:
Mór-Stara Kapela-Mostar-Durmitor-Zabljak -Dubrovnik-Primosten-Senj-Pula-Bled-Mór

​

Első megálló (Stara Kapela - Horvátország)

Magyarország és azon belül is Mór elhelyezkedéséből adódóan bárhova is igyekszünk élményeket szerezni az első nap mindig arról szól, hogy próbáljunk minél közelebb jutni a célhoz. Itt is tudtuk, hogy az első nap nem lesz még akkora durranás (konkrétan át kell vágni Horvátország egyik legunalmasabb részén, hogy elérjük végre Boszniát és a hegyeket). Próbáltam látnivalókat keresni az út mentén, hogy kicsit oldja a monotonitást, így találtam rá a Papuk Nemzeti Parkra. Az internet szerint vezet egy betonos út át a parkon Velika felé, így az első szállásunkra tartva erre kalkuláltam, gondolván, hogy majd megállunk egy pihenőre, megcsodáljuk a vízeséseket és kellemes hűvösben, fák alatt tesszük meg az útnak ezen szakaszát.

Persze az élet sokszor felülírja a terveinket. Mondjuk jobban örültünk volna, ha nem rögtön első nap, de hát ember tervez a sors meg alakít . A betonos út nem volt igazán betonos, sőt egy idő után már út sem nagyon , inkább csak egy vízfolyás, kövekkel, sziklákkal és két vékony keréknyommal, úgyhogy rögtön ízelítőt kaptunk egy kis off-road élményből is. Nesze neked friss jogsi.
(Természetesen a park ettől függetlenül gyönyörű!)

​

​

Miután átverekedtük magunkat ezen a szakaszon végre civilizációt értünk úgyhogy be is vásároltunk kajából okosan kalkulálva azzal, hogy mire elérjük a szállást esetleg már nem találunk boltot nyitva. (Utólag kiderült, hogy ez mennyire jó ötlet volt).
Az út további része eseménytelenül telt, még 40km volt a szállásig. Mikor a GPS jelezte, hogy le kell kanyarodnunk a főútról kicsit meglepődtünk. Egy erdős részre vezetett befelé egy nagyon keskeny (egy sávos) út. A faluba beérve próbáltuk beazonosítani a szállásunkat, ami nem okozott túl nagy nehézséget, hiszen az egész falu nagyjából 8 házból állt. (Később megnéztem és kiderült, hogy a 2011-es népszámlálás szerint a teljes lakosság 15 fő.) Szóval megtaláltuk a szállást, ami egy nagy ház padlásán volt kialakítva. Összességében kellemesen autentikus volt és mivel volt konyha sőt légkondi is mi nem is kívánhattunk ennél jobbat. A szállásadónk végtelenül kedvesen megmutatott mindent aztán diszkréten távozott..

​

Miután megvacsoráztunk sétálni indultunk a faluban. Ez a séta nem nyúlt túl hosszúra mert jobbra indulva még volt 2 ház, balra tartva pedig 5-6. Azt hiszem itt tudatosult bennünk, hogy milyen jó ötlet volt bevásárolni, mert itt aztán esélytelen lett volna bármit beszerezni.
A falu központjában egyébként pár néni és bácsi üldögélt, akik rendkívül kedvesen fogadtak bennünket. Ők horvátul, mi magyarul próbáltunk kommunikálni, de a lényeg átjött. ...és hogy milyen kicsi a világ? Kiderült, hogy ők rendszeresen járnak Harkányba fürdeni
Kicsit még élveztük a csendet aztán visszaindultunk a szállásunkra. Azt vettük észre, hogy séta közben suttogunk, úgy beszélgetünk, de még ma sem értjük, hogy miért...talán nem akartuk megzavarni ezt a végtelen békét, ami itt mindenből áradt.
Este fáradtan, tücsökzenétől kísérve hajtottuk álomra a fejünket.
Következő megállónk: Mostar!

folyt.köv

​