Hűtlen-e vagy csak gyáva változtatni?

Persze megint csak mi férfiak vagyunk a disznók ugyebár.
Én még soha nem léptem félre. És nemcsak azért, mert nem vagyok egy Adonisz, hogy finoman fogalmazzak, és nem is volt rá lehetőségem. Tudom, hogy mennyire nem könnyű velem lenni, ezért megpróbálom megbecsülni azt, aki úgy ahogy, de kibír.
A félrelépéshez is két ember kell. Nemcsak az, aki megcsinálja, hanem aki az oka, és ez nem feltétlenül azonos azzal, aki megcsinálja. És igen. Tudok csajokról, akiknek szerencsére volt annyi korrektségük, hogy nem vállaltak be gyereket, és HASZNÁLJÁK a férfiakat. Azért mondom így, mert ők mondták így. Az elején tisztázzák, mire kell a másik, lelkük rajta. Ez az én pofámra már nem férne rá. Nálam a szex a legmagasabb szintű kifejezése annak, hogy valakihez HOZZÁ TARTOZOM. CSAK HOZZÁ és SENKI MÁSHOZ. Hogy ez a rohadt társadalom egyszerű szórakozás szintjére degradálta, arról nem tehetek. Hozzáteszem, beszéltem már háromgyerekes anyukával is, aki HASZNÁLTA a férfiakat. A lánya diákom volt (történetesen tetszett is), és rengeteg problémám volt vele, mert belefutott egy problémás igazi energiavámpír srácba, és majdnem belehalt. Szó szerint is, de a suliban nagyon elb-ta a cérungot. Az alma messze esett a fájától.
És hiába rágom néhány idióta barom fülét, hogy ne dugjanak be minden lukat, ami az útjukba kerül, ez nem jó szórakozás. Szerintük igen, és sorra alázzák meg, teszik tönkre a csajokat. Át tudnám harapni a torkukat. Nyilvánosan. Hadd fröcsögjön a vér. Hadd tudják meg egy nagyon pici szeletét annak a kínlódásnak, amit okoznak. De ugyanezt látom nőben is. Aki elcsábítja a srácot, csak hogy tönkretegye a kapcsolatát. Aztán külön-külön a csajt és a srácot is.
Szélmalomharc. Én soha nem fogom megcsalni a feleségemet. Mindig mondogatom, ha fölmerül: az övé az utolsó p_na, amihez ebben az életben hozzányúltam.
De azt is hozzáteszem: nem azért, mert annyira jó.
Mielőtt pálcát törünk mások, vagy egy csoport feje fölött, nem ártana magunkba nézni. És nem a magas lóról.

Zééé, én azt gondolom a 10-1 valahol 5-5

Igen, Zéé... igazad van... nem tudom, miért hiszik azt sokan, köztük én is, hogy ha beszélünk a problémáról, azzal könnyebb lesz... "nem lesz jobb, nem lesz rosszabb, nem lesz rövidebb, nem lesz hosszabb" Sajnos minden beszélési kísérlet már az elején túlreagálási-túlgondolási hisztériába és gyerekekkel üvöltésbe-rángatásba torkollik, egy ideje letettem arról, hogy bármivel is próbálkozzak, még a legalapabbal is, mert szeretem a gyerekeimet, még ha ez nem is látszik, annyira keveset vagyok velük... sokan nem hiszik el, hogy vannak olyanok, akikkel nem lehet mit kezdeni, pedig vannak ilyenek. Mindegy. Ezt szakítottam, ezt kell szagolgatnom. Ezt már így végig kell csinálni, valahogy megtalálni, hogy a legkevésbé szar. A gyerekeknek. Én nem vagyok érdekes.

Sajnos van más is... szüleimmel lakunk, anyagi kényszer több oldalról is, nincs hova és nincs miből menni, pláne ha külön megyünk effektive is. Sajnos volt egy pénzügyi manővere, ami miatt nekem is meg kell tenni egy másikat, csak a megfelelő időt várom rá, remélem a bank addig nem húzza be, amitől félek... bonyesz dolog ez... és nem annyira jó anya, hogy csak úgy rá merném bízni a gyerekeket... tudom, hogy rá fogok menni, de az embernek kötelességei vannak és pont. Emellett a lehetőségek korlátozottak. Sok álmatlan éjszakán át agyaltam, jó nem lesz sehogy se, még relative így a legkevésbé szar...

visszatérve az eredeti témára: már csak azért se csalom meg, mert 80%-ban miatta elment az amúgy se nagy kedvem ettől az egész párkapcsolatosdi (vagy legalább kefélősdi) szarságtól...

mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát

Köszönöm szépen, de megfogadtam pár dolgot, vagy írjuk inkább úgy, hogy fölajánlottam pár dolgot egy bizonyos célért a Nagyfőnöknek, és ebbe beletartozik a neten pornó és Star Trek videók nézésének mellőzése is... meg ha már itt tartunk, nem hiszem, hogy volna olyan bevállalós pornós, aki vászonra merné vinni, amit fantáziálok néha
Szóval azért vannak dolgok, amik jobb, ha a fantázia világában maradnak, pl. mit tudnék kihozni Babettából stb...

Visszatérve: nem biztos, hogy mindenáron át kell ültetni a valóságba a vágyainkat, az élet kompromisszumok, lemondások tömkelege a kényszer vagy a valamit valamiért elv miatt. Hűtlennek lenni vagy lecserélni az asszonyt/férjet csak azért, mert valami nem tetszik, nem biztos, hogy a legoptimálisabb megoldás, pláne, ha gyerekek is vannak. Mondjuk tényleg komoly dilemma, amit írtatok, és amit egyébként mondtak is nekem élőszóban, hogy a gyereknek mi a jobb: szar anyagi körülmények között felnőni ide-oda pattogva a két szülő között, vagy végignézni, ahogy az asztal fölött jópofiznak, alatta meg fenik a kést egymásra... jó nem lesz sehogy, azt lehet csak kiválasztani, hogyan a legkevésbé szar, és nem az embernek magának, hanem a gyerekeknek, mert amikor az már van, az embernek tilos magával törődni (hacsak azért nem, hogy a gyerekeknek ne a savanyú pofát vagy az Oscar-gyanús alakítást kelljen nézni egész nap).

Tudod ebben az a ciki, amikor ezt a viselkedést eltanulja, és 20 év múlva ugyanezt fogja végigcsinálni: asztal alatt feni a kést, mert más mintát, megoldást sose látott...