Finnország + Nordkapp (tervezgetés)

Nagyon szemfüles vagy... mármint hogy már itt is vagy és írod a blogot.
Most jó pár héttel lemaradtunk, de legalább már látszik a fény az alagút végén.

Én most a karácsonyi ajándékokat próbálom kigazdálkodni a gyerekeknek... de a Finn túra elég jó terv.

Hétvégén kiolvastam a Roxette énekesnőjének a könyvét, most megint Svédországba vágyom... Bár nem ragaszkodok a motorhoz...

néha ránézek az oldalra, főleg, mióta múltkor láttam, hogy rámozdult az informatikus, szerintem hamarosan visszaáll az egész oldal...
családostul nehezebb a gazdálkodás, én is csak azért tudok lemenni kutyába, mert senkiért nem tartozom anyagi felelősséggel

azért - gondolom - nem társas utazásra fizetnél be busszal :-D

Na az tuti. Egyszer kamasz koromban voltunk busszal Görögországban. Soha többet.
Meg voltunk anyuékkal Svédben Wartburg Touristtal. Három gyerek hátul, tetőn a sátor... 2-szer volt durrdefektünk. Kalandos út volt.

:-D

Motoros szemszögből a család csak akkor válik inspirálóvá, ha valamelik kölök belezúg a történetbePanna januárban tölti a 8-at, már az összes osztálytársa tudja, hogy neki motorja leszmúltkor velem mondatta el a barátnőinek, hogy milyen, ők meg pislogtak okosanfingjuk nem volt, miről beszélek

a kislányok mentségére legyen mondva, nekem se lett volna fingom, miről beszélsz :-D

Na ma elküldtem a látványtervet Pannával a suliba. Mondtam neki, hogy ugyan megvan digitálisan, de azért vigyázzon rá, és csak olyanoknak mutassa meg, akikben megbízik. Remélem, nem válik cink tárgyává a leány. Egyébként a csajokamotoron.hu-n megjelent egy cikkem (kösz @NaNa!), ott látható ez a látványterv. Igen, nagyon hasonlít egy Czetkára, a tankja az is, mert megveszik a leány a vasért, mindenképp olyat akar, amilyen nekem volt. Majd ha megkapta a 18. szülinapi babakötvényes pénzét, remélem, nem lakhatásra kell költenie. Addig meg elégedjen meg ezzel a Babettával
Nem mondom, hogy nem irigyellek, amiért van lehetőséged ilyen túrákra. Azért majd egyszer gondolnod kell az öregségre is, elég sok lóvét kell összerántani az öregek otthonára, és mire mi odaérünk - ha odaérünk ugye - nyugdíj már nem lesz. Ezt magamnak is írom, mert hiába a törvény, hogy a gyereknek kötelessége eltartani a szülőt, ez már most se így van, mi is rá vagyunk szorulva mindenféle téren a szüleink segítségére. Ne értsd félre, nem vészmadárkodok, csak egy iciripicirit aggódom, mert ugyanúgy, mint minden jóbarátomnak, Neked is a legjobbakat kívánom, és nemcsak két percre...

még nem kell gyűjtést szervezni :-D én apajáraton is nagyon alacsony nívón élek, mondjuk, hogy nem vagyok tagja a modernkori fogyasztói társadalomnak, ráadásul nőként úgy vagyok kódolva, hogy mindenkor az anyagi biztonságra törekszem, tehát számomra a máról holnapra élés fogalma ismeretlen, pedig voltak már nagyon durva pénzhiányos időszakaim, de még akkor sem kellett sosem kölcsönkérnem
magyarán mondva, a fenti túra teljes költségvetése - bármennyi is legyen a vége - jelenleg is a rendelkezésemre áll, épp azért, mert semmit nem engedek meg magamnak, hogy bármikor bármit megengedhessek magamnak
ha pedig tudom, hogy nagyobb kiadásom lesz, akkor meg totál lemegyek kutyába
szoktak tőlem néha takarékossági tanácsokat kérni, de mikor elmondom, hogy mit engedek meg magamnak napi szinten és mit nem, akkor vagy kiröhögnek, mert nem hiszik el, vagy azt mondják, hogy így nem lehet élni, pedig én csak felesleges dolgokra nem költök és sosem számolgatom a pénzt, tehát nem görcsölve adom ki a kezemből, ha valamit meg kell vennem
aki meg a fentieket végighallgatja tőlem, azonnal rávágja, hogy egy igénytelen állat vagyok, viszont aki járt már az otthonomban, annak meg leesik az álla, mert átlagon felül rendezetten élek és valahogy a kettőt nem érzik összeegyeztethetőnek
szóval eléggé kettős a megítélésem, sajnos az élet minden területén, pedig vallom, hogy szinte mindenben az arany középutat képviselem

Te Monca, nincs benned egy kis sváb vér?Ez olyan ismerős nekem, amit leírtál!Eddig is tök jó csajnak gondoltalak, kezdesz egyre szimpibb lenniNa ne félj, többet én senkit nem teszek ki annak, hogy engem (meg apámat) el kelljen viselnie

huhh, akkor megkönnyebbültem, hogy ez most nem egy lánykérés volt :-D