felISMERhetETLEN ismerősök

Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 2322

Mindig sok ismerősöm volt, és általában a memóriámmal sincs baj. Viszont már jó pár éve rájöttem, hogy a memóriám képeket rögzít, illetve képekhez kapcsolja később a további információkat.

A motorosokkal volt eddig a legkevesebb probléma. A sok, mások által egyformának titulált, bőrdzsekis, hosszú hajú, szakállas bikert hiba nélkül megismertem mindig bármilyen körülmények között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudtam a nevüket, hanem azt is, hogy ki melyik klubba tartozik, vagy milyen motorja van.


Aztán egy pár éve divat lett a rövid haj motoros körökben is. Vagy csak megöregedtek a motorosok és kihullott a hajuk, vagy megőszültek és ezért döntöttek a rövid haj mellett, ki tudja. Az biztos, hogy nálam aki rövid hajú, valahogy kiesik a pixisből, és nem ismerem fel többet. Vagy legalábbis nagyon nehezen... mondjuk ha ott a motorja.

Anno, mikor aerobic oktató voltam, feltűnt, hogy azokat a lányokat, akik rendszeresen járnak hozzám, hetente többször is órára, más helyszínen (pl. a postán), más ruhában (normál utcai, nem sportruházat :) ) nem ismerem meg. Pontosabban megismerem, látom, tudom, hogy ismerjük egymást, csak az nem ugrik be hirtelen, hogy honnan.

Hétvégén az óvodai nyílt napon rám köszönt egy anyuka. Tudtam, hogy ismerem, találkoztunk már valahol, de hol, de hol... és akkor szerencsémre odaszaladt hozzá a kisfia, és rögtön képbe kerültem. Durva. Ő volt Erik anyukája a Sün Balázsból, és azt sem tudom, hogy mi a neve...

Aztán elmentünk a Gigamachine Diner megnyitójára, és a régi rocker arcok, a motoros csajok és pasik babakocsit tologatva, vagy a kezükben kisgyerekkel beszélgettek. Több gyerek volt, mint motor, legalábbis a délutáni matiné előadáson, amikor mi ott voltunk.

Belegondoltam, hogy itt vagyok rövid, szőke hajjal, motor és motoros ruha nélkül két pici gyerekkel, és csodálkozom, hogy alig ismernek meg? Még jó, hogy ott volt velem a férjem, akit viszont mindenki felismert. :D
2015 Június 1
SzGabó, Vica67 és ekime6 kedveli ezt.
  • birge
    birge 2015 Június 1
    Romantikus nyálazás on:
    Nemtávirattal nagyon régen egy házibuliban ismerkedtünk meg futólag, haver haverja, felnyírt, hosszú haj, hát én ott azonnal megjegyeztem. A barátnőjével volt, én meg a barátommal, szóval itt meg is rekedt a dolog. Később többször is összefutottunk bulikban, hol ő volt nővel, hol én pasival, így csak távolról és titokban méregettük egymást.
    Pár évvel később a barátnőimmel beültem egy kocsmába, ahol rám köszönt vadidegen srác. Úrinőként észre sem vettem.
    Csak két óra múlva csaptam a fejemre, hogy "Basszus, ez az a srác volt!!!"
    Vidék, NaNa és ekime6 kedveli ezt.
  • NaNa
    NaNa 2015 Június 2
    :D
  • Yamina
    Yamina 2015 Június 3
    Nekem régebben jó arcmemóriám volt, de úgy 29 éves korom közül memory overfull... Addig csak a névmemóriám miatt mentegetőztem, most már az ilyen egyszer-kétszer látott emberek garantáltan nem maradnak meg... (de minek is?)
    NaNa kedveli ezt.
  • birge
    birge 2015 Június 3
    Ja, a fenti sztorihoz hozzá tartozik (végülis csak a poént hagytam ki), hogy nemtáviratot azért nem ismertem meg, mert levágatta a haját.
    Sőt, volt vele egy haverja, akiről később rájöttem, hogy egy futó kalandom volt, de szintén levágatta a haját...

    De még ennél is durvább volt, amikor a saját öcsémet nem ismertem meg: még a szüleimmel laktunk, reggel elmentem otthonról, este meg odajött hozzám a ZPben és majdnem elhajtottam a fenébe, amikor rájöttem, hogy piszok ismerős.
    Igen, napközben levágatta a haját.

    Jobban belegondolva: lehet, hogy nekem nem arc-, hanem hajmemóriám van?
    Vidék és NaNa kedveli ezt.
  • Hajos
    Hajos 2015 Június 3
    Ezentul egy tabalat hordok hogy a rövid haj ellenere en vagyok en:D
    Vidék, NaNa és birge kedveli ezt.
  • Vidék
    Vidék 2015 Június 4
    Néhány éve én is le kényszerültem vágni a hajamat. Kirúgtak a melóhelyről, és állást keresni nem jó olyan hajjal, ami ugyan körben rendes hosszú, de a fejem tetején annyira elfogyott, hogy nem tartja meg a súlya, és áll amerre éppen akar... úgyhogy kényszerűségből levágattam, pedig gyűlöltem 11 éves korom óta a rövid hajat. Ja, annyit sajnos nem volt sisak a fejemen, hogy arra lehessen fogni, pedig de jó lett volna... Kopasz sajnos nem lehetek, mert a kedves családnál kiverné a biztosítékot, én idegileg egyre kevesebbet bírok... elköltözni nem lehet, nincs rá pénz...:p
    Sok helyen voltam bajban én is: győri ismerőseimet Kaposváron, kaposváriakat Komáromban stb kombináció véltem felismerni. A napokban benzinkútnál nyújtottam kezet egy pacáknak, akiről azt hittem, a volt kollegám... nem is magyar volt... aszongyák az emberi genomnak 70 milliárd kombinációja van. Véletlenszerűen mégis beesik egy-két egyforma...
    Nameg a diákjaim. Ki melyik osztályban volt, mi volt vele, egyáltalán melyik suliban... adódtak érdekes helyzetek ebből is... piszok rossz a névmemóriám, de arcokat felismerek. Úgy szoktam kanyarítani a beszélgetés fonalát, hogy előbb-utóbb kiderüljön a számomra, honnan ismerem az illetőt, de lehetőleg úgy, hogy ő viszont ne jöjjön rá, hogy fingom mincs, ki ő...:p:D
    NaNa kedveli ezt.
  • NaNa
    NaNa 2015 Június 5
    Na ez az utóbbi a nehéz mindig. :)
    Vidék kedveli ezt.
  • Vica67
    Vica67 2015 Június 9
    Szerintem sokan vagyunk így ezzel :)
    Mai közösségi portálokon nekem is sokszor a kép alapján motor alapján ismerem meg az embereket :)
    Nevükön meg csak gondolkodom :)
    Volt hogy az ötödik szomszéd nem ismert meg a házunk előtt mert a kocsiból szálltam ki :)
    Penny rá köszöntem egy ismerős csajra és csak nézett,este rám facén hogy bocsi de nem motoros ruhába voltál csak bambultam ki lehetsz:)
    :banya:
    NaNa kedveli ezt.
  • birge
    birge 2015 Június 9
    Nana én már profi szintre emeltem a dolgot: soha senkit nem szólítok a nevén. A biztonság kedvéért még nemtáviratot sem:)
    NaNa, Vidék és Yamina kedveli ezt.
  • birge
    birge 2015 Június 9
    A névmemóriám rossz, az arcmemóriám még rosszabb, és hát a fősulin nem erőltettem az órák látogatását, így viszonylag kevés évfolyamtársat ismertem fel. Amikor bejelölgettek az iwiwien (igen, még iwiw), akkor a szobatársamtól kérdeztem mindig, hogy "ismerjük?" "Igen, együtt járunk vele x órára, jelöld be, vizsgaidőszakban hasznos lesz majd!"
    NaNa kedveli ezt.
  • Vidék
    Vidék 2015 Június 10
    Kolléganőm járt így. Évfolyamtársa hallotta, hogy jó a csaj mindenből, fél évig nyomozta, ki lehet az a Petrás Viki.

    Írd és mondd: ott ült mellette.
    :D:D
    Azóta férj és feleség. Olyan amilyen, de házasok...:eek:
    Vica67 kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
Bejelentkezés