Elment

ugye, most nem vársz valóban választ????
Mert azt úgyis tudod Te is, csak még nem mersz szembenézni vele, nem mered bevallani Magadnak, mert akkor... és most nem folytatom Nem akarlak bántani, tényleg, és most túlzottan szókimondó hangulatomban kapott ez a blog Szóval csak annyi: tudod, ez a Te életed, a Te döntésed.. De az Élet addig dobálja eléd újra meg újra ugyanazt a leckét, míg meg nem tanulod (ahogyan te is teszed a diákjaiddal... ha ebből a példából nem értették meg, hát adsz másikat, míg fel nem fogják, mi a lényeg, mi fontos )
Ami viszont biztos: a diákjaidtól kapott, nagy odafigyeléssel, intuícióval, szeretettel, összefogással, anyagi áldozattal, utánajárással, erőfeszítéssel kapott ajándékodat elkótyavetyélni szégyenletes dolog... hogy' fogsz majd a szemükbe nézni, amikor esetleg később találkozol velük és megkérdik: Tanár Úr, megépítette álmai motorját??? Tudtunk segíteni az álmai elérésében???? Ugye, hasznos volt a kezdő lökést megadnunk???? Akkor mit mondasz majd????

Mire bekapcsoltam a gépet, hogy válaszoljak, Witch már le is írta, amit én akartam.

Szóval akkor azért megerősítésképpen: ha úgy érzed, hogy az élet mindig ugyanazt a feladatot dobja, akkor valószínűleg előzőleg nem jól oldottad meg. Csak akkor fog ez a folyamat abbamaradni, ha egyszer csillagos ötössel mész át a vizsgán.

Kifogásnak pedig tökéletes, hogy mások élete múlik rajtad, nagyon drámaian hangzik ez, de te is tudod, hogy mindenki a saját életének a pogácsa. Mások élete nem a te felelősséged - na jó, a gyerekeidé egy darabig még igen, de sem a feleséged, sem a szüleid érzéseiért nem vagy felelős.

Lehet, hogy már írtam valahol, hogy olvastam egyszer egy tanulmányt, hogy az apák tudtukon kívül megpróbálják a saját fiaikat maguk alá gyűrni, és úgy alakítani az életüket (a fiaikét), hogy azok nehogy többre vigyék, mint ők maguk... Ezt támogatja, hogy ugyanazt a nevet adják neki, ami karmikusan ugyanazokat az életfeladatokat hozza, meg elvárják, hogy a fiú ugyanazt a foglalkozást válassza... Azzal, ha a fiú többre viszi, netán olyan életet él, amilyet ő is szeretett volna, csak sosem merte meglépni, önmagát igazolja, hogy nem is lehet ezt másképp csinálni.

Neked az a feladatot, hogy a lányaidnak megmutasd, hogy bármit megtehetnek, bármi lehet belőlük, csak az ő döntésük ez (ez most elég feministán hangzik, de csak azért írtam lányokat, mert tudom, hogy neked lányaid vannak). Ezt viszont nem úgy fogják megérteni, ha elmondod nekik, hanem ha azt látják, hogy az apjuk is úgy él, ahogy szeretne: boldogan, szabadon, nem mások elvárásainak megfelelve, hanem a saját álmait megvalósítva.

Mások érzései nem a te érzéseid. Ha valaki mérges rád, az az ő érzése, nem a tied. Amiatt nem neked kell rosszul érezni magad, hanem neki.

Elöttem a két hozzászóló már tökéletesen leírta,amit én is hozzáfüzni akartam.Ìgy aztán nem marad más tanácsom,mint hogy tetováltasd magadra az összes álmaid motorját,azt nem vehetik el töled,csak ha megnyúznak.Bármikor megnézheted,simogathatod és ha egy bizonyos testrészedre is jut a tetkóból,még fizikai örömszerzésre is alkalmas..

Vannak emberek, akik szeretnek mártírkodni. Mert azt könnyebb, mint nekifogni és megcsinálni, meg szembemenni az elemekkel.


Aztán majd anyádapád elmegy, és ott állsz majd egy kiégett élettel, mert addig csak az övéket élted és nem a sajátod. De addigra már béke lesz, mert eléggé megöregedtél és elfelejted az álmaid. Csak a hiányérzet marad - hogy nem éltél semmit. Mindig is lesz kit savazod a saját boldogságod hiánya miatt. De ki más tudja, rajtad kívül, hogy neked mi a jó? Csak te magad. Vagy teszel érte, és megküzdesz, vagy tapicskolhatsz tovább a langyospocsolyban, a "békesség" húgymeleg áporában.... és ne hidd hogy ezt olyan könnyen megúszod... oda fogja eléd még vetni az Élet a feladatot!

Suzu, hogy te milyen szalonképes tudsz lenni! Nana, ez a szitu az anyákkal/lányaikkal is előfordul.

Kedves Witch! Mindennek ára van. Ezt Te nagyon jól tudod, mint jártas. Ezt az árat sajnálom. Mert ez az ár három olyan ember élete, szó szerint, akik nem ezt érdemlik tőlem. És igen, szar érzés volt a szemükbe nézni, de megértették, mert ismerik a szitut még tavalyról, amikor sokat volt alkalmunk beszélgetni a koleszban.
Kedves NaNa! Alapvető elvárásoknak márpedig meg kell felelni. Mérlegeltem, erre jutottam. A lányokkal kapcsolatban is. Fölmerült ez bennem is, minden, és ez is a mérleg serpenyőjében volt. Sokat rágódtam a döntésen, erre jutottam. Ha másra jutottam volna, az másképp lett volna szar érzés, és lehet, hogy sokkal erősebben.
Kedves Suzu! Ez a bizonyos tetkó nem is rossz 5let! Azt legalább nem látja, aki a legtöbbször kifogásokat keres! Megfontolás tárgyává teszem!:jo:
Kedves Mina! Akkor most változtatok, faképnél hagyok mindent, anyám belehal az örökös balhéba meg a bánatba, apám agyvérzést kap az örökös őrjöngéstől, a feleségem nem tudja anyagilag eltartani a gyerekeket meg egyfolytában hisztizni fog velük, a lányok meg nem értik majd egész életükben, mért volt fontosabb az apjuknak (akit szeretnek, rejtély, miért, és akitől legalább egy kis kompenzációt kapnak) egy kib.ott motor, mint ők. Rendben van akkor így szerinted is? Csinálhatom? Te megcsinálnád?
Kedves Mindenki! Lehet, hogy mártírkodásnak tűnik itt minden, amit leírok, de nem az. Nem is üres puhap.csű nyavalygás. Tudom, hogy feladatot kaptam, megoldottam, csak le szeretném ellenőriztetni a megoldást valakivel, mert annyira érintett vagyok érzelmileg, hogy nem működnek a megérzések ezzel kapcsolatban. Sokan vagytok itt, akik jó kapcsolatot ápoltok Odaáttal. Üzenetközvetítő kell nekem. És azért is féltem leírni mindezt, mert tudom, hogy nem tudtok elfogulatlanok lenni. Ezzel nem megerősítést akartam kérni, hanem eredmény-ellenőrzést. De ha gondoljátok, nem teszek ilyet többet. Nem vagyok megsértődve, csak kevés az időm ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyek, aminek nincs se értelme, se eredménye. Már bocs. Nem akarok senkit megsérteni.

tiplizz papesz,te elég lúzer vagy,hogy ezt tűröd.....