Cseh-turné + Stelvio - 5. nap szállás (3. rész)

Elég szerencsétlenül sikerült az utolsó cseh szállásom kiválasztása, pedig a Moldva-part rogyásig van kempingekkel.

Már a becsekkolásnál is egy atomrészeg csapat próbálgatta mindannyiunk tűrőképességét (majdnem meg is találták a határokat), majd alig találtam egy olyan sátorhelyet, ahol ellehetnék magányomban. Ezt tetézte, hogy mire jóformán állt már a sátram, egy igazi kis szerencsétlen fiú-lány páros költözött az aurámon belül lévő övezetbe. Nem tudom, miért igényelték ennyire a közelségem, talán paráztak a tőlünk nem messze tanyázó, már szintén nem szomjas férficsapattól, és a motor kölcsönözhetett nekem valamiféle állatias, védelmező attitűdöt.

Folytattam az építkezést, már csak a ponyvát kellett feldobnom a vázra, mire azt látom, hogy a fehér belső réteg rogyásig van sötét pöttyökkel. Elég vaksi vagyok már, úgyhogy erősen kellett fókuszálnom, mire rájöttem, hogy ez valami rovarféle. Hiába söpörtem őket lankadatlan, amint hátat fordítottam, újabb adagban potyogtak a sátorra. Itthon tudtam csak utánajárni, hogy ezek nyírbodobács lárvák voltak (netről lopott kép egy kinagyított részlettel). Már nem volt kedvem új helyet keresni, úgyhogy csak elintéztem az esti rutint és gyorsan egyeztettem túratársammal a másnapi dél-ausztriai ütközésünkkel kapcsolatban.

A reggeli párától még a slozit is alig láttam, pedig szokásomhoz híven a közelében vertem tábort. Azt sem tudtam eldönteni, hogy most tulajdonképpen rossz idő van, vagy csak a természet űz velem egy reggeli gúnyos ködjátékot, mint az osztrák Lavamündben tavaly ősszel.