A kicsi szép!

Van egy ismert amerikai mű, aminek ez a címe, közgazdaságilag cáfolja a fogyasztói társadalom megalomániáját. Tényleg, nekem sokkal nyugodtabb a lelkiismeretem, ha kicsi, olcsó, takarékos dolgok vesznek körbe. És itt most nem elsősorban a motorokra gondolok, habár azzal is így vagyok (az autóm is kicsi: Maruti), és voltam is mindig. Nekem a 350-es Jawa lett volna a plafon. Most az álmaimnak két netovábbja van: vagy egy 125-ös(nek álcázott) Sport Czetka (csak Panna lányom miatt, aki folyton azzal nyaggat, mikor veszek már olyan motort, amivel tudom vinni), vagy egy 50-es, lehetőleg négyütemű robogóblokkal hajtott igazi merevvázas vintage chopper (persze Jawa vázban!).

De most nem is ez a lényeg. Ezt az évet két szemszögből is új helyen kezdhettem (köszönet érte mindenkinek, köztük a Nagyfőnöknek is!). Mind a két hely kicsi, de talán pont ezért érzem jól magamat bennük. A szobám hosszú ábrándozás és küzdelmek után felújításra és hőszigetelésre került. Kicsi, 3,1 x 3,2 m-es szoba, de nekem pont elég. Van bent egy mindent elnyelő, közel 1 m mély beépített szekrény, és most már sehol máshol nincsen cuccom, csak ott (na jó, az otthoni műhelyben is van pár, dehát szerszámokat csak nem viszek a szobába!). Megértem lefotózni, a sarokba kellett álljak. Van benne egy igazán chopperes részlet, ami ráadásul nulla forint nulla fillérből lett. Kaptam egy éjjelilámpát, és fater régen összetört egy krómozott lámpafejű munkatér-megvilágító lámpát (véletlenül ráemelte a szalagfűrészt). A lámpa küllemre hibátlan krómozott fejébe beleépítettem az éjjelilámpa belsejét (E14 foglalat, 1,8W-os LED) vezetékestül, kapcsolóstul, és a saját asztali lámpámat odaadtam Pannának a saját íróasztalára (állítható magasságú dohányzóasztal, eddig a nappaliban volt, oda egy olyat tettem, ami eddig a padláson volt), úgyhogy minimál költségvetés volt itt is. A polcok régiek, az asztal felett levőt otthon elfekvő anyagokból csináltam. Annyira kiszámoltam a lambériát például, hogy maradt egy db 60 cm-es darab, és kb. 20 db 25-28 cm-es, minden mást fölhasználtam. Az ágyam anyuék régi ágyából készült, az eredeti ágybetétből kiállt pár rugó, ezért raklapból csináltam ágybetét-alapot, nagyszüleim régi ágyának szivacsbetétére húztam egy takaróhuzatot, a hátszivacsokra egy-egy nagypárna huzatot, és már kész is volt. Szerintem nagyon otthonos lett, legalábbis én nagyon jól érzem magamat bent. Kincset ér a zöld cserépkályha, az a lányok szobáját és az enyémet fűti, ha itt vannak, abba durrantunk be délután 5-6 körül, és még reggel sincs hideg. Nagy zimankóban délelőtt is befűtjük. Íme a képek!

A második képsorozat a szintén idénre elkészült műhelyemet mutatja. Az még kisebb, nem mértem, de kb. 2,5 m x 3 m-es. Nagyon közel van a sulihoz, kívülről nem látni be (bematricáztam az ablakot), általában elég a természetes fény, senkit nem zavarok vele, és csak pár megbízható ember tud róla. Gyakorlatilag minden berendezési tárgy elfekvő, ledobott cucc, például a falvédők a házunk tetőfelújításából megmaradt tetőfólia. Most három vas épül ott, Pónit látjátok a munkaasztalon készülni, és blokk nélkül Sára áll még ott. Piroska jelenleg szét van kapva, ő is ott van, csak nem látszik. Múltkor elgondolkodtam, lehet, hogy Simont is ott kéne megcsinálni... Egy hátránya van a helynek: nem fűthető, csak elektromosan. Ezidáig még nem volt akkora zimankó, hogy be kelljen üzemelnem a fűtést is. Annyira közel van, hogy még egy szem lyukasórában is érdemes kimenni. Ennél csak a győri utolsó garázsom volt jobb. Viszont ez ingyen is van. Tök jó!

Egyébiránt őszinte örömömre szolgál, hogy végre valami pozitívról is beszámolhatok Nektek!