A jó, a rossz és a csúf statisztika

Nyugalmazott személyügyi előadónk, Márti szokta mondani: „Én csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hazudtam.” Ez jutott eszembe, amikor egy rövid videót láttam a legnépszerűbb videómegosztó portálon.

A videóban a 10, történetében legtöbb katonai konfliktusban szereplő országot mutatták be. Asszem a 9. volt az USA 104 konfliktussal, és a harmadikak voltunk mi, magyarok, 190-nel. Hát, nem voltam rossz töriből, de én másképp emlékszem. Belevették a kocsmai verekedéseket is? Vagy minden egyes törökkori várostromot külön konfliktusként számoltak? Azon kívül szerintem nem ártana belevenni az összehasonlítgatásba, hogy pl. mióta létezik egy adott állam. Pl. India az „előkelő” 2. helyezését lehet, hogy a több mint 4000 éves történetének is köszönheti. Csak egy felvetés. És mi sem tegnapelőtt kezdtük európai karrierünket. (Emlékszem, amikor Komáromban tanítottam, a fiaink rendszeresen jártak át Révkomáromba „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” feliratú pólókkal provokálni. Nem volt szép dolog, attól függetlenül, hogy igaz volt.) A listán elfoglalt helyezés sokkal inkább az aktuális politikai helyzetnek (illetve a fizetett baloldalnak) megfelelni akaró provokáció. Sosem felejtem el, amikor az egyetemen statisztikát tanultunk, maga az előadó mondta, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani statisztikai, illetve tudományos módszerekkel, csak a célnak megfelelően kell kiválogatni az adatbázist és a statisztikai módszert. Nekem inkább egy másik mondás dereng föl:

„A statisztika olyan, mint a tangabugyi. Sokat mutat, a lényeget takarja.”