7/2015 Egy nagy, barna kupac
Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 1124
A szép, színes gyurmáim pályafutása nem indult túl fényesen, és attól tartok, a vége is elég csúfos lesz.
OK, tudom, ez fotóblog, ezét nem is akarnám túl bő lére engedni...
Mikor elkészültem a gyurmákkal, nagyon büszke voltam magamra, mert igazán jól sikerültek. A tojásfestéktől szép volt a színük, és nagyon puha, lágy a tapintásuk (az nem a festéktől), öröm volt gyúrni őket. Mikor Lőrinc meglátta, csak annyit mondott: "színes gyurma nejom". Hát köszi. Akkor dobjam a kukába?
Pár napig próbálkoztam rábeszélni, hogy de jó a színes gyurma, de akkor már bővebben kifejtette, hogy a sárga is nejom, a piros is, a zöld is és a kék is. Szóval bezártam őket a légmentesen záródó műanyag dobozokba, és bekerültek a hűtőbe.
Aztán hétvégén, mikor épp a középfülgyulladás miatt ragadtunk a lakásban és már nem tudtam milyen elfoglaltságot kitalálni, elővettem a gyurmákat, és elkezdtem gyurmázni. Szép színes golyókat gyúrtam, ami hamar felkeltette "Kilapító Lőrinc" érdeklődését, és szép lapos (és színes) palacsintákat gyártott a golyóimból.
Azóta a színes gyurma mégis jó... Igaz, már nem emlékeztet az eredeti önmagára, legfőképp a színe nem. Sőt, leginkább egy nagy kupac kakára emlékeztet.
Az állaga egyébként még mindig jó, még mindig puha, és jó gyúrni. Ha beletúrok, akkor van benne minden: egy 10 forintos, egy játékcsavarhúzó feje, cseresznye- és citrommag, és még sok más változatos érdekesség.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
