63%

Szokásom mély filozófiai dolgokról mesélni. Sokan itt a mindennapi dolgaikról mesélnek (ez így nagyon jól van), ezért bátorkodom szakítani a hagyományaimmal, és megosztok veletek egy egészen hétköznapi dolgot.

Ma néztem az eredményt. 63%-kal meglett a nyelvvizsgám. Angol középfok egynyelvű írásbeli.

Ezen gyakorlatilag az életem múlt. Mindent egy lapra tettem föl, utolsó vizsgaidőpontra mentem először, amivel még belefértem a határidőbe. Idén december 28-án lejár az 5 év, amin belül átvehetem a diplomámat (az első, ami egyetemi szintű, amúgy a negyedik). Ha nincs ez meg, biztos kirúgtak volna a sulitól, és lehet, hogy máshova se vettek volna föl. Akkor hova megyek dolgozni, és főleg mennyiért. A szüleim nagyon sok melótól megkíméltek, mialatt készültem, a toleranciájuk és segítségük nélkül biztos nem ment volna. Ha nem sikerül, nem valószínű, hogy hajlandó lettem volna végighallgatni mindazt, amit kaptam volna, és befejezek mindent. Így kínlódhatok tovább... de legalább a gyerekeknek megmaradok így...

Szóval mehet tovább a szélmalomharc.

Most már csak édesanyámnak nem szabad ottmaradnia a műtőasztalon. És nem elsősorban azért, mert nincs pénz egy normális temetésre. Egyszerűen szükség van rá anyagilag, melóban, és főleg lelkileg. Nem tudom, most kezdhetek aggódni, hogy erre az évre letudva a kegyelem, és most jön a feketeleves? Aki tud, imádkozzon. December 5-én szívkatéterezés Kaposváron, ott dől el, hogy bypass vagy háló. Legalábbis ha nincs vérrög, amit meglöknek a szondával, mert akkor ottmaradhat...