49/2022 Visszakaptam az irodámat
Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 243
El sem hiszem, de egy év barlangban üldögélés után visszakaptam végre az irodámat. Újra fehér a fal!
Az úgy volt, hogy tavaly októberben már nem bírtam tovább, hogy a salétromtól lehullott a vakolat, és megkértem az uramat, hogy csináljon vele valamit. Ő nagy lelkesen - a gyerekek harthatós segítségével - le is verte a vakolatot, majd közölte, hogy meg kell várni, amíg kiszárad.
Erre egy év kellett. Azóta olyan volt, az irodám, mintha egy barlangban ülnék, tégláig csupasz és hömpölygött a pinceszag. Ja, a bútorok mind a szoba közepére voltak betolvam ezért ha a könyvespolcról vagy a másik asztal fiókjából kellett valami, netán takarítottam volna, át kellett vergődnöm a bútorokon.
Aztán valamikor októberben, az egy éves évforduló környékén kifurkálta és kinyomta Sikamurral, ami megakadályozza,hogy újra felázzon a fal, és nagy vonalakban felvakolta. Nem merte készre, mert azt akarta, hogy szép sima legyen a fal és nem bízott magában.
Aztán hívtam egy kőművest, aki visszavakolta.
De most végre eljött a pillanat, és az uram - aki valahányszor szóba jött a dolog, mindig elmondta, hogy utál festeni - nekiveselkedett és kiglettelte majd lefestette a felvakolt falat. Igaz, csak egy rétegben, és csak ezt az egy falat, mert közben ismét eszébe jutott, hogy utál festeni, úgyogy a megvásárolt festő felszerelést azonnal ki is dobta a kukába, nehogy még egyszer eszébe jusson festeni.
Jó, hát kicsit foltos, na... de úgyis a hátam mögött van. És az összefirkált meg tégláig levert verzióhoz képest ég és föld, szóval most élvezem az "új" irodámat. Meg az, hogy újra rend van és fris festékszag.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
