11/2020 Átállás a homeschoolingra

Egy darabig várhatóan továbbra sem fogok tudni motoros tartalmat készíteni a jelenlegi helyzetnek köszönhetően. Ami miatt nem vagyok annyira besz...va, hogy nagyjából két hónapja így is be vagyunk zárva a házba.

​

A gyerekek még mindig itthon voltak, most a fülük gyulladt be, mind a kettő antibiotikumot szedett. Hétfőtől már újra mehettek volna... csak az a volna ne lett volna...

A mától aktuális otthon oktatást mi már hetek óta gyakoroljuk - valljuk be, nem sok sikerrel, de azért a házi feladatokat és az órai munkákat igyekeztünk mindig bepótolni. Mostantól kicsit nehezebb lesz, mert nem egyszerű a gyerekekkel megértetni, hogy nem nyári (vagy tavaszi) szünet van, hanem iskola, csak nem az iskolában, hanem otthon, és én meg nem vagyok tanár, és egyébként meg itthon dolgoznék is...

Nem lesz egyszerű, de ezt is megoldjuk. Már így is sok pozitív és negatív hozadéka van a #maradjotthon kihívásnak:

• Észrevettem, hogy nem kell naponta kétszer mosnom. Mivel nincs kényszerem, hogy a gyerekeket minden nap tiszta ruhában vigyem iskolába meg oviba, simán rájuk adom az előző napi kicsit leevettet és elég csak az alsóneműt cserélgetni rajtuk minden nap. A múlt héten pl. csak két adagot mostam, amire akkor volt utoljára példa, mikor még csak ketten voltunk.
  
• Együtt van a család. Mondjuk ahogy írtam ez nem újdonság és ennek még rossz vége is lehet, ha hosszú időre össze vagyunk zárva (főleg, hogy fegyver is van a háznál).
  
• Mindenféle extra projekteket kell kitalálni, hogy lefoglaljuk a gyerekeket. A képen pl. a testnevelés óra látható. A suliban ilyesmi tuti nincs. Bár itt meg zsámollyal nem szolgálhatunk, helyette marad a fára mászás.
  
• Minden nap ötször kaját kell adnom a gyerekeknek, mert különben elviselhetetlenek lesznek, és ha lemegy a vércukruk, akkor már rég késő, akkor már a kaját is nehéz beléjük diktálni. Most beállítottam a telefonon, hogy három óránként kaja van, ami még rám nézve is pozitív lehet, mert magam miatt még sosem tudtam megcsinálni, hogy napi ötször egyek.
• Több helyen is olvastam, hogy napirendet kell kialakítani, hogy ne folyjon szét a nap, szóval hétfőtől szigorú napirend van, amit egyelőre csak a délelőttökre sikerült érvényesítenem:
  
  - Reggel 8-kor kelés mindenkinek. Nekem is, pedig az nekem még egy fél órával korábban van,mint ami jólesne, a gyerekeknek meg kettővel több, mint amikor maguktól kelnek, szóval nekik kuss van, amíg mi alszunk.
  - reggeli, tisztálkodás, felöltözés (igen, ez kihívás még hétvégente is, hogy ne pizsamában nyomják le az egész napot. Én fel szoktam öltözni, mert én amúgy is itthon dolgozom).
  - kilenckor kezdődik a tanítás, és 45perces órákat tartok 15 perc szünettel délig, közben próbálok valami ebédet is kreálni.
  - Délben ebéd, utána pihi, és délután tesióra keretében valami... bringázás, amíg ki lehet menni, vagy megpróbálok megszabadulni tőlük és kizavarom őket a kertbe, így akkor tudnék egy kicsit dolgozni... ez még nincs kidolgozva.
  - na innentől kezd szétfolyni a nap,mert ilyenkor már kiszívják a véremet, hogy gépezni akarnak meg tévét nézni, és egy idő után a saját nyugalmam érdekében megengedem nekik.
  - 1/2 8-8 körül fürdés, fél kilenckor fekvés (amúgy 7-kor szoktak fürdeni suliidőben, de ha tovább fenn vannak, talán egy kicsit tovább alszanak reggel...)
  
  Két nap után azt mondom, hogy eddig így működik, de még finomítunk rajta,mert állítólag még számonkérés is lesz a tanító néni részéről, szóval jövő héten még változhatnak a dolgok.
  
  
• Muszáj őket minden nap lemozgatni a fenti okok miatt - ha nem fáradnak el, akkor elviselhetetlenek lesznek - így én is kénytelen vagyok mozogni velük. Ma pl. elsétáltunk a postára, ők bringáztak, így máris megvan 3500 lépés, ami máris sokkal több, mint amennyit az elmúlt hetekben mozogtam.

Most egyelőre ennyi jutott eszembe, de majd gyűjtöm még ide a többit is, hiszen a neheze még csak most jön majd.

Ti hogy alkalmazkodtok az új helyzethez?