Ősz

A nap még csak ébredezik velem szemben. Melege már nem erős. Fúj a szél és a kezem fázik a motoron.
Nem törődök vele, mert a hulló falevelek színpompájában gyönyörködöm. Bedőlök a kanyarban és érzem, nem csak nekem van hideg. Paci is fázik alattam. A gumim se tapad már úgy. Visszaveszek a tempóból és inkább a napot bámulom. Ezer színben ragyog és egy új nap lehetőségét hozza. Mosolygok a bukó alatt. Nem ez már nem is mosoly. Vigyor. A természet egy csodaszép színpompáján ámulok. Megállok, és csak figyelek. Belefekszem a lehulló falevelekbe. Falevél angyalkát készítek. Imádom az őszt! Hallgatom a madarakat. Nézem, ahogy repülnek. Nem gondolok semmi rosszra. Érzem, ahogy a szél simogat, a nap sugarai megérintenek. Töltődőm, és készülök a változásra. Tudom, hogy a természet is változik és nekem is szükségem van rá. Ez természetes. Olyan dolgokat, csináltam, amiket még eddig nem. Nem bántam meg semmit se. Mindenből tanultam valamit, csak lehet most még nem értem, de megfogom, érteni. Most élvezem azt, amit kapok, és talán lesz benne olyan is ami állandósul az életemben.