Amitől az élet szép... az ám bizony két kerék! :)
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Vannak jófej polgármesterek, akiknek bármikor jó a helyszínbejárás, és ha rákérdezek, akkor nem zavarja őket, ha motorral megyek. Van amikor nem kell reprezentálni a képviselő testületnek, hogy miért lesz jó nekik a lézershow: hogy a lézer show legalább olyan látványos, mint a tűzijáték, és hogy nem lesznek elmenekült kutyák, síró csecsemők és az álmatlanság miatt rosszmájú pletykákat terjesztő öregasszonyok, környezetszennyezés, de cserébe lesz hangjátékos multmimédiás forgatókönyv írás, meg hasonlók. Itt most a polgi nagyon cuki volt, megcsodálta a vasat borzongva, hogy ő sose ülne ilyenre, aztán megoldottuk a feladatot és indulhattam is tovább.
    Szóval megnéztem a helyet, és mivel közelben voltak a hegyek (kb 30 km), gondoltam visszafelé már tekeregve megyek, ráérősen. A közeli kúton kiderült: odafele a tankolásnál bezártam a hátizsákomat a dobozba, és úgy, hogy onnan ki nem veszek semmit: a hátizsák fülét sikeresen bezártam a klamnis zárszerkezetbe, hogy azt csak szerszámmal bírom majd kifeszegetni... Ami ugye a dobozban csücsül, a pénztárcával együtt, egy ideig próbáltam bejutni a dobozba, majd feladtam. Mérges lettem, hogy miért nem figyeltem erre oda...
    Az egyetlen mák az volt, hogy a kártyák a kabátzsebben maradtak mert amikor indultam, a kúton kártyával fizettem és zsebre vágtam. Tankoltam, elnyaltam egy fagyit a padkaszélen, közben beszélgettem egy frissjogsis helyi kisvagánnyal aki a 600-as Hondát majd két hónapja vette és láthatóan büszke volt rá. Jó volt látni a csillogó szemét ahogy mesélt a vasról, hogyan vette. Az ifjú titán láthatóan boldog volt, Tokaj felé indult épp tekeregni.
    Aztán tovagurultam, és Lillafüred magasságában bejelzett a vacsoraszenzor: gondoltam itt egy csomó büfé, majd jól behekkezek. Beálltam a parkolóba, egy idősebb meg fiatalabb fószer épp szállt ki a kocsiból, megnézték a vasat majd továbbhaladtunk egymás mellett. Kicsit bámultam a cserfes patakot, majd nekiindultam felfedezni a büfésort, reménykedve, hogy van kártyás hely. Hát nem volt. De az egyik büfénél, mikor már feladtam a vacsoratervet, a parkolóban látott két férfi észlelte a dilemmát, és az idősebb kapcsolt, és leszólított kedvesen: Meghívhatunk valamire? Átvillant bennem lélekben vigyorogva, hogy most letérdelsz ha egy teljes vacsorát kérek, de mivel szimpatikusak is voltak, és ekkora geci nekifutásból nem lehetek, hálásan beértem egy natúr ásványvízzel turbózott szomjoltással.
    Leültem melléjük, hogy megengedik-e, igen, persze, és kiderült a fiatalabbik motorozik. Rögtön belemélyedtünk a témába, meg is mutatta a vasat, egy csodaszép JAWA-t újított fel, nagyon frankón megcsiholva a haverokkal. Aztán szóba került ki mivel foglalkozik, mezőőrök voltak mindketten. A fiatalabbik erdész suliba jár, és úgy keveredtek oda, hogy le kell adni egy növénygyűjteményt, és épp kint voltak növényeket gyűjteni, az idősebb segített neki. Aztán nekiálltunk kibeszélni a világ dolgait, merrefele megy a világ az emberekkel, a természet pedig hogyan vesz majd ezért revanst... Sajnos az idősebb mezőőr Béla szerint is változik az időjárás. Amit a Balatonon az öreg kapitány mondott, hogy 10 éve olyan viharok vannak ami azelőtt sose a tavon, itt a hegyekben, jó párszáz km-el arrébb, egy mezőőr által ugyanúgy észlelhető. Változik a természet és nagyon gyorsan, mostanában egyre többet hallom ezt olyan emberektől, akik természetközeli munkahelyeken vannak. Jó volt velük beszélgetni, az élet nagy dolgairól: a természetről, az emberekről, a lélekről, a örömről, a boldogságról... Ritka kedves fél óra volt, a vadidegenek tét nélküli beszélgetése bármiről. Az idősebb lelkében már benne volt a korral szerzett derű, a fiatal pedig még az élet iskolája elején, ahogy néztem neki se volt könnyű a kezdet. De ha ügyel, hogy elégedett legyen azzal ami VAN, jó élete lesz. Adott egy kedves ajándékot: a topjos kupak felirata belül: Szerezz örömet a mosolyoddal! Aztán átgurultam a hegyeken, béke volt a lombok között, néha hozzám ért egy belógó ág, figyelmeztetve jön egy húzósabb kanyar... Egerben elmajszoltam egy kártyával vett szendvicset és azon gondolkoztam, milyen nap lehet ennél tökéletesebb...

    Erről szól a világ: egy mosolyra úgy szomjazunk, mint egy pohár vízre...
    Köszönöm az értékes délutánt Béla és Iván!
  2. Amikor elindultam kishazánk körbemotorozására, a tudatosság része kb annyi volt, hogy most már meg kell szakítani a napirutinos verklit mielőtt megbolondulok, a tudattalan meg szomjazta az épülést, a tanulást és a fejlődést, a tovább lépést... A mai napig. Napról napra érik bennem az ott tapasztalt tudás, mások életének megismerése felnyitotta a szemem a sajátomra: valójában a saját kínjaim nem is olyan rettenetesek...
    Ahogy elindultam, az pedig felnyitotta a szemem: nincs lehetetlen... mert teremteni mindenki tud a saját életében, a lelkünkben a munka örökké való.

    A határokat kitolni, elérni az elérhetetlent, felfedezni valami újat, az gondolom az emberiség civilizációjának mozgatórugója. Vágyni a jobbra, a többre, a teljesre, teljesen természetes. A jobb motor, a nagyobb autó, a jobb lakás, a jó nyaralás, a jobb élet vágya mindenkiben ott munkálkodik. Azt gondolom, valahol Istent keressük a tökéletesben, amikor a legjobbat akarjuk mindenből. A legjobb nőt, a legjobb férfit, a legjobb társat. A gondtalan gyerekkor (már akinek az jut) tovalibben, aztán az első, tökéletes két évig tartó szerelem elmúlik, a fiatalkori lánglelkű lelkesedés minden munkában csöndes tapasztalássá szelídül, és az AHA! élmény, amikor megvilágosodunk valami probléma felett, kinccsé válik... De a legjobbra vágyás megmarad, a zsigereinkbe bújva keresi a tökéletest nyolcvan éves korunkban is, kapálva a kertet egy szebb paradicsomért... Metszve egy fát a szép gyümölcséért. Amit tavasszal metszettél, csak ősszel szüretelheted...
    Megműveljük... a kertet és közben önmagunkat is: az önuralom, a türelem a kertben bizony megterem, mert nem holnap nyílik az a virág, amit ma elvetettél. A nagy változások mindig lassan zajlanak, és vagy van türelme kivárni az embernek, vagy továbblép és kergeti tovább a nagy és elérhetetlen illúziót: a tökéletest. A tökéletes pedig tovalibben mint egy csalfa álom, mert meg akartad markolni, megragadni, hogy csak a tiéd legyen és mutathasd, hogy lám megvan, az ENYÉM! De a tökéleteshez csak Istennek van joga. A bennünk lakozó teremtő szándék látja csak mi az, amiért érdemes várni, hogy a kicsi magból csodaszép virág legyen. A bennünk lakó Isten szerű lélek látja azt, mi az ami lehet tökéletes. Mert mi magunk azzá tudjuk tenni, ha teszünk érte. Ha türelmesek vagyunk, ha metszegetjük a saját magunk vadhajtásait is, ha elég jó a jó és látod benne a tökéletest. A te szemedben, a te lelkedben, a teremtő szándékod, a benned lakó Isten látja abban a dologban a tökéletest. Akkor az elég jó is tökéletes lesz neked, mert a te szereteted teszi majd azzá, a hiányzó részeit te magad pótlod majd ki. Mert el tudod fogadni olyannak amilyen, és rögtön az lesz a tökéletes.

    Milyen a tökéletes? A tökéletes szülő? A tökéletes gyerek? A tökéletes kapcsolat? A tökéletes élet?
    Vajon mi magunk tökéletesek vagyunk-e? Megérdemeljük-e a tökéletest? Kell az a teher, ami ezzel jár, hogy nem hibázhatsz, sosem, és azt nem bocsátja meg senki sem? Ugye nem...

    Istent keressük és embert találunk. Ha szeretünk, tökéletest.
    Zsila, bocsi, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  3. Így hívom azokat a napokat, ahol vagy front, vagy kollektív agyhalál van az utakon, röviden és tömören mindenki hülye.
    Tegnap a tesztmotorral kifogtam vagy 6 barmot az úton zsinórban egymás után. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha már indulás után közvetlen látom, hogy megy az autósok között az agyhalál, olyankor már rutinból átkapcsolok fokozott figyelmi módba, mert egyik-másik zombikat megszégyenítő módon hülye és közveszélyes....

    Azzal kezdődött a nap, hogy a közeli Y alakú útkereszteződésben, a háromszöget benézte a macisajt mögül kivágtató állat. Ez a kereszteződés kb 80 m-re van tőlünk, és szinte már statisztikát vezetek arról, hogy haladok át rajta, és következtetéseket tudok levonni az aznapi forgalomban részt vevők lelki és szellemi állapotáról... Tehát, ha itt reggel valami grimbusz van, tuti, hogy lesz még hülyéből aznap dögivel. Amikor üres a kereszteződés, vagy béke és nyugalom van áthaladás közben -a jól felismerhető, macisajttal, kamerával bevédett főútvonalon a haladás zavartalan- akkor aznap nem lesz rákendroll, csak örömteli gurulás, de télleg... Letudtam a kezdeti izgalmat egy hogyrohaggyámekköcsögel, rögtön korán reggel....

    Szóval ha reggel nyugi van az y-ban akkor aznap nyugi van az úton, de tegnap az első gyilkossági szándékot sikeresen megúsztam. A második a kikanyarodós vénember volt, itt a szolgáltatósor mellett indexelt egyet jobbra (érted, oda van miért bekanyarodni), majd miközben elkezdtem őt kikerülni balra, elém kanyarodott szép lendületesen balra, az útszéli kapuba.... A Z900 egyébként vadulós állat, frankón lehet kiugrani vele előzésnél, de a fater annyira szitálva ment egyenesben is, hogy az mentette meg a vasat, hogy nem izomból előztem ki a baromarcút és a másik sáv szélén vele kanyarodva satufékkel sikerült egy kiadós "bazmeg te kibaszott gyilkos barom, most letépem a fejedet ha kiszállsz!" felkiáltással letudni. Bácsika letudta egy udvarias bocsi intéssel, de ha a teherautóval lettem volna, én meszelek neki a Ticoban... Komolyan kéne egy PÁV II vizsga minden 60 felettinek két évente, mint anno nekem a fiatalkorúságom miatt... Ezeket csak az tartja életben, hogy a többi figyel.

    Aztán jött a nemzetiségi zsiguli. Ritkán látni ma már ilyet, de tegnap az is megvolt. Ácsorgok a sor elején a lámpánál, becsurog mögém a szocializmus büszkesége. Szakadtkipufogó, repedfazékhang, gyanúsan nyikhajok, cigányreppet dübörgő szokol, gondolom a kötelezőt meg a MABISZ állja baj esetén. Csurog egyre közelebb, bőgeti a motort. Ácsorgok. Bőget. Jön. Nézem a tükörben keresem a szemét, vigyorog. Jön. Kéne már váltson az a lámpa, mert nincs kedvem verekedni taknyokkal, meg utálatos a bőrkesztyűről a vért is pucolni... Bőget. Végre vált a lámpa, felüvölt mögöttem a Zsiguli, csikorognak a gumik, kényelmesen váltom a kettest, távolodik. Biztos zavarta a szőke copf ami kilógott a bukó alól... De ma megint kisebb lett a pöcsöd két centivel a haverod előtt, hogy még egy motoros csajt se tudsz megelőzni. Hiába no, csak figyelni kellett volna fizika órán és nem zsebhokizni a tanítónénire...

    Gondolom magamban, ma még lesz előttem 300 km legalább, meg egy utas (kétgyerekes anyuka, bandázós örömmotorozunk majd), fasza nap lesz ez így... valamit odafent intézhetnétek, hogy letakarodjanak a majmok az útról, hogy a két gyereknek maradjon anyukája. Az égiek meg figyeltek, amíg Moncsi mögöttem ült, béke volt.
    Aztán már hazafelé csak két meg nem kapott jobbkéz volt, meg egy figyelmetlen sávváltó... Tehát találkoztam egy rohaggyámeganyádnakamentőbenmévoltelsőbbségemikorszülnivitték... aztán meg kellettvónacápaamagzatvizedbével meg egy lájtos faszcibálóriherongybuzival.

    Káromkodni jó. Levezeti a feszkót.
    De az tuti, ha még egy hetedik megtalál hazafele az Y-ban, akkor megállok neki és nettó jóindulatból, nevelő szándékkal megverem a kamera alatt...
    NaNa és Vidék kedveli ezt.
  4. Csudálatos ez a facebook, legfőképp a kapcsolati hálók dinamikája miatt. Szóval van egy (szerintem nem enyhén deffektes) srác Kecskeméten, a fétise a motoros nő. Már tudjuk hogy hol él, és hogy biciklivel jár munkába, volt valami ütős simója, és ha meglát motoron két nőt, ijedtében majdnem beesik az árokba a bringával... Kevés olyan magyar nevű, motoros képpel megáldott nő van a facebookon, akinek még nem írt ismerkedős messenger üzeneteket, amiben kifejti, hogy milyen jó lenne őt elvinni motorozni... Mármint, hogy őt vigye el a nő motorozni.
    Értem én, hogy változik a világ, na de mégis... hát de ennyire?! Eredendően a csajokat viszik a pasik vagy mi...

    Időnként fel-felbukkan motoros nős körökben, és szegénykét kinevetik, mert hát szimultán 5-6 csajnak is ír, de hát senki se veszi komolyan, mert lejön mindenkinek pár sor után, hogy a toronyban nála másként működnek a kerekek. Rendszerint vagy nem válaszolnak neki, vagy udvariasan elhajtják. De van, akivel úgy is elbeszélget, hogy az egy sor választ nem ír neki... :)

    Aztán meg a nők olyanok, hogy a kapcsolati hálót elég rendesen használják, amint felbukkan valahol egy fura figura, ugye elkezdik kérdezgetni egymást, hogy ez a madár vajon ki fia borja, ismered-e? ...és akkor kiderül, MINDENKI, de szinte MINDENKI ismeri. :D :D :D :D

    - mert mindenkinek írt már,
    - van akinek többször is,
    - nem fogja fel a NEM-et, csak tiltással van béke,
    - és akit még nem szólított le messengeren, az nem is rendes motoros nő... :D :D :D


    Így alábbi nevelési célzatú ötletek merültek fel vele kapcsolatban:
    - le köll tiltani oszt jóvan - ez addig működik míg a kis jószág nem csinál magának kétévente új profilt, és feledékeny, többször körbekattintja az atyaúristent is...
    - vigyük el motorozni és hagyjuk ott a tajgában a farkasoknak, (ez volt az én ötletem)
    - hozzuk össze a pinkpóniversenycicával! :D (ez másé, én nem vagyok ennyire genyó :D)
    bocsi, Vickancs, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  5. Vannak olyan jóga gyakorlatok, amik pont motorosoknak is jók.
    Ádám összerakta ezt a gyakorlatsort és azt mondom baromi frankó!
    Elsőre könnyűnek tűnik, de ha megcsinálod őket 2-3x, másnap majd hasonkúszol az izomláztól, hosszas gyakorlással pedig megerősödnek azok az izmok, amiket motorozás során használunk a legtöbbet: törzs izmai, koncentrációs készségek.

    https://csamclub.hu/galeria/albumok/motors-jóga-gyakorlatok-lővey-Ádámtól.2441/
    bocsi és Vickancs kedveli ezt.
  6. A facebookon van millió motoros csoport és egyre többet látom, hogy kezdők alapvető tartáshibákról kérdezősködnek:

    - miért fáj a csuklóm,
    - miért fáj a nyakam,
    - miért fáj a vállam,
    - miért fájdul meg itt-ott motorozás közben, után, izomgörcsök, stb.

    Alapvetően a motorozás utáni/közbeni fájások arról árulkodnak, hogy valahol görcsölsz a motoron, nem jó a tartásod. Sőt, akár mondok rosszabbat, még az is lehet, görcsösen kapaszkodsz a kormányba! Nem tudatosan, csak úgy önkéntelenül. Ez azért rossz, mert egy hirtelen jött szituációban a görcsben álló izmokból reagálni sokkal nehezebb és alapvetően további rossz reflex felé indul el az ember. Már csak az ujjai lazák mondjuk, és belekap az első fékbe, meg a hasonlók...
    A másik lehetőség az alacsony plexi és állandó görcsös ellentartás a menetszélnek. Ez pénztárcafüggő megoldás, kinek mekkora táblaműanyag kell az arca elé, de ez a probléma inkább a túrákon fordul elő, nem a mindennapi városi szaladgálás közben. Ott tuti, hogy a rossz tartás a bibi.

    A nyugodt, kapaszkodás nélküli ülés alapfeltételei, hogy a törzs izmait használjuk arra, hogy tartsuk magunkat a motoron. Besegíthet még a combizom, amikor a tankba azzal kapaszkodsz.
    Miként lazíthatod le a vállad, karod?
    Első körben odafigyelsz rá, hogy ne kapaszkodj a kormányba. A menet közbeni könyöklebegtetés kilazítja a görcsös kapaszkodást, a vállkörzés is feloldja a kapaszkodógörcsöket. A nagy, sóhajtós levegővétellel is az ember a görcsösen tartott vállát is elengedi, lelazítja. Mindaddig, amíg a könyöködet egy apró mozdulattal más odébb tudja mozdítani addig az laza. Ezt gyakorolhatod álló motoron is, megkérve valakit, hogy miközben letalpaltál a motorral és megfogtad a vezetés közbeni kormánytartással a kormányt, ütögesse meg a könyöködet. Ha lazán kibillenti a könyöködet, akkor jól csinálod, ha te is billensz motorral együtt, akkor bizony görcsösen tartod, lazítsd nyugodtan a fogást.
    A görcsösen kapaszkodó kormánytartás balesetveszélyes. Minél keményebben fogod a motort, annál nehezebben reagálsz egy kínos pillanatban, annál merevebb, és hosszabb lesz a raagálásod. Tartsd a törzsizmokkal és a combizmokkal magad, hogy felül a válladdal és a karoddal lazán tudj reagálni.
    A combbal fogott motornak van még egy jó tulajdonsága: amíg a motorral összeérsz, a súlypontját sokkal jobban érzékeled, és a csípőddel is tudsz koordinálni, nem erőből kell navigálnod.
    A helyes testtartás minden motoron és minden testalkattal egy kicsit más. Az, hogy alapvetően hol tartod a súlypontodat gyalog, lábon járva, az már ad egy bizonyos testtudatot, egyensúlyérzetet. Amikor a motorra ráülsz, minél jobban összesimulsz vele, annál jobban érzed a motor súlypontját is, annál jobban egybe tudtok folyni, annál jobban érzed a motor súlypontját is.
    Nehéz írásban megmondani a tutit, mert bizony az is előfordul hogy valakinek a testalkatához képest kicsi vagy nagy a motor és alapvetően nem ergonomikusak egymáshoz. Sőt, valójában nem is az a fajta motorozás lenne a kedvence, mert a speedes haver rádumálta valami seggrakétára, miközben ő szíve szerint inkább valahol dagasztaná a sarat... (De most még egyenlőre csak ott tart, hogy húdejó, már motorozok!) A kényelmes motor minden mentalitásnak és testalkatnak más, ezért nem szeretem megmondani a tutit, hogy melyik a legjobb motor és azon hogyan kell ülni... Kinek, a 150 centis 40 kilós törpének, vagy a 120 kilós langalétának?
    A tutit leginkább egy vezetéstechnikai tréningen tudják neked elmagyarázni. Sokszor hallom azt is, hogy jajj, de hát én még csak párszáz km-t mentem, majd ha már lesz rutinom... Mire lesz neked rutinod?
    Nembazmeg, most menj el, mielőbb!
    Amíg úgy érzed összeszeded magad a tutit párezer km-el, addigra rögzülnek a szar rutinok, szar megoldások, és utána kurva nehéz lesz tőle szabadulni! Friss jogsival rögtön, azonnal a jó vezetési módszer fog rögzülni, és sokkal hamarabb fogod magabiztosnak érezni magad a vason. Ne mondja meg nekem senki, hogy a pártízezer forint nem éri meg amibe egy vezetéstecnikai tréning kerül, ha kiszámoljuk mibe kerül a fájdalom, a kórházi napi ellátás, a javítási költségek, a munkából való kiesés, és nem utolsó sorban a család sírásának hallgatása egy esetlegesen egyébként elkerülhető baleset után... Ráadásul vannak igyenes tréningek is, az országos és megyei balesetvédelmi bizottságok oldalán, motoros csoportokban millió helyen tolják a párórás fejtágítást.

    Szokták mondani, de hát a saját tapasztalat sokkal hasznosabb. Értem én, de minek kínlódni a kitapasztalással, ha sokkal hamarabb is, kevesebb szenvedés (esetleges balesetek) árán is eljuthatsz egy biztonságos tudáshoz?
    Itt a szezon eleje, megkopott a tudása mindenkinek télen (kivéve a futárokat akik fagyban is nyomják), ideje gatyába rázni a szezon elején a vezetési módszereket, és lehetőleg a helyes megoldásokkal, a jól megtanult reflexekkel. Ha van a fejedben egy jó minta, vész esetén az agy szívesen nyúl a már megtanult megoldáshoz, nem pedig ahogy sikerül alapon "elfektettem a motort, mert az tűnt a legjobb megoldásnak" című dumát kell majd előadni a haveroknak és a következő szezonig várni, hogy a javítás meglegyen....
    Tanulni jó, motorral meg pláne jó buli!
    Irány a motoros vezetéstechnikai tréning!
  7. Mama, boldog anyák napját odafenn...!

    NaNa és Vidék kedveli ezt.
  8. Nekem nagyon jót tett ez az országjárás. Gyakorlatilag elmondhatom, hogy kicsit megszöktem a saját életemből, és baromi jót tett kiszakadni a mindennapi mókuskerekemből. Jó dolog rálátni a mások életére, a világ más csücskeire rácsodálkozni, meríteni, tanulni belőle. Nem hiába mondják a vallások, hogy a életben kell egy-egy nagyobb zarándoklat, és a legkisebb fiú is azután találta meg a mesében otthon a szerencséjét, miután körbement a nagy világban...

    Az ember azt gondolja, hogy hú de egzakt dolgok kellhetnek egy akár több hétig is tartó túrához. De valójában, ami 2-3 napra elég egy motoron, az pont ugyanúgy elég két hétre is, kiegészítve azzal, hogy mosógélt kis flakonban érdemes elrakni. Azt is csak azért kell elrakni, mert nagy kiszerelésben árulják, és felesleges literekkel szaladgálni. Azt gondolom, amíg az ember Európában tartózkodik, nincs különösebben nagy extrákra szükség, mert a civilizáció nagyon közel van, és bármikor lehet segítséget kérni, ezerféleképpen. Amíg a saját jól ismert kultúrkörünkben tartózkodunk, nagy baj csak nagy hibázással érhető el.

    Ami alapvetően eszközként kell:
    -protektoros motoros ruha, két kesztyű (egy vízálló meg egy vékonyabb/száraz váltó, ha meleg van)
    - váltóruhák (alsóruházat, póló, pulcsi)
    - tisztálkodószerek (tusfürdő, fogkrém, törülköző - a hajcsavaró és hajvasaló meg társai otthon maradhatnak, buksiba, csomagtartóba úgyse fér be, meg idő se lesz használni)
    - a feszesebbik motoros láthatósági mellény praktikus, pláne éjjel fényvisszaverősen,
    - üzemanyagpénz, némi kajapénz, túlélési tartalék kártyán, gáz esetére,
    - megfelelően felkészített motor (műszaki állapot, gumik),
    - telefon+ töltő mobil nettel, ha gáz van tudj információt keresni, gps-t használva tájékozódni,
    - esőruha. Ez mindenképp, mert szörnyű szarrá ázva lenni, úgy menni fagyoskodva,
    - tangapapucs (én azt tudom a leglaposabbra elcsomagolni, és a nyilvános fürdőben igen praktikus), egy pár kisebb dimenziójú, könnyen elcsomagolható rendes cipő.
    - egy váltás normál felsőruházat, hogy protektor nélkül is tudj csavarogni, akár gyalog (kabátnak pont jó a motoros kabát),
    - hálózsák bármilyen körülmények közt alváshoz. Párnát majd gyúrsz a levetett cuccaidból (amik épp nem száradnak :D )
    - fürdőruha, ha fürdőket is célba veszel,
    - mosógél, a tiszta ruha végett.

    Ami praktikus:
    - a motoros aláöltöző, ami sielősre vagy bármiféle sportboltól származó aláöltözővel megváltható, az pont jó. a pamut macskanaci is jó alsó aláöltözőnek, de lényeges a réteges öltözködés: trikó, póló, vékonypulcsi/aláöltöző, pulcsi, téli bélés/protektoros kabát.
    - a protektoros ruha téli bélését nem árt ha elviszi az ember magával, főleg tavasszal meg ősszel,
    - egy mellény, amit vagy felveszel, vagy szélzáróként előre behajtogatsz a kabátodba,
    - valami napelemes töltő, ha vadkempingezés is lesz,
    - ha olyan munkád van, egy kicsi klaviatúrás tablet ami könnyen elcsomagolható, kevés helyet foglal - de alapvetően inkább arra kondicionáld a népeket, hogy nem leszel elérhető, és nélküled kell megoldják az életüket,
    - a kormányfűtés, ülésfűtés hidegebb napokon végtelenül kitolja a komfort zónát, akkor is ha lepapírkutyáznak érte. Egy meleg, könnyen mozgó kéz ráadásul még életet is menthet egy olyan helyzetben, szétfagyott, gémberedett ujjakkal baromi hosszúvá válik a reakcióidő. Szard le nyugodtan a hülyéket, legyen nekik ízületes a kezük öreg korukra. - ha nincs, baromi jó kesztyűd legyen, mert szinte azt éri a fejed után a legjobban a szél!
    - a nagy plexi, markolatvédő műanyag lapát a motoron ugyanilyen okok miatt, hogy ne fújjon át a szél,
    - zippzáras zacsiban a papirok, a száraz ruha - a vízhatlanság fontos: a száraz ruhánál semmi sem tud jobban esni egy hideg esős nap után,
    - egy poncsó: bármikor letakarsz, betakarsz, szárazon tartasz vele valamit, ráfekszel, stb. Ezt én simán elfelejtettem most, pedig kirándulásnál sokszor használtam, de motoron is praktikus.
    - Valami kis praktikus, kedves ajándék. Nekem nagyon bevált a motoros jógi "Motorozz ésszel!" c. írása: mivel alapvetően motorosokhoz mentem, mindenki örült a biztonságos vezetéstechnikával kapcsolatos kiadványnak. A tinik azonnal lecsaptak rá és elcsenték, mint menő motoros cuccot, a fölnőttek pedig örömmel lapozgatták a benne lévő hasznos információkért. Egy kedves gesztus nem kerül semmibe. Ádámnak van még pár db, szívesen ad belőle akárkinek, aki terjeszti a benne lévő hasznos, életmentő tanácsokat. 20-db-ot vittem magammal az útra és mind elfogyott. :) Köszi Ádám!
    - a motoros legnagyobb ellensége a szél és az eső: a szél folyamatosan kihűti a testet, az eső pedig tovább rontja a közérzetet. Mobil megoldások, ha sikerült otthon hagyni dolgokat:
    - Suzutól tanultam, hogy az újságpapírnál jobban semmi sem szigetel: ha egy pulcsi minusz van, a protektoros ruhába behajtogatott ingyenes benzinkutas újságok kiválóan melegítenek - a csövik is ezért fekszenek papírokon,
    - a kukászsák is lehet esőruha alternatíva, de az erősebbik 120 lityis, és csak átmeneti megoldás. Jobb egy praktikus fényvisszaverős esőruha, ami nem szakad tovább.
    - praktikus, ha nem veszed vérkomolyan a dolgokat, nem kell ragaszkodni az előre megírt útvonalakhoz és elképzelésekhez, mert úgyis másként alakul majd. Hagyd magad kicsit sodortatni az eseményekkel, ússz az árral és élvezd. Az élet gyönyörű, és a feladatok azért vannak, hogy megoldjuk őket.

    Az egészség megőrzéséhez fontos a higiénia, a táplálék és a pihenés. Hallottunk útközben sztorikat mosásmentesítésről a kifordított alsógatyák világából (végül is 3-al elmész 6 napig ezzel a matekkal), de át az ember nem azért igényes mert a többiek látják-e vagy sem, hanem a saját közérzete miatt. Útközben a kajálás nagyon fontos, mert a figyelmet jelentősen befolyásolja az egészség állapota. Meglepő lehet, de a folyadékbevitel is jelentősen befolyásolja a figyelmünk állapotát. A napi két liter legyen meg. Legyünk tisztában a korlátainkkal, és napi km mennyiséget úgy vállaljunk, amivel biztos hogy otthon örömmel várnak majd haza és nem egy tepsiben.

    Ha belefér az összes cuccod egy nagyobb sporttáskába vagy két normál hátizsákban, akkor bőven jó vagy. Nekem egy doboz, egy tanktáska és egy felgumipókozott hálózsák volt az összes csomagom.
    Ennyi bőven boldoggá fog tenni.

    Nem a cucc a lényeg, amit magaddal viszem hanem az út, maga a kaland.
    IMG_20190407_150330
    bocsi, NaNa és ekime6 kedveli ezt.
  9. Reggel ráérősen indultunk el Katától, megölelgettük és a lelkére kötöttük, hogy ha bármi van, Sárváron és Biatorbágyon is lesz szállása, ezt vésse jól a kis buksijába.
    Kiderült Tagama még nem kompozott motorral, így Vác felé vettük az irányt és ott átcsobogtunk a Dunán. Útközben már érződött a város közelsége, a komp félig volt tele, de a rendezkedő biciklisek Tagamát ráállították volna kb egy kocsi oldalára a kompon, mert ők hát jobban tudják, hogyan kell egy motorral parkolni... Nem jöttünk rá, hogy mi volt a bajuk, mert a helyet ők foglalták előtte az őrült fontos szelfizéssel....
    Viszont a kompon volt normális bringás is, rácsorgatta a nyálát és kocsányokon lógatta a szemeit Kisdarázsra. Kibeszéltük felette állva milyen klassz a guriga, meg ő is most egy Hornetet akar venni, és pont ilyen 600-ast. Jó döntés lesz, remélem sok szép km-t gyűjt majd vele... :) Szép meleg tekintete volt az embernek, jó volt beszélgetni vele, és izzott belőle a vágy a motor után.

    A Szentendrei-sziget csúcsára igyekeztünk. Ahol a folyó békésen körbeöleli a szigetet, hatalmas kavicsos homokpaddal, szép, ligetes ártéri erdővel. Jó volt végiggurulni az egyenes úton, szép legelők és szántóföldek vannak Kisorosziig, ligetes friss levegő...
    IMG_20190419_153412 IMG_20190419_150852
    A fél gyerekkorom ezen a szigeten telt: Mamával még diót szedni jártunk errefelé, meg nyáron strandolni a szigetcsúcshoz, tiniként meg Surányban voltunk sokat, mert a mostohafateromnak ott volt telke. Arrafelé képződött a második motoros emlékem, amikor a Babettával lefordultam a gátoldalban és jól összeégette a kipufogó a vádlimat, ahogy rám esett a motorka. :D
    Most ültem a vason és gurultunk a langymeleg napfényben a sziget csúcsa felé. Szeretek ott lenni, valahogy mély béke és nyugalom van ott. Jó bámulni a vizet, és hagyni, hogy tisztára mossa a lelket... Lefeküdni a fűbe, bámulni a felhőket, a közelben himbálózó fűzfa harmatjában....

    Leraktuk a vasakat és elindultunk a szigetcsúcsra. Leültünk a parton a fűbe és arról beszélgettünk mi vár minket otthon... Tagama egyszer csak elindult a partra, hagytam, had legyen együtt a folyóval. A Duna jó fej, türelmes, nagy öreg folyó, tudja hol kell a lelket simogatni...
    Azon gondolkoztam, mennyi mindent kaptam ettől az úttól:
    ezernyi választ megfogalmazott és megfogalmazni sem mert kérdésekre. Példákat, hogy a szeretet mennyire erős: hogy Sopronból Debrecenbe is lehet udvarolni, hogy a társ bandáját, társaságát milyen szinten lehet tolerálni, hogy mennyire lehet szeretni egy gyereket, aki azt a hobbit űzi amitől legjobban félted, mennyiképpen szerethető a társ, milyen egy jól működő kapcsolat, és hogy mindenütt vannak megoldandó feladatok, problémák. Hogy a társadalmi elvárásoknak sok súlya nincs, és élhető nélkülük is az élet boldogan, ha nekünk épp úgy működik valami jól.
    Semmi de semmi se tökéletes, és valószínűleg nem is lesz az soha, de a lényeg az, hogy törekednünk kel a jóra. Aki igazán fontos, arról tudjuk, hogy akárhogyan is, de az nagyon és bármikor bárhogyan szerethető. Hogy az időnk véges, és nem mindegy hogyan töltjük el. Van időnk, csak nem mindegy hogyan töltjük el...Hogy meddig szabad közel engedned magadhoz a másikat, és meddig mehetsz bele a másikba, úgy hogy neki se fájjon. Minden ember élete tényleg annyira, de annyira egyedi és mégis a problémánk ugyanaz ha valami fáj: a jó, és bölcs szeretet hiánya. A türelmes szeretet, ami teret ad, és nem falja fel az egó.
    Szeretni jó, mert ez tartja fent a mi kis világunkat. Ez teszi széppé, meleggé, kedvessé a legridegebb tundrai vacokot is, ez viszi előre a világot: az egymás iránti jóság. A szeretet, a szer, ami etet, éltet...

    Nem tudok elég hálás lenni azoknak, akik útitársaim voltatok ezen az úton. Nagyon köszönöm a tanításaitokat, az egy estényi türelmeteket, a befogadó meleg szeretetet ahol mindenütt tanulhattam tőletek.
    Remélem viszonozni tudom majd nektek, bármerre jártok is az életben, nálam mindig lesz helyetek.
    Ölellek benneteket, és végtelenül köszönöm.

    https://csamclub.hu/galeria/photos/img_20190419_150614.90546/
    bocsi, NaNa, ekime6 és 1 másik tag kedveli ezt.
  10. Petinél jót reggeliztünk, aztán szép lassan felcihelődtünk.
    Peti még szerelt GPS tartót Tagama motorjára (a hiányzó alkatrészt amit otthon hagyott, azt pótolta), mondtam is, ha így folytatjuk megyünk még két kört az országban és meglesz mindkét motoron a a full motorgenerál... :D
    Végül elindultunk Balassagyarmatra Csemán Katához.
    Útközben megálltunk Lillafüreden, aztán a tekergős részen Tagamát megkérdeztem jó-e így a tempó, mondta ok, de felrakná a kamerát végre. Kicsit bíbelt 15 percet,hogy a tartót felrakja a bukóra, aztán mondta lemerült az akksi, buksi le, kamera ki a tartóból. Megint bíbelt 10 percet, mondta most meg memóriakártya... :D Buksi le, kamera tokból ki... Áldottam az eszemet, hogy nem egy kanyarban álltam meg... :D :D :D Végül aztán nem tudom, hogy sikerült-e neki valami felvételt összeszedni, de jót tekeregtünk Felsőtárkányig. Aztán beugrottunk Sirokra ebédelni, mert régi vágyálmom volt, hogy a vár alatti kajáldában faljak egy jót. Tagama dödöllézett, én meg gyömbéres-almás csirkét toltam. Miután megrendeltük a kaját, akkor szúrtam ki a táblát, hogy a gombás kaját előre kell kifizetni :D Szerencsére egyikőnk se gombásat rendelt. :D
    Miközben ettünk a teraszon, az időjárás is eldöntötte, hogy végül is nem fog esni. Jó ez a túra, idáig ahol mindig csak jártam, de sose volt idő megállni, most végre most volt rá alkalom.
    Aztán tekeregtünk tovább a hegyi utakon, mire Balassagyarmatra értünk, már alig éreztük a seggünket...

    Katát is úgy nyertem, hogy csúsztam 2 napot, és lepasszolódtam neki, mert az eredeti vendéglátó jóféle vezetéstechnikai tréningre ment. :D Aztán még Tagamát is beszuszakoltam a vendéglátásba, ő pedig tök cukorborsó volt, és mindenestül befogadott minket.
    Isteni sztrapacskával fogadott minket, és végtelen szeretettel, mintha ezer éve ismertük volna. :D Jót beszélgettünk vele is, neki a szíve csücske az adományozás rászorultaknak. Baromi sok helyre gyűjtött már a csapatával, és olyan örömmel mesélt, hogy milyen jó adni, ami szíven ütött. Ez a picike nő iszonyú mennyiségű energiával, ötlettel, jópofasággal van megáldva és végtelenül talpraesett, humoros... ám neki is van keresztje.
    A motor amivel jár, még a férjéé volt. Mikor elvitte a betegség, a motor még hiteles volt, de sikerült megtartani, és két év múlva lerakta a jogsit rá. Most azzal motorozik, amin régen a kedvessel volt együtt utas...
    Ahogy Kata ránéz az 5 éve kint hagyott képeire, még most is könnybe lábad a szeme... hát édes JóIstenem add, hogy így tudjak szeretni... egy élőt. Mert így, nagyon de nagyon nehéz lehet....

    Éjszakába nyúlóan beszélgettünk meg boroztunk megint, mesélt a migráns befogadó állomásuk működése után elharapódzó bűnözésről, kidumáltuk megint az élet nagy dolgait, aztán Kata még le is takargatta a motorokat éjszakára, mintha a gyerekeit takargatta volna be... IMG_20190419_092256 IMG_20190419_113822
  11. Előző nap kiderült, hogy a Debreceni szállásadóm közben elutazott, így Tagama intézte a szállást, Balkányban egy offroados srácnál. Fontos Peti lett a célpont, útközben meg kitaláltuk, hogy beugrunk Mamócához megebédeltetni, mert tartoztam neki a TEDx-es előadásom outfitjének megtervezéséért.
    Minden tökszépen-tökjól haladt, semmi szopás a GPS-el (mert a táblákat figyeltük), Debrecenben egyszer csak elkezdett a horni valami borzalmasan csörögni. Mondom Tagamának álljunk már ki az első kútnál, megnézném mi ez a zaj, erre csak elhajt mellette. Aztán meg a Debrecen áthúzva tábla mellett.... :D
    Hát a fene akarja tologatni a kukoricás mellett a vasat, kilómétereken át, mondtam forduljunk vissza, ezt rendbe köll rakni.
    Megálltam, mondtam Tagamának, hogy lehet ő megy tovább csak, mire cukin mondta, hogy nem hagy ott. :) Hazatelefonáltam, mondták nézessem meg helyi szervízben, hát ja, kb a hangjától nekem is ez jutott eszembe, de ennél valami egzaktabbra gondoltam... :D Nem távkézrátételre számítottam, csak ilyen praktikus dologra, hogy mihez kéne hozzányúljak, megpiszkáljam. Aztán a helyi motoros baráttól, Bq-tól telefonos segítséget kértünk, mondta hogy a Máthé-ékhoz menjek, vagy majd szóljak vissza mert van még egy haverja. Meglettek a Mátéék, elcsörögtem odáig, kiderült ez egy egészen nagy motoros kereskedés, mindenféle motorokkal, kiegészítőkkel és szervízzel. Nagyon barátságosak voltak, mondták ide toljuk be a vasakat, mert ebédelni van a szervízvezető, a jó kajálda meg arra, itt meg a szaletli a kertben a várakozáshoz.
    Szóval az első ijedtség után már kezdtem érezni, hogy nem lesz baj: ahol megmutatják hol lehet enni, és motorok is vannak, ott csak rendes emberek lehetnek. Leraktuk a vasakat, kivetkőztünk és elmentünk kajáért. Ahogy ott eszegetünk a szaletlinél, kiderült a boltvezető is kőműves volt régebben, és ő húzta fel magát az épületet... :D Csak diszkréten kérdeztem rá, hogy vajon vállal-e még kisebb feladatokat, mondta a közelben igen... :D :D :D
    Végül megjött a mester: Szabó József, és megtekintette a beteget: gyors diagnózis után közölte, hogy marha nagy mákom van, hogy a csörögve megtett kb 10 km alatt a vezérlés nem ugrott át, ugyanis a vezérmű láncfeszítővel van a baj. (Mondom én, hogy szar a szántóföld mellett toligálni a vasat, pláne összekuszált vezérléssel!)
    Nagyon rendes volt, rögtön megkérdezte merre megyünk - mondtam országjárnék épp, hol tartunk - erre előre vett minket és neki is állt szétszedni a vasat. Mondta lehet van alkatrésze is elfekvőben valahol, nem győztem ámulni hogy ennyire segítőkész. Szóval szétszedtük, ő is telefonos segítséget kért egy kollégától, aki pár perc múlva be is rontott, mert épp arra járt, így ketten álltak a beteg sebe felett. Józsi mondta, hogy meg van nyúlva a vezérműláncom, emberke meg mondta, hogy 100-120 ezret illik ezeknek a láncoknak elmenni (a motor 62 ezret mutatott épp, tehát akkor valószínűleg már körbefordult egyszer az óra, mert az előző tulaj Németországba ingázott vele anno, és tuti hogy úgy belepörög annyi km). Aztán a Józsi benyúlt a harmadik polc negyedik dobozáért, és kihalászott belőle 3 vezérműláncfeszítőt kompletten, de egyik se passzolt. Ezen én csak csodálkozni tudok, hogy a szakik a 3-4 éve kivett alkatrészekre emlékeznek, hogy hová rakják, melyik ficak melyik csücskébe... na ez nekem sose ment az otthoni kacatok közt. Viszont emlékszem arra, hogy 2003 november 3-n milyen effekt ábrakészlet volt beimportálva az akutális műsorhoz, lehet ez egy ilyen összefüggés. :D
    Szóval egyik se volt jó, így támadt az az ötletem, hogy szedjük szét ezt a láncfeszítőt és nézzük meg mi van elromolva benne: ahogy Józsi mondta, a rugó volt a hunyó, szépen ki is pottyant 2 db-ban. Hát akkor csak egy rugót kell kicserélni, örültem meg, mire Józsi megint belekotort egy másik dobozba, előhúzott 3 db rugót, és az egyik pont jó volt. Mondta a másik szaki, hogy de 5 tized különbség lehet rugó és rugó között mert az valami másik típushoz van gyártva. Beleraktuk, a lógó vezérműláncon az 5 tized anyagvastagsága a rugónak nem oszt, nem szoroz. Mondta Józsi, hogy szezon végén vezérműlánc csere, megelőzendő a nagyobb bajt. Úgy lesz az, ezer köszönet neki! Egyébként amikor elindultam, ezek szerint mégis csak jól hallottam, hogy valami lánc mintha zörögne. Azt hittem a keréken lévő lánc kezd lógósodni és az csattan néha. Otthon lehurrogtak, hogy nincs itt semmilyen zaj, de hát valljuk meg, aki napi szinten jár egy vassal csak jobban hallja, hogyha annak valami nyűgje van és másként zörög mint szokott. Szóval megvan a téli buli: vezérműlánc csere Kisdarázson.
    Józsi még mondta, hogy ki kéne pucolni az alapjárati fúvókát, de nem nagy a baj, Spurival szerinte megoldható így útközben. Löttyintsek a tankba, és szebben fog járni, jobb lesz az alapjárat. Felmentem a szalonba, mondtam, hogy a lánckenő mellé még kéne spuri, mondták nincs, de szereztek mégis mire elindultunk. Józsi ugyanis nem fogadott el semmit a gyorsszervízért, így kifaggattam mi a kedvenc itókája. Mielőtt elindultunk, körbejártuk Tagamával a környéket, hogy szerezzünk neki valami jóságot cserébe, így mire elindultunk, lett Spuri is. :D A piakeresés közben volt egy kandallós is, cirka 100 e-el adták olcsóbban a kandallóbélést mint Bp-n, szóval ez is megoldódott... és pont olyan kéménycsonkkal, ami nekem kelleni fog. :D Szóval Debrecen nagyon frankó hely, főként ott a Máthé Motornál!

    Mamócát szegényt közben lefújtuk, de aztán az elmaradt randit bepótoltuk húsvéti bográcsolással. Végül befutott elénk a Fontos Peti is, így már teljes biztonságban roboghattunk tovább Balkány felé.
    Ott leraktuk a cuccokat és Peti elvitt minket gurulni: először leadtuk a vacsirendelést, aztán megnéztük a Harangodi tó helyét, Tagama tériszonyos létére felmászott a billegős fa kilátóba, én meg csináltam róla kapaszkodós képet :D
    Aztán eltekeregtünk fagyit nyalni, meg megnéztük a megvasalt mamutfenyőt. A fába belecsapott a villám, kettévált, megvasalták és most úgy nő tovább. Jó volt látni az óriási fát, ahogy egy villámcsapás után is ilyen gyönyörű. Mire landoltunk, épp addigra hozták meg a kaját is, valami eszméletlen jó fokhagymás-tejfölös egybesütött cucc volt.
    Az este megint beszélgetésbe fajult. Az égiek úgy hozták, hogy Tagama és Peti sorsa volt most porondon, érdekes volt figyelni őket, ahogy megbeszélték az életükben húzódó párhuzamot.
    Azt hisszük van időnk. Van-e vajon tényleg időnk a büszkeségre, a dilemmázásra, próbálkozgatni, várni, hogy a másik meggondolja magát... Van-e időnk arra, hogy tépkedjük egymást, hol a határ, hogy meddig várunk és mikor mondod azt, hogy elég...
    Azt hisszük, hogy van időnk. Van valamennyi, de nem mindegy hogy mire....
    ekime6, Vidék, Geminibike és 1 másik tag kedveli ezt.
  12. Kissé elmaradtam a túra leírásával, de közben hazaértem és rámszakadtak a melók meg a Húsvét, és így péntekre már utol is értem magam :D

    Szóval a Kasza Tibis melót keddre ki is hozták:

    Hétfőn is volt egy feladat, így kedden folytattam a túrát Túrkeve és @bae meglátogatásával. A négyest egész szépen kezdik kiépíteni, csak egyszer simult hozzám menet közben egy kamion az egyik régi szűk szakaszon. Kicsit elnosztalgiáztam, mert még anno jánykoromban, amikor a kemény 47 ccm-vel, a Yamaha Minttel mentem le Szolnokra (exem meg egy champpel), ott azért éreztem, hogy milyen egyenesben dönteni, mert szív a kamion kereke... és mennyire szar, amikor a teherautóról hulló kukorica apró lőrésként veri a kezedet, mert nincs rajtad kesztyű. Valamikor októberben 17 fokos verőfényben jutott eszünkbe egyik péntek délután legurulni a haverokhoz, aztán vasárnap délután visszafele már csak 8 fok volt és végig vert az eső. Abonynál már futva toltuk a robeszokat, hogy melegedjünk, amikor is megállt egy kis furgonos és megkérdezte mi a baj. Mondtuk semmi, csak fázunk, erre röhögött egyet és mondta, hogy dobjuk fel a vasakat. Haláli jó fej volt, bevitt minket a Gyáli útig Bp-n és jóval kevesebbet kellett fagyoskodni. Aztán otthon kiderült, hogy jóképességű exem a bojlert letekerte takarékossági okokból, így aznap már nem beszélgettünk... :D.
    Most verőfény volt, napsütés, új utak meg útépítések, 600 ccm alattam. Változik azért a világ szép lasssan, eltelt azóta vagy 20 év... Szolnok magasságában eszembe jutott, hogy én laktam ott másfél évet, és az egyetlen jó dolog a Zagyva Cuki volt, be kéne ugrani oda, kisFecniéknek vinni valamit. Ahogy tekertem be a városba, ámulatomra ott szinte semmi se változott... Még a virágok is ugyanazok a városháza előtt, aztán a Tallini lakótelep előtt bevillant, hogy ebből rábaszás lesz, mert ha minden ilyen változatlan, akkor hétfő-kedden a cuki zárva... Zárva is volt. Szolnok tényleg változatlan. De a sarkon a zölséges bódé is nyitva, és épp epervásárt tartottak, így megálltam ott nassolnivalóért. Egy bácsika beszélgetett ott az eladónővel, rögtön letámadott, hogy ez megy többet mint a Babetta, ugye? Mert az ő simója 60-at is ment ám, és ez igen szép ez a guriga. :D
    220-is megy, ugye, nyelezzem már meg itt..... (peeersze, itt a városban, mindjárt mutatom... :D) Mondtam neki vigyorogva, hogy lehet de nem szabad. Aztán elkezdte sorolni, hogy milyen szoci motorjai voltak, mire az 50+-os eladónő is hozzátette, hogy hát anno 12 évesen ő is kimotozta a Komárból mindig a benzint, aztán a fater eladta a jószágot, mert megunta tankolni. :D Mindenütt, értitek, MINDENÜTT vannak motorosok! :D
    Eperrel felszerelkezve tovább indultam Túrkevére, és landoltam is végre Bae-nál.
    Náluk viszont nagy változások vannak! Bae-ék is építkeznek, most már kész a fotóstúdiója is. Szépen megcsinálták, ügyesen dekorálja a szezonoknak megfelelően. Vannak még kertimunkák meg szigetelés, színezés, de már lakható a kégli, és elkezdték tökjól berendezni. Olyan jó látni, hogy haladnak, ez tökre lelkesítő a magamfajta másik építkezősdinek :D
    Aztán nekiálltunk csacsogni, aztán kiderült Bae valahol megleste a sütiehetnékem és elém tett fincsi falnivalót. Befutott Tagama is, meg kisFöci is a suliból (Bae kisfia, tüneményes kiscsákó, nagyon frankó ember lesz belőle szerintem, Feci, Kisföcni és ki tudja még milyen nevekre is hallgat). Feci iskola utáni maradék energiájával nekiállt földet lapátolni, mire kedvem támadt a kubikos melóhoz: én meg fellazítottam neki ásóval a lapátolni valót. Így mire a ház ura megérkezett, a hétvégi betonozás helyét a zsaluban kipucoltuk. :D Tagama mondta is, hogy nem bírom ki építkezés nélkül. Mondtam jah, most megjött a kedvem, szerintem jót tett a túra. :D
    Éjfélen túlig megint dumáltunk, Bae elmesélte milyen kis gengszterek tudnak lenni a felsőbb osztályba járók a kicsikkel. Minden tiszteletem az övé, felszámoltak a szülőkkel egy iskolai diákmaffiát, és tök kulturáltan. Nekem valahogy anyatigrisként az lett volna az első zsigeri reakcióm, hogy elkapom a gázosabb kölyköket suli után egy kis testleépítésre, de hát igen, vannak ennél elegánsabb megoldások is... Megint tanultunk valamit.
    Aztán elvackoltunk a stúdióban, aludtunk egyet a tavaszi háttér előtt és másnap tovább indultunk...
  13. A szombat eltelt melóval, kedden este jön ki elvileg a Kasza Tibi videóklipje, "Olyan kis hülye vagy" címmel, na abban a lézeres felvételeknél láthatjátok mit műveltünk aznap. ement a meló, kipakoltunk, telepítettünk 5 lézert, áttelepítettük 4-5 variációban, leforgatták miközben a Tibi énekelt, majd lebontottuk, aztán hazaájultam fáradtan.

    Érdekes volt szombat hajnalban landolni, akkora nagy fikcsört nem okoztam.Sőt, inkább mintha megakasztottam volna a napi rutint.

    Konstatáltam, hogy megy a tévé ahogy szokott, 3 családtag dermedten ül előtte, semmi sem változott. Elő is vettem a Vidéktől kapott jóféle húsos füstölt szalonnát, kiraktam az asztalra, majd rögtön képződött rárepülés, amit kevésbé barátságos módon elhessentettem. Meg lehetett kóstolni, aztán császeva, még volt medvehagyma amit még múlt héten eltettem, istenkirály volt vele....Vidék, isten áldja meg ezt a füstölős szokásotokat! :) Volt másik szalonna is a hűtőben, de hát az ugyibár nem olyaaaan... :D

    A kutyát este alig tudtam magamról lepajszerolni, úgy dörgölődzött, mint akit egy hétig nem simogattak. A háztáji szalonnát nagyon komálta ő is, de a bőrét megkapta, volt is ájtatos rágódás rajta...
    Vasárnap felkeltem, reflexszerűen elkezdtem takarítani a héten képződött romokat, beindítottam a mosógépet, aztán rájöttem, hogy a kutyának sincs kajája, akkor ezért tűnik soványabbnak, így még kutyakajáért is elmentem. Sándor közben magához tért, közölte ő is ma csatlakozna motorozni, mondtam okés, kb egy óra csúszással már el is tudtunk indulni, mert még ezt az autót ide, azt meg oda...
    Annyira megvolt az érzés, hogy itt semmi se változott... De miért is változott volna bármi...

    Rita közben mondta ott szemerkél az eső, alternatíva lehetne a Kiskunmajsai fürdő, pakoljunk fürdőruhát. Imádom a termálfürdőket, és valamikor a túra elején még filóztam rajta, hogy akár termálokat is körbejárhatnék, de akkora hedonista nem lehetek... azt majd legközelebb :D
    Sándor nem akart pályán haladósban menni (nem is értem, na mindegy), így az ötösön döngettem lefele. Szerencsénk volt útközben, csak az utolsó 10 km-en esett, addig meg csak borongóskodott. Kecskeméten megálltunk, én behajtogattam az esőruhát szélfogó mellénynek a kabát alá, Sándornak meg ennie kellett, így a kedvenc pékségemnél (mert szokott Kecsón dolgom lenni)parkoltunk le.
    Jásszentlászlón Ritáék úgy fogadtak, mint a régi rokonokat. Annyira tündériek, valahol itt kéne most tartani ahol ők. Szép kert a falu végén, kutya, gyerek, motorok. Olyan sült kacsát csinált a Rita, hogy a fülemet is megnyaltam. A párja vadászik a motorozás mellett, a tüneményes kicsi lányuk meg rögtön bevonszolt szobát nézni :D Frankó egylóerős szobája van, egy klassz festett paci figyel a falon. Kiderült már ő is motorozik, még jó hogy nem hagyják ki a jóból. :)
    A kacsapusztítás után a titkos termálos vágyálmomat váltottuk valóra, lebegtünk a bugyborékolóban, aztán áztunk a sötétzöld termálvízben és oldódtak a feszkók... Kölcsönösen kikérdezgettük egymást miként, hogyan élünk, mik a napi rutinok. Munkahelyváltás, a gyerekes feladatok, vadászat, motorozás, építkezés, lézerezés.
    Zoéval feltérképeztük a nasikat a büfében, aztán megszáradtunk, és hazaindultunk.
    Láthatóan lefárasztotta őket a meleg víz, aztán integettek a garázsnál ahogy elgurultunk. Ők is olyan szépen, klasszul élnek, és már van egy csodaszép kis cserfes-okos kislányuk. :) Jó lesz az a puska, nem kell azt nagyon elrakni. :D Mondtam a kúton a tankolásnál, milyen szépen élnek ők, látszik, hogy mennyire egy rugóra jár az eszük. :) Jó volt hallgatni ahogy beszélnek a közös dolgaikról, és fura volt magamat hallani mellette, ahogy én beszélek az építkezésemről, és mennyire fura a külön kassza intézménye egy családon belül. Hát ez itt így alakult, de most már tán jobb is így.
    Átgurultunk Nagykőrösre, Sándor barátjához,Laciékhoz. A fiúnak amputálták mindkét lábvégét, egy elhanyagolt cukorbetegség miatt, közben vesedialízises is, szóval nem egyszerű ott az élet. Az elektromos automata kapu náluk nagy kincs, és most elromlott, Sándor meg megjavította. Amíg ő odakint bütykölt, kérdeztem, hogyan alakul a járógépes buli, hát nem sok jót mondtak. Lacit kivették a rehabilitációból, sajnos elfogyott vele kapcsolatban a rendszerben a türelem. Nem volt túl kedves se az orvosaival, se a gyógytornászaival, meg úgy mindenféle egészségügyi dolgozóval így végül berakták egy olyan eü csoportba, ahonnan már csak tolókocsit tud igényelni, járógépet, műlábat nem, vagy csak fizetősben. Horrorisztikusan cseng a kassza a járógépek körül... Most egy pesti dokinénihez járnak, aki küzdött némi átsorolásért és valamit sikerült is összehoznia. Nem semmi kitartó felesége van Lacinak, le a kalappal előtte, ahogy ápolja, gondozza és lökdösi tovább a Lacit. Nem könnyű egyikőjüknek sem, és Laci lelki rehabilitációja se lesz így könnyebb, hogy kiírta magát a bürokrácia jóindulatából az átsorolással. Végül fél 10-re készen is lett a kapu, elbúcsúztunk, és nekivágtunk visszafele. Még akartam szólni Sándornak, hogy visszafele óvatosan, mert sok a vad, de nem maradt időm, olyan sietősre fogta, aztán meg hiába integettem utána, az sose néz a tükörbe...

    Nagykőröstől Lajosmizse felé végig erdős-szántásos az út, ott Sándor elöl ment, mint később kiderült látott őzeket sok gidával, szarvast, rókát és nyulat. Ahogy kiértünk a településről, a bambikon morfondíroztam még mindig, így 60-nál jobban én biza nem húztam neki. Aztán néztem a távolodó piros lámpa után magam előtt, ahogy egyre kisebbedik. Dudáltam, hátha meghallja, de semmi, ez csak ment a maga feje után.... Aztán hirtelen féklámpafelvillanás pumpálva, majd egy szarvas suhant el a motor lámpájának a fényében, igen közel volt ahogy láttam... de végül semmi nem történt, hálisten elkerülték egymást. Olyat káromkodtam zsigerből, ami egyheti sípszónak felel meg a Magyar Rádió stúdiójában, pláne hogy Ritáéknál épp azt beszéltük ki, hogy hogyan ütött el motorral egy őzet és miként törte magát össze... Utána valahogy bevárt, és már nem volt olyan sürgős. Miért kell megvárni, hogy leintsenek odafentről...
    Aztán ahogy elértük az 5-öst Sándor megállt az egyik körforgalomnál és kérdezte akarok-e elöl menni... Ó, hát persze, annyira akarok... aztán meghúztam a vállam és azt mondtam mindegy, majd elindultam előre. Hatvannál gyorsabban így se voltam hajlandó menni, de legalább Sándor mögöttem szorosan tartotta az 5 méteres féktávolságot, amitől a tükörben visszaverődő fénytől kb előre se láttam sokat. Kicsit elmorfondíroztam azon, hogy az autópályamatrica intézménye most milyen fasza lenne, mert éjszaka is döngethetnénk visszafele, de nem, itt basszuk a rezet a bambikkal, vadszámlálok éjjel az ötös úton, igen, ott lakik borz meg róka is... Aztán hajolgattam előre a tükör miatt, hogy ne kelljen vakoskodni, ettől elzsibbadt a hátam és a fura póztól a ruhába is befújt a menetszél a nyakamnál. Mondhatni hogy kezdtem fázni, de végre elértük a nullást és végre haladósabbra lehetett venni a tempót egy normális üléspozícióval...
    Mire hazaértünk még jobban lefagyott az isteni kacsazsír a tanktáskámban, amit a Rita adott, és vacsira éjjel fél 12-kor még faltam egy kiadós lilahagymás zsíros kenyeret. (El köll dugjam a szajrét a hűtőben, hogy megmaradjon mire hazajutok :D )
    Aztán beájultam az ágyba és hálát adtam az égieknek, hogy ma másfelé jártak a vadak...

    Esküszöm, amíg egyedül mentem meg a Tagamával, addig sikerült minimalizálni a rizikót, de a mai nap elő lett húzva a Jóisten hogy odafigyeljen...
    NaNa, Geminibike, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  14. Elkavirnyáltunk az esőben először Pécsig, szép lett volna az út, ha nem esik. A hegyen át töjó út van. Persze megint elkavirnyáltam: az Aranycipó nevű leülős pékségben volt a randi. Mint kiderült az aranycipóból van 10 is akár Pécsen, a GPS meg a legközelebbinél lerakott minket. :D Úgy volt, hogy a Timivel tekergünk majd egyet, de aztán ahogy szakadt az eső, kellemes hármas kávézássá fajult a dolog. Amíg vártunk rá, kihámoztuk magunkat az esőruhából, megreggeliztünk és kielemeztük a párhuzamokat Tagamával a sorsainkban. Fura ám az, hogy van aki nem meri bevállalni a jót, mert nincs elég bátorsága boldognak lenni. Megvan az: már ismerjük a rosszat, azt már tudjuk kezelni, ezért nem vállalom a jobbal járó kockázatot, hogy ha elvesztem, az jobban is fájhat? Érdekes ez az érzelmi matek, távol áll a racionalitástól, hogy összességében a bátorsággal többet nyersz, mint a tétlenséggel... Ha meg se próbálsz valamit még annyi esélyed se van, hogy sikerülhessen...
    Timi is betoppant, ő éppen verbuvál össze egy motoros csapatot, jó helyre került Motorozz ésszel, remélem a csapatban motorozás jól fog nekik menni. Jó volt megint belekukkantani egy másik világba, ahogy tervezget, navigál az élet tengerén valaki. Jó volt egy kicsit látni az ő szemével is, az ő életével, az ő szűrőivel.
    Klassz dolog világgá menni, rájöttem. Nem a világ nyílik ki, hanem az agyad. De tényleg, jó dolog az életre más szemeivel is ránézni. Tovább indultunk, persze esett tovább...

    A balástyai tanyáknak egyébként több neve is van, de így kell beírni a gps-be. A GPS telefon az utolsó kanyarok előtt merült le persze, így volt minden, hogy megtaláljuk Szonjáékat: tanyákra behajtás az ottlakók előóbégatásával (volt ahol nem jöttek elő, na ott volt csengő is), útonállás : te ott állj meg én itt, és tuti meg kell állnia hogy megkérdezzük merre laknak. Az öreg a teherautóban azt mondta nem tudja, de az öregasszony persze elküldött volna minket a falun túlra 10 km-rel odébb, mert szerinte tuti ott laknak. Már kezdtem neki hinni, aztán mondott valami "a hindu templomnál menjünk jobbra" akkor gyanússá vált, hogy Indiáig csak nem mennék, tuti hogy ez a láncfűrészes lány olyan messze nem lakik... Nagyon nem tudták a környéken, hogy a fafaragó lány, a láncfűrészes Katona Szonja merre lakik, pedig a tanyavilágban nagyon tudják ki merre lakik. Aztán kiderült másfél-két éve költöztek oda, meg hát ugye nem a kocsmában kérdezősködtünk, mert ott is tudják, meg ugye a faluban a kocsma az infoszerver.
    Végül felciheltem a telefont, hogy felhívjuk a Szonját, és közben nyilvánvalóvá vált, hogy a szivargyújtó töltőben lehet valahol a bug, azért nem tölti normálisan a telefont. Hol ad áramot, hol nem, valami kontakthiba lehet a rendszerben. Tagama GPS-ével azért nem jutottunk előrébb mert annak meg valami rögzitő alkatrésze hiányzott, csak az maradt ott. Aztán sikerült elérni a Szonját telón némi szivargyújtó töltő bütykölgetésel, ő meg próbálta elmagyarázni hogy merre laknak, én meg visszakérdezgettem hogy tájoljak (szatmári kacsák rulez!), mivel már a környék EU támogatott mezőgazdasági csatornarendszereit is megismertük- azt meg még ő nem. Végül az lett a tuti, hogy Szonja párja kijött elénk a kacsásokhoz, és benavigált minket hozzájuk.
    Szonjáék tüneményes pár. Ők is azok a fajták, akikre ránézve visszajön az életkedved, hogy némá, van akinek jól működik, lehet ezt szépen csinálni. Egyébként teljesen másként csinálják, tökre nem a tradicionális módon, de hát ha nekik ez vált be, kinek mi köze hozzá. Szonja láthatóan a materiálisabb, alkotó, aki megfogja a metrócsempét is és konyhát burkol vele, akár két húsleves meg egy elefánt kifaragása között, a Szundi meg a lelki bázis jobban, aki kertészkedik, a boron agyal, hogy milyet hozzon, személyre szabva mindkettőnknek (Úristen, létezik ilyen férfiben), és csak a műhely határáig söpröget. :D
    Egyébként tök állat dolgokat csinál a Szonja. Régebben kandallózott, most fafarag, motort tankokat fest, abszolute alkotó lélek, és most új tervei is vannak, szerintem simán megcsinálja, elég talpraesett hozzá. Kicsit a bor beütött, így elkezdtem Szonja konyháját átrendezni, hogy több helye legyen, de aztán ügyesen elterelgetett tárlatvezetésre, nem okoztam nagy kavarodást remélem. Sajnos nem tudtam a pizza összerakása közben a Szonját meggyőzni, hogy a kolbász és a szalonna, ami rákerülne az borzalmas, (megkóstoltam) így kénytelen voltam osztozni a többiekkel.... :D Megint ilyen jóféle háztáji szajrét hoztak, de hát szocializálódni kell, és meg köll osztani a többivel...
    Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, miközben a tűzhelyen lógtam.. jóféle kis ablakos vastűzhely. Reggel vissza kellett induljak Bp-re, mert vissza tudtak csalni egy olyan összeggel ami padlófűtéssé vagy teraszablakká fog változni....
    A kutyák persze lebuktattak, felcsaholták a házigazdákat. Kettesben álltak a teraszon, szépen. Mindketten máshol erősek és egymást máshol egészítik ki. De szépen összetartoznak. Teljesen másként működnek, de kinek mi köze is hozzá, ha nekik jó. Vannak ezek a büdös nyomorék társadalmi szerepek, hogy hogyan kell viselkednie egy nőnek, meg hogyan egy férfinak, hogyan egy anyának, hogyan egy gyereknek, kinek miket kell tennie és nem tennie. De hát ha nő létedre láncfűrésszel esik jól faragni, és az másnak jó, mert kell neki a szobor, örömét leli benne hát miért is ne?
    Szonjánál olvastam valahol: ott van minden a a fában, csak le kell faragni róla a felesleget. A felesleg az életünkben: a társadalmi elvárások: amit senki se vár el tőlünk, csak gondoljuk, hogy hogyan lenne az úgy tökéletes, egyébként meg a kutyát se érdekli. Mert nem ő él velünk, mert nem ő szenved ha az egyébként nem esik jól, vagy fájó hiány keletkezik, vagy felesleges teher.
    Csak le kell faragni a felesleget...
    Köszönöm Szonja és Szundi, csodaszép az életetek.
    bocsi, NaNa, ekime6 és 1 másik tag kedveli ezt.