Amitől az élet szép... az ám bizony két kerék! :)
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. De rég voltam itt... de mindig gondolok Rád, azt tudod... biztos érzed. Tegnap voltunk a révnél. Macival mentem, a kutyámmal. Látod őt? Kicsit olyan mint te, ha együtt vagyunk, egy imádnivaló szörös kölök, de ha egyedül van, még az ismerőst is mérgesen megugatja, és nem enged magához senkit két méternél közelebb. Odafele a révhez a Kacsakőnél szabadon engedtem a parton. Jó sokan tébláboltak, ki kutyát, ki gyereket sétáltatott, meg is lépet bandázni. Én meg sétáltam tovább, aztán már úgy 40-50 méterre voltam tőle, meg mentem volna tovább, így hívni kezdtem. Hát benézte, mert elindult a másik irányba, kb arrafelé, ahol lelépett kutyázni. Vicces volt látni a fejét, ahogy leesett neki, hogy nem vagyok ott. Hívtam, aztán meghallotta a hangom, erre elkezdett rohanni felém. Kb 5 méterrel benézte az irányt, majdnem elfutott mellettem, de megint szóltam neki, és akkor már meglátott a sok láb között és irányt váltott. Jópofa volt nagyon ahogy látszott rajta a rémület, hogy nincs meg a gazdi. Aztán vissszafelé menet már kevesebben voltak, de nem is távolodott el 15 m-nél messzebb és folyamatosan nézegetett vissza, miután levettem a pórázról... :D Bírom a dolgait a kis szőrös genyónak....
    Láttad a virágokat? Vittem kis koszorút is, azon is fehér virág volt. Gondoltam pirosra, de ahogy álltam ott a virágosnál, eszembe jutott hogy te a piros virágokat annyira nem szeretted. Amikor odaértem a kikötőhöz épp egy család volt ott... fehér, nagyfejű őszirózsákat dobtak a Dunába, egy tizenéves forma kislány és egy labi volt velük. Átölelték egymást, összekapaszkodtak. A kutya szorosan a lábuknál lefeküdt. A férfin kalap volt, a nő kedves arcú, meleg tekintetű volt... Az óriási fehér őszirózsák pedig keringtek a kis öbölben a révkikötőnél, nem akarta elvinni őket a sodrás... A te koszorúdat és virágaidat se vitte el a víz rögtön, ott integettek még mosolyogva a víz tetején... Leültem a stégre és bámultam őket. Maci hozzám dőlt és nagyon sóhajtott. Símogattam a hátát és hirtelen az a gondolatom támadt, milyen jó volt a te hátadat is megsímogatni, amikor átöleltelek.. Hiányzol Mama.
    Jó hogy tudunk beszélgetni. Vagy valami olyasmi. Mindig arra gondolok, te mit mondanál erre vagy arra, és hogy csinálnád...
    Aztán elindult a komp a másik partról és lementünk a stégről. Képzeld az öreg révész is már odaát van. A fia napelemes, villanykompot vett, zajtalan suhan át a folyón. Neki is meggyújtottam egy gyertyát. Valaki egy nagy mécsest is ott hagyott. Múltkor a csomagolás közben megtaláltam a fehér margarétákat a stúdió kellékek között, félretettem neked és most odaraktam mellé. Nem tudom kinek szánták azt a mécsest, lehet az anyám rakta oda neked, vagy valaki más valaki másnak... Ahogy sétáltunk vissza az autóhoz szép lassan ment le a nap... A Duna partján itt ott mécsesek világítottak... Amelyik kialudt, újragyújtottam útközben... Maci nem szereti a tüzet, de most ott bogarászott mellettem, szinte mindig megnézte mit csinálok. Aztán a Kacsakő után eszembe jutott, hogy le kéne nézni a játszótérre. Képzeld, klassz bicikliutat építettek végig a parton. A korzó már mobilgátas, tágas és nyitott a vízpart, rá látni a Dunára az utcai éttermekről. A játszóteret, ahol még rakéta alakú vas mászóka meg vashinta és lengővasak voltak, a parton közvetlen megszüntették. Viszont közelebb az úthoz, a magasabb részen egy fullos szuper játszóteret raktak össze. Van ott minden: gumiszőnyeg, csúszópálya, hinta, csúszda, ülő és álló libikóka, felnőtthinta, amiben tinik dekkoltak, fából vár alakú mászóka, amiknél anyukák riadoztak.... Az apukák meg egy kupacba összetolták a gyerekbringákat és ki tudja miről beszélgettek...
    A partot meg átnevezték Teddy Beach-re. Van egy üvegtigris szerű kis bódé, körülötte raklap bútorok... öltöző és ingyen wifi van a parton, internet a strandon, érteeed....
    A vízpart jóval lankásabb, mint anno, sok homokot hozott a víz. Az örvényes részen is ellaposodott, már nincs ott nagy kanyar a vízpartban, szép lankás homok míg ellátni... Srácok horgásztak épp, az egyik próbálta bedobni a csalit de a kutyájukat le kellett fogni, hogy ne ugorjon az úszó után... Aztán Maci nekiállt örömköröket futni a homokban, játszottunk egy kicsit, majd egy másik kutyás tacskója előadta ugyanazt a saját gazdájával két percre rá, de egy csomószor felborult a homokban a saját lábban... irtó vicces volt, Maci is megvigyorogta. Itt is voltak még mécsesek a parton, kialudva...meggyújtottam. Emlékszem anno amikor egyik nyáron itt napoztunk, elvitt valakit a víz. Sokáig keresték a partról... a férfi akinek a valakijét elvitte a víz, emlékszem végtelen kétségbeesetten kérte a vizisíelőktől, hogy segítsenek neki keresni a hozzátartozóját... és azok segítettek, egy ideig fel-alá mentek a part mentén, a másik oldalon is, aztán elmentek a sodrás iránt... Most nincs ott stég, szerintem már túl lankás lett a part, vagy csak ősz van. Nyáron is ki kéne menni... Mama akkor összeszedte a plédet, és elcsomagolt, aztán mondta ideje most hazaindulni, pedig még kora délután volt... Nem tudtuk meg, hogy meglett-e, akit kerestek... Ahogy ez eszembe jutott, felbukkant két férfi, és odamentek a meggyújtott mécseshez. Tettek még mellé kettőt, halkan beszélgettek... Nézték egy ideig némán a békés folyót, aztán elindultak...
    Mama, változik a világ. Pedig azt hittem annyira nem fog. De valahogy olyan kevés az állandó...
    Te az vagy, kérlek küldj nekem egy állandót... Múltkor jelet kértem, hát jól berajzoltad az irányt... Köszi. Néhány hete olyan helyen dolgoztunk, ahol egy biztonsági őrt is kirendeltek mellénk, hogy vigyázzanak ránk. Órákig ott voltunk, ezért szóba elegyedtünk az élet nagy dolgairól. Az a fajta kötetlen beszélgetés volt, ami idegenek között zajlik csak, tét nélkül, tisztán. Rólad is meséltem, mondtam csöndesen, hogy mennyire hiányzol... Akkor azt mondta az a fiú, hogy "akit szeretnek az él, az itt van velünk".
    Mama, te mindig itt vagy velem...
  2. Egyik motoros barátom osztotta meg ma reggel. Őt a zöld lámpánál elindulva a taxis a neki még csak kicsit piroson csapta el...
    Csė és Vidék kedveli ezt.
  3. Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban... Idén a baleseti statisztikák szerint augusztus közepére motorral sikerült meghalnia annyi embernek, mint múlt év egészében. Sokan vétlenül, szar szituban:a teherautó sávot váltott a lámpánál... meggondolta magát, egy motoros utas életébe került.

    Aztán végre egy vidám hír, kőpapírollóznak a motoros rendőrök. Vidámak, emberiek, így rádióznak, mindenhová párosan, egymás mellett mennek, mert így tudnak jól kommunikálni, de most felelősségre vonják őket. Ezért, mert egymás mellett mennek, nem a kőpapírollóért. RAJTUK statuálnak példát, azokon, akiket még a jónép is szinte kivétel nélkül kedvel, mert tudja, hogy ok nélkül a motoros rendőr sose köt bele. Mintha a tűzoltót megbüntetnéd mert létrára mászott. Mondjuk felelősségre vonnám azt is, aki vezetés közben felvette őket, meg a HVG bajkeverő újságíróját is, de az a fene nagy igazságszolgáltatás, az ki tudja meddig ér... Az biztos, hogy az újságírói állatfaj megint süllyedt egy szintet, és lefele, mert a pöcegödör ki tudja milyen mély, a kattintásszámot meg generálni kell az uborka szezonban...

    Néhány hete volt egy szarabb szériám, a zebránál várva a gyalogot úgy telibeverték alattam az autót, hogy három autót tolt egymásba a mögöttem érkező, ropira zúzva azt is, amiben ültem. Vétlenül kiszálltam egy roncsból, hálát adtam az égnek a kétheti hátfájásért, nyakhúzódásért.
    Aztán azon a héten, háromra nőtt a környezetemben lezúzódó járgányok száma, köztük egy teherautó, mert a nép nem tiszteli a méretet se már, mind hasonló szituban. Mindig valaki vagy telefont nyomkodott, vagy beszélgetett, de a lényeg az, hogy mocskosul nem figyelt oda arra amit csinált épp, a vezetésre. Végül félve ültem az utolsó épkézláb járgányra: a motorra. Azon a héten már úgy közlekedtem mint az űzött vad: minden mozgó jármű potenciális ellenség, mert ki tudja milyen zombi ül a kormánynál...

    Tudtam, hogy vissza kell üljek a motorra. Ha nem teszem, oda a magabiztosságom egy életre, minden járműre, nem csak a motorra. Eszembe jutott az öreg motorosok mondása:
    "Úgy motorozz, mintha láthatatlan lennél, és próbáld kitalálni mire készülnek!"
    Hogy mire készülnek.... hát a franc tudja mire készülnek... de az biztos, hogy van pár hely, az úton, ahol ha nem látszol, nem is számítanak rád, és jó eséllyel hajtanak keresztül rajtad. Hát jó, nézzük is a potenciális zombikat első körben autóval, a teljesség igénye nélkül:

    - A sávban libegős: szinte napról-napra több az autós, aki menet közben is nyomkodja a telefonját. Az autó meg billeg alatta jobbra-balra, csak azt látod, hogy nem figyel, a feje lefele van a tükörben, nem is előre néz. Kiszámíthatatlan a mozgása, elfelejt indexelni, mert még elküld egy emojit, aztán rájön, hogy eltextelte az időt, és elmarad az index, a tükörbe vetett olcsó pillantás is, csak elkanyarodik rögtön azután, hogy felkapta a fejét. Ha ott a buszsáv, kihajt a busz elé jobb esetben, ha rosszabb, akkor eléd. Ezt a legnehezebb kiszámítani, hogy mire készül.

    - Nyomakvós: húzza a kormányt az egyik sáv felé, de még nem indexel. Ha látod a szemét a tükörben, akkor keresi a lehetőséget a sávváltásra, de annyi esze nincs, hogy előbb kirakja az indexet, hogy a többi is keresse neki a lehetőséget és beengedjék. Ezt még könnyű kalkulálni, mert tolakvással jelzi szándékát, aztán egyszer csak eszébe jut indexelni. Mondjuk az én oktatóm rászoktatott arra, hogy előbb indexeljek és aztán fékezzek, húzzam a kormányt meg egyebek, de ezeknek csak eldőlt a féldisznó az ólban vizsgára menet...

    - Fehérfurgon: siet, törtet, még oda befér, eszébe jut, hogy még ennél a boltnál hirtelen meg kéne állni és felvenni 3 köbméternyi göngyöleget... de ez még mindig jobb, mert legalább használja az indexet és határozottan halad a járgánnyal, nem szitál.

    - Kisretek: (pirosszuzuki, puncimorris, nagyitatterszuzuki): a sofőr vagy nettó értelmi hiányosságokkal, vagy öregség miatt már nem funkcionáló reflexekkel és minimális agyi adatfeldolgozási képességekkel ül a volánnál. Egy kétsávos körforgalom totális memóriatulcsordulást és szellemi blokkot okoz, ami természetesen funkcionális lassulást jelent, mira a környezete "miazanyádatbaszakszolazútközepén" felkiáltásokkal, esetleg hangos dudaszóval jutalmaz. De ez csak további zavart okoz a jelfeldolgozó rendszerben, még tovább lassítva a feladatmegoldás sebességét, és tágítva környezete tűrőképességének határait... Motorral nagy ívben kerülendő, mert ha bekapcsol az agyában a kapkodós vészprogram, kő kövön nem marad közvetlen mellette. Csak tekeri a kormányt és nyomja a gázt, de se index, se tükör, csak menekül ész nélkül a szituációból.

    - Kamion: kedvenc hobbijuk az előzés, 0,5 esetleg 1 km/h sebességkülönbséggel. Ez különösen kellemes, amikor fél km-es szerelvényekben utaznak, és tükör-index nélkül kezdik meg az előzést előtted valamelyik aztán rögtön mögötted is egy másik, és te közéjük szorulsz a kétsávos pályán, úgy, hogy három oldalról körbevesznek. Nos, ilyenkor átgondolja az ember az életét rásimulva a szalagkorlátra kilencvennel, bőszen integetve a mellette haladó kamionosnak a fülke magasságából, hogy ugye legalább te látod azért hogy itt vagyok...

    - Nagyautós: (bömbi, merga, ódi, amik még a szociban menőnek számítottak) Rendszerint ő figyel a legjobban útközben, mert félti a szarját, mint az egója kiterjesztését, viszont bárhol kiesik alóla az autó. Villamossínen, buszmegállóban, záróvonal mellett, akárhol, ahol épp dolga akad, úgy hagyja el az autóját, mint eb a szaharát.. Menet közben jól kalkulálható a mozgása, mert figyeli, hogy figyelik-e a járgányában, elég menő-e...

    - Zaklatottanyu: Ha sikerült menőbb fickót apává tennie, akkor kapott egy tanknyi terepjárót és hátul abban üvöltenek a porontyok, elvonva anyu figyelmét a vezetésről. Ha nem, akkor középkategóriás autóban küzd az elemekkel és a gyerekeivel. Az autó járása alapvetően egész kiszámítható, indexet is igyekszik használni, de amikor beszitál a járgány, akkor nyílik bent a pofonláda...

    -Helyikismacsó: valami sportosabb, agyonmatricázott, funkció nélküli idomokal teliaggatott kis kiherélt kipuffogójú görccsel próbálja előadni Alain Delon és Alonso keverékét. A miniszoknyás potens nőstényeket észreveszi az úton, de a szemből érkező kamiont csak a dudaszónál, annyira fókuszál a testhajlatokra...
    Ha nem seggre símuló bőrruhában nyelezed a vasat, csak akkor vesz észre, ha lámpánál mellé állsz. Versenyeznie kell, de majd mondod neki a következő lámpánál amikor gratulál, hogy jah, nem is vettem észre, hogy versenyeztünk...


    Akkor lássuk is a motoros kollégákat. Ugye nem illik donorozni motorosoknak egymás között se, de én mégis előre venném a donor típust. Nem szép beszélni róla, tudom, de akkor is létezik a fajtája:

    -Donorjelölt: lemegyek már tejért a busával a balcsira papucspólóban, közben nézünk egy végsebesség tesztet, jah és fél éves a jogsim, tehát mindent tudok az úton - vagy mégse. Buzimindenkiakikijönelé és nincs olyan aki nem jönne ki elé, mert senki se számít 250-el belvárosban száguldó rizsrakétára... valójában a motorosok is utálják, mert őket is veszélyezteti. Kiszámíthatatlan a reakciója, mert valójában ő se tudja hogy fogja megoldani az adott szituációt, abban bízik, hogy majd valahogy megoldja a lendület...

    - Páva, vagy káférészer: rendszerint csak brünnyögteti valahol a forgalmasabb helyeken a vasat, esetleg kiül rá beszélgetni a hasonszőrű haverjaival, hogy jól lássák őket, de ha 20 km-nél többet kell mennie a motorjával, meghal a fáradtságtól. Egyszer egy ilyen figurával elmentem motorozni, mert azt mondta kéne csavarogni egy kicsit. 15 km után megkérdezte egy kereszteződésben, hogy odaértünk-e már egy kávézóhoz, mert ő most megállna pihenni... Nagyon ostobán néztem rá, és mondtam neki, hogy még nem melegedett meg a gumi se, mit akar kipihenni... :D :D :D Jól kalkulálható a mozgása a motoron, ő is figyeli, hogy figyelik-e.

    - Túramotoros: felmálházva, feldobozolva, szigorúan szabálykövet az úton. Nem néz se jobbra, se balra, a lámpánál nem barátkozik, de biccent vagy int a szembe jövő motorosnak, és kb 300-500 km-ként megáll pisilni (ha tehetné megkatéterezné magát és úgy motorozna hajnaltól éjszakáig egy huzamban, de a kaksi miatt akkor is le kell szállni, úgy meg már mindegy is...). Jól navigál, jól kalkulálható szabálykövető mozgása van az úton, megy mint a gép.

    - Nyikhaj: apuanyutól ajándékba kapott fullos szalonverdán vereti magát, jó esetben némi jóérzés szorul belé és kibírja a jogosítványa első illetve második évéig, hogy ne zúzza le magát világmegváltó magabiztosságában. Ezzel hozza is a statisztikát. Igyekszik szabálykövetni, de amikor már túlságosan magabiztos, akkor kenődik fel az aszfaltra, majd elkezdi tisztelni a lóerőket. Jobb esetben lehet még belőle öreg motoros.

    - Sarazós: a körforgalmon át egyenesen érkezik a kútra, a közben lévő csipkebokor csak annyira zavarja, hogy tankolás közben kihúzza a maradék gallyakat a lánckerék és a lánc közül... Mindig egyenesen közlekedik, mindenen át. Csak akkor ütik el, amikor kivételesen a zöldön megy át.

    - Robis: a donor után következő második leginkább ön- és közveszélyes típus, a jobbról előzés bajnoka, akit vagy elcsapnak, vagy aki miatt csapnak el valakit... Futárként nagyobb túlélési esélyei vannak, de hasonlóan lelkesen füzi át magát minden dugón.

    - Kaszáskapás: a babettától az ETZ-ig bármi, a kis járgányra felpókozva a kapa, vagy a horgász szerkó, világát nem tudja, mert vagy a szőlőből (a múlt évi bor jelentős megcsapolása után) jön-megy, vagy a sörivó halak mellől szabadult épp... A legcsinosabb, amikor a kaszát viszi élével befelé az útra... De láttam már láncfűrészest is.

    - Coloros: A motorja szent állat, a ruhája egyenruha. Bár a szabadság bajnokaként lobogtatja hosszú haját a szélben menet közben, a motoros klubokban hierarchiájában szigorúbb rend van, mint a rendvédelmi szerveknél, közösen szeretnek és közösen utálnak is bárkit vagy bármit. Valójában roppant szabálykövető az úton ennek megfelelően, bár amikor leszáll a motorról, ő a megtestesült macsó lázadás külsősége: borosta, tetoválások, hörgős, csattogós, krómos motor.
    Vidék, Vickancs és NaNa kedveli ezt.
  4. Szoktam mondani, hogy az elhatározás, a kitartás, meg mittomén mik visznek előre. Meg hogy bizonyos neveltetés túlságosan bekorlátoz, meg a hitvilágunk (nem a vallásunk, hanem amit a környezetünkben élőkről hiszünk) is ketreccé tud válni, de van még valami. A lustaság, és a tohonyaság. Mert a semmittevés is olyan csak, hogy sehová se visz...

    Beszélgettem anno egy ismerősömmel, hogy s mint szeretné az életét elrendezni. Ha befejezte a z építkezést, akkor aztán újrarebootolja az életét, mert ami most van az már húdeszar. És MAJ AKKOR minden meg fog változni. Most húdeszar, és sose lesz vége. Meg a család is nyúzza, vigyázni kell az elvált gyerekére, és a kollégák szarszemetek, anya meg lehúzza mert 90 a nyugdíja, és minden - mindenki csak viszi a pénzt... de majd ha kész az építkezés. MAJD AKKOR minden meg fog változni.

    Aztán 10 perc múlva mondja büszkén, hogy kapott szécsényi kártyát 300 e ért és mekkora nyaralásokat fog abból csapni. Eltelt a nyár, és sehol se volt. Kiment megnézni a haverokkal a tűzijátékot, meg tán egy sörfeszten volt. Mekkora bulik...

    Nem intézett semmit a szécsényi kártyával, mert "macerás az ügyintézés". A nyaralás azon múlik, meg 300 e sorsa, hogy lusta elintézni két tollvonást. Közben sír a facsén, hogy ő idén se nyaralt. Még a kislányát se vitte sehová...
    Nem is érdemled meg, ketreclakó, azt a nyaralást. És garantálom neked, hogy semmi se fog változni, ha elkészült a kéród.

    Mert a ketrec a fejedben van. A hitrendszeredben, meg a lelki renyheségben...
  5. A kérdés az, hogy mit tennétek ti, ha a pasitok kézzel lábbal ellenkezne egy bizonyos motor típus ellen, hogy azt ne vegyétek, nehogy arra üljetek?

    A szokásos információhiányos kérdés, nem tudjuk hol a tudásszint, nem tudjuk mennyi a tapasztalat, nem tudjuk milyen típusról beszélgetünk , de azt már tudjuk, hogy nagy az ellenállás. Offkorsz, mindig az ellenálló a bűnös, aki korlátoz és biztos kicsi a pöcse, nem támogat, meg egyáltalán heteroszexuális fehér férfinek született, ami köztudomású, hogy a mai korban eleve csak bűnös lehet, és rajtuk lehet minden port elverni.

    Millióféle válasz persze, némelyek kispöcsűségre, némelyek túlaggódásra és egyebekre gyanakodtak, vérmérséklettől és élethelyzettől függően a kuka a pasitól, az ugyan ne foglalkozz vele, gondold át, akár még igaza is lehetig minden volt.

    Megnéztem a kislány profilját (tehát élettapasztalat, motoros tapasztalat már csak minimál lehet, ami nem baj, csak egy természetes állapot) mindenféle kis sárdagasztós képek, nagy szerelmes fotók a fiúval, az láthatóan szépen öleli, homlokpuszis megbecsülés és társai. Hm, a fiúval nem lesz itt baj. De nagyon zsenge ez a leány a busára, amikor meglett harmincas fickókkal van teli a motor halálozási statisztikája.

    Aztán a 67. hozzászólásnál kiderült, hogy a korlátlan vizsgát most fogja letenni a leányzó, és a busát a friss A-s jogsival, már némi motoros tudással szándékozik birtokba venni majd. Tehát kis fosokkal tekergett idáig a kertek alatt, most meg ráülne egy szuperszónikus űrrakétára és azzal készül a következő Naprendszerbe...
    Igen, mert kis fos minden 600 alatti egy ezreshez képest. De hát az x-ik motor.

    Kicsi lány nem ismerlek, de értelmesnek tűnsz. Ha már az x-ik motorra valót összekapartad és nem anyuapu tolta a segged alá, most pedig busára tudsz gyűjteni, az azt jelenti, hogy megvan az értelmi képességed arra, hogy mérlegeld a tudásszinted, és elvonatkoztass a motor mérhetetlen hívásától. Az a motor legyen egy távolabbi boldog cél. A tudásszint, a tapasztalat nagyon kell a nagy motorokhoz, főleg akkor, ha azok nehezek is.

    Számtalan fiatalabb, idősebb csajt látok az A-s jogsi után ordenáré nagy vasakra ülni, és 2-3 év múlva a motorozhatnék elmúlik, mert szenvedés nekik a motort lerakni egy neccesebb parkolóban, mert összejön egy baleset mert "túl vad volt a motor", meg "véletlen rákapaszkodtam a gázra", és a jobbik eset amikor csak megijednek és elengedik egy életre a motorozást, de nem törik össze se magukat se mást.

    Ritka az, hogy valakinek akkora a tehetsége és tudása, önuralma, hogy a kisebb vasak után egy ordenáré brutális vason nem veti le az agya a gépszíjat és nem próbálja meg kitekerni a végső lehetőséget a motorból. Az pedig csinálja amit mondanak neki, de ha baj van, tudni kell korrigálni, és teljesen másként viselkedik, mint a libakergetők. Tudom, mert a 125-ről átülve a 750-re megnéztem alulról milyen a szalagkorlát. Nem volt meg a szükséges tudásszint, tapasztalat, tisztelet a ménes terelgetéséhez.

    A fiúnak igaza van, és joggal aggódik érted. Nem kicsi a pöcse. Amiben ő tud neked segíteni: a fokozatosság elvével élve keres neked most egy másik motort alternatívának és egy-két lépcsővel ugrassz neki a busának. Menjetek vezetéstechnikai tréningre együtt, jó móka lesz. Ne legyen neki ebben igaza, és ne kelljen a kórházban a "deugyemegmondtam" cirádákat hallgasd. Nyugi, lesznek busák 2-3 év múlva is, amikor már nyugodtan ereszt ő is el vele. Ne aggódjon mögötted a család, és sose kelljen végignéznie neki se egy esetleges hibát, és ne kelljen kórházban téged látogatniuk. Ha szereted őket, őrájuk is gondolsz.

    Legyen a motorozás tényleg öröm, mindenkinek.
  6. Vannak a laposföld hívők, a keresztények, a mohamedánok meg az ufó hívők, és ki tudja miféle dolgokban hisznek még az emberek... Az éppen divatos városi legendák szerint a földön többféle ufó faj is már jelen van: a kis szürkék akik szíriusziak és jóindulatúak, támogatják az emberiséget, a gyíkemberek aki most is épp uralmuk alatt tartják a földet, és minden rossz miattuk van, kizsákmányolják az emberiséget, meg még pár kósza más fajoktól és ezek időnként a háttérben csatároznak is egymással az emberiségért. Eddig azt gondoltam, hogy áh, csak a neten kattintásvadász oldalakon fut a dolog, de nem, ez a fejekben is benne van már rendesen... Szóval szerintem életem eddigi legszürreálisabb beszélgetése zajlott le tegnap. Ez durvább volt, mint amikor egy hétig télen a Balatonon a lapos földiekkel mértük a Balaton görbületét -10 fokban... Nem győződtek meg, hitkérdés ez kérem. Már látom miért mondta a Mama anno azt, hogy hitbéli kérdésben nem érdemes vitatkozni.

    Szóval ácsorgok a kamerával a tömegben, veszem a show-t, mikor egyszer csak odahajol hozzám a sötétben egy langaléta fickó:
    - Honnan való vagy?
    -A Fényszínháznak veszem a műsor, a csapathoz tartozok. - Mire ő:
    - Azt látom, mert rajtad van a céges póló, de azt mondd meg honnan jöttél! - kicsit türelmetlen volt a hangja.
    - Pestről. - mondom neki.
    - De nem úgy, melyik bolygóról jöttél? Hiszel te az ufókban? Mert ilyet, csak ufók tudnak csinálni, ami itt van...-és fejével a műsor felé intett.

    Hirtelen köpni-nyelni sem bírtam a meglepetéstől, hát most mit lehet erre válaszolni...Ez most akkor dicséretnek veszem. Mondtam neki:
    - Jaaaa, hogy úgy kérded.... - kicsit elhallgattam, mégis mit lehetne erre mondani, gyanúsan megszimatoltam a levegőt, hátha pia szagú, de nem volt az. Belementem a játékba, majd kiböktem:
    - A Szíriuszról jöttem. Te? - ha má lúd, legyen kövér...
    - Én kaptárhajóról jöttem. - hát most erre mit lehet mondani, a kaptárok ebben a földi nyelvjárásban olykor a sittet is jelentik.... A kaptárhajók állítólag azon hontalan ufók élőhelyei, akiknek valamiért tönkre ment a bolygójuk és ki kellett költözniük az űrbe. Úgy tűnik mégse volt baj, hogy ezekre az oldalakra feltévedtem...
    - Milyen utatok volt?
    - Hát már jó, hogy megtaláltuk ezt a helyet...
    - Hát ja, eléggé messze van ez a bolygó mindentől...
    Ekkor fogtam az állványt és a kamerát, majd odébb surrantam a tömegben. Nem jött utánam, ki tudja, lehet nem csípi a szíriusziakat...

    Szóval Túrkevén már az ufók is az én műsoromat nézik. Egyébként múlt évben egy részeg bringás bejött a kordonon és elkezdte áttolni a cangát a jelkábeleken, úgy borítottam be a bozótosba, hogy ne ténferegje már szét a műsort. Kb a műsor végére tért magához, az is ufókat emlegetett, meg hogy valami fehér villám nekirontott és belökte a susnyásba. (Szőke nő fekete stage ruhában. ) Túrkeve teli van ufójelenséggel.
    :D
    NaNa, Vidék és Ferenc kedveli ezt.
  7. Jó ez a fércbuk, millió sztorit generál. Anno a motorok szépen fokozatosan nőttek a gazdáikkal még a csúnya cocializmusban. A Komar-JAWA-ETZ-SUZUKI generáció szépen fokozatosan felnőtt a motorok teljesítményével együtt, ahogy öregedtek és tapasztaltak az utakon, úgy nőtt velük együtt az elérhető köbcentik száma, és az elérhető protektorok, protekroros ruhák variációi. Ma már minden boldog-boldogtalan, amint elérte a megfelelő naptári napot a születésétől számítva, felülhet egy ezres akármire, ha megcsinálta a hivatalos (de egyébként szar alaptudást adó) A-s jogsi képzést, és máris tekeredhet fel a villanyoszlopra a zebrán át a babakocsit toló nagyin keresztül.

    Akkora nyomor és szegénység van, hogy ha van egy bejelentett állásod és némi készpénzed, olyan vasat vehetsz magadnak amit csak nem szégyellsz, mert utánad vágják a high-end (bár hiteles) vasakat is, csak vigyed már el a szalonból. Jogsit ott nem kérnek, csak vigyed, mert a jogsi a rendőrnek kell.

    Tehát Mancika/Pistike zéró tudással és tapasztalattal, párhónapos képzés után mehet és felülhet álmai táltos paripájára, majd miután zéró tapasztalattal kimenősködte magát gyökkettővel a faluban a cuki előtt és leégett a keze a kesztyű nélkül, mehet is a leégett fotó a fércbukra a kezéről. Ez kb 20 perc alatt ez már összejön 12 és 14 óra között egy nyári napon, tehát még motorozni se kell neki sokat, tényleg szinte zéró a kockázat.
    Aztán ha véletlen megszólják, hogy "húzzál kesztyűt, ha nem akarsz hülye lenni" még neki áll feljebb. Pláne, ha már egy napja bizonygatják neki, hogy de tényleg szar lesz, ha le kell támasztanod a mancsod a motor mellé a murvásba... Fotóval, képpel, mindennel illusztrálják neki a különböző végeredményeket, de a látható eredmény csak az, hogy felzrikálták az egóját, mert nem mondta senki, hogy hűdefacavaaaaagy, és igen, ez a motoros életérzés, a horsepower filling és a nagybetűs élet, meg ki tudja mit kéne még hallania...

    De hát ez csak egy kesztyű, ő ettől nem fog meghalni! Meg egyébként is, ő fullbőrben motorozik, csak a kesztyű nincs rajta. Édesbogár, mindenki motorozik kesztyű nélkül pár napot, sőt, rövidgatyában, pólóban is motoroznak, meg papucsban is emberek, és tényleg túlélik. Igen, élvezzük a menetszelet, ahogy símogatja a levegő a bőrünket, és ki az aki nem motorozott fagyival a kezében, bukósisak nélkül, amikor nyaralt? Mindenki megcsinálja, ez ilyen, aztán megtanuljuk a leckét...

    Mert jön egy darázs és belecsíp az ujjaid közé, vagy berepül a pólód alá és végigszurkál, mert megrémült, aztán te is megrémülsz és elég szarul festesz menet közben ahogy rángatózol a szurkálások közben a vason. Vagy nem ugrálsz, csak nettó jegeled utána két napig mert marha szar. Jobb esetben nem esel be semmi alá motorostul.

    Bukósisak nélkül is jó motorozni, amíg bele nem gangolsz egy muslicafelhőbe. Vagy le nem fejelsz egy vétlen méhecskét.

    Jó a motoros ruha nélkül, vagy protektorok nélkül is, amíg le nem horzsolod a murván elcsúszva a bőröd, el nem töröd a könyököd, vagy ki nem ütik alólad figyelmetlenül a vasat. Jó ez a menetszél nyáron, tényleg kellemes, de este amikorra kihűlt az ízület és fáj, mert sikerült megfázítani a nyári hőség ellenére, akkor átgondolja az ember.

    Kesztyű nélkül is jó, meg vagány, de télleg, nagyon menő a gázt húzni vele, mert jobban érzed, finomabb. Pláne akkor is, amikor elkap a nyári eső és ráfagy a vizes kezed a gázra, és alig tudod meghúzni a féket az esőben, miközben valaki eléd fordul...mert már annyira elgémberedett a kezed.
    Aztán amikor az ízületeid tönkre mentek, 3-4 év múlva akkor már érezni fogod, 20 év múlva meg már nehéz megfogni a tollat, meg a kanalat, szerszámot, ott majd nem lesz visszaút. De majd cseng a kassza a dokinál, a gyógyszerésznél, és a családot is hallgathatod....

    Lehet csinálni mindent eszetlenül. Lehet nyaralni, lehet lazulni és lehet vagányul a motoron. Kicsiket, néha. De inkább soha. Sokszor megússzuk, mert az emberek nagy része figyel egymásra, és a baj csak akkor van, amikor két hülye találkozik. Ha szólnak, hogy épp hibázol, nem azért szólnak, mert a rosszindulat hajtja őket. Azért szólnak, mert már megcsinálták, és lehet a végeredmény nekik nem esett jól. Próbálnak megóvni, egy normális ember ilyen. Szól a másiknak, ha épp hülyeséget csinál. Az emberek feltételezik, hogy te vagy annyira értelmes, hogy ha szólnak, ne ugorj a kútba, akkor büszkeségből csak nem ugrassz majd be. Lehet, hogy nem szépen mondják, neked nem eléggé finoman, és cizelláltan, vagy nem símogatják közben meg a buksidat, és nem hordanak eléd rózsát, csokit, nincs szerenád, de ki tudja, még lehet attól igazuk... De ugye a király is a rossz hír hozójának a fejét vágta le először. Mert attól a rossz majd elmúlik. Jah, nem.

    Vagy ki tudja, lehet tényleg mind genyó!?
  8. Szóval van az a pisieszköz csajoknak, amivel állva lehet pisilni. Pár helyen már láttam sztárolni a neten a cuccost, aztán elképzeltem, hogyan használnám...

    Nemtom... biztos régimódi vagyok, de hát nah... most elképzeltem a folyamatot, hogy pisilek vele... Fogok egy flakon vizet, meg ezt a szerkezetet és elindulok vele a közeli fához (értiteeeek, nem bokor!). Lerakom a flakont. Kicsomagolom az eszközt, fogom az egyik kezemmel a csomagolását, kicsomagolom magam, majd brunnyantás, a másik kezemmel tartva a cuccost a megfelelő helyre. Nem jól tartom, végighugyozom a lábamat, be a bőrruhába, de némi célzott fa tápoldat kidelegálás is sikerül. Az állva nunitörlést még fejlesztenem kell, ez főként felfázáskor lehet ez necces, amikor csíp... Diszkréten elhajítom a csomagolást, hogy a nunitörléshez előássam a papírzsepit, meg vissza tudjak öltözni, meg megtörölközni, mert derékon felül még nem vagyok hugyos, és legalább könyék magasságában is az kéne maradjak. Lehajolok a flakon vízért, elöblítem a szajrét, meg a kezem, kirázom a nadrágszárból a felesleget egy kis lábrázással. Elgondolkozom rajta, hogy most ha nem megyek be a bokorba egy lájtos flakonos zuhanyra (mint az útszéli szolgáltatóhölgyek a kéthete a nyáron zuhany nélkül fülkében rohadó török kamionos aktus után) egész nap húgyszagú leszek. Átöblítem a bőrgatyót a maradék fél liter vízzel. Közben az elhajított csomagolást elfújta a szél, futok egy lájtos kört hugyos-vizes bőrgatyában, lehugyozott térddel, bokával... Felidézem útközben, hogy a néplélek mit is magyaráz a pisamarta lábú húgyszagú alkoholistákról... Ismét lehajolok a csomagolásért, közben a kezem is nedves, remélhetőleg már csak a víztől. Elcsomagolom a cuccot, és konstatálom hogy a bokorban a csalánosba guggolva de száraz gatyában és szárazra törölt nunival, kevesebb későbbi szaghatással mennyivel komfortosabb...

    Aztán múltkor a kedvenc kínai kajáldámban meglepődtem a rötyibe menet, ráírták hogy a férfi klotyóra hogy "Férfi és transznemű férfi", a nőire meg "Női és transznemű női". Egy kicsit dilemmáztam a kilincs megfogása előtt, hogy most akkor nekem nettó régimódi heterónak akkor ez mit jelent: a transznemű nővel összefutva a rötyiben ez azt jelenti, hogy a buditársnak akár lehet kékeres lompija is? Ez a női klotyóban kb nettó mindegy, mert mindenki zárt ajtó mögött pucsít rá a szépen megmunkált kerámiaeszközre a maga technológiájával (fészekrakás, harcművészeti lebegős alapállás, stb. mert ugye nem ülünk rá közvetlen a deszkára...), de a férfi klotyóban egy ilyen eszközzel odaállni a falon lógó izé elé, hát nah, azért az kihívás lehet...

    Vagy holnaptól listák lesznek a rötyiajtókon, hogy minden lelki fogyatékkal küzdő megnevezve érezze magát és tudja melyikbe kell mennie... Volt az a csaj a hírekben, aki csillárba szerelmes, az pölö hogy dönti el, hogy a csillárja fiú-e vagy lány és most ő heteró, vagy leszbi, vagy transzi mert lehet a csillár is változtatja a nemét és kompatibilizálni kell... ? Szóval nettó felnyerítettem kevésbé jólnevelten a rötyi előtt és bementem a nőibe, mert épp nem volt bent senki. Brunnyantás közben arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ez egy oltári jó lehetőség! Eddig mindig én voltam a genyó, aki nem várta ki a sorbaállást a női rötyik előtt miközben kongott a férfibudi, de mostantól bármikor bemehetek, és senkinek egy szava nem lehet! :D :D :D

    Elképesztően jó dolgunk van, hogy már ráéünk csillárnak, réti kuvikoló rézfaszű bagolynak meg ki tudja mi a jóistennek képzelni magunkat... miközben csak szimplán nuni vagy kuki nőtt oda. Attól függetlenül, hogy milyen kavarodás van a fejekben, pisálni csak így vagy csak úgy tudsz....

    A tények azok kegyetlenek. Asszem nekem kegyetlen szüleim voltak: azt mondták nunival a nőibe kell menni, kukival meg a férfibe.
  9. Akárki akármit is mond, az, hogy ki mekkora területen éli az életét igenis befolyásolja a világhoz való viszonyulását. Aki kb 20 négyzetkilométeren éli az életét a munka-otthon-kocsma/bodyterem háromszögben, igenis jó eséllyel szűk látókörű, különösen gyanakszom, ha hangosan óbégatja, hogy bezzeg a más országban...

    Minden alkalommal, amikor kiszabadulok kishazámból, szembejön a világ hol szebb, hol kevésbé szebb oldala. Minél több helyre jutok el, annál jobban látom, hogy a mi kis országunk igenis fasza hely, és az emberek se olyan gázok. Igen, vannak kis gyűjtőpontjai a világnak ahol jobban mennek a dolgok, magasabb szintű a technológia, a humán értékrend és ki tudja mi, de vegyük észre, hogy gettó a nagy amerikai álomban is létezik (lásd a hirhedt Bronx, Brooklin, Chicago, mostanában már Denver is), csövesek Párizsban is vannak meg import koldusok a világ számtalan helyén, számtalan helyről. Az emberiség nagy része törekszik arra, hogy minél kevesebb munkával tartsa el magát, és csupán a töredéke, pár százalék az, aki új ötletekkel nyúzza magát, küzd és mondjuk a Marsra kolonizálna, vagy valami hasonló.
    Jó dolog kimozdulni és távolról rálátni az életünkre, az országunkra, megcsodálni, hogy nahát, az ember mindenütt csak ember...
    Kilépni a picsányi élettérből.
    Élvezni, hogy máshol másként de valahogy mégis ugyanúgy csinálják...
    Vidék, NaNa, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  10. A dolog úgy esett, hogy a kígyó is elesett :D.
    Szóval kitaláltam a Ritának, hogy látogassuk meg a Cseman Katát, mert motorozni akar, de nem tudja hova. Aztán vasárnap úgy alakult, hogy nem bírtuk elérni egymást a Katával (hol ő volt úton, hol én), de mivel az égiek is akarták a randit, végül Szécsényben csak összefutottunk. Útközben megelőztünk egy lassan poroszkáló csoppert, mint kiderült a Kata haverja volt. Szóval cihelődünk lefelé a motorokról az etetőhely előtt, látom ám, ismerős figura integet. A poroszkálós motoros másodmagával, a mögötte motorozó csajszi teli szájjal vigyorog ki a bukóján. Nézem-nézem, de ismerős a csaj arca, kézzel lábbal kalimpál, aztán ahogy kiabál át az út másik feliről, akkor ismerem meg, hogy ez biza a Kata! :D
    Lerongyoltam utánuk a domboldalon, (kicsit odébb álltak meg úgy fél km-el) mondja a Sanyi haverja, hagyjuk azt a kajáldát, mert a lenti jobb. Fel a dobra, banda felnyalábol, motorok áttelepít, ülünk be a Lepénylelőbe hatodmagunk.
    Hát hiába a kedves köszönés, meg az önálló helyfoglalás (4-es asztalok voltak, de két szék elegáns rablásával megoldottuk, hogy ne legyen meló) az egyébként hóttüres helyen, a kislánynak aki kiszolgálni hivatott, elég szar napja lehetett, mert kedves, az ugyan nem volt. :D De legalább pokróc, és tonicból is csak kettő akadt, fél literes korsójuk se volt, így önállóan oldottam meg az almafröccsöt a háromdecis pohárban bubisvíz és capy alma mixelésével, a többiek meg felöntöttek a garatra ásványvízből...
    :D :D :D
    Aztán bátran nekiálltunk kérdezősködni az étlapon található ételekről, de az ott felsorolt ételekből semmi se volt, se harcsapaprikás, se pörkölt, se úgy semmi, és a lepényesben még lepény se nagyon. :D A kislány olyan vehemenciával mondta hogy az elfogyott, ez nincs, az nem is volt, hogy végül feladtuk. Mondtuk, itt akkor nem eszünk, visszamegyünk a másik kajáldához. Kata Sanyi barátja szegény úgy szégyellte magát, hogy állta a cehhet, mondtuk jövünk máskor is, leisszuk magunkat nála! :D El is kereszteltem Lepénylesőnek őkelmét, így az örökös emlékezetbe belevésve megismerkedésünk kalandját. :D
    Felcihelődtünk, az éppen érkező motoros párosnak mondtuk, hogy itt csak innivaló van, enni nem merjenek kérni mert balhé lesz (a pincérlány füle hallatára).
    Szóval Szécsényben a Lepénytanyán vasárnap délben nincs ennivaló, oda ne menjetek. Viszont a Gesztenyéskertben egy atomlaza jó fej cigánysrác szolgált ki minket, és miután elmeséltük neki a Lepénytanyás kalandot, még ajándék kávét is kaptunk. :D Annyira hulla voltam a hétvégi dupla meló után, hogy diszkréten lehanyatlottam a kajakómában a padra egy kicsit beájulni, és senkinek se fájt. Jót kajáltunk, finom is volt, aztán tekeregtünk még Szlovákiában egyet. Úgy néztem az időképen, hogy ha arra kerülünk, úgy az esőt megússzuk, de a széle csak elkapott. Ritáék megálltak esőruhát húzni, én meg elnyeleztem a következő faluig mert az aktuálisban nem volt fedett buszmegálló paddal. Mire utolértek minket, a napocska már kandikált elő a felhők közül, Tibi meg káromkodott, hogy mennyire melege van a gumibugyiban. :D Szóval dobtak egy vetkőzést, aztán szépen mentünk tovább.
    Hazafele még toltunk egy csokit a kúton, és az utolsó 5 km-en megint elkapott a szemerkélés, de csak annyira, amit épp megszárít a menetszél útközben és kellemesen hűt. Kata aztán mesélte, hogy ők másfele tekeregtek, de a lassú menettől majd felgyulladt a bőrben, így esőt kívánt, amit meg is kapott. :D
    Jó buli volt, izzítom a bográcsot! :D
    NaNa, Vidék, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  11. A kisbabáknak könnyű örömet okozni. Eldugod, majd előveszed a játékát és boldogan gőgicsél. Aztán ahogy növekszik, az örömködő képessége is egyre nagyobb dolgoktól kezd beindulni. Mire felnövünk, az esetek nagy részében leszoktatják a népeket (főként az iskola) az örömről: már nem öröm a felfedezés, már nem öröm a tanulás, a rácsodálkozás, a ritkán látott barát, a kis kocka csokoládé (mert az egész tábla kell). Sőt egyes fölnőttek eljutnak addig, hogy valójában kibaszott savanyú életük van, és ha szabadságra küldik őket megzavarodnak, mert nem érzik magukat elég hasznosnak, és egyébként is, boldogan vigyorogni mekkora köcsögség ebben a búval baszott, keserű és elbaszott világban... Nemcsak az iskola a hibás, a szülők is hozzátesznek: szaranya meg szarapa az, aki nem rögtön ugrik a gyereknek azonnal amikor megnyikkan, és nem teljesíti azonnal a vágyát. A felnőtt gyerek meg nem tanul meg várni, vágyakozni, és örülni se. Hiszen minden, azonnal elépottyan, és mire felnő, csak azt tanulja meg, ami óhaj nem azonnal valósul meg, az igazán nem is érdekes. Mert mi az hogy várni, meg mi az hogy türelem...
    Hivatalosan örülni már csak készen kapott, drága dolgoknak lehet. Egy kocsinak, drága lapos tévének, menő telefonnak és a franc tudja minek, de drága legyen, az a "valódi örömforrás". De ingyen strandra szabin nem mennek (ahol hideg és kristálytiszta a víz), egyedül nem mennek buliba se, csak falkában mert mihez kezdek ott ismerősök nélkül (eszébe nem jut, hogy ismerősök majd akkor lesznek, ha odamegy), a gyereknek felállított kerti medencébe meg nem mászik bele, mert mit szólnak majd a szomszédok... Hát ugyan, vajon ez ki a francot érdekel? :D :D :D Pistanéni drága, hát ne tessék belemászni a negyven fokban a kerti medencébe, mert ki tudja mit fog mondani a szomszéd... az idős test vagy a régimódi fürdőruha, vagy a hangos nevetés, ki tudja mi nem fog neki tetszeni. Ne, még véletlen se játszék a kisunokájával a vízben, sőt, a napsütés
    D vitaminja még véletlen jó kedvet fog okozni, a fröccsenő víz meg kellemesen hűsíteni fog, aztán véletlen kialakul egy szoros kötődés is a gyerekben, aztán ha az egész család jól érzi magát, és véletlen nekiállnak grillezni is, aztán az aztán az erkölcsi fertő, hát hogy meri mindenki jól érezni magát ebben a bánatos világban...! Elképesztő módon vigyorogni és röhigcsélni fognak, zajosak és boldogok lesznek, hogy enné meg a fene... Mi az hogy otthon nyaralni, hát nem kell ahhoz elutazni?

    Mit szólnak, nem illik, jajistenemmileszakkor... Az emberek elfelejtették jól érezni magukat. Csak úgy nettó élvezni az életet: egy hintaágyat a fa alatt, a labdázás örömét, nevetni csak úgy, eltölteni a szabadidőt céltalanul, nettó jóérzésből baromságokkal, ami oltári röhögésekbe fullad, ahol nem ciki a hülyéskedés és a gyerekesnek tűnő szórakozás. A teljesítménykényszert hagytuk belopózni a szabadidőbe, hogy elég hasznosan teljen, és hogy csak az lehet jó, ami elég drága...

    Pedig a legdrágább dolgok megfizethetetlenek: egy mosoly, egy ölelés, és az együtt töltött idő...
    bocsi, Vidék, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  12. Vannak jófej polgármesterek, akiknek bármikor jó a helyszínbejárás, és ha rákérdezek, akkor nem zavarja őket, ha motorral megyek. Van amikor nem kell reprezentálni a képviselő testületnek, hogy miért lesz jó nekik a lézershow: hogy a lézer show legalább olyan látványos, mint a tűzijáték, és hogy nem lesznek elmenekült kutyák, síró csecsemők és az álmatlanság miatt rosszmájú pletykákat terjesztő öregasszonyok, környezetszennyezés, de cserébe lesz hangjátékos multmimédiás forgatókönyv írás a település történetéről, meg hasonlók. Itt most a polgi nagyon cuki volt, megcsodálta a vasat borzongva, hogy ő sose ülne ilyenre, aztán megoldottuk a feladatot és indulhattam is tovább.

    Szóval megnéztem a helyet, és mivel közelben voltak a hegyek (kb 30 km), gondoltam visszafelé már tekeregve megyek, ráérősen. A közeli kúton kiderült: odafele a tankolásnál bezártam a hátizsákomat a dobozba, és úgy, hogy onnan ki nem veszek semmit: a hátizsák fülét sikeresen bezártam a klamnis zárszerkezetbe, hogy azt csak szerszámmal bírom majd kifeszegetni... Ami ugye a dobozban csücsül, a pénztárcával együtt, egy ideig próbáltam bejutni a dobozba, majd feladtam. Mérges lettem, hogy miért nem figyeltem erre oda...

    Az egyetlen mák az volt, hogy a kártyák a kabátzsebben maradtak mert amikor indultam, a kúton kártyával fizettem és zsebre vágtam. Tankoltam, elnyaltam egy fagyit a padkaszélen, közben beszélgettem egy frissjogsis helyi kisvagánnyal aki a 600-as Hondát majd két hónapja vette és láthatóan büszke volt rá. Jó volt látni a csillogó szemét ahogy mesélt a vasról, hogyan vette. Az ifjú titán láthatóan boldog volt, Tokaj felé indult épp tekeregni.

    Aztán tovagurultam, és Lillafüred magasságában bejelzett a vacsoraszenzor: gondoltam itt egy csomó büfé, majd jól behekkezek. Beálltam a parkolóba, egy idősebb meg fiatalabb fószer épp szállt ki a kocsiból, megnézték a vasat majd továbbhaladtunk egymás mellett. Kicsit bámultam a cserfes patakot, majd nekiindultam felfedezni a büfésort, reménykedve, hogy van kártyás hely. Hát nem volt. De az egyik büfénél, mikor már feladtam a vacsoratervet, a parkolóban látott két férfi észlelte a dilemmát, és az idősebb kapcsolt, és leszólított kedvesen: Meghívhatunk valamire? Átvillant bennem lélekben vigyorogva, hogy most letérdelsz ha egy teljes vacsorát kérek, de mivel szimpatikusak is voltak, és ekkora geci nekifutásból nem lehetek, hálásan beértem egy natúr ásványvízzel turbózott szomjoltással.

    Leültem melléjük, hogy megengedik-e, igen, persze, és kiderült a fiatalabbik motorozik. Rögtön belemélyedtünk a témába, meg is mutatta a vasat, egy csodaszép JAWA-t újított fel, nagyon frankón megcsiholva a haverokkal. Aztán szóba került ki mivel foglalkozik, mezőőrök voltak mindketten. A fiatalabbik erdész suliba jár, és úgy keveredtek oda, hogy le kell adni egy növénygyűjteményt, és épp kint voltak növényeket gyűjteni, az idősebb segített neki. Aztán nekiálltunk kibeszélni a világ dolgait, merrefele megy a világ az emberekkel, a természet pedig hogyan vesz majd ezért revanst... Sajnos az idősebb mezőőr Béla szerint is változik az időjárás. Amit a Balatonon az öreg kapitány mondott, hogy 10 éve olyan viharok vannak ami azelőtt sose a tavon, itt a hegyekben, jó párszáz km-el arrébb, egy mezőőr által ugyanúgy észlelhető. Változik a természet és nagyon gyorsan, mostanában egyre többet hallom ezt olyan emberektől, akik természetközeli munkahelyeken vannak. Jó volt velük beszélgetni, az élet nagy dolgairól: a természetről, az emberekről, a lélekről, a örömről, a boldogságról... Ritka kedves fél óra volt, a vadidegenek tét nélküli beszélgetése bármiről. Az idősebb lelkében már benne volt a korral szerzett derű, a fiatal pedig még az élet iskolája elején, ahogy néztem neki se volt könnyű a kezdet. De ha ügyel, hogy elégedett legyen azzal ami VAN, jó élete lesz. Adott egy kedves ajándékot: a topjos kupak felirata belül: Szerezz örömet a mosolyoddal! Aztán átgurultam a hegyeken, béke volt a lombok között, néha hozzám ért egy belógó ág, figyelmeztetve jön egy húzósabb kanyar... Egerben elmajszoltam egy kártyával vett szendvicset és azon gondolkoztam, milyen nap lehet ennél tökéletesebb...

    Erről szól a világ: egy mosolyra úgy szomjazunk, mint egy pohár vízre...

    Köszönöm az értékes délutánt Béla és Iván!
    dav
    Vidék, NaNa, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.