Bocs, hogy nem csajként egy csajportálon indítok blogot, de talán néhányatokat érint a dolog. Szeretném megosztani tapasztalataimat azokkal, akik nálam többre mennek azokkal.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Van egy ismert amerikai mű, aminek ez a címe, közgazdaságilag cáfolja a fogyasztói társadalom megalomániáját. Tényleg, nekem sokkal nyugodtabb a lelkiismeretem, ha kicsi, olcsó, takarékos dolgok vesznek körbe. És itt most nem elsősorban a motorokra gondolok, habár azzal is így vagyok (az autóm is kicsi: Maruti), és voltam is mindig. Nekem a 350-es Jawa lett volna a plafon. Most az álmaimnak két netovábbja van: vagy egy 125-ös(nek álcázott;)) Sport Czetka (csak Panna lányom miatt, aki folyton azzal nyaggat, mikor veszek már olyan motort, amivel tudom vinni:ok:), vagy egy 50-es, lehetőleg négyütemű robogóblokkal hajtott igazi merevvázas vintage chopper (persze Jawa vázban!).

    De most nem is ez a lényeg. Ezt az évet két szemszögből is új helyen kezdhettem (köszönet érte mindenkinek, köztük a Nagyfőnöknek is!). Mind a két hely kicsi, de talán pont ezért érzem jól magamat bennük. A szobám hosszú ábrándozás és küzdelmek után felújításra és hőszigetelésre került. Kicsi, 3,1 x 3,2 m-es szoba, de nekem pont elég. Van bent egy mindent elnyelő, közel 1 m mély beépített szekrény, és most már sehol máshol nincsen cuccom, csak ott (na jó, az otthoni műhelyben is van pár, dehát szerszámokat csak nem viszek a szobába!). Megértem lefotózni, a sarokba kellett álljak. Van benne egy igazán chopperes részlet, ami ráadásul nulla forint nulla fillérből lett. Kaptam egy éjjelilámpát, és fater régen összetört egy krómozott lámpafejű munkatér-megvilágító lámpát (véletlenül ráemelte a szalagfűrészt). A lámpa küllemre hibátlan krómozott fejébe beleépítettem az éjjelilámpa belsejét (E14 foglalat, 1,8W-os LED) vezetékestül, kapcsolóstul, és a saját asztali lámpámat odaadtam Pannának a saját íróasztalára (állítható magasságú dohányzóasztal, eddig a nappaliban volt, oda egy olyat tettem, ami eddig a padláson volt), úgyhogy minimál költségvetés volt itt is. A polcok régiek, az asztal felett levőt otthon elfekvő anyagokból csináltam. Annyira kiszámoltam a lambériát például, hogy maradt egy db 60 cm-es darab, és kb. 20 db 25-28 cm-es, minden mást fölhasználtam. Az ágyam anyuék régi ágyából készült, az eredeti ágybetétből kiállt pár rugó, ezért raklapból csináltam ágybetét-alapot, nagyszüleim régi ágyának szivacsbetétére húztam egy takaróhuzatot, a hátszivacsokra egy-egy nagypárna huzatot, és már kész is volt. Szerintem nagyon otthonos lett, legalábbis én nagyon jól érzem magamat bent. Kincset ér a zöld cserépkályha, az a lányok szobáját és az enyémet fűti, ha itt vannak, abba durrantunk be délután 5-6 körül, és még reggel sincs hideg. Nagy zimankóban délelőtt is befűtjük. Íme a képek!

    A második képsorozat a szintén idénre elkészült műhelyemet mutatja. Az még kisebb, nem mértem, de kb. 2,5 m x 3 m-es. Nagyon közel van a sulihoz, kívülről nem látni be (bematricáztam az ablakot), általában elég a természetes fény, senkit nem zavarok vele, és csak pár megbízható ember tud róla. Gyakorlatilag minden berendezési tárgy elfekvő, ledobott cucc, például a falvédők a házunk tetőfelújításából megmaradt tetőfólia. Most három vas épül ott, Pónit látjátok a munkaasztalon készülni, és blokk nélkül Sára áll még ott. Piroska jelenleg szét van kapva, ő is ott van, csak nem látszik. Múltkor elgondolkodtam, lehet, hogy Simont is ott kéne megcsinálni... Egy hátránya van a helynek: nem fűthető, csak elektromosan. Ezidáig még nem volt akkora zimankó, hogy be kelljen üzemelnem a fűtést is. Annyira közel van, hogy még egy szem lyukasórában is érdemes kimenni. Ennél csak a győri utolsó garázsom volt jobb. Viszont ez ingyen is van. Tök jó!

    Egyébiránt őszinte örömömre szolgál, hogy végre valami pozitívról is beszámolhatok Nektek!;):hura::ok::csam:

    Csatolt fájlok:

    Vickancs, NaNa, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  2. E10

    Ömlik a médiából, hogy irány a márkakereskedés, bírja-e a vas az új nyálat.
    Megkérdeztem. Fölháborodtam. Ugyan nagyon udvariasak és segítőkészek voltak, amiért köszönet nekik, ám a gyár... hát... egyből előjött a magyaros összeesküvéselmélet-gyártás. A 15 évnél öregebb autókba nem ajánlják az E10-et, legalábbis ha hosszabb ideig szeretnénk élvezni a vasat. Ugyan sokkal drágább a 100-as nyál, de kicsit kevesebbet fog belőle enni a vas.
    Ez csapda! :morog::ninja::mad:
    A 15 évesnél fiatalabb vasadban minden műanyag, és sokkal szarabb, mint a régiben. Idő előtt tönkre fog menni. Többet fogyaszt, és akkor hol is van a fröcsögő nyállal ordított környezetvédelem? Vagy adózz a drága nyállal, mert nem cseréled le rögtön a vasat, amikor lejárt a banki törlesztő (mint a mi vérünkön meggazdagodott nyugaton):mad::morog::ninja:. Azt eddig is tudtam, hogy a kampósorrúak bármit megtesznek, hogy a rabszolgájuk légy. Ezt azért nem gondoltam volna. Nekem öreg kétüteműm van (Simson, Babetta). Azt még le tudtam nyelni, hogy az alkoholtartalom miatt több, eleve k.va drága kétütemű olajat kell kevernem a nyálhoz. Most már esélyem sincs. Nincs pénzem, értitek? Nincs pénzem k.va drága hitelre, hogy egyszerhasználhatós eldobhatós járgányokat vegyek, melyek azért nem környezetbarátak, mert ötévente le KELL cserélni. És akárki akármit mond, egy olyan családban, ahol beteg öregek vagy kisgyerek van, NEM LEHET nélkülözni az autót. OK, munkába jó időben be lehet bringázni. Ott is ugyanaz a helyzet, mint bármely másik közlekedési eszköznél: a régihez, ha kapsz is valamit, olyan ócskát, hogy nem éri meg, és KELL cserélni. Az új meg csak hitelből vehető meg. Vagy a legegyszerűbb: nem kapsz hozzá semmit. Vagy csak egy lényegtelen gumiabroncsot, mert megszűnt az a méret:morog:
    Hiába nem akarod tömni a kampósorrúak zsebét, akkor is fogod.
    És még megdögleni se tudsz ingyen:morog:
    Kár volt erre a világra gyereket nemzeni.:no:
    Geminibike, NaNa és MoncA kedveli ezt.
  3. Kívánok kedves Mindannyiotoknak áldott, békés Karácsonyt és sikerekben, balesetmentes, de élményekkel teli motoros kilométerekben gazdag Új Esztendőt! Le az elvárásokkal, fel a fejjel;):love::flover::csam:
    Zsila, NaNa, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  4. Nem tudom, mennyire vagytok képben, szerintem épp eleget hallottatok már a zűrös "otthoni" dolgaimról. Most épp 4 és fél motor épül.
    - Simon, az S51-es Simson. Ez a hivatalos projekt, amiről apám is tud, sőt ő szerezte hozzá az alapanyagot. Eredetileg szőlőhegybe járó igénytelen ótvar vasnak szánta, közönséges ütni-verni való autópótlónak. Olyan is volt a vas. Vérig van sértve, hogy szétszedtem és meg akarom csinálni.
    - Piroska, a manuális váltós Babetta chopper. Immár 4. évébe lépő projekt. Mindig elvette valami az időt vagy a pénzt, vagy mindkettőt. Piros lesz, tank oldalán levő váltóval, koporsótankkal, merev vázzal, magas háttámlával, gyári kerekekkel. Titkos projekt. Jelenleg a padlásunkon van eldugva, mivel apám lemondta a kemoterápiát, aminek ideje alatt dolgozhattam volna rajta (is), egyelőre parkolópályán van.
    - Póni, a Simson Star blokkos Romet Pony chopper. Riga első, Simson hátsó villa, Babetta kormány, a lakatosmunka 40%-ban kész. Ez is a padláson van eldugva. Zöld lesz, és a tankra egy csalánlevél lesz ráfestve, mert az alapanyagot, amit ingyen kaptam egy jó barátomtól, hónaljig érő csalánból vette ki a haverja. "Na. Ez kő?" "Ehhát." "Vigyed a p.csába ne is lássam!":D
    - A fél motor: Németországban való munkavállalása miatt segítek egy 634-es Jawa felújításában annak a cimborának, aki a Romet Pony-t szerezte nekem.
    - Sára, a Babetta 210 blokkos 207 chopper, elöl Komar, hátul Verhovina kerékkel, szabadonfutóval, berúgóval, Komar tankkal. Sárga lesz. Na ez utóbbi apropóján írom a bejegyzést.

    Otthon képtelenség anélkül foglalkoznom akármivel is, hogy ne legyek b.sztatva, és ha érdemei szerint ráb.szom az ajtót, a szívbeteg anyámmal üvöltözik meg őrjöng tovább, k.vára nem érdekli, hogy ebbe anyám belehalhat. Namost ugyebár érthetetlen, miért csinálok én akkor motorokat. Ha kicsit is követem a logikát, le kéne adnom a MÉH-be az egészet, de leginkább bele se kellett volna kezdenem. Azért csinálom, mert jólesik és kész. Szeretem, ha megvalósulnak az álmaim. Ha megfoghatom, ha mehetek vele egy kört. Mert ugye a többi álmom az erősen esetleges, jó részük egyenesen lehetetlen (csillaghajók nem ennek az Istennek az idejében fognak röpködni az űrben). Mivel túl nagy a pofám meg a bőr is ölég vastag rajta, eddig mindig sikerült helyet találnom, ahol dolgozhattam rajtuk, ha valahogy sikerült időt szakítanom rá. De sosem tudtam, hol a határ vagy én nem tudom, de marhasokadszor járok úgy, hogy költöznöm kell. Legutóbb az egyik kolléganőmnél kaptam menedéket, mondom "kifizetem előre a bérleti díjat", és megcsináltam a fiának a Babetta Cafe Racert (erről írtam: "Álmok, ha valóra válnak"). Csillagidő szerint egy hete egy iskolai meló miatt el kellett hoznom a fúrógépemet. Ekkor találkoztam kolléganőm apjával ott náluk, aki megkérdezte, ugye elpakolok onnan hamarosan. Előtte két nappal gondolkoztam el, mennyivel jobb helyen lenne Cafe Racer a fűtött helyen... úgyhogy igazából nem ért meglepetésként a dolog, inkább úgy éreztem, csak idő kérdése volt, mikor raknak ki onnan. Pedig a hátralevőket is ott akartam befejezni. Ugyan ilyen kicsi helyem még nem volt, de fűtött hely, és ahogy vénülök, ez kezd egyre fontosabb szemponttá válni. A kolléganő jól meg is sértődött a faterjára, pedig én nem akartam, hogy miattam legyen balhé.

    Egyik kolléga szólt, hogy szeretne ő is bütykölni valamit, mert egyrészt neki is jólesik, másrészt jól jönne néha egy szolgálati járgány. Anyu parázott és parázik is, mert az előző sulinál is kaptam egy jó helyet, és mégis az egyik rosszindulatú kolléga miatt lett belőle oltárinagy balhé, és szerintem részben emiatt rúgtak onnét ki. Nem akarja, hogy innen is kirakjanak, mert a környéken nincs már hova menni. Meg azért a rosszindulat itt is működik, mint mindenhol (ld. pedofíliával rágalmazás, ami, mint nemrég egy nyugdíjas kollégával való beszélgetésből kiderült, nem is olyan ritka jelenség, akik meg meg is csinálják, azok minden vád felett állnak, és soha senki nem nyúl hozzájuk). Remélem, sikerül titokban tartani a jóindulatú kollégák és fater előtt is, és három éven belül elkészülhet mind. Akkor szünet. Tervek akkorra is vannak, mert barna és fehér motorom még nem volt, a barnát megálmodtam, egy Verhovina boardtracker, a fehér meg egy Simson Star cruiser. Még ábrándozok végleges vasként vagy egy merevvázas, Springer villás, hátul Maruti kerekes, robogó blokkos vintage chopperen, vagy egy 125-ös Sport Czetka chopperen. Egyelőre azonban hiteltörlesztés, szoba felújítás (néhány éven belül síremlék felújítás), és motoros videók bámulása. Néha megosztom itt is, ami tetszik (ld. előző blogom), és ábrándozok meg vergődök. De majd az új helyen...!

    :csam:
    Yamina, MoncA és NaNa kedveli ezt.
  5. enjoy
    MoncA, NaNa és Yamina kedveli ezt.
  6. Ezt a kérdést az a feleség tette fel nekem, akinek a férje legelő céljából megvette az egyik telkünket kint a kaposfői szőlőhegyen. Anno nem is oly rég azért vettük meg, mert szántóföldi művelésbe akartuk fogni, és volt rajt egy lakhatóvá tehető téglaépület, ha esetleg VALAKI intézkedne, hogy elvigye a bankja a házat a fejünk fölül. De mivel a terület igazi poszhomok, és ha minden évben nem hordasz rá 10-12 nagy pótkocsi jó istállótrágyát, nem terem semmi a gazon kívül, és bekerítés híján azt a maradék keveset is az erdőből kiszorított állatok eszik meg. Beláttuk, hogy hiába van közel, nem bírunk vele. A vevő is mondta, hogy igazán nem érti, mit akart azzal a területtel apám. A vevő felesége meg a kulcsok átadásakor mondta, hogy igazán nem érti, mit akar az ura azzal a területtel. Mire bevillanypásztorozza, átiratja, miegymás… Minek mindig újra és újra elölről kezdeni? Nem elég már? Sztómával ráadásul? Minek?

    Talán mert attól érzi jól magát, és ezt nem érti meg még a feleség se?

    Ezt a kérdést magamnak is föltehetném, de mással kapcsolatban. Ha teljesen el vagyok lehetetlenítve, miért ragaszkodok ahhoz, hogy befejezzem azokat a motorokat, amiket elkezdtem, olyanra, amilyenre én elképzeltem? Dugdosni, bujkálni, titkolózni, hazudozni, csak hogy védjem anyámat és apám meg ne tudja. Minek? Nem volna jó nyugodtabban élni, kevesebb dolog miatt idegeskedni, tenni amit kitaláltak nekünk, semmi többet (Depresszió: Lásd!), úgyis úgy elfáradok benne mint a dög? Szimplán csak megfelelni az elvárásoknak, belesüllyedni a sör-meccs-p_na-kocsi-ház bűvös és igénytelen ötösébe, és semmi mást nem akarni, legföljebb azt, hogy a gyerekek kitanuljanak valami szakmát, amivel mennek valamire az életben? (Tényleg, mi is az a valami, amire mennek?) Nem jobb lenne?

    Tudod mit, nem! Én szeretnék alkotni valamit. Ami tetszik nekem, aminek a megalkotása feltölt, és közben magasról leszarok egy csomó más dolgot, ami mások szerint hatszázszor fontosabb meg előrébbre való. Leszarom. Én ettől érzem jól magam. És a rohadt életbe, jól akarom érezni magam! Ahogy bárki más is, és engem nem elégít ki az, hogy a mindennapok melójába beleszakadok! Nem ez érdekel egyszerűen, és kész! Én motorokat akarok építeni. Egyszer egyikkel el akarok jutni egy motorkiállításra. Nem a dicsőség kétes értékű csillogása (vagy a pofára esés meg a kötözködés) miatt, csak meg akarom mutatni, hogy én ilyet tudok. Nem akarok belőle pénzt keresni, leszarom a pénzt. Azt keresek másból. Egyszerűen csak jól akarom magamat érezni néha, és én ezt így csinálom. Olyan teljesíthetetlen vágy ez? Hogy ennyit kell beáldozni érte?
  7. enjoy
    Ferenc, Yamina, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  8. Sokan, nagyon sokan hiányoltatok tőlem egy pozitív hangvételű blogot. Hát ez a pillanat is elérkezett!

    Szeretek boldog embereket látni. Amikor integrál bukó alatt is tudod, hogy fülig ér a szája, mert a szeme is mosolyog.

    A történet azzal kezdődött, hogy nagyon kedves kolléganőm megengedte, hogy náluk építsem a vasaimat. Nagy segítség ez (ugye az "otthoni" helyzetemet ismeritek). Közben középső fia, Peti elérte a kort, és igencsak ráéhezett a motorozásra. Kezdetnek vettek neki egy Babettát, a kétsebességest. Mit ne mondjak, az állapotára elég finom kifejezés volt a "fellelt"... Tanulgatott vele, de a srác pillanatnyilag olyan alacsony, hogy még arról se ért le rendesen a lába. Esett is jókorákat. Mondta, hogy nem tudnék-e okozni neki valamit, mert ez így nem annyira poén. Egyébként is, tetszenek neki a cafe racerek... Hát most mit mondjak erre, gondoltam, szimpi a srác, kedvesek a szülei is, cafe racert meg még úgyse építettem, hát... legyen. Eleinte megpróbáltam valami egyszerűbb megoldásra rábeszélni, de ő ragaszkodott a szépen kidolgozott részletekhez. Nem volt nehéz rádumálnia... Nekiláttunk. Úgy saccoltam, hogy mire meglesz a jogsija, a vasa is kész lesz. Hát, a jogsiját úgy elhúzták, hogy ha ez rétes lett volna, elért volna Pécsig. Közbejöttek nekem is dolgok a suliban is, a családban is, hát, az lett a vége, hogy vettek neki egy robogót. Igazából senki nem lett ettől maradéktalanul boldog. Nehéz, magas, gyönge, és említettem már, hogy k.va nehéz? Babakék... hát... Azért minden lehetséges időt rászántam a vasra. És kész! :hura::hura::bang::ok:Röviden Róla:

    Alapgép: Babetta 210, 2 sebességes automata, 50 köbcenti, a blokkon full gyári minden. Ehhez képest megy mint a mérgezett egér.
    Kormány: kerékpáré. Ezért módosítani kellett a gázmarkolaton.
    Tank: a gyári módosítása. Ez volt a legkeményebb rész.
    Ülés: egyedi. Én csináltam.
    Segédváz: egyedi. Ezt is én csináltam, 3x20-as laposacélból.
    Váz: csak az üléstartó lett megvágva, egyébként full gyári. Még az eredeti tartófülek is hiánytalanul rajta vannak.
    Futómű, kerekek, fékek: full gyári. A kerekeket azért festettem, mert rozsdásak voltak a felnik, az egész 2k-s lakkal van lefújva.
    Hátsó idom: egyedi. Lambériából és fél mm-es alumínium lemezből készült, matt fekete öntapadó fóliával leragasztva.
    Ülés alatti doboz: 5 l-es műanyag kanna, matt fekete öntapadós tapétával leragasztva. Szigorúan bicskával kivágva.
    Markolatok, karkonzolok: full gyáriak.
    Berúgó és lábtartó: egyedi, persze én követtem el. Egy hátránya van: így nem lehet hátrafelé tolni a vasat. De mivel könnyű, ez nem akkora gond.
    Első lámpa: gyári.
    Hátsó lámpa: szabványos típusfüggetlen.
    Sebességmérő: eredeti.
    Matricák: az eredeti alapján gyártott.

    Szeretek boldog embereket látni, és szeretek boldog lenni. Köszönöm a segítséget Livinek, a kolléganőmnek, a szüleinek, férjének, és Petinek, a vas tulajdonosának. Köszönöm a Nagyfőnöknek, hogy megengedte, hogy befejezhessem a vasat. Nem titkoltan, ezzel nekem is egy álom vált valóra.

    Peti barátom, Isten áldása és Szent Mihály arkangyal vigyázó keze kísérjen Téged, Titeket útjaitokon!

    Csatolt fájlok:

  9. Tegnap vittem haza a lányokat (otthonról haza, érted:boa:), és Panna (6) nekem szegezte a kérdést: "Apa, akkor te most Czetkát akarsz vagy Simsont?" Nem tudtam egyenes választ adni. Hogy magyarázod ezt el egy ábrándos, végtelen reményekkel megáldott (megvert?) kislánynak, hogy az élet nem arról szól, hogy mit akarunk?
    Szívesen rávágtam volna, hogy igen, Czetkát akarok, és Simon csak arra kell, hogy a felújítás után elcseréljem egy Czetkára. De amire elcserélnék, az további 2-3 évbe tellene, amíg lábra áll úgy igazán, amilyenre én akarom, és akkor OK hogy téged is vihetlek vele addigra Csipetkém, de akkor addig ne motorozzak, fizessem a jóval drágább kötelezőt, tönkremenjek a b.sztatásba öregapád részéről, és ha érdemei szerint ráb.szom az ajtót, akkor meg öreganyádat szekálja énmiattam, a vágyaim miatt szó szerint halálra? Én szeretem öreganyádat Csipetkém, nemcsak azért, mert szükségünk van még rá, mert tőle tudsz valami értelmeset tanulni nem úgy mint anyádtól, hanem azért is, mert egyedül vele tudok megbeszélni dolgokat, és egyedül ő tudja kezelni öregapádat. Úgyhogy Simon lesz, a vágyainkat igazítjuk a lehetőségeinkhez és kész punktum. Az igaz, hogy Simonnal nem vihetlek. De mire elég idős leszel, hogy tudj ott hátul magadra vigyázni, addigra már lehet, hogy nem lesz, aki belepofázzon folyton a dolgaimba. Vagy úgy, hogy ő nem lesz, vagy úgy, hogy nem lesz mibe, mert én nem leszek. Addigra meg majd meglátjuk, anyád nem öli-e ki belőled a motorozás iránti vágyadat, vagy kíváncsi leszel-e még a pofámra. Megígértem, és ÉN meg is tartom, hogy ha addig még élek, és anyád nem rabolt le teljesen, kifizetem a motor jogsidat, és szerzünk neked valahonnan egy vasat. Amilyet kértél: piros Simsont. Meg is tanítalak majd vele. És bemutatok majd neked egy-két nénit, akik motoroznak, és akikre számíthatsz. Ezt ugyan még nem mondtam, mert úgyis elmondod anyádnak, és kiszámíthatatlanul reagálhat, és nem szeretném, ha bírósági határozattal lennél tőlem eltiltva. Anyád mindenre képes, de hát ezt tudod.
    Tudod mit, ha el leszek tőled tiltva, vagy nem leszek addigra életben, megkérem ezeket az aranyos néniket itt a CSAM-on, hogy 14 éves korodban mutassák meg neked ezt a kis írást. Szeretlek. Apa:love::csam:
    Yamina kedveli ezt.
  10. Barn find. Ez az angol kifejezés. Egy nagyon jó barátom apjának haverjánál volt egy ilyen. Jawa 634, valahol még a papírok is megvannak. Ki kellett bontani a kukoricagórét, ami mögé több mint 20 éve be volt építve, hogy hozzá lehessen férni. Mivel a haver srác németben melózik, engem kért meg - korábbi nekem nyújtott szívességeiért cserébe -, intézzem a felújítást. Csak én öt döglött, félig-meddig mumifikálódott egeret találtam benne, a többit képzeljétek hozzá, úgyhogy nem is csináltam erről az állapotról fotókat. Majd a felújításról. A régi tulajdonosa nem igazán értett hozzá, a helyi téesz-műhelybe hordta "javítani", a többit a fantáziátokra bízom. A csúcs az volt, amiért üvöltöttem is egy sort, az agyatlan idióta fordítva rakta bele a patentszemet a láncba, élvezet volt szétszedni. Agyatlan egysejtű traktoros.
    Ettől függetlenül élveztem a munkát szombaton. Egyre kevesebben vagyunk, akik értéket látunk egy olyan gépben - vagy leginkább gépmaradványban -, amit mások simán kidobnak a vastelepre. Csillogó szemekkel járunk-kelünk egymásnál, mint a roncstelepen, úr Isten, ez is mekkora érték, az is mekkora érték. Aztán ha megdöglünk, az örökösök hat generációt szidnak visszamenőleg, hogy mennyit kell ganyézni utánunk. Nem akarok ilyen lenni. Én csak olyan dolgokat akarok hátrahagyni, amiket a lányaim is tudnak használni. Addig viszont szeretném jól érezni magam, és menteni még pár vasat.
    Kinek mi az érték. De jólesik sokszor, ha valami kell, és van kihez fordulni, vagy szép és használható vasat tudunk egy roncsból menteni, és kihúzhatjuk magunkat a tükörben, hogy igen, megcsináltam, fasza gyerek vagyok mégiscsak. A férfi szeret értéket létrehozni. De mint másban is, tudni kell a mértéket...
    :csam:
    NaNa, Vickancs és Yamina kedveli ezt.
  11. Sokat agyaltam, megírjam-e ezt a bejegyzést. Tulajdonképpen semmi értelme, puszta nyivákolásnak hat. Gáz:boa:
    Szóval van ez a bakancslista dolog. Amit még meg akarsz tenni, tapasztalni, birtokolni az életben. (Eszembe jut: P-Mobil: Egyszer az életben) (Meg eszembe jut Józsi bácsi, mennyire ragaszkodott értéktelen kacatokhoz nyolcvanegy évesen, akkor fogadtam meg, hogy ha marad egy csöpp eszem, mire megöregszem, csak olyan dolgokat hagyok hátra, ami a lányaimnak is érték lehet. Gáz egy halott után évekig ganyézni.)
    Amikor aktívan (bárcsak azt írhatnám, hogy aktívABBan) motoroztam, megírtam, milyen vasakkal szeretnék még menni. Van a listán egy Pannonia P20, egy Yamaha XV535, és egy akármilyen Harley-Davidson. Na, utóbbi egy kicsit érdekes történet. Illetve csak nekem érdekes, másnak inkább kacifántos.
    Remélem, a mostani bejegyzéssel nem okozok akkora kalamajkát, mint akkor. Volt a HD-nek egy akciója, akkor vezették be a Buell márkát (nem tegnap volt), ami akkor még átgyúrt Sportster blokkokkal ment. Föl lehetett iratkozni Buellre és HD-re próbakörre. Akkor kemény 4 éve volt nagymotor jogsim, amit az akkori szabályok szerint megszerezhettem a 250-es Czetkával, és addig a legnagyobb vas 350-es Jawa volt alattam. Sebaj, föliratkozunk! (fiatalság: ide nekem az oroszlánt is!) Előtte boldog-boldogtalan nyüstölte a Buell-eket, az összes autós-motoros újság címlapján egykeréken voltak szerencsétlen jószágok. Ugye a Spori blokkot nem erre tervezték. A következő körben én jöttem volna, rendes biztosítás meg minden volt. Az én köröm előtti próbakörön megadta magát a Buell hengerfej-tömítése, pedig a srác ésszel ment vele (de ez volt az a példány, amit előtte a "szak"újságírók ütöttek-vágtak). Telefonált a márkakereskedő srác az importőrnek, hogy mi legyen. Letiltottak mindenféle próbautat. Elég csalódottan álltam ott, ráadásul a márkakereskedő srác egyetemista társam volt, megsajnált, és elvitt egy rövid körre utasként. Nagy élmény volt, én akkor mit sem tudva a marketing világáról, megírtam név és helyszín nélkül a sztorit a 'Wild-ba. Na lett is akkora balhé, hogy majdnem megvonták szegény sráctól a márkakereskedői jogot! Hát én nem ezt akartam! De ez senkit nem érdekelt. Életem egyik legrosszabb élményévé vált, azóta a környékre se mertem odatolni a pofámat, annyira szégyellem magam, mert nem akartam ártani a srácnak.
    Szóval ha valaminek nem szabad összejönnie, akkor ilyen feltűnő belenyúlás van a dolgokba a Túlvilág részéről.
    A következő lehetőségem két éve volt. Egyik diákomnak a faterja nagyon rendes ember (a fia is az, ilyen higgadt, megfontolt, és igen, bölcs srácot nemigen találni, főleg ebben a korosztályban), van egy 1700-as HD-ja (előtte 250-es ETZ-zett). Amikor mesélte, hogy akkora erő van benne, hogy még száraz füvön is felejtős az elindulás, végignéztem a tele egyetemi parkolón, mondom ezt most lapjára rakom, nem elég, hogy kiröhögnek a diákok, még fizethetem is a hülyeségemet életem végéig. Nem mertem kipróbálni. Akkor már 3 éve nem mentem rendes rendszámos motorral.

    Miért is a Harley-Davidson. A chopperes "kultúra" (igazából idézőjel nélkül kellett volna írnom) összefonódott ezzel a márkával. Igazából a véletlen hozta így és nem a tudatos marketing tevékenység (kivéve egy rövid, a HD-t megmentő Willie G-s szakaszt). (Eszembe jut Sonny Barger könyvéből egy mondat: "Egyszer talán elég okosak leszünk, hogy hátat fordítsunk nekik." Mármint a Hells Angels a HD-nak.) A motorozásban az tetszett meg és tetszik a mai napig, hogy ha úgy tartja az ember kedve, oldalba rúgja a vasat, és irány a széllel szemben vagy akármerre. Majd jövök. Gyönyörködni a tájban, szabadnak érezni magam, megnyugodni. Résznek és nem kirekesztettnek érezni magam. Ehhez jól passzolt a két legtöbbet hajtott motorom karaktere: az 51-es rendszámos Simsoné és a 250-es Sport Czetkáé. Sőt azt hiszem, ők szoktattak rá erre a gondolkodásra. Ez igencsak beleillett abba a képbe, amit a módszerváltás után a chopperekről, a chopperezésről tudni lehetett. Vagányul néztek ki, semmi nem szimbolizálta jobban a szabadságot (ami akkor is csak egy fölvillantott, ködös vágyálom volt), mint egy hosszú hajú, szakállas, bőrmellényes, napszemüveges, jelképes sisakban hónalját szárító chopperes figura. Ilyen szerettem volna lenni. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ilyen legyek. Ehhez passzolt az, amit a HD-ről akkor tudni lehetett. Ezért akartam menni egy ilyennel. Nem szeretem Amerikát. Ez csak egy kis szelete a marketingjének, amit én szeretek. Nem a valóság. Sokadik nézésre esnek le a dolgok a Szelíd Motorosokból. Már rég choppert akartam, amikor végignéztem azt a filmet. Nagyot ütött. Már túl voltam az első pár építésemen is. De töretlenül akarok egy choppert. Túlságosan is. A szüleim betegsége, a családi helyzet betegség nélkül is, a drága (még) feleségem, a neveletlen kölkeim, a saját egészségem fogyatkozása, a pénztelenség, az idő totális hiánya, erőteljesen megkérdőjelezi, hogy van-e értelme erőlködnöm, görcsösen kapaszkodni abba, amiben valaha olyan jól éreztem magam. Vagy inkább ne hugyozzak széllel szembe, mert már nagyon büdös a lábam, és engedjem el az egészet. Őszintén szólva, a HD-zást már elengedtem. Mint sok mást. Soha nem fog Star Trek film elején szerepelni, hogy "based on the story of Ferenc Csaba Toth". Soha nem leszek ismert novellaíró. Soha senki nem fog... na ezt inkább hagyjuk, ez intim:elpirul2:. Soha nem lesz többé rendes, rendszámos motorom, pedig nagyon szerettem volna egy Czetkát. (Nyugdíjas pedagógus nagyszülő megértően, sajnálkozó mosollyal mondta: "Mire menne vele?") Nem lesz többé nyugodt életem, pedig azt hiszem, mindent megtettem érte.

    Rövidül a bakancslista. El kell engedni.:csam::love:
  12. Székely bemegy a kocsmába, ingatja a fejét erősen, és közben mondogatja:
    -Vannak megmagyarázhatatlan dógok, vannak megmagyarázhatatlan dógok...
    - Mit nem lehet megmagyarázni, Mihály bátyám?
    - Fejem otthun a Riskát. Sok vót a bögöly, hát micsinyána a szöröncsétlen, csapkodott a farkával. Na amikó má másodszor buritotta ki a csöbröt, mondom te velem nem b_szó ki, fogtam egy bálamadzagot, oszt kötöttem rája egy téglát. No, miután fölébredtem... na szóvaa a tégla meg a madzag nem vót sehun. Tuggya a rosseb hova lett. Na mondom ez így nem jó, főkötöm a farkát a mestörgerendára. De hát nem vót ugye mivee. Na mondom, a nadrágszíjam úgyse kő amíg fejek merhogy ülök, föláátam mögéje a fejőszékre, oszt kihúztam a szíjamat. Az asszony meg ee nem tudta képzeeni, hun vagyok ennyi ideig, utánamgyütt. Na pont akkó lépett be a istállóba, amikó fogom a Riska farkát a szíjjal, oszt a gatya meg lecsuszott rólam. Hát, vannak megmagyarázhatatlan dógok, vannak megmagyarázhatatlan dógok...
    bocsi kedveli ezt.
  13. Amikor @Mina volt nálam a csajokkal, biztattak, hogy rakjam már föl blogba vagy egyáltalán akármelyik részére az oldalnak, hogy miket építettem. Vártam, hogy legyen időm, most egy műszaki hiba csinált nekem, így hadd tegyek pár képet föl róluk. A teljesség igénye nélkül, mindegyikről csak egyet-egyet.
    Miért pont szoci vasakból építettem? Ez a módszerváltás körüli időkből itt maradt hozzáállás. Akkor ugye még semmi más nem volt. De már érkeztek a képek a nyugati magazinokból (internet a mesébe se), meg a német motoros turisták a Balcsihoz, radikális chopperekkel. Abban az időben még mit se tudtunk erről az egészről, de marha vagányul nézett ki, meg a szabadságot szimbolizálta, aminek mibenlétéről nem sok fogalmunk volt. Meg fiatalok is voltunk. Ide nekünk az oroszlánt is. Alapanyag mi is lett volna más, mint a szoci vasak - nem volt más. Legföljebb pár Nyugaton lerúgott japó ócskavas (jók a japó vasak, de ide csak azok kerültek, amiket kint már lerúgtak). Jómagam egy családi hagyományból eredően a Czetkák értője lettem - és nem sokkal később szerelmese. Akkor ezek a vasak 10-20-30 évesek voltak, hol volt még a veteránmánia, nem volt értéke egy régi vasnak, pláne hogy a kötelező bevezetésével tömegével rúgták ki őket a pajtákba. Volt pár év, amikor a KPM nem tudott magával mit kezdeni, lehetett pár módosítást csinálni okosba. Vázat persze nem vágtam (egy kivétellel), nem vagyok hülye. Álljon itt pár vas, nagyon rövid leírással.
    1, Bandita
    250-es Jawából készült, 250-es CZ blokkal, hátsó lengővillában 115 mm toldás, 35 mm ültetés, elöl Gilera Dakota villa, ETZ 18-as kerék, MZ TS alsó villahidak alul-felül, egyedi kormány, lábtartók, hátsó segédváz, ülés stb. Kb. 2002-ben készült el. Elkallódott.
    [​IMG]

    2, Black Lady
    Még előző gazdája adta neki e nevet, mert kissé hisztis volt a vas. A megvételekor levő állapot tükrében nem csoda. (Később Heft barátom diplomamunkát írt belőle, ott találóan úgy jellemezte az eredeti állapotot: "Országúti időzített bomba.") Ex-barátnőmnek készült, egy éven át, alapanyag egy MZ ES 125. Az első villa MZ TS, tank Jawa 250, ülés MZ TS 250, kormány Riga, az oldaltáska lakattal zárható és lemezvázas, hátsó kerék 16-os. 2003-ban lett kész. Én is jártam a vassal, jó lett. Azóta a harmadik gazdánál van, használják, felújították.
    [​IMG]

    3, Bull
    Gazdájának ez volt a beceneve Amerikában. Első vasát, egy 175-ös Sport CZ-t is tőlem vette. Alapnak egy 350-es Sport CZ-t választott, ő is részt vett az építésben. Tank 250-es Jawa, kormány Riga, és még sok más apró részlet. Különlegesség, hogy nincs rajt plusz króm: aluból meg korracélból van minden. Betegsége miatt eladta, azóta nem tudom, mi van vele. 2004 körül készült el.
    [​IMG]

    4, Ezüst Eső
    Kakukktojás, ő japóból készült. Kaptam melódíjként egy nagyon hiányos, papírmentes RD125-öt. Sajnáltam kidobni a két kiváló alu kereket, börzére se időm, se pénzem nem volt vinni, hát összedobtam belőle valamit, az egyetlen elérhető segédmotor blokkal, S50. Na nála vágtam a vázat, de a főtartó érintetlen maradt itt is. Pannonia hátsó és Verhovina első lámpa, sok egyedi alkatrész, semmi króm. Ezt már a visszaköltözésem után, 2007-ben fejeztem be. További sorsáról nem sokat tudok, egyszer később még láttam egy hirdetésben.
    [​IMG]

    5, JocóBéla
    Jocó barátomnak készült, és teljesen logikus, hogy mivel ő volt a Jocó, mindenki más csak Béla lehetett :D! Az alap egy 350-es Sport CZ, 250-es Sport CZ első villa, korracél kormány, Csepel tank (toldva), MZ Trophy sárvédő elöl, hátul Pannoniáéval toldva, Yamaha RD lámpatartó, 16-os hátsó kerék. És sok meló. Most Bélafi Dávid barátom gyűjteményét gyarapítja (Cccssst! Papírja soha nem volt...)2004 körül lett kész.
    [​IMG]

    6, Krossz
    Mit csinál az ember, ha melódíjként kap egy papírmentes, hiányos 250-es Jawát? Oldscool krosszmotort! A kerekek, első villa, rugóstagok, tank, kormány 250-es Sport CZ-é, az első lámpa Simsoné, a hátsó Robur teherautóé (ezvótraktáron). Jácint barátom vette meg, tovább építette, ma is használja.2007-ben lett kész.
    [​IMG]

    7, Starsky
    Egykor nagyon jó barátom volt, sajnos ennek a vasnak a kapcsán orrolt meg rám, és ezt nagyon sajnálom, de nem rajtam múlott. Alap egy 250-es Jawa. Romet kormány, 18-as első kerék, 12V-os ETZ generátor és cefet sok meló.2012-ben lett kész, sok év után. Egy kaposvári srác vette meg, továbbadta, azóta semmit nem tudok róla.
    [​IMG]

    8, Streetfighter
    Szánalmas streetfighterként emlegetni - bár Mókus biztos tudna egy-két érdekes dolgot mutatni vele. Alap egy 250-es Sport CZ, a blokk 350-es. Egyedi idomok, elöl Nagypolszki lámpapárral. Ez volt az egyetlen vas, ami kihozta belőlem az állatot: kib.szott kezes volt, és brutálisan ment. TwinSportokat vertem vele. 2007-ben lett kész. Ismerős vette meg, nem fogta föl, hogy műszakira föl kell tenni a gyári lámpát meg kormányt, kitiltották a forgalomból, szétbarmolták alkatrésznek.
    [​IMG]

    9, VerSzimó
    Saját vasnak szántam, de közbejött egy S51. Alap egy Verhovina 6-os, erősített váz és rendes lengővilla csapágyazás, kényelmes ülés, előretolt lábtartó, Simson Star blokk. 2015 körül készült el. Kaposváron vette meg egy csaj számára a pasija első vasnak, azóta semmit nem tudok róla.
    [​IMG]

    Vannak olyan vasak is, amikről még képem sincs. Kalifról, a 350-es vashengeres Jawáról, Silver Dream-ről, az S51 blokkos Mini Riga chopperről. Vannak, amiket nem tudtam befejezni, egy Babetta 207 choppert, egy Csepel vázas, hátul Kispolszki kerekes choppert, Mérőt, a 250-es Jawa blokkos Sport CZ-t, Kékmadarat, az aluhengeres 350-es Jawa choppert, Marcit, a második aluhengeres 350-es Jawa choppert. Volt, ami csak javítás céllal fordult meg a kezem közt, volt, ami rövid ideig enyém volt (Rózsám, Aprilia Red Rose 80, PUMA, a 350-es aluhengeres fekete szépség, a 175-ös és a két 125-ös Sport CZ), és igen, első vasam, Kicsi Szerkentyű, az S51B, vagy Életem Pici Párja, a 250-es Sport CZ. Most négy projekt fut: munkatársnőm fiának építek 210-es Babettából Cafe Racert, két 207-es Babettából épül chopper, és Simon, az S51-es is készülget. Most előbb legyen kész minden, ami fut. De ha tudtok elfekvőben egy Romet Pony vázat kerekekkel, rugóstagokkal, szóljatok: nemrég hiúsult meg egy projekt, mert elkéstem. Lehetőleg ne kelljen sokat fizetni érte, az se baj, ha esetleg semmit! Vagy ha tudtok elhozható papírmentes kopasz Sport CZ vázat, azért se haragszom. De egy Star váz kerekekkel, első sárvédővel is jöhet, azt is szét tudom barmolni...
    Föl kéne adnom. Nagyon nem akar összejönni ez a saját chopper, már 25 éve. Valamiért nem jöhet össze. Fárasztó a sors ellen küzdeni, és nem elfelejteni az agyalásaim eredményét. Van pár rajzvázlatom is, tényleg mindenki jobban járna, ha a rajzot tekinteném a kész vasnak. Az egykor vágyott vasak már nem tarthatók napi használatban a pocsék alkatrészek miatt, és még a veterán-lufi se pukkadt ki. Én meg kódis vagyok. Patt.

    Csatolt fájlok:

    NaNa, bocsi és Yamina kedveli ezt.
  14. Nagyon föl vagyok háborodva. Megint. A közmédia, ami erősen a bulvár, az értéktelen bóvli irányába tendál, mindig ad fölháborodásra okot. Nyivákolnak, hogy így a faszbúk meg úgy a faszbúk, a sorosista politizálók, milyen szemetek, hogy letiltották a helyi lapokat egyedül uraló (ezzel a gazdasági versenyszabályokat törvényesen megszegő), nyíltan manipulált kiadót a hirdetéseikből. Azok meg olyan hatásvadász, bulvár cikkeket jelentetnek meg, amiknek csak a statisztikához van közük. És ugye én csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hazudtam.

    A mai újság egyik, részben címlapon levő témája a „mamahotel jelenség”. Megírták, hogy jaaaaaaj, Európában 2017-ben a 25-34 év közötti férfiak fele, a nők harmada lakik közös háztartásban a szüleivel. Jaaaaaaaj micsoda világ ez, hogy a fiatalok nem akarnak önállóak lenni. Legszívesebben a szeme közé vágtam volna annak a kis lottyadt büdös pöcsnek, amelyik ezt le merészelte írni, hogy a kurva anyád hányszor bőgött miattad te kis agyonkényeztetett hálátlan önző pöcs, fél napja a padlón fetrengve, mert elesett és nem tudott fölállni, hányszor tépelődött, hogy mit rontott el, hogy rá se nézel te kis rohadék görény, vajon mennyit kell nélkülöznie, mert a kis puhapöcsű buzi fiacskája nem bírta a jogos kritikát és lelépett, azóta egy kurva fillért haza nem adva. Régen, amikor a 4 gyerek kevésnek számított, kényszerűség volt lelépni, mert nem fértek. Akkor azonban többnyire volt is lehetőség, hogy a fiatal építsen, vagy a szülő megteremtsen bizonyos körülményeket a gyerekeknek. Ma már a 2 is nagycsalád. (Nekem sincs tesóm, akire rá tudnám rugdalni a felelősséget a beteg szüleimért.) És igen, a mai világban hiába van törvény, hogy a gyereknek kötelessége eltartani a szülőjét, sajnos a gyerek a szülei életük végéig az anyagi segítségükre van szorulva, mert ez egy ilyen világ, létbizonytalanság van, ha a propaganda mást ordít is. És igen, sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint én, akinek azt mondták, hogy kívánni se lehetett volna jobb anyát, mint amilyen nekem van. Sajnos az apámmal én se bírok. De akárkivel élsz együtt, az lemondással, nyeléssel jár, amivel sokan, sokszor torkig (vagy még följebb) vagyunk. Sajnos tényleg van, amikor le kell lépni, mert másképp nem megy. Cserébe a szüleidnél viszonylagos biztonságban vagy(tok). Ha kapsz egy stroke-ot az éjszaka kellős közepén, mint apám, lesz, aki rád hívja a mentőket, és nem két hónap múlva fognak a szétrohadt hulládra rátalálni. Nem kell annyi rezsit fizetni, ahányan vagytok, és talán jut egy-két szükséges, netán kellemes dologra is. Ja, hogy akkor nem leszel bankfüggő, és nem viszik el a fejed fölül a házadat, amiről azt hitted, hogy a tiéd? Hát az nekik nem buli. Az ilyen cikkeket meg „kutatásokat” tudhatod már, ha más nem, innét, hogy ki fizeti. Ja, a te pénzedből csapnak be, csak hogy tudd.

    Csak azt kívánom a cikkírónak meg a „kutatást” végzőnek és megrendelőjének, hogy úgy bánjanak velük a gyerekeik, ahogy ők bántak a szüleikkel.


    :karomkodik2::morog::ninja::karomkodik2:
    Zsila kedveli ezt.
  15. Nekünk tanároknak borzasztóan kell figyelni, mit mondunk. Másnak is, de nekünk kiváltképp.

    Közlekedési ismereteket (meg munkavédelmet) tanítok egy mezőgazdasági suliban (@Mináék voltak is bent), ahol traktoros jogsihoz igyekszem hozzásegíteni a diákokat. Ugye szakgimis osztályban fele lány. Próbálom az éles vizsgahelyzethez hozzáigazítani a körülményeket, 20 feleletválasztós (az éles tesztekből mentett) kérdésre 20 percet kapnak, 20-ból 12 pont még szög. Korábban, hogy odaadhassam tanulni nekik vizsgára, még kinyomtattam a dolgozatokat, A és B csoport, aztán odaadtam nekik, miután kijavítottam, tanuljanak belőle vizsgára. Aztán rám szóltak, hogy túl sokat nyomtatok, így kitaláltam, hogy egy embernek egy megoldólapja lesz egész évre, a kérdéseket meg 60 másodperces automatikus léptetéssel kivetítem. És itt jön a bonyodalom.

    Ugye megkérdezték, hogyan jelöljék be a jó megoldást. Erre én: "Ikszelni, pontot rakni, satírozni, kis szívecskét rajzolni, bánom is én, csak egyértelmű legyen, melyiket tartod helyesnek!"

    Na erre született ÖT ilyen megoldás.

    Persze mind az öt lány.

    Nincs más szó rá: cukik.

    És még humoruk is van.

    Tényleg a szívem szakad meg, hogy nem tudtam jobb jegyet adni, de ha élesben menne, 17 alatt kéne szöget adnom...

    :sze:

    Csatolt fájlok:

    Yamina, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.