Bocs, hogy nem csajként egy csajportálon indítok blogot, de talán néhányatokat érint a dolog. Szeretném megosztani tapasztalataimat azokkal, akik nálam többre mennek azokkal.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Ma egy népes, hangra 30-40 fős motoros csapat húzott el a ház előtt. Tudom, hogy jobb a békesség és nem néztem meg őket. Azért az utolsó kettőt meg tudtam lesni. Nagy, komoly, drága vasak voltak, túrára fölpakolva. Sajnos az én drágajó apám is észrevette. „Mi? Motorok voltak?” Azok, mondom, fülre úgy harminc, az utolsó kettőt láttam. (Úgy tettem, mintha nem is foglalkoznék velük, mintha nem lennék legszívesebben közöttük.) „Hepi”, mondta, és ujjával (ami most már általa is bevallottan egyre bénább) a halántéka körül mutogatott. Annyira rossz állapotban van már, hogy még azt se tudja kimondani, amit mindig szokott, kifejezhetetlen gyűlölettel, hogy „hepp”. De a gyűlölködést az utolsó leheletéig nem fogja föladni, még akkor se, ha egy értelmes szó nem sok, annyi se jön ki a száján, és más cseréli majd alatta a pelenkát. Maradék lelke mélyéből gyűlöl mindent és mindenkit, főleg azokat, akik merészelik néha egy kicsit jól érezni magukat. Vagy akiknek van pénzük. Mert az utolsó vérszopó ingyenélő patkány mind.

    Emlékszem, öreganyám is az utolsó leheletével is gyűlölködött.

    Már itt voltak délután a gyerekeim, és a rádióból ismerős dallam csendült fel, már amennyit hallottam az üvöltözésen keresztül. Amikor meghozom a gyerekeket, meg vannak veszve fél napig, agyatlan nemnormális módon tombolnak, üvöltenek, mert habár mindkét szülőm eléggé nagyothall, azért ez még nekik is sok (meg is kérdezte Pannát édesanyám, hogy öt napig nem hagyták beszélni, hogy mindent most, mindenkit túlharsogva akar bepótolni?). Szóval először nem ismertem meg, és kérdeztem anyut (ő is szereti a rockot, ugyan a könnyedebb verziót), mi ez. Aztán beugrott. Dire Straits: Brothers in arms. Kicsit értek angolul, nem sokat, meg Pannától alig lehetett hallani valamit. Aki ismeri, tudja, miről szól, meg a dallamot is ismeri. Öreg is vagyok, szóval na: elbőgtem magam… Panna mindenáron el akart onnan rángatni, nem akart sírni látni. Pedig ha tudná, mire is gondoltam közben…

    A háborúban nincsenek nyertesek. Ezt mindenki tudja, és mégis belemennek az emberek a háborúskodásba. Tönkreteszik mások életét, a sajátjukkal együtt, abban a tévhitben ringatva magukat, hogy lehet és mindenképpen kell nyerni. Csak fájdalmat és szenvedést nyernek, hazug illúziókat, és ezt ők is tudják, mégis pokollá teszik a másik életét. Azért a hazug illúzióért, hogy ők nyertek. Akkor is, ha arra a másikra rá lennének szorulva. Képtelenek elviselni, hogy valakinek jó. Az irigység az egyik főbűn. Hogy fognak az ilyenek elszámolni a Nagyfőnök előtt? És hiába mondasz, csinálsz akármit. Háború van. Fölösleges, értelmetlen, céltalan és végtelen, te pedig tudod, hogy nincs nyertes, csak pusztulás. Mark Knopfler énekel. Várja a végét, hogy többé a testvérei ne legyenek katonák. Hogy legyen vége. De jó lenne hinni abban, hogy egyszer vége lehet, és vár valaki minket odahaza. A mi völgyünkben. Ahol vége van. A farmon végre építhetünk, gondoskodhatunk, szerethetünk, és talán majd minket is szeretnek. A fegyverek ropognak. Robbannak a gránátok, és az ember csak húzza be a nyakát. Valahol elveszett a sisak, nem véd semmi. Még van valaki, akit saját testünkkel védhetünk a repeszek ellen, és ha úgy csapódik be a következő repeszgránát, akkor az ő vérző, összetört, elnyűtt teste véd minket. Vérzünk. Mi az értelme ennek az egésznek? Létezik-e még a völgyünk, vár-e még valaki? Üvöltenek a bombák. Váratlanul csapnak le, nem tudjuk, honnan, mikor, csak azt tudjuk, hogy jönnek. Vonszoljuk magunk, teljesen elcsigázva, egy ködös álomképet kergetve. Az ellenség pedig egy pillanatra sem lankad. Vérzünk. Talán el sem tudjuk már képzelni enélkül. Csak ténfergünk a háborúban, cél és értelem nélkül, és már el se tudjuk képzelni a völgyet, az otthonunkat, milyen lehet az élet gránáttűz és repeszek, reménytelenség és céltalan ténfergés nélkül. Nem tudjuk, merre a békés otthoni völgy, elfelejtettük már. Csak vonszoljuk magunk a sötétben, robbanások között, magunk se tudjuk, merre. Emlékszel a völgyre? Nem. Én se. Testvérek a háborúban. Panna cibál. Gyere, menjünk be, apa, nem akarom, hogy sírj. Még ezt se? Hiszen veletek folytatódik ez a vég nélküli háború. A Sátán röhög. Kis ösvény a becsapódások között, igen, arra a völgy, bumm. Fölállunk. Vérzünk. Lassan elfogy a talaj a lábunk alól. Vagy a lábunk fogy el? Ténfergünk a háborúban. Mark Knopfler gitározik. Ránézek valamikori motorom kopasz, poros vázára, azért szedtem szét, hogy megjavítsam, igen, hogy jó legyen vele menni. Nem akarok hozzányúlni a blokkjához a csatatéren, aknamező védi, persze azért is ágyúznak, hogy nincs kész, meg azért is bombázni fognak, ha használni akarom majd. Rövid időre felszállni a csatamező fölé, és kevesebb találatot kapni. Persze utána jól szétlőnek, hogy nem voltam ott, amikor célpont kellett. Ez a háború törvénye. Lehet, hogy nem is kell az a repülőgép. Pedig reméltem, hogy onnét megláthatom a völgyet, ami csak a mesében létezik. Testvérek a seregben. Jó lenne remélni, hogy van túloldal, ahol vár valaki. Szívszaggatóan sír a gitár. Hangját elnyomja a csatazaj.
    Broklyn, bocsi és MoncA kedveli ezt.
  2. "Jól csinálom?" - kérdezte butus hangon Süsü a Jó Királyfit. "Süsü! Süsü! Ne ilyen erősen!" - suttogta ijedt hangon a Jó Királyfi. (Bodrogi Gyula és Sztankay István egyszerűen zseniálisak voltak!) Most olvastam egy régi cikket itt, hogy milyen motort ajánlott elsőre választani. E bejegyzés apropóját az adja, hogy felpörögtek az események. Kezdődött azzal, hogy nem akartam elhozni a feleségemtől a lányok bicajait, inkább megpróbáltam, jó-e nekik az öreg Camping-em. A nagynak jó lett, a kisebbiknek pedig egyik nagyon jó barátomtól kaptam egy olyat, amit az ő lánya már kinőtt rég. Mindegyiket felújítottam, és Panna, a kisebbik lelkesen segített. Megmutattam neki annyi dolgot, amennyit csak lehetett, és nagyon lelkes volt. Különösen a csapágyak zsírzását élvezte. Mondom, lássák, hogy nem olyan egyszerű és olcsó még egy bicikli felújítás se, hát még egy motoré. Panna régóta nagyon lelkes a motorozás iránt, és én igyekszem nem túltolni a lelkesítését, szépen finoman adagolom neki, hogy az nemcsak rózsaszín babaálom. Mert meg lehet ázni, veszélybe sodorhatják a többi közlekedők, el lehet csúszni stb. De csak óvatosan, nem akarom derékba törni a lelkesedését se, mert ilyen különélnekaszülők helyzetben kell egy kis érzelmi stabilitás.
    Másik dolog, ami lendületet adott, hogy Bélus rokonom beépített egy 125-ös négyütemű quad-motort egy eredetileg 50-es gyerek quad-ba, és munkadíjként otthagyták neki az 50-es motort. Üzemképes, komplett, és elég olcsón megválik tőle. Megbeszéltük, hogy lecsapok rá, és erre a jövő hónapban az anyagiak is adottak lesznek. Több motor is esélyes volt, amibe beépíthetném, de Panna annyira belelkesedett (egy alkalommal, amikor nem akart tanulni, és a kis piszok igen jó érzékkel választ témát, ha terelni kell a szót, igen, ezek az alapjai egy nehéz tininek és egy szélhámos nőnek), szóval belelkesült, és mondta, hogy inkább mégse piros, hanem bordó motort szeretne. Majd. Amilyen Életem Pici Párja is volt. Fotók elő, na tetszik, húúúúúnaggyon, na akkor összelapátolunk majd neked valami ilyesmit. Persze nem Czetkát, az még neked nagy. Ha megmarad a lelkesedésed, olyan 12 éves korod körül ráülhetsz. Szerencsére fél a sebességtől, ez biztató jel, és okos is annyira, hogy tudja, nem babra megy a játék.
    Mindeközben Bélus 11 évesre saccolta, hogy akkor körül már meg lehet tudni, van-e még érdeklődés és érzék hozzá. Mert ha nincs, megette a fene az egészet. (Emlékszem az első próbálkozásomra a Komarral, szarrá kopott váltómarkolattal, üvöltöző apával, aki próbált tanítani, alaposan elvette a kedvemet, kb. egy évre.) Én ennek az idejét 12-13 éves korra teszem. Mert ha megtetszik neki, ismerve Pannát, el fogja csórni a vasat, és ha megfogják a zsaruk, abból nagy baj lesz. Mindenképpen valami épített vasat akarok aláadni, már csak azért is, mert most 7 évesen se egy égimeszelő, valószínű később se lesz az. Egyik cimborának több Jawa Mustangja is van, kicserélem a ramaty hátsó villát, belepattintom a quad blokkot, csinálok rá egyedi ülést, és akkor kellően alacsony is lesz, automata váltós is lesz, és ott fog rajta figyelni a bordó Czetka tank és oldaldeknik. És ha nem jön be Pannának a motorozás, hát legföljebb én fogom használni, hogy emlékeztessen arra a vasra, aki 18 évig volt a társam jóban-rosszban...
    Szerintetek így tanácsos csinálni?
    NaNa, bocsi és MoncA kedveli ezt.
  3. Idézem a mai Origo-t:
    Nyolcvanöt éves korában meghalt Szabó II László, a magyar motorsport meghatározó jelentőségű alakja.

    A Magyar Motorsport Szövetség vasárnapi gyászjelentése szerint csaknem 25 éves pályafutása során Szabó négy különböző szakágban 22 magyar bajnoki címet nyert. A gyorsasági világbajnokságokon több éven keresztül ért el dobogós helyezést, többször megelőzve a sokszoros világbajnokokat, Phil Readet és Giacomo Agostinit.

    A gyorsasági vb 125 köbcentis géposztályában 1967-ben és 1970-ben is ötödik lett, ami karrierje csúcsának számít.
    Pályafutásának elismeréséül megkapta a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozatát, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Szabó II Lászlót a Magyar Motorsport Szövetség saját halottjának tekinti.
    Szegecs és MoncA kedveli ezt.
  4. A szokásos kötelező. Ez jutott eszembe első blikkre. Nyáladzás, vagy annak tűnik. És ha valaki tényleg őszintén? Mert olyan szerencsés, mint én? Vajon kell-e külön nap, hogy kifejezzük, mennyire hálásak vagyunk neki? És tényleg, vajon képesek vagyunk-e rá, hogy tényleg kifejezzük? Vajon tudunk-e annyit tenni érte, amennyit ő tett értünk? Mert én nagyon szerencsés vagyok. Én megkaptam a legnagyobb ajándékot, mit ember csak kaphat: őt. Vajon tudok-e elég hálás lenni ezért? Nem hiszem.

    És ilyenkor mindig, minden alkalommal elgondolkozok azon, mi van azokkal, akik nem ilyen szerencsések? Apám. Az én gyerekeim. A volt osztálytársam unokahúgai. És még sorolhatnám.

    Nagyobbik lányomnak volt ovis csoporttársa egy srác. Őt meg a két bátyját úgy faképnél hagyta az anyjuk, hogy azóta feléjük se néz. Elég – hm - érdekes volt, amikor az oviban anyák napi műsort adtak a gyerekek (elképesztő ügyesek voltak, és az óvónők is hatalmas munkát végeztek, iskolában nincs olyan hosszú, tökéletesen betanított, koreografált műsor, le a kalappal a kaposmérői óvodapedagógusok előtt). A srácnak ugye meg kellett változtatni a szöveget, és az apjának adta a virágot, aki anyja helyett is anyja volt, meg apja egy személyben, annyit melózott mint a barom, és mellette ellátta az asszony, az anya feladatát is. Nehéz sors, és nem biztos, hogy ezt bárki, mondjuk külső ember, tolerálni fogja, vagy meg fogja köszönni neki, mert ez a világ már csak ilyen.

    Eszembe jutnak azok, akiknek az anyja tönkretette az életüket, önzésével, dühöngésfüggőségével, akiknek rossz példát mutattak és mutatnak, alkoholizmussal, kicsapongó, nemtörődöm életmóddal, türelmetlenséggel, következetlenséggel. Ez nem az ő napjuk lesz. Oviban, suliban mindenki kötelezően szeretgeti az anyukáját, a legtöbben őszintén, neki meg ég a pofája, és zavarban van, mint Ádám ősatyánk anyák napján. És igen, eszembe jut a Szelíd motorosok is, amikor betépnek a temetőben, amit Wyatt akkor mond. Érdekes belegondolni: vajon ő is azért lett ilyen? Mert így indították útjára az életbe? Persze az ilyen „anyák” állíttatnak szobrot maguknak, ha valakivel beszélnek, hogy mert ők szültek gyereket, ők a világ legjobb anyái, és hogy ők mennyit áldoztak a gyerekeikért. A beszélgetőpartner meg, ha ismeri a helyzetet, nehezen állja meg, hogy ne küldje el az anyjába, vagy pofán ne verje, vagy ki ne röhögje.

    És eszembe jut a másik oldal is. A hálátlanok. Akik csak saját magukkal törődnek, és anyák napján se látogatják meg azt, aki szó szerint az életét áldozta értük. Határtalan önzőségükben teljesen természetesnek veszik, sőt elvárják, hogy mindenki az ő kiszolgálásuk végett tegye magát tönkre. Sőt, még hibáztatják, elítélik is azt, aki esetleg ezért reménykedni merészel valamit cserébe.

    Sokféle ember van. Én azt kívánom mindenkinek, bárcsak olyan édesanyja lenne, mint az enyém. Nemrég jöttem meg a boltból, vettem neki étcsokit. Könnyes szemekkel mondta, nem kéne ennyit költenem rá, neki már az is elég, hogy itt vagyok. Én csak egy puszit adtam a homlokára, és kisiettem, nehogy meglássa, hogy potyognak a könnyeim.
    NaNa és MoncA kedveli ezt.
  5. Kedves Lányok, Asszonyok! Áldott, békés, FERTŐZÉSMENTES Húsvétot kívánok kedves Mindannyiotoknak! Vigyázzatok magatokra, egymásra, szeretteitekre!

    Hangulatkeltés gyanánt álljon itt főnököm, Réhling András locsolóverse, speciálba idénre költve:

    "Hipós tojás, maszkos nyuszi,
    Nincs locsolás, nincsen puszi!"

    :D:D:D:love::flover::ajándék:
    Vickancs, MoncA, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  6. Van egy ismert amerikai mű, aminek ez a címe, közgazdaságilag cáfolja a fogyasztói társadalom megalomániáját. Tényleg, nekem sokkal nyugodtabb a lelkiismeretem, ha kicsi, olcsó, takarékos dolgok vesznek körbe. És itt most nem elsősorban a motorokra gondolok, habár azzal is így vagyok (az autóm is kicsi: Maruti), és voltam is mindig. Nekem a 350-es Jawa lett volna a plafon. Most az álmaimnak két netovábbja van: vagy egy 125-ös(nek álcázott;)) Sport Czetka (csak Panna lányom miatt, aki folyton azzal nyaggat, mikor veszek már olyan motort, amivel tudom vinni:ok:), vagy egy 50-es, lehetőleg négyütemű robogóblokkal hajtott igazi merevvázas vintage chopper (persze Jawa vázban!).

    De most nem is ez a lényeg. Ezt az évet két szemszögből is új helyen kezdhettem (köszönet érte mindenkinek, köztük a Nagyfőnöknek is!). Mind a két hely kicsi, de talán pont ezért érzem jól magamat bennük. A szobám hosszú ábrándozás és küzdelmek után felújításra és hőszigetelésre került. Kicsi, 3,1 x 3,2 m-es szoba, de nekem pont elég. Van bent egy mindent elnyelő, közel 1 m mély beépített szekrény, és most már sehol máshol nincsen cuccom, csak ott (na jó, az otthoni műhelyben is van pár, dehát szerszámokat csak nem viszek a szobába!). Megértem lefotózni, a sarokba kellett álljak. Van benne egy igazán chopperes részlet, ami ráadásul nulla forint nulla fillérből lett. Kaptam egy éjjelilámpát, és fater régen összetört egy krómozott lámpafejű munkatér-megvilágító lámpát (véletlenül ráemelte a szalagfűrészt). A lámpa küllemre hibátlan krómozott fejébe beleépítettem az éjjelilámpa belsejét (E14 foglalat, 1,8W-os LED) vezetékestül, kapcsolóstul, és a saját asztali lámpámat odaadtam Pannának a saját íróasztalára (állítható magasságú dohányzóasztal, eddig a nappaliban volt, oda egy olyat tettem, ami eddig a padláson volt), úgyhogy minimál költségvetés volt itt is. A polcok régiek, az asztal felett levőt otthon elfekvő anyagokból csináltam. Annyira kiszámoltam a lambériát például, hogy maradt egy db 60 cm-es darab, és kb. 20 db 25-28 cm-es, minden mást fölhasználtam. Az ágyam anyuék régi ágyából készült, az eredeti ágybetétből kiállt pár rugó, ezért raklapból csináltam ágybetét-alapot, nagyszüleim régi ágyának szivacsbetétére húztam egy takaróhuzatot, a hátszivacsokra egy-egy nagypárna huzatot, és már kész is volt. Szerintem nagyon otthonos lett, legalábbis én nagyon jól érzem magamat bent. Kincset ér a zöld cserépkályha, az a lányok szobáját és az enyémet fűti, ha itt vannak, abba durrantunk be délután 5-6 körül, és még reggel sincs hideg. Nagy zimankóban délelőtt is befűtjük. Íme a képek!

    A második képsorozat a szintén idénre elkészült műhelyemet mutatja. Az még kisebb, nem mértem, de kb. 2,5 m x 3 m-es. Nagyon közel van a sulihoz, kívülről nem látni be (bematricáztam az ablakot), általában elég a természetes fény, senkit nem zavarok vele, és csak pár megbízható ember tud róla. Gyakorlatilag minden berendezési tárgy elfekvő, ledobott cucc, például a falvédők a házunk tetőfelújításából megmaradt tetőfólia. Most három vas épül ott, Pónit látjátok a munkaasztalon készülni, és blokk nélkül Sára áll még ott. Piroska jelenleg szét van kapva, ő is ott van, csak nem látszik. Múltkor elgondolkodtam, lehet, hogy Simont is ott kéne megcsinálni... Egy hátránya van a helynek: nem fűthető, csak elektromosan. Ezidáig még nem volt akkora zimankó, hogy be kelljen üzemelnem a fűtést is. Annyira közel van, hogy még egy szem lyukasórában is érdemes kimenni. Ennél csak a győri utolsó garázsom volt jobb. Viszont ez ingyen is van. Tök jó!

    Egyébiránt őszinte örömömre szolgál, hogy végre valami pozitívról is beszámolhatok Nektek!;):hura::ok::csam:

    Csatolt fájlok:

    Vickancs, NaNa, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. E10

    Ömlik a médiából, hogy irány a márkakereskedés, bírja-e a vas az új nyálat.
    Megkérdeztem. Fölháborodtam. Ugyan nagyon udvariasak és segítőkészek voltak, amiért köszönet nekik, ám a gyár... hát... egyből előjött a magyaros összeesküvéselmélet-gyártás. A 15 évnél öregebb autókba nem ajánlják az E10-et, legalábbis ha hosszabb ideig szeretnénk élvezni a vasat. Ugyan sokkal drágább a 100-as nyál, de kicsit kevesebbet fog belőle enni a vas.
    Ez csapda! :morog::ninja::mad:
    A 15 évesnél fiatalabb vasadban minden műanyag, és sokkal szarabb, mint a régiben. Idő előtt tönkre fog menni. Többet fogyaszt, és akkor hol is van a fröcsögő nyállal ordított környezetvédelem? Vagy adózz a drága nyállal, mert nem cseréled le rögtön a vasat, amikor lejárt a banki törlesztő (mint a mi vérünkön meggazdagodott nyugaton):mad::morog::ninja:. Azt eddig is tudtam, hogy a kampósorrúak bármit megtesznek, hogy a rabszolgájuk légy. Ezt azért nem gondoltam volna. Nekem öreg kétüteműm van (Simson, Babetta). Azt még le tudtam nyelni, hogy az alkoholtartalom miatt több, eleve k.va drága kétütemű olajat kell kevernem a nyálhoz. Most már esélyem sincs. Nincs pénzem, értitek? Nincs pénzem k.va drága hitelre, hogy egyszerhasználhatós eldobhatós járgányokat vegyek, melyek azért nem környezetbarátak, mert ötévente le KELL cserélni. És akárki akármit mond, egy olyan családban, ahol beteg öregek vagy kisgyerek van, NEM LEHET nélkülözni az autót. OK, munkába jó időben be lehet bringázni. Ott is ugyanaz a helyzet, mint bármely másik közlekedési eszköznél: a régihez, ha kapsz is valamit, olyan ócskát, hogy nem éri meg, és KELL cserélni. Az új meg csak hitelből vehető meg. Vagy a legegyszerűbb: nem kapsz hozzá semmit. Vagy csak egy lényegtelen gumiabroncsot, mert megszűnt az a méret:morog:
    Hiába nem akarod tömni a kampósorrúak zsebét, akkor is fogod.
    És még megdögleni se tudsz ingyen:morog:
    Kár volt erre a világra gyereket nemzeni.:no:
    Geminibike, NaNa és MoncA kedveli ezt.
  8. Kívánok kedves Mindannyiotoknak áldott, békés Karácsonyt és sikerekben, balesetmentes, de élményekkel teli motoros kilométerekben gazdag Új Esztendőt! Le az elvárásokkal, fel a fejjel;):love::flover::csam:
    Zsila, NaNa, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  9. Nem tudom, mennyire vagytok képben, szerintem épp eleget hallottatok már a zűrös "otthoni" dolgaimról. Most épp 4 és fél motor épül.
    - Simon, az S51-es Simson. Ez a hivatalos projekt, amiről apám is tud, sőt ő szerezte hozzá az alapanyagot. Eredetileg szőlőhegybe járó igénytelen ótvar vasnak szánta, közönséges ütni-verni való autópótlónak. Olyan is volt a vas. Vérig van sértve, hogy szétszedtem és meg akarom csinálni.
    - Piroska, a manuális váltós Babetta chopper. Immár 4. évébe lépő projekt. Mindig elvette valami az időt vagy a pénzt, vagy mindkettőt. Piros lesz, tank oldalán levő váltóval, koporsótankkal, merev vázzal, magas háttámlával, gyári kerekekkel. Titkos projekt. Jelenleg a padlásunkon van eldugva, mivel apám lemondta a kemoterápiát, aminek ideje alatt dolgozhattam volna rajta (is), egyelőre parkolópályán van.
    - Póni, a Simson Star blokkos Romet Pony chopper. Riga első, Simson hátsó villa, Babetta kormány, a lakatosmunka 40%-ban kész. Ez is a padláson van eldugva. Zöld lesz, és a tankra egy csalánlevél lesz ráfestve, mert az alapanyagot, amit ingyen kaptam egy jó barátomtól, hónaljig érő csalánból vette ki a haverja. "Na. Ez kő?" "Ehhát." "Vigyed a p.csába ne is lássam!":D
    - A fél motor: Németországban való munkavállalása miatt segítek egy 634-es Jawa felújításában annak a cimborának, aki a Romet Pony-t szerezte nekem.
    - Sára, a Babetta 210 blokkos 207 chopper, elöl Komar, hátul Verhovina kerékkel, szabadonfutóval, berúgóval, Komar tankkal. Sárga lesz. Na ez utóbbi apropóján írom a bejegyzést.

    Otthon képtelenség anélkül foglalkoznom akármivel is, hogy ne legyek b.sztatva, és ha érdemei szerint ráb.szom az ajtót, a szívbeteg anyámmal üvöltözik meg őrjöng tovább, k.vára nem érdekli, hogy ebbe anyám belehalhat. Namost ugyebár érthetetlen, miért csinálok én akkor motorokat. Ha kicsit is követem a logikát, le kéne adnom a MÉH-be az egészet, de leginkább bele se kellett volna kezdenem. Azért csinálom, mert jólesik és kész. Szeretem, ha megvalósulnak az álmaim. Ha megfoghatom, ha mehetek vele egy kört. Mert ugye a többi álmom az erősen esetleges, jó részük egyenesen lehetetlen (csillaghajók nem ennek az Istennek az idejében fognak röpködni az űrben). Mivel túl nagy a pofám meg a bőr is ölég vastag rajta, eddig mindig sikerült helyet találnom, ahol dolgozhattam rajtuk, ha valahogy sikerült időt szakítanom rá. De sosem tudtam, hol a határ vagy én nem tudom, de marhasokadszor járok úgy, hogy költöznöm kell. Legutóbb az egyik kolléganőmnél kaptam menedéket, mondom "kifizetem előre a bérleti díjat", és megcsináltam a fiának a Babetta Cafe Racert (erről írtam: "Álmok, ha valóra válnak"). Csillagidő szerint egy hete egy iskolai meló miatt el kellett hoznom a fúrógépemet. Ekkor találkoztam kolléganőm apjával ott náluk, aki megkérdezte, ugye elpakolok onnan hamarosan. Előtte két nappal gondolkoztam el, mennyivel jobb helyen lenne Cafe Racer a fűtött helyen... úgyhogy igazából nem ért meglepetésként a dolog, inkább úgy éreztem, csak idő kérdése volt, mikor raknak ki onnan. Pedig a hátralevőket is ott akartam befejezni. Ugyan ilyen kicsi helyem még nem volt, de fűtött hely, és ahogy vénülök, ez kezd egyre fontosabb szemponttá válni. A kolléganő jól meg is sértődött a faterjára, pedig én nem akartam, hogy miattam legyen balhé.

    Egyik kolléga szólt, hogy szeretne ő is bütykölni valamit, mert egyrészt neki is jólesik, másrészt jól jönne néha egy szolgálati járgány. Anyu parázott és parázik is, mert az előző sulinál is kaptam egy jó helyet, és mégis az egyik rosszindulatú kolléga miatt lett belőle oltárinagy balhé, és szerintem részben emiatt rúgtak onnét ki. Nem akarja, hogy innen is kirakjanak, mert a környéken nincs már hova menni. Meg azért a rosszindulat itt is működik, mint mindenhol (ld. pedofíliával rágalmazás, ami, mint nemrég egy nyugdíjas kollégával való beszélgetésből kiderült, nem is olyan ritka jelenség, akik meg meg is csinálják, azok minden vád felett állnak, és soha senki nem nyúl hozzájuk). Remélem, sikerül titokban tartani a jóindulatú kollégák és fater előtt is, és három éven belül elkészülhet mind. Akkor szünet. Tervek akkorra is vannak, mert barna és fehér motorom még nem volt, a barnát megálmodtam, egy Verhovina boardtracker, a fehér meg egy Simson Star cruiser. Még ábrándozok végleges vasként vagy egy merevvázas, Springer villás, hátul Maruti kerekes, robogó blokkos vintage chopperen, vagy egy 125-ös Sport Czetka chopperen. Egyelőre azonban hiteltörlesztés, szoba felújítás (néhány éven belül síremlék felújítás), és motoros videók bámulása. Néha megosztom itt is, ami tetszik (ld. előző blogom), és ábrándozok meg vergődök. De majd az új helyen...!

    :csam:
    Yamina, MoncA és NaNa kedveli ezt.
  10. enjoy
    MoncA, NaNa és Yamina kedveli ezt.
  11. Ezt a kérdést az a feleség tette fel nekem, akinek a férje legelő céljából megvette az egyik telkünket kint a kaposfői szőlőhegyen. Anno nem is oly rég azért vettük meg, mert szántóföldi művelésbe akartuk fogni, és volt rajt egy lakhatóvá tehető téglaépület, ha esetleg VALAKI intézkedne, hogy elvigye a bankja a házat a fejünk fölül. De mivel a terület igazi poszhomok, és ha minden évben nem hordasz rá 10-12 nagy pótkocsi jó istállótrágyát, nem terem semmi a gazon kívül, és bekerítés híján azt a maradék keveset is az erdőből kiszorított állatok eszik meg. Beláttuk, hogy hiába van közel, nem bírunk vele. A vevő is mondta, hogy igazán nem érti, mit akart azzal a területtel apám. A vevő felesége meg a kulcsok átadásakor mondta, hogy igazán nem érti, mit akar az ura azzal a területtel. Mire bevillanypásztorozza, átiratja, miegymás… Minek mindig újra és újra elölről kezdeni? Nem elég már? Sztómával ráadásul? Minek?

    Talán mert attól érzi jól magát, és ezt nem érti meg még a feleség se?

    Ezt a kérdést magamnak is föltehetném, de mással kapcsolatban. Ha teljesen el vagyok lehetetlenítve, miért ragaszkodok ahhoz, hogy befejezzem azokat a motorokat, amiket elkezdtem, olyanra, amilyenre én elképzeltem? Dugdosni, bujkálni, titkolózni, hazudozni, csak hogy védjem anyámat és apám meg ne tudja. Minek? Nem volna jó nyugodtabban élni, kevesebb dolog miatt idegeskedni, tenni amit kitaláltak nekünk, semmi többet (Depresszió: Lásd!), úgyis úgy elfáradok benne mint a dög? Szimplán csak megfelelni az elvárásoknak, belesüllyedni a sör-meccs-p_na-kocsi-ház bűvös és igénytelen ötösébe, és semmi mást nem akarni, legföljebb azt, hogy a gyerekek kitanuljanak valami szakmát, amivel mennek valamire az életben? (Tényleg, mi is az a valami, amire mennek?) Nem jobb lenne?

    Tudod mit, nem! Én szeretnék alkotni valamit. Ami tetszik nekem, aminek a megalkotása feltölt, és közben magasról leszarok egy csomó más dolgot, ami mások szerint hatszázszor fontosabb meg előrébbre való. Leszarom. Én ettől érzem jól magam. És a rohadt életbe, jól akarom érezni magam! Ahogy bárki más is, és engem nem elégít ki az, hogy a mindennapok melójába beleszakadok! Nem ez érdekel egyszerűen, és kész! Én motorokat akarok építeni. Egyszer egyikkel el akarok jutni egy motorkiállításra. Nem a dicsőség kétes értékű csillogása (vagy a pofára esés meg a kötözködés) miatt, csak meg akarom mutatni, hogy én ilyet tudok. Nem akarok belőle pénzt keresni, leszarom a pénzt. Azt keresek másból. Egyszerűen csak jól akarom magamat érezni néha, és én ezt így csinálom. Olyan teljesíthetetlen vágy ez? Hogy ennyit kell beáldozni érte?
  12. enjoy
    Ferenc, Yamina, MoncA és 1 másik tag kedveli ezt.
  13. Sokan, nagyon sokan hiányoltatok tőlem egy pozitív hangvételű blogot. Hát ez a pillanat is elérkezett!

    Szeretek boldog embereket látni. Amikor integrál bukó alatt is tudod, hogy fülig ér a szája, mert a szeme is mosolyog.

    A történet azzal kezdődött, hogy nagyon kedves kolléganőm megengedte, hogy náluk építsem a vasaimat. Nagy segítség ez (ugye az "otthoni" helyzetemet ismeritek). Közben középső fia, Peti elérte a kort, és igencsak ráéhezett a motorozásra. Kezdetnek vettek neki egy Babettát, a kétsebességest. Mit ne mondjak, az állapotára elég finom kifejezés volt a "fellelt"... Tanulgatott vele, de a srác pillanatnyilag olyan alacsony, hogy még arról se ért le rendesen a lába. Esett is jókorákat. Mondta, hogy nem tudnék-e okozni neki valamit, mert ez így nem annyira poén. Egyébként is, tetszenek neki a cafe racerek... Hát most mit mondjak erre, gondoltam, szimpi a srác, kedvesek a szülei is, cafe racert meg még úgyse építettem, hát... legyen. Eleinte megpróbáltam valami egyszerűbb megoldásra rábeszélni, de ő ragaszkodott a szépen kidolgozott részletekhez. Nem volt nehéz rádumálnia... Nekiláttunk. Úgy saccoltam, hogy mire meglesz a jogsija, a vasa is kész lesz. Hát, a jogsiját úgy elhúzták, hogy ha ez rétes lett volna, elért volna Pécsig. Közbejöttek nekem is dolgok a suliban is, a családban is, hát, az lett a vége, hogy vettek neki egy robogót. Igazából senki nem lett ettől maradéktalanul boldog. Nehéz, magas, gyönge, és említettem már, hogy k.va nehéz? Babakék... hát... Azért minden lehetséges időt rászántam a vasra. És kész! :hura::hura::bang::ok:Röviden Róla:

    Alapgép: Babetta 210, 2 sebességes automata, 50 köbcenti, a blokkon full gyári minden. Ehhez képest megy mint a mérgezett egér.
    Kormány: kerékpáré. Ezért módosítani kellett a gázmarkolaton.
    Tank: a gyári módosítása. Ez volt a legkeményebb rész.
    Ülés: egyedi. Én csináltam.
    Segédváz: egyedi. Ezt is én csináltam, 3x20-as laposacélból.
    Váz: csak az üléstartó lett megvágva, egyébként full gyári. Még az eredeti tartófülek is hiánytalanul rajta vannak.
    Futómű, kerekek, fékek: full gyári. A kerekeket azért festettem, mert rozsdásak voltak a felnik, az egész 2k-s lakkal van lefújva.
    Hátsó idom: egyedi. Lambériából és fél mm-es alumínium lemezből készült, matt fekete öntapadó fóliával leragasztva.
    Ülés alatti doboz: 5 l-es műanyag kanna, matt fekete öntapadós tapétával leragasztva. Szigorúan bicskával kivágva.
    Markolatok, karkonzolok: full gyáriak.
    Berúgó és lábtartó: egyedi, persze én követtem el. Egy hátránya van: így nem lehet hátrafelé tolni a vasat. De mivel könnyű, ez nem akkora gond.
    Első lámpa: gyári.
    Hátsó lámpa: szabványos típusfüggetlen.
    Sebességmérő: eredeti.
    Matricák: az eredeti alapján gyártott.

    Szeretek boldog embereket látni, és szeretek boldog lenni. Köszönöm a segítséget Livinek, a kolléganőmnek, a szüleinek, férjének, és Petinek, a vas tulajdonosának. Köszönöm a Nagyfőnöknek, hogy megengedte, hogy befejezhessem a vasat. Nem titkoltan, ezzel nekem is egy álom vált valóra.

    Peti barátom, Isten áldása és Szent Mihály arkangyal vigyázó keze kísérjen Téged, Titeket útjaitokon!

    Csatolt fájlok:

  14. Tegnap vittem haza a lányokat (otthonról haza, érted:boa:), és Panna (6) nekem szegezte a kérdést: "Apa, akkor te most Czetkát akarsz vagy Simsont?" Nem tudtam egyenes választ adni. Hogy magyarázod ezt el egy ábrándos, végtelen reményekkel megáldott (megvert?) kislánynak, hogy az élet nem arról szól, hogy mit akarunk?
    Szívesen rávágtam volna, hogy igen, Czetkát akarok, és Simon csak arra kell, hogy a felújítás után elcseréljem egy Czetkára. De amire elcserélnék, az további 2-3 évbe tellene, amíg lábra áll úgy igazán, amilyenre én akarom, és akkor OK hogy téged is vihetlek vele addigra Csipetkém, de akkor addig ne motorozzak, fizessem a jóval drágább kötelezőt, tönkremenjek a b.sztatásba öregapád részéről, és ha érdemei szerint ráb.szom az ajtót, akkor meg öreganyádat szekálja énmiattam, a vágyaim miatt szó szerint halálra? Én szeretem öreganyádat Csipetkém, nemcsak azért, mert szükségünk van még rá, mert tőle tudsz valami értelmeset tanulni nem úgy mint anyádtól, hanem azért is, mert egyedül vele tudok megbeszélni dolgokat, és egyedül ő tudja kezelni öregapádat. Úgyhogy Simon lesz, a vágyainkat igazítjuk a lehetőségeinkhez és kész punktum. Az igaz, hogy Simonnal nem vihetlek. De mire elég idős leszel, hogy tudj ott hátul magadra vigyázni, addigra már lehet, hogy nem lesz, aki belepofázzon folyton a dolgaimba. Vagy úgy, hogy ő nem lesz, vagy úgy, hogy nem lesz mibe, mert én nem leszek. Addigra meg majd meglátjuk, anyád nem öli-e ki belőled a motorozás iránti vágyadat, vagy kíváncsi leszel-e még a pofámra. Megígértem, és ÉN meg is tartom, hogy ha addig még élek, és anyád nem rabolt le teljesen, kifizetem a motor jogsidat, és szerzünk neked valahonnan egy vasat. Amilyet kértél: piros Simsont. Meg is tanítalak majd vele. És bemutatok majd neked egy-két nénit, akik motoroznak, és akikre számíthatsz. Ezt ugyan még nem mondtam, mert úgyis elmondod anyádnak, és kiszámíthatatlanul reagálhat, és nem szeretném, ha bírósági határozattal lennél tőlem eltiltva. Anyád mindenre képes, de hát ezt tudod.
    Tudod mit, ha el leszek tőled tiltva, vagy nem leszek addigra életben, megkérem ezeket az aranyos néniket itt a CSAM-on, hogy 14 éves korodban mutassák meg neked ezt a kis írást. Szeretlek. Apa:love::csam:
    Yamina kedveli ezt.
  15. Barn find. Ez az angol kifejezés. Egy nagyon jó barátom apjának haverjánál volt egy ilyen. Jawa 634, valahol még a papírok is megvannak. Ki kellett bontani a kukoricagórét, ami mögé több mint 20 éve be volt építve, hogy hozzá lehessen férni. Mivel a haver srác németben melózik, engem kért meg - korábbi nekem nyújtott szívességeiért cserébe -, intézzem a felújítást. Csak én öt döglött, félig-meddig mumifikálódott egeret találtam benne, a többit képzeljétek hozzá, úgyhogy nem is csináltam erről az állapotról fotókat. Majd a felújításról. A régi tulajdonosa nem igazán értett hozzá, a helyi téesz-műhelybe hordta "javítani", a többit a fantáziátokra bízom. A csúcs az volt, amiért üvöltöttem is egy sort, az agyatlan idióta fordítva rakta bele a patentszemet a láncba, élvezet volt szétszedni. Agyatlan egysejtű traktoros.
    Ettől függetlenül élveztem a munkát szombaton. Egyre kevesebben vagyunk, akik értéket látunk egy olyan gépben - vagy leginkább gépmaradványban -, amit mások simán kidobnak a vastelepre. Csillogó szemekkel járunk-kelünk egymásnál, mint a roncstelepen, úr Isten, ez is mekkora érték, az is mekkora érték. Aztán ha megdöglünk, az örökösök hat generációt szidnak visszamenőleg, hogy mennyit kell ganyézni utánunk. Nem akarok ilyen lenni. Én csak olyan dolgokat akarok hátrahagyni, amiket a lányaim is tudnak használni. Addig viszont szeretném jól érezni magam, és menteni még pár vasat.
    Kinek mi az érték. De jólesik sokszor, ha valami kell, és van kihez fordulni, vagy szép és használható vasat tudunk egy roncsból menteni, és kihúzhatjuk magunkat a tükörben, hogy igen, megcsináltam, fasza gyerek vagyok mégiscsak. A férfi szeret értéket létrehozni. De mint másban is, tudni kell a mértéket...
    :csam:
    NaNa, Vickancs és Yamina kedveli ezt.