Bocs, hogy nem csajként egy csajportálon indítok blogot, de talán néhányatokat érint a dolog. Szeretném megosztani tapasztalataimat azokkal, akik nálam többre mennek azokkal.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Barn find. Ez az angol kifejezés. Egy nagyon jó barátom apjának haverjánál volt egy ilyen. Jawa 634, valahol még a papírok is megvannak. Ki kellett bontani a kukoricagórét, ami mögé több mint 20 éve be volt építve, hogy hozzá lehessen férni. Mivel a haver srác németben melózik, engem kért meg - korábbi nekem nyújtott szívességeiért cserébe -, intézzem a felújítást. Csak én öt döglött, félig-meddig mumifikálódott egeret találtam benne, a többit képzeljétek hozzá, úgyhogy nem is csináltam erről az állapotról fotókat. Majd a felújításról. A régi tulajdonosa nem igazán értett hozzá, a helyi téesz-műhelybe hordta "javítani", a többit a fantáziátokra bízom. A csúcs az volt, amiért üvöltöttem is egy sort, az agyatlan idióta fordítva rakta bele a patentszemet a láncba, élvezet volt szétszedni. Agyatlan egysejtű traktoros.
    Ettől függetlenül élveztem a munkát szombaton. Egyre kevesebben vagyunk, akik értéket látunk egy olyan gépben - vagy leginkább gépmaradványban -, amit mások simán kidobnak a vastelepre. Csillogó szemekkel járunk-kelünk egymásnál, mint a roncstelepen, úr Isten, ez is mekkora érték, az is mekkora érték. Aztán ha megdöglünk, az örökösök hat generációt szidnak visszamenőleg, hogy mennyit kell ganyézni utánunk. Nem akarok ilyen lenni. Én csak olyan dolgokat akarok hátrahagyni, amiket a lányaim is tudnak használni. Addig viszont szeretném jól érezni magam, és menteni még pár vasat.
    Kinek mi az érték. De jólesik sokszor, ha valami kell, és van kihez fordulni, vagy szép és használható vasat tudunk egy roncsból menteni, és kihúzhatjuk magunkat a tükörben, hogy igen, megcsináltam, fasza gyerek vagyok mégiscsak. A férfi szeret értéket létrehozni. De mint másban is, tudni kell a mértéket...
    :csam:
    NaNa, Vickancs és Yamina kedveli ezt.
  2. Sokat agyaltam, megírjam-e ezt a bejegyzést. Tulajdonképpen semmi értelme, puszta nyivákolásnak hat. Gáz:boa:
    Szóval van ez a bakancslista dolog. Amit még meg akarsz tenni, tapasztalni, birtokolni az életben. (Eszembe jut: P-Mobil: Egyszer az életben) (Meg eszembe jut Józsi bácsi, mennyire ragaszkodott értéktelen kacatokhoz nyolcvanegy évesen, akkor fogadtam meg, hogy ha marad egy csöpp eszem, mire megöregszem, csak olyan dolgokat hagyok hátra, ami a lányaimnak is érték lehet. Gáz egy halott után évekig ganyézni.)
    Amikor aktívan (bárcsak azt írhatnám, hogy aktívABBan) motoroztam, megírtam, milyen vasakkal szeretnék még menni. Van a listán egy Pannonia P20, egy Yamaha XV535, és egy akármilyen Harley-Davidson. Na, utóbbi egy kicsit érdekes történet. Illetve csak nekem érdekes, másnak inkább kacifántos.
    Remélem, a mostani bejegyzéssel nem okozok akkora kalamajkát, mint akkor. Volt a HD-nek egy akciója, akkor vezették be a Buell márkát (nem tegnap volt), ami akkor még átgyúrt Sportster blokkokkal ment. Föl lehetett iratkozni Buellre és HD-re próbakörre. Akkor kemény 4 éve volt nagymotor jogsim, amit az akkori szabályok szerint megszerezhettem a 250-es Czetkával, és addig a legnagyobb vas 350-es Jawa volt alattam. Sebaj, föliratkozunk! (fiatalság: ide nekem az oroszlánt is!) Előtte boldog-boldogtalan nyüstölte a Buell-eket, az összes autós-motoros újság címlapján egykeréken voltak szerencsétlen jószágok. Ugye a Spori blokkot nem erre tervezték. A következő körben én jöttem volna, rendes biztosítás meg minden volt. Az én köröm előtti próbakörön megadta magát a Buell hengerfej-tömítése, pedig a srác ésszel ment vele (de ez volt az a példány, amit előtte a "szak"újságírók ütöttek-vágtak). Telefonált a márkakereskedő srác az importőrnek, hogy mi legyen. Letiltottak mindenféle próbautat. Elég csalódottan álltam ott, ráadásul a márkakereskedő srác egyetemista társam volt, megsajnált, és elvitt egy rövid körre utasként. Nagy élmény volt, én akkor mit sem tudva a marketing világáról, megírtam név és helyszín nélkül a sztorit a 'Wild-ba. Na lett is akkora balhé, hogy majdnem megvonták szegény sráctól a márkakereskedői jogot! Hát én nem ezt akartam! De ez senkit nem érdekelt. Életem egyik legrosszabb élményévé vált, azóta a környékre se mertem odatolni a pofámat, annyira szégyellem magam, mert nem akartam ártani a srácnak.
    Szóval ha valaminek nem szabad összejönnie, akkor ilyen feltűnő belenyúlás van a dolgokba a Túlvilág részéről.
    A következő lehetőségem két éve volt. Egyik diákomnak a faterja nagyon rendes ember (a fia is az, ilyen higgadt, megfontolt, és igen, bölcs srácot nemigen találni, főleg ebben a korosztályban), van egy 1700-as HD-ja (előtte 250-es ETZ-zett). Amikor mesélte, hogy akkora erő van benne, hogy még száraz füvön is felejtős az elindulás, végignéztem a tele egyetemi parkolón, mondom ezt most lapjára rakom, nem elég, hogy kiröhögnek a diákok, még fizethetem is a hülyeségemet életem végéig. Nem mertem kipróbálni. Akkor már 3 éve nem mentem rendes rendszámos motorral.

    Miért is a Harley-Davidson. A chopperes "kultúra" (igazából idézőjel nélkül kellett volna írnom) összefonódott ezzel a márkával. Igazából a véletlen hozta így és nem a tudatos marketing tevékenység (kivéve egy rövid, a HD-t megmentő Willie G-s szakaszt). (Eszembe jut Sonny Barger könyvéből egy mondat: "Egyszer talán elég okosak leszünk, hogy hátat fordítsunk nekik." Mármint a Hells Angels a HD-nak.) A motorozásban az tetszett meg és tetszik a mai napig, hogy ha úgy tartja az ember kedve, oldalba rúgja a vasat, és irány a széllel szemben vagy akármerre. Majd jövök. Gyönyörködni a tájban, szabadnak érezni magam, megnyugodni. Résznek és nem kirekesztettnek érezni magam. Ehhez jól passzolt a két legtöbbet hajtott motorom karaktere: az 51-es rendszámos Simsoné és a 250-es Sport Czetkáé. Sőt azt hiszem, ők szoktattak rá erre a gondolkodásra. Ez igencsak beleillett abba a képbe, amit a módszerváltás után a chopperekről, a chopperezésről tudni lehetett. Vagányul néztek ki, semmi nem szimbolizálta jobban a szabadságot (ami akkor is csak egy fölvillantott, ködös vágyálom volt), mint egy hosszú hajú, szakállas, bőrmellényes, napszemüveges, jelképes sisakban hónalját szárító chopperes figura. Ilyen szerettem volna lenni. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ilyen legyek. Ehhez passzolt az, amit a HD-ről akkor tudni lehetett. Ezért akartam menni egy ilyennel. Nem szeretem Amerikát. Ez csak egy kis szelete a marketingjének, amit én szeretek. Nem a valóság. Sokadik nézésre esnek le a dolgok a Szelíd Motorosokból. Már rég choppert akartam, amikor végignéztem azt a filmet. Nagyot ütött. Már túl voltam az első pár építésemen is. De töretlenül akarok egy choppert. Túlságosan is. A szüleim betegsége, a családi helyzet betegség nélkül is, a drága (még) feleségem, a neveletlen kölkeim, a saját egészségem fogyatkozása, a pénztelenség, az idő totális hiánya, erőteljesen megkérdőjelezi, hogy van-e értelme erőlködnöm, görcsösen kapaszkodni abba, amiben valaha olyan jól éreztem magam. Vagy inkább ne hugyozzak széllel szembe, mert már nagyon büdös a lábam, és engedjem el az egészet. Őszintén szólva, a HD-zást már elengedtem. Mint sok mást. Soha nem fog Star Trek film elején szerepelni, hogy "based on the story of Ferenc Csaba Toth". Soha nem leszek ismert novellaíró. Soha senki nem fog... na ezt inkább hagyjuk, ez intim:elpirul2:. Soha nem lesz többé rendes, rendszámos motorom, pedig nagyon szerettem volna egy Czetkát. (Nyugdíjas pedagógus nagyszülő megértően, sajnálkozó mosollyal mondta: "Mire menne vele?") Nem lesz többé nyugodt életem, pedig azt hiszem, mindent megtettem érte.

    Rövidül a bakancslista. El kell engedni.:csam::love:
  3. Székely bemegy a kocsmába, ingatja a fejét erősen, és közben mondogatja:
    -Vannak megmagyarázhatatlan dógok, vannak megmagyarázhatatlan dógok...
    - Mit nem lehet megmagyarázni, Mihály bátyám?
    - Fejem otthun a Riskát. Sok vót a bögöly, hát micsinyána a szöröncsétlen, csapkodott a farkával. Na amikó má másodszor buritotta ki a csöbröt, mondom te velem nem b_szó ki, fogtam egy bálamadzagot, oszt kötöttem rája egy téglát. No, miután fölébredtem... na szóvaa a tégla meg a madzag nem vót sehun. Tuggya a rosseb hova lett. Na mondom ez így nem jó, főkötöm a farkát a mestörgerendára. De hát nem vót ugye mivee. Na mondom, a nadrágszíjam úgyse kő amíg fejek merhogy ülök, föláátam mögéje a fejőszékre, oszt kihúztam a szíjamat. Az asszony meg ee nem tudta képzeeni, hun vagyok ennyi ideig, utánamgyütt. Na pont akkó lépett be a istállóba, amikó fogom a Riska farkát a szíjjal, oszt a gatya meg lecsuszott rólam. Hát, vannak megmagyarázhatatlan dógok, vannak megmagyarázhatatlan dógok...
    bocsi kedveli ezt.
  4. Amikor @Mina volt nálam a csajokkal, biztattak, hogy rakjam már föl blogba vagy egyáltalán akármelyik részére az oldalnak, hogy miket építettem. Vártam, hogy legyen időm, most egy műszaki hiba csinált nekem, így hadd tegyek pár képet föl róluk. A teljesség igénye nélkül, mindegyikről csak egyet-egyet.
    Miért pont szoci vasakból építettem? Ez a módszerváltás körüli időkből itt maradt hozzáállás. Akkor ugye még semmi más nem volt. De már érkeztek a képek a nyugati magazinokból (internet a mesébe se), meg a német motoros turisták a Balcsihoz, radikális chopperekkel. Abban az időben még mit se tudtunk erről az egészről, de marha vagányul nézett ki, meg a szabadságot szimbolizálta, aminek mibenlétéről nem sok fogalmunk volt. Meg fiatalok is voltunk. Ide nekünk az oroszlánt is. Alapanyag mi is lett volna más, mint a szoci vasak - nem volt más. Legföljebb pár Nyugaton lerúgott japó ócskavas (jók a japó vasak, de ide csak azok kerültek, amiket kint már lerúgtak). Jómagam egy családi hagyományból eredően a Czetkák értője lettem - és nem sokkal később szerelmese. Akkor ezek a vasak 10-20-30 évesek voltak, hol volt még a veteránmánia, nem volt értéke egy régi vasnak, pláne hogy a kötelező bevezetésével tömegével rúgták ki őket a pajtákba. Volt pár év, amikor a KPM nem tudott magával mit kezdeni, lehetett pár módosítást csinálni okosba. Vázat persze nem vágtam (egy kivétellel), nem vagyok hülye. Álljon itt pár vas, nagyon rövid leírással.
    1, Bandita
    250-es Jawából készült, 250-es CZ blokkal, hátsó lengővillában 115 mm toldás, 35 mm ültetés, elöl Gilera Dakota villa, ETZ 18-as kerék, MZ TS alsó villahidak alul-felül, egyedi kormány, lábtartók, hátsó segédváz, ülés stb. Kb. 2002-ben készült el. Elkallódott.
    [​IMG]

    2, Black Lady
    Még előző gazdája adta neki e nevet, mert kissé hisztis volt a vas. A megvételekor levő állapot tükrében nem csoda. (Később Heft barátom diplomamunkát írt belőle, ott találóan úgy jellemezte az eredeti állapotot: "Országúti időzített bomba.") Ex-barátnőmnek készült, egy éven át, alapanyag egy MZ ES 125. Az első villa MZ TS, tank Jawa 250, ülés MZ TS 250, kormány Riga, az oldaltáska lakattal zárható és lemezvázas, hátsó kerék 16-os. 2003-ban lett kész. Én is jártam a vassal, jó lett. Azóta a harmadik gazdánál van, használják, felújították.
    [​IMG]

    3, Bull
    Gazdájának ez volt a beceneve Amerikában. Első vasát, egy 175-ös Sport CZ-t is tőlem vette. Alapnak egy 350-es Sport CZ-t választott, ő is részt vett az építésben. Tank 250-es Jawa, kormány Riga, és még sok más apró részlet. Különlegesség, hogy nincs rajt plusz króm: aluból meg korracélból van minden. Betegsége miatt eladta, azóta nem tudom, mi van vele. 2004 körül készült el.
    [​IMG]

    4, Ezüst Eső
    Kakukktojás, ő japóból készült. Kaptam melódíjként egy nagyon hiányos, papírmentes RD125-öt. Sajnáltam kidobni a két kiváló alu kereket, börzére se időm, se pénzem nem volt vinni, hát összedobtam belőle valamit, az egyetlen elérhető segédmotor blokkal, S50. Na nála vágtam a vázat, de a főtartó érintetlen maradt itt is. Pannonia hátsó és Verhovina első lámpa, sok egyedi alkatrész, semmi króm. Ezt már a visszaköltözésem után, 2007-ben fejeztem be. További sorsáról nem sokat tudok, egyszer később még láttam egy hirdetésben.
    [​IMG]

    5, JocóBéla
    Jocó barátomnak készült, és teljesen logikus, hogy mivel ő volt a Jocó, mindenki más csak Béla lehetett :D! Az alap egy 350-es Sport CZ, 250-es Sport CZ első villa, korracél kormány, Csepel tank (toldva), MZ Trophy sárvédő elöl, hátul Pannoniáéval toldva, Yamaha RD lámpatartó, 16-os hátsó kerék. És sok meló. Most Bélafi Dávid barátom gyűjteményét gyarapítja (Cccssst! Papírja soha nem volt...)2004 körül lett kész.
    [​IMG]

    6, Krossz
    Mit csinál az ember, ha melódíjként kap egy papírmentes, hiányos 250-es Jawát? Oldscool krosszmotort! A kerekek, első villa, rugóstagok, tank, kormány 250-es Sport CZ-é, az első lámpa Simsoné, a hátsó Robur teherautóé (ezvótraktáron). Jácint barátom vette meg, tovább építette, ma is használja.2007-ben lett kész.
    [​IMG]

    7, Starsky
    Egykor nagyon jó barátom volt, sajnos ennek a vasnak a kapcsán orrolt meg rám, és ezt nagyon sajnálom, de nem rajtam múlott. Alap egy 250-es Jawa. Romet kormány, 18-as első kerék, 12V-os ETZ generátor és cefet sok meló.2012-ben lett kész, sok év után. Egy kaposvári srác vette meg, továbbadta, azóta semmit nem tudok róla.
    [​IMG]

    8, Streetfighter
    Szánalmas streetfighterként emlegetni - bár Mókus biztos tudna egy-két érdekes dolgot mutatni vele. Alap egy 250-es Sport CZ, a blokk 350-es. Egyedi idomok, elöl Nagypolszki lámpapárral. Ez volt az egyetlen vas, ami kihozta belőlem az állatot: kib.szott kezes volt, és brutálisan ment. TwinSportokat vertem vele. 2007-ben lett kész. Ismerős vette meg, nem fogta föl, hogy műszakira föl kell tenni a gyári lámpát meg kormányt, kitiltották a forgalomból, szétbarmolták alkatrésznek.
    [​IMG]

    9, VerSzimó
    Saját vasnak szántam, de közbejött egy S51. Alap egy Verhovina 6-os, erősített váz és rendes lengővilla csapágyazás, kényelmes ülés, előretolt lábtartó, Simson Star blokk. 2015 körül készült el. Kaposváron vette meg egy csaj számára a pasija első vasnak, azóta semmit nem tudok róla.
    [​IMG]

    Vannak olyan vasak is, amikről még képem sincs. Kalifról, a 350-es vashengeres Jawáról, Silver Dream-ről, az S51 blokkos Mini Riga chopperről. Vannak, amiket nem tudtam befejezni, egy Babetta 207 choppert, egy Csepel vázas, hátul Kispolszki kerekes choppert, Mérőt, a 250-es Jawa blokkos Sport CZ-t, Kékmadarat, az aluhengeres 350-es Jawa choppert, Marcit, a második aluhengeres 350-es Jawa choppert. Volt, ami csak javítás céllal fordult meg a kezem közt, volt, ami rövid ideig enyém volt (Rózsám, Aprilia Red Rose 80, PUMA, a 350-es aluhengeres fekete szépség, a 175-ös és a két 125-ös Sport CZ), és igen, első vasam, Kicsi Szerkentyű, az S51B, vagy Életem Pici Párja, a 250-es Sport CZ. Most négy projekt fut: munkatársnőm fiának építek 210-es Babettából Cafe Racert, két 207-es Babettából épül chopper, és Simon, az S51-es is készülget. Most előbb legyen kész minden, ami fut. De ha tudtok elfekvőben egy Romet Pony vázat kerekekkel, rugóstagokkal, szóljatok: nemrég hiúsult meg egy projekt, mert elkéstem. Lehetőleg ne kelljen sokat fizetni érte, az se baj, ha esetleg semmit! Vagy ha tudtok elhozható papírmentes kopasz Sport CZ vázat, azért se haragszom. De egy Star váz kerekekkel, első sárvédővel is jöhet, azt is szét tudom barmolni...
    Föl kéne adnom. Nagyon nem akar összejönni ez a saját chopper, már 25 éve. Valamiért nem jöhet össze. Fárasztó a sors ellen küzdeni, és nem elfelejteni az agyalásaim eredményét. Van pár rajzvázlatom is, tényleg mindenki jobban járna, ha a rajzot tekinteném a kész vasnak. Az egykor vágyott vasak már nem tarthatók napi használatban a pocsék alkatrészek miatt, és még a veterán-lufi se pukkadt ki. Én meg kódis vagyok. Patt.

    Csatolt fájlok:

    NaNa, bocsi és Yamina kedveli ezt.
  5. Nagyon föl vagyok háborodva. Megint. A közmédia, ami erősen a bulvár, az értéktelen bóvli irányába tendál, mindig ad fölháborodásra okot. Nyivákolnak, hogy így a faszbúk meg úgy a faszbúk, a sorosista politizálók, milyen szemetek, hogy letiltották a helyi lapokat egyedül uraló (ezzel a gazdasági versenyszabályokat törvényesen megszegő), nyíltan manipulált kiadót a hirdetéseikből. Azok meg olyan hatásvadász, bulvár cikkeket jelentetnek meg, amiknek csak a statisztikához van közük. És ugye én csak azt a statisztikát hiszem el, amit én hazudtam.

    A mai újság egyik, részben címlapon levő témája a „mamahotel jelenség”. Megírták, hogy jaaaaaaj, Európában 2017-ben a 25-34 év közötti férfiak fele, a nők harmada lakik közös háztartásban a szüleivel. Jaaaaaaaj micsoda világ ez, hogy a fiatalok nem akarnak önállóak lenni. Legszívesebben a szeme közé vágtam volna annak a kis lottyadt büdös pöcsnek, amelyik ezt le merészelte írni, hogy a kurva anyád hányszor bőgött miattad te kis agyonkényeztetett hálátlan önző pöcs, fél napja a padlón fetrengve, mert elesett és nem tudott fölállni, hányszor tépelődött, hogy mit rontott el, hogy rá se nézel te kis rohadék görény, vajon mennyit kell nélkülöznie, mert a kis puhapöcsű buzi fiacskája nem bírta a jogos kritikát és lelépett, azóta egy kurva fillért haza nem adva. Régen, amikor a 4 gyerek kevésnek számított, kényszerűség volt lelépni, mert nem fértek. Akkor azonban többnyire volt is lehetőség, hogy a fiatal építsen, vagy a szülő megteremtsen bizonyos körülményeket a gyerekeknek. Ma már a 2 is nagycsalád. (Nekem sincs tesóm, akire rá tudnám rugdalni a felelősséget a beteg szüleimért.) És igen, a mai világban hiába van törvény, hogy a gyereknek kötelessége eltartani a szülőjét, sajnos a gyerek a szülei életük végéig az anyagi segítségükre van szorulva, mert ez egy ilyen világ, létbizonytalanság van, ha a propaganda mást ordít is. És igen, sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint én, akinek azt mondták, hogy kívánni se lehetett volna jobb anyát, mint amilyen nekem van. Sajnos az apámmal én se bírok. De akárkivel élsz együtt, az lemondással, nyeléssel jár, amivel sokan, sokszor torkig (vagy még följebb) vagyunk. Sajnos tényleg van, amikor le kell lépni, mert másképp nem megy. Cserébe a szüleidnél viszonylagos biztonságban vagy(tok). Ha kapsz egy stroke-ot az éjszaka kellős közepén, mint apám, lesz, aki rád hívja a mentőket, és nem két hónap múlva fognak a szétrohadt hulládra rátalálni. Nem kell annyi rezsit fizetni, ahányan vagytok, és talán jut egy-két szükséges, netán kellemes dologra is. Ja, hogy akkor nem leszel bankfüggő, és nem viszik el a fejed fölül a házadat, amiről azt hitted, hogy a tiéd? Hát az nekik nem buli. Az ilyen cikkeket meg „kutatásokat” tudhatod már, ha más nem, innét, hogy ki fizeti. Ja, a te pénzedből csapnak be, csak hogy tudd.

    Csak azt kívánom a cikkírónak meg a „kutatást” végzőnek és megrendelőjének, hogy úgy bánjanak velük a gyerekeik, ahogy ők bántak a szüleikkel.


    :karomkodik2::morog::ninja::karomkodik2:
    Zsila kedveli ezt.
  6. Nekünk tanároknak borzasztóan kell figyelni, mit mondunk. Másnak is, de nekünk kiváltképp.

    Közlekedési ismereteket (meg munkavédelmet) tanítok egy mezőgazdasági suliban (@Mináék voltak is bent), ahol traktoros jogsihoz igyekszem hozzásegíteni a diákokat. Ugye szakgimis osztályban fele lány. Próbálom az éles vizsgahelyzethez hozzáigazítani a körülményeket, 20 feleletválasztós (az éles tesztekből mentett) kérdésre 20 percet kapnak, 20-ból 12 pont még szög. Korábban, hogy odaadhassam tanulni nekik vizsgára, még kinyomtattam a dolgozatokat, A és B csoport, aztán odaadtam nekik, miután kijavítottam, tanuljanak belőle vizsgára. Aztán rám szóltak, hogy túl sokat nyomtatok, így kitaláltam, hogy egy embernek egy megoldólapja lesz egész évre, a kérdéseket meg 60 másodperces automatikus léptetéssel kivetítem. És itt jön a bonyodalom.

    Ugye megkérdezték, hogyan jelöljék be a jó megoldást. Erre én: "Ikszelni, pontot rakni, satírozni, kis szívecskét rajzolni, bánom is én, csak egyértelmű legyen, melyiket tartod helyesnek!"

    Na erre született ÖT ilyen megoldás.

    Persze mind az öt lány.

    Nincs más szó rá: cukik.

    És még humoruk is van.

    Tényleg a szívem szakad meg, hogy nem tudtam jobb jegyet adni, de ha élesben menne, 17 alatt kéne szöget adnom...

    :sze:

    Csatolt fájlok:

    Yamina, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. A rendőrség szezon eleji motoros razziát tart Pest megyében, főleg Szentendre és a Dunakanyar környékén! 8 motoros rendőr, 5 rendőrautó, ebből egy jelzés nélküli, és motoros polgárőrök vesznek részt az akcióban! A rendőrség szerint "vannak motorosok, akikben több a virtus, mint a tudás, főleg így szezon elején"! Vigyázzatok magatokra! Balesetmentes motorozást mindenkinek! Üdv szevatok!:csam:
    NaNa, Yamina, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  8. B.A.D. Cars
    14:20 (3 órával ezelőtt)
    [​IMG]
    [​IMG]
    címzett: én
    [​IMG]





    Tiszteletem Tanár Úr!

    Tegyük fel van egy autó, ami a megvalósítandó álmaim közé tartozik, de sajnos nincs patika állapotban és elégé drága is ( utánna néztem és millió alatt nagyon nincs pedig használtak). Plusszban lenne vele munka, itt kicsit komolyabb dolgokra gondolok, mint pl a motor vagy futómű esetleg elektronikai hibák. Szóval dolgozni kellene rajta, de ebből adódik, hogy sokkal többet kellene rá költeni, mint amennyiért hozzájutottam.
    Megéri? Ön mit gondol róla?
    Viszont én szívesen belevágnák, de nagyon az elején vagyok. De mostanában valahogy ez ad erőt mindenhez. Mert nagyon szeretném azt a kocsit. Csakhát itt még közbe jön a pénz kérdése is meg egyebek. Meghát a jogsi megszerzése.
    Már egy ideje eléggé komolyan elkezdtem gondolkodni rajta, de sokan csak húzták a szájukat. Őszintén, én élvezném, ha a saját kocsimon kellene dolgozgatnom. De azért kikérem az ön felnőtt és tapasztalt tanácsait.
    Válaszát előre köszönöm!

    Üdvözlettel: Dia "Letti,,[​IMG]

    Ferenc Csaba Tóth
    [​IMG]17:49 (2 perccel ezelőtt)
    [​IMG]
    [​IMG]
    címzett: B.A.D.
    [​IMG]





    Kedves Letti!
    A jogsi az első. Ha fölkeresel és azzal a lendülettel félmagasan hozzám vágsz egy üres pendrive-ot ;), átteszem Neked a B kategóriás e-learning tanfolyam teljes, persze teljesen legális XD példányát. Ne számíts sok jóra, általában nem mennek elsőre a dolgok, cefet sok lóvé. De a jogsi az első, minden más utána jöhet csak. Ugye a szakmai vizsgára jelentkezés feltétele is.
    Hát igen, a rohadt pénz. Nem sok ember olyan makacs, mint én, hogy elkeseredés-föladás nélkül éveket, évtizedeket hajlandó dolgozni álmai vasán. (Érdemes lenne elgondolkozni: vajon később nem adódna-e egy kedvezőbb lehetőség? És az igazán kritikus nem is a motor, hanem a kaszni meg az elektronika!) Ebből a szempontból remek példakép Reiter tanár úr és a Taunus. Majd kérdezd meg, mennyit szopott vele, mire abból ilyen autó lett, mennyit költött rá stb. Felejtsd el, hogy fog annyit érni, amennyit beletettél. Tudnod kell, mit akarsz, minden pillanatban. Mire otthon összedobsz egy olyan műhelyt, amiben egyáltalán lehet valamit csinálni, kb. 10 milla, és akkor másnak egy gyertyacserét nem csinálhatsz, így is a jóindulatú szomszédok-falubeliek céltáblája leszel. Minimum havonta fogják rád küldeni az adóellenőröket meg hetente a zsernyákokat, fölváltva hogy ne unatkozz. Havernál melózás felejtős, én se egyszer buktam bele. És akkor jön a vasad anyagi vonzata. Műszakis kell, hogy át tudd iratni, évek alatt, míg készül, fizetni rá teljesítményadót, biztosítást, ilyenadót olyanadót. Ha ezt bevállalod, a sok holtponttal együtt, a költségekről nem is beszélve, akkor vágj bele. Sok segítség kell majd hozzá, főleg eleinte, és ezekre barátságok mehetnek rá (mint nálam). Ennyi a negatív oldala. Súlyos lista. Viszont ha nyolc-tíz év múlva kész lesz (úr Isten, benzin se lesz addigra, de ez a realitás!), kihúzhatod magad, és kijelentheted: Őt Én. Nem fogják elhinni, előre szólok, mert ez egy ilyen szakma, és ilyenek az emberek. De Ő meghallgat majd. Előre szólok, éjszakákat fogsz benne bőgni csak Neki, ha valami bajod lesz. Vagy ha Neki valami baja lesz. És akkor még nem is beszéltem értetlenkedő szülőkről meg pasikról. Küldök pár írást okulásként. Most ha g.ci akarnék lenni (pedig csak g.ci őszinte vagyok), azt írnám, ha ezek után is bele akarsz vágni, a Te bajod. De nem írom, mert pontosan tudom, milyen ilyennek lenni, mert én is ilyen vagyok. Emlékszel Piroskára, a Babetta chopperre? Még mindig készül, és ki tudja, mikor lesz kész. Ebben a naptári évben biztos nem. Vannak dolgok, majd elolvasod: "A Bukás!!". Gyúrj rá: 230 oldal. Az utolsó 3 írás egy motoros lányé.
    Ezt a levelet meg nyugodtan mutasd meg a szüleidnek. A maradék hajuk is az égnek fog meredni, de ha túléled amit kapsz érte, a vasért kapottakat is túl fogod valahogy. Kitartás! Nem tudom, meddig foglak tudni bíztatni, de én Veled vagyok. Ha a jogsihoz kell segítség, KRESZ gyakorlási lehetőség, hívj, egyeztetünk időpontot! 20/344-74-21. Kitartás! Üdv szeva:
    Chopper Csabi
    Zsila és NaNa kedveli ezt.
  9. Annak idején Simsonnal kezdtem. Szerelmes voltam bele, ehhez hozzájárult egy esés utáni közös gyógyulás hihetetlen, de igaz története is, amit azóta se tudok elmesélni senkinek anélkül, hogy el ne bőgném magam. Aztán jött a NAGY és tartós szerelem. A 250-es Czetka, 2012-ben a drágalátos feleségem lepletykálta rólam, ezt amíg élek nem fogom neki megbocsátani. Azóta is vágyok egy Czetkára. Most van egy pótlék Simson, aminek 3 év után nekiláttam azzal a szesszel, hogy ha már nem lehet az a típus, amit akarok, akkor legalább olyan legyen, amit nem kell szégyellnem sehol, senki előtt (merthogy ugyan olcsó volt, de olyan is).
    Közben volt egy nagyon olcsó, lepapírozható, de üzemképtelen 125-ös CZ. Titokban persze, mert máshogy nem lehet. Tök jó, amikor más (mellesleg akinek a házában laksz) sajnálja a te pénzedet, hogy legyen valamid, ami örömet okoz. Elneveztem Jégnek, mert jegelni kellett a dolgot. Egyik cimborám beszélt a lelkemre, hogy erre a helyzetre én előbb fogok rámenni, mint aki miatt van ez az egész, addigra elrohad a vas a sarokban más garázsában, a cimbora is eladta azt a garázst amiben volt, úgyhogy dönteni kellett. Megint egy általam nagyon szeretett személy védelmében nem vállaltam be, hogy fölteszem a pléhpofát és hazaviszem, mert szó szerint halálra b@szogatta volna. Akkor meg hol marad a boldogságom, ha tudom, hogy egy motorért nyírtam ki (még ha csak áttételesen is) azt, aki egész életét miattam áldozta föl. Így hát, hogy gépnek és szeretett személynek is jó legyen, eladtam a cimborának. Ő üzemképessé tetette, és mehettem vele egy kört. Nagyon jó és ugyanakkor nagyon rossz is volt. Meg tudtam volna csinálni, ha nem más osztja be az időmet meg a pénzemet. Hallottam, hogy röhög az ördög a háttérben.
    Az a baj, hogy egyre több mindent felejtek el, csak azt nem, amit kéne: az álmaimat. Simon (a Simson) atomjaira szedve, időm rá semmi, és akkor fölbukkant két napja egy hirdetésben az álom 125-ös Sport CZ (tudom, nem kellett volna megnéznem a hirdetéseket!). Olcsón. Lepapírozható. A rosseb evett meg, és esz azóta is. Elcserélhettem volna Simonra. Ha egyben lenne ugye. Aztán ma reggel a zuhany alatt utánaszámoltam: 80 az ára, 50 mire átiratom, 20 mire üzemképes lesz, még 150 mire az alap átépítés és felújítás meglesz (nem is beszélve az időről, ami mostanában szintén a család miatt alig van), mire tényleg olyan lenne, amilyet akarok, még 100. 400 alaphangon. Piaci értéke esetleg 200. Most nem a pénzügyi oldala, hiszem ha olyan dolog van az ember birtokában, amire igazán vágyik, akkor az minden pénzt megér, de nincs miből költeni. Így is Simon, Póni, Piroska és Sára befejezése most lesz igazán drága. Nincs miből. Még meg se vettem a fekete 125-öst, és már röhög az öregördög a fülembe. Meg amit exem mondott: "Amíg el nem intézted, ami a dolgod ezen a világon, az mindig szembe fog jönni veled." (Érdemes lett volna tudni, hogy kell megtartani egy ilyen nőt!) Most melyiknek higgyek? Meddig lehet megnyugtatni az ember lelkiismeretét, hogy legalább másoknak nem árt, ha elnyomja az álmait, vágyait? A kérdés nyilván költői.
    Egyik diákom Harley-s apja mondta: "Nem az betegíti meg az embert, amit megeszik, hanem amit lenyel."
    ...
    NaNa, Yamina, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  10. Ismerjük. Én csak hallottam róla. Fekete – fehér – igen – nem. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Színek, azt mondják. „Talán”-ok. Talányok.

    Nézem a meséket a gyerekekkel, amikor ott ragadok a képernyő előtt. Elektronikus bébisintér. Jobb híján. Hahó öcsi: „Időért jöttem. Add ide szép szóra!” Valahogy olyan egyszerűnek tűnik minden a képernyő mögötti világban, néhai gyerekkorunkban is. Megvan a jó meg a rossz. A kicsit idősebbeknek szánt (de bébisintér üzemmódban kicsikkel is nézetett) mesékben azért a rosszból is kijön a végére a jó, és mindenki megkapja, ami jár. Harcok árán, de megkapja. Énkicsipónim. Pont erről jutott eszembe ilyeneket írni, meg a hisztiről, amit akkor vágott le a kisebbik (5,5), amikor az anyja elvitte a film közben fürdeni. (Ha egy kicsit is tisztelte volna a saját gyerekét, nem akkor viszi, így meg üvöltözött vele, mert hisztizett, és sajnos nekem is elfogyott a cérna, és nem biztos, hogy azt b.tam le, akit kellett volna.) Mintha az internet korában nem lehetne bármit bármikor megnézni. Persze írni-olvasni még nem tudnak, így nem tudják a böngészőben célirányosan keresni a filmet, de azért az okostelefont már úgy kezelik, hogy azt se tudom, mit csinálnak. Persze ugye meg is kapják, bébisintér üzemmód bekapcs, megszűnik a világ, a feladatokkal, szülővel, nagyszülővel, és hiszti van, ha kipottyantják belőle őket, főleg a „nagy”-nál (7,5). A kicsi azért még próbálkozik, este mesét olvastat velem, hív játszani kitartóan szegényke, a nagy már nem is. Az egyiknek nincs ideje, a másik nem szánja rá, mert fontosabb, hogyan lehet elb.szni a pénzt, mert égeti a zsebét, meg lóg a f.szbúkon. Ötletszerűen csinál mindent, amitől a falra mászok, és nem érti, mi ezzel a baj, amikor ő erre olyan büszke. Hisztizik, amikor kifogás van emelve valami iránt, a személye ellen irányuló alaptalan támadásnak tekinti, mert Ő a Tökéletes, és a három (vagy több) napos hiszti alatt a gyerekeken vezeti le a dühét. És utána még hülyébben csinálja, mint előtte. Csakazértis. Hogy merészelek hülye pedagógusként beleszólni az Ő nevelésébe, amikor Ő mindent megtesz. Persze, csak nem a jót. Legalábbis nem azt, amivel legalább nem árt. Persze lehet, hogy ez csak szerintem van így. Láttam már egy-két dolgot, kis taknyos hülyeként is, aminek például apám néz (komoly hülyének nézésre ad okot a 4 diploma azok szemében, akiknek még egy érettségijük sincs), pedig ez a k.va élet egy kicsit már így is túl hosszúnak tűnik a számomra. Valahogy mindig a szopott f.sz rossz oldalára kerülök. Békesség mindenek előtt?

    Fekete – fehér – igen. Nem? Színek. Talánok. Talányok.

    És itt jövök képbe, hogy vajon mivel ártok kevesebbet a gyerekeimnek. Ha nem szólok, nyelek, megtartom a békesség látszatát, szőnyeg alá söpört pofáraesős irdatlan feszültségben felnöveszteni őket úgy, hogy tudják, hogy baj van, de soha senki nem mondja el, hogy mi, és ezért nem tudják megtanulni, mi a normális élet. Vagy ami egy kicsit könnyebb, mint állandóan az önző céljaimat a pillanatnyi szeszélyem által hajtva állandóan harcolni másokkal, akik nem állnak vigyázzba a heppjeim miatt, merthogy anyám úgy élt, azt láttam, hogy a békesség miatt a hülye négydiplomás apám egy csicska, és anyámnak csak egy picit kellett hisztiznie meg üvöltöznie velem, és máris megkapott mindent. Majd én is jól így csinálok a férjemmel meg a gyerekeimmel, és akkor mindent megkapok. Ja, hogy anyám rám hagyta a több tízmillás adósságát? Hát hogy képzelte az a kiscsicska apám, hogy nem fizette ki?!? Hogy merészelte?!? Szar szemét szaralak!!!!!

    Fekete – fehér. Igen. Nem! Színek, talánok. Talányok.

    Bizonytalanság. Rúgjam föl az egészet? Így is én vagyok a szar szemét szaralak, így vagyok bemutatva az összes ismerősének meg a gyerekeinknek is. „Apátok meg csak beszéljen amit akar!!!!” Nem drogos, nem alkoholista, nem veri őket úgy, hogy látsszon is, tehát válásnál övé a két gyerek. (Rá bízni őket? Ilyenre?) A lélektani bántalmazás nem számít. A gyerekek véleményét megvette a mindennapos csoki-cukor-chips trióval. Igénylik is, mert aki szorong, legalább addig oldódik a dolog egy kicsit, amíg a csoki tart. Meg is látszik a kicsin: pocakosodik. Tényleg el kéne vinni táncolni. Mikor? Miből? Meg hát ugye a csinos tánctanárnő, akire – mily meglepő – halálosan féltékeny. Pedig nekem már rég elvette a kedvemet MINDEN nőtől. Elég lenne végre a hülyeségből. Ha fölrúgom az egész szart érdemei szerint, akkor se tudok majd szabadulni tőle, anyagi csőd, és még annyi pozitív hatás se lesz a gyerekeimre, mint most.

    Fekete. Fehér? Igen? Nem?

    Pedig ha nem válunk el, a szüleim halálakor (elég rossz bőrben vannak szegények) a behajtó cég mindent visz. Ugye a drága nejem a drága sógornőm fenyegetésére nem mondott le az örökségről (6 milla adósság) anyósom hagyatéki tárgyalásán, hiszen akkor már házasok voltunk, így simán beáldoznák a szüleim és nagyszüleim egész életük munkáját és értelmét az ő hülyeségük miatt, mert ugye „elfelejtettek” szólni az akkor 6 millás adósságról. Mivel ezt azóta senki nem fizette a 4 örökösből, mostanra kb. 17-18 között van. Ez több, mint amennyiért a házunkat el tudnánk adni. És akkor mi lesz a fejünk fölött? És ki fizeti a csillagászati albérletet, az irreálisan sokba kerülő főzését, amiben ugye otthon megtermő alapanyagokat nem használ (megtermelésében se segít) (szerencsére ritkán áll neki főzni), ki járatja iskolába a gyerekeket, ki fizeti az irreális, luxus szintű igényeit? Ő minimálbéres, nem véletlenül, hogy ne vonhassanak tőle semmit. És akkor a gyerekek mit örökölnek? Százmilliós adósságot? Neki ez semmiféle lelkiismereti problémát nem okoz. De azért én vagyok a szar szemét szaralak.

    Fekete? Fehér? Igen – nem? Színek. Talánok. Talányok.

    Csinálom a szakoktató kötelező továbbképzést. Stressz-teszt (de f.sza kis nyelvtörő). Egyáltalán föl sem merül, hogy netalántán nem a munkahely a fő stresszor. Kötelezően, parancsra boldog és ideális családok, meg a családok éve meg minden f.szság – kár, hogy a 400 tanulós iskolában talán kettőt ha találok, akiknél úgy ahogy elmegy a családi helyzet. Megy a reklám a tevében: „Szülőnek lenni életre szóló kaland – ne hagyd ki!” Tényleg mindenkinek való család, gyerek? A kérdés természetesen költői. Én megértem, hogy a drágalátos politikusok meg ingyenélő f.sszopók be vannak szarva, hogy nem lesz, aki kitartsa őket. Mindenáron? Továbbviszik a hagyományokat, elápolják a szülőket? Felejtős. Még az öreg, beteg szülőkre vannak a gyerekeik rászorulva, mert aki dolgozik, annak kitapossák a belét is a rohadt mocskos munkáltatói, aki meg nem, annak egy része nem is akar dolgozni, mert hát az az állam dolga, hogy őtet a két szép szeméért kitartsa. Megy a csipásmacska-nyivákolás a sajtóban, hogy így nincsen munkaerő meg úgy nincsen munkaerő, meg így nem akar senki se dolgozni meg úgy nem akar senki se dolgozni. Való igaz, a reklámból is az a szar ömlik, hogy dolgozni, na azt csak íróasztal mellett lehet. De azért a rohadt mocskos munkáltatói se mennek a szomszédba egy jókora adag zsiványságért. És ezt rá lehet fogni – nem is alaptalanul – a törvényekre meg az állami hatóságokra. De becsületesen is lehetne csinálni, a TISZTESSÉGES megélhetéshez az is elég lenne. Csak hát úgy mi lesz a medencével a hátsó udvarban, meg az asszonynak a piros sportkocsival.

    Fekete. Fehér? Igen! Nem? Színek? Talánok? Talányok.

    Az is talány már a számomra, hogy én magam jó ember vagyok-e. Hogy tényleg az viszi-e előre a világot, amit én képviselek, ami szerintem jó. Sikeres lesz a gyerek, ha egy mindenkin gátlástalanul átgázoló rohadék lesz belőle. Mármint olyan értelemben sikeres, ahogy az a tevéből ömlik: gazdag. Na az ilyet tényleg úgy kell létrehozni, ahogy a feleségem csinálja. Sose felejtem el, második barátnőm mesélte, hogy igen tehetséges volt a művészetben és a kreatív dolgokban. Választhatott: vagy sok barátja lesz és nyomorogni fog művészként, vagy sok pénze lesz és kevés barátja. Az utóbbit választotta… Nekem sok választásom nem volt.
    Férfi vagyok (annak tartom magam, ha mások nem is), kötelességem anyagilag gondoskodni a családról. Ja, hogy a családot is kötelezővé tették a számomra, mert apám képtelen elképzelni, hogy az nem való mindenkinek, például nekem se? Hogy szarul érzem magamat benne? KIT ÉRDEKEL?!?! Elvárások vannak, aminek meg KELL felelni, ha tetszik, ha nem!!!! És csinálod, ha beledöglesz is!!!!! Nem tudsz pénzt keresni, hülyeségekre b.szod el, ugyanúgy mint az idődet, balf.sz vagy de akkora, amekkorát még nem hordott a hátán Európa!!! Minden héten megkapom legalább egyszer, csak hogy érezzem a törődést. És ha szegény szívbeteg anyám megpróbál megvédeni, akkor őt üvölti le, és két hétig agyatlan nemnormális őrjöngő fenevad lesz belőle. Kívülállók meg értetlenül állnak, hogy miért mandínerezek azon egyfolytában, mit hazudjak, hogy lehetőleg kisebb legyen a balhé, mért dugdosom az épülő motorokat, mért nem viszem „haza” (legutóbbi rejtekhelyemről ezért lettem kirúgva). Ja, váláskor ez meg ütőkártya a kedves feleségem kezében, mert persze ő sok mindenről tud, amiről apám nem, és gátlástalanul beszámolna róla a Főnöknek. A következményekkel sose törődött. Se ő, se apám. Persze lehet, hogy csak én vagyok a hülye, hogy meg akarom védeni anyám meg a gyerekeim életét, és tűröm a tűrhetetlent. Mert talán rájuk még szükség van. Bár azt hiszem, a legbölcsebb az lenne, ha fognék egy hatlövetű kézi ágyút, úgyis hatan vagyunk. De hát ugyanúgy röhögve dörgölik az orrom alá, hogy beeeee, mánemtehetedmeeeeeeegmerottvannakakölkeidbeeeeeeeeeeeeésmivanhanemdöglenekbelebeeeeeeeeeeee.

    Fekete – fehér – igen – nem. Színek, talánok, talányok.

    Csillagok Háborúja. A diákom a sötét oldalnak drukkol, mert azok olyan erősek. (Simán beállna Sith-nek. Szorongó, elnyomott, letaposott, annyira, hogy epilepsziás lett.) A köztársaságiak olyan nyámnyilák. Ezt mintha láttuk volna már élesben, nem is egyszer. Tömegek állnak be egy erősnek tűnő pajzs mögé, az arctalan tömegbe. Hitler. Sztálin. Napóleon. Vörös Khmerek. Szaddam Huszein. Kim Dzsongun. Már tudjuk, ki mit akar a környékünkön. Tényleg, tudjuk, vagy tudni véljük? Azt mondják, két évünk van rá, hogy kitaláljunk valamit, különben nem lehet megmenteni a Földet. Poén: már 20 éve tudom, mit kéne tenni. Kit érdekel? Egy darab szar vagyok. És tenni valamit nem kényelmes dolog, márpedig a kényelem az első, és ha azt veszélyezteti valaki, akkor jól ellehetetlenítik, hogy legközelebb senkinek eszébe se jusson kinyitni a pofáját, beleugatni a nagyok dolgába. Utánunk az özönvíz, de szó szerint. Még a Mesterem is azt mondta, ő ezentúl csakis arra fog koncentrálni, hogy jól érezze magát. Pedig nem ezt tanultam tőle. Úgyhogy tényleg nem tudom, jó ember vagyok-e. Egyet tudok: elegem van. Mindenből. Ha tehetném, a lehető legkisebb szarral szállnék ki ebből a k.va szar játékból (azért a grafika ott van a szeren). De nem lehet. A legkisebb szar is összecsap a fejem fölött. Pedig nincs is értelme, hogy leírtam ezt a szart.

    Fekete. Fehér. Igen? Nem. Színek. Talánok. Talányok…
  11. Megjelent egy cikk a helyi lapban a közelmúltban. Annyira bűzlött a marketingszagtól, hogy el se olvastam. Ugyanis ismerem a dolgot egy szemszögből, és nem bírom elviselni, amit senki nem ír le ezzel kapcsolatban. „Milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznie a jó menedzsernek?” Ez egy egész konferencia címe volt.

    Sosem felejtem el azt a kutatást, aminek az eredményeiről olvastam. Játékelmélet kísérlet, egymásnak feszítettek pár taktikát számítógépes szimuláció keretében. Most nem mondom meg, melyik nyert. De azt nem tudom megérteni, hogy örökké csakis azzal találkozik az ember, aki a túl rövid távon nyerő (és állítólag hosszú távon egyértelmű vesztes) taktikát használja. Na ja, az első tízmilládat senki nem kérdezi, hogy szerezted. Utána te vagy a császár, életed végéig, és mindegy, mit csinálsz.

    Nemrég iskolánk kapott „kárpótlásul” egy lelakott telephelyet. Nemrég voltam is ott. Lenne ott hely, ahol befejezhetném a motorjaimat. Elvileg senkit nem zavarnék. Csak azokat, akik közel vannak a tűzhöz. Tehát, ha nem akarok ugyanúgy járni, mint az előző suliban, akkor nem tanácsos odavinnem semmit. Ott ugyanis rendesen megkérdeztem mindenkit, aki abba a helyiségbe bejáratos volt, odapakolhatok-e, nem vagyok-e útban. Persze, gyere csak. Munkaidőn kívül elvileg azt csinálhatok, amit akarok, amíg nem vagyok útban senkinek, és a munkámat rendesen elvégzem (ez tudtommal így is volt). Addig nem is volt baj (legalábbis nem tudtam róla, hogy lenne), amíg az egyik tűzközeli meg nem tudta, hogy ott vagyok. Szerintem nagyrészt azért rúgtak ki. Ja, el ne felejtsem az ürügyet: a cuccaim útban voltak a tűzvédelmi ellenőrzéskor. Az, hogy aki utánam odapakolta a dobszerkóját, ami állandóra ott volt és tényleg útban volt, nem mint az én cuccaim, lényegesen nagyobb zajt csapott, mint én a motorépítéssel, és ráadásul beosztás szerint hozzám képest egy senki volt, az ugye mellékes. Hogy mitől volt neki szabad és nekem nem, azt amíg élek, nem fogom megérteni.

    És itt a lényeg. Mi tesz valakit tűzközelivé, érinthetetlenné, akinek bármit, de tényleg akármit szabad, és ez a jog eleve jár neki, meg se kérdőjelezi senki? Én sose tudtam ilyen lenni. Mit kell ahhoz csinálni? Nekem olyan elképzeléseim vannak/voltak, amivel simán, ráadásul nagyobb veszteségek és a jelenleg hatalmon levők (általam látható) érdekeinek sérülése nélkül fenntartatóvá LEHETETT VOLNA tenni ezt a kurva bolygót. Soha, sehol nem hallgattak meg, vagy hülyeségekre hivatkozva vettek semmibe. De ne is menjünk ilyen messzire. Írtam egy Star Trek regényt. (Szerintem, és azok szerint, akik eddig olvasták, nem is lett rossz.) Azt mondták, még örüljek neki, hogy nem fordították le és nem küldtem el Hollywood-ba, mert olyan plágiumpert akasztottak volna a nyakamba, hogy a dédunokáim is földönfutók lettek volna miatta. Hogy lehet, hogy ugyanolyan nevenincs senkik, mint én vagyok, leközölt írók lehetnek akár ebben a témában is, holott ők sem amerikaiak?

    Hogy lehet, ismét költői kérdésként, hogy egyeseknek sokkal kevesebb munka, vagy egyszerűen csak a szerencse (pl. Paris Hilton) révén megadatik, hogy olyan életük legyen, amilyet csak akarnak? Mások meg egész életüket végiggürcölik, és mégse adatik meg nekik egy kicsi szelet sem azokból az egyszerű, olcsó dolgokból, amire vágynak (és itt most nemcsak az anyagiakról van szó, hanem pl. a családi békéről is!), pedig tényleg nagyon sokat, szinte emberfelettit dolgoznak érte. Tényleg csak a népmesében van ilyen igazságtétel („Mars vissza az eceteshordóba!”).

    Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki a tűz közelében legyen, vagy hogy sikeres legyen abban az értelemben, hogy ismert, használt, hasznos lesz a munkája, az eredményei? Tényleg csak a másokon való gátlástalan keresztülgázolással érhető ez el? Pedig volt ellenpélda is – igaz, régen, nem a mai világban. Még az se jelent garanciát, ha valaki beadja a kulcsot (művészekre szokták ezt mondani, hogy csak posztumusz lehetnek nagyok). Őrület. Nem olyan nagyon jó érzés TUDNI, hogy az egész életem fölösleges volt – és a hátralevő (remélem minél kevesebb) is az lesz.

    Nem nyavalygás, csak hogy tudjátok, min borul ki néha a kübli.
  12. Amikor azt írtam, több helyen is, hogy "majd ha elhárulnak az akadályok", "majd ha megszűnnek a zavaró tényezők", akkor nem egészen erre gondoltam.

    Apám vasárnapra virradó éjjel stroke-ot kapott. Túlélte, de a mozgása nehéz, érthetetlen a beszéde, egyszerű szavak nem jutnak eszébe.

    Nemcsak arról van szó, hogy át kell vennem mindent, hirtelen, amire be se akart tanítani, hanem hogy amíg haza nem küldik, gyorsanhamar megcsinálni mindent, amit nem akarok a jelenlétében. Egyrészt hogy ne húzza föl magát fölöslegesen (ha látja, úgyis föl fogja, tehát nem kell látnia), ne legyek megint a legnagyobb balf.sznak elordítva, akit valaha a hátán hordott Európa, másrészt csinálhassam rendesen, ahogy én látom jónak. Pl. kerítésfestés, aminek azért nem álltam neki, mert tudom, hogy ahogy ő akarta, az úgy nem jó. Hiába mondják, hogy ez most a megbocsátás ideje, nem haragszom. De azért rosszat se akarok magamnak. Persze neki se akartam, de ez most már mindegy is.

    Persze fülembe súgott a kisördög, itt az alkalom, hozd haza az épülő vasakat, szard már le a többit, vedd végre előre magadat is egyszer. De meg akarom mutatni egy kicsit neki is, de magamnak is, hogy mégis egy leheletnyit többet érek annál, mint amennyire tart(anak). Meg ugye a mezőgazdaságban hatályvesztő határidők vannak.

    Szóval ez van, boszikat kérem egy kis közreműködésre, hogy felépülhessen, és főleg, hogy az osztály után rögtön kezdhesse a rehabot (időt kell nyernem). Előre is köszönöm.:flover:
  13. Nemrég említettem valamelyik hozzászólásomban, hogy a pécsi Jawázás egyetlen komoly akadálya a sisak. Mert egy chopperhez nem vehetek egy szemlátomást kukából mentett Kiskőrösi Cross-t világoskék színben, bélés gyanánt sziloplaszttal beleragasztott kötött sapkával. Ugyanis ez a "hivatalos" sisakom, amit a "hivatalos" motoromhoz, az ütött-kopott, főtengelyes Simsonhoz használok. Erről tud fater. A többiről meg nem köll neki tudni, mert mindenkinek jobb az úgy. Kaptam, már nem is emlékszem, honnan, egy szintén kukából mentett Kiskőrösi Start 100-ast, saccra pár évvel fiatalabb, mint én:D. Már rég szétkaptam, kiretkeltem belőle a málló bélésszivacs foszlányait, anyu kimosta a bélést, és adott egy öreg termó sálat, amiből a téli hónapokban pótoltam a kimállott szivacsot (ez nem fog szétmállani hehehe) és a hiányzó fejtető feletti részt. Mindent kézzel varrtam. A fülvédőt kidobtam, olyan zsíros-retkes volt, annyira elkeményedett és mállott, hogy menthetetlennek ítéltem. Csináltam helyette új szivacs műselyemmel való beborításával olyat, ami kitépőzárazható lesz, így az a része, amit majd nem véd a kendő, mosható lesz. A nyakvédőt kidobtam, nem is készült a helyére semmi, hiszen ott lesz a kendő csomója.
    A simlédert régebbi, saját gyártású sisakokon is linóleumból csináltam befóliázva, de a korábbi tapasztalatok miatt dupla rétegben. A fóliázás visszája nem lett valami jó, de oda se neki, azt nem nagyon fogják nézegetni. Felfogatásnak öt darab 5 mm-es furatot fúrtam a héjba. Ezekbe 5-ös kapupánt csavarok mentek, belülről fakötésű alátéttel és lapos anyával, szintben levágva. Ezek helyét az összeállításkor kifaragtam az energia-elnyelő szerepét eredetileg is betöltő hungarocellből. Nem ment át rajta, belülről nem érezni semmit, még maradt is 2 mm vastagság. Viszont ha durr lesz, valszeg úgy járok a csavarokkal, mint szegény Schumi a fejkamerával, csak engem - remélem - idejében lekapcsolnak majd a gépekről...:eek:
    A gittelést egy olyan ismeretlen illető csinálta, aki eredetileg az egyik kolléga traktorját jött gittelni és festeni a suli műhelyébe, megkértem, és meg is csinálta. A csiszolás természetesen már az enyém volt. Suliidőben, lyukasórában csiszoltam meg, tegnap festettem le. Eredetileg selyemfényű fekete lett volna, lágyító vegyszeres, amit lökhárítókhoz is használnak a rugalmasság miatt, 2K-s. De nem volt 4 rugóm a spray-re, ezért a legolcsóbb akril spray-t vettem, ami az adott boltban kapható volt: keréktárcsa feketének van írva, gyakorlatilag egy nagyon sötét grafitmetál. Piszok jól néz ki. A szertárban fújtam, három rétegben, tegnap.
    Nehéz szívvel, idegesen láttam neki az összeállításnak. Sajnos volt időm, mert egy hete kidobtak arról a helyről, ahol eddig a motorokon dolgozhattam, az új tárolóhely messze van, nincs pénzem benyára, úgyhogy ami eddig a motorok miatt elmaradt, bepótolhattam a suliban. (Így készültek el a csillaghajó rajzok és a sisak is.) Ragasztóként a korábban autó sárvédő betét felragasztására vett szaniter ragasztót használtam, jól kezelhető és nem büdös, mint a sziloplaszt. Végülis jól sikerült, nem panaszkodhatok. Gyorsan lefotóztam, mert az 1K-s lágyító nélküli festék miatt valószínű utoljára látom ilyen állapotban, úgyhogy gyorsan megosztom veletek az eredményt. Sok munkával, kevés pénzzel felújított nylonzacskó rendőrriasztónak;):D

    Csatolt fájlok:

    bocsi kedveli ezt.
  14. Bocs, kissé alternatív blogbejegyzés. Azért írok ide, mert hirdetésben nem találok ilyet, és ismerősi körben se. Ha bárki közületek tud kétsebességes Babetta blokkot normális áron, az nagyon kellene! Nem baj, ha föl kell újítani vagy hiányzik egy-két apróbb alkatrész, csak reális áron legyen és csak a blokk, az nekem nem megoldás, ha el kell hozni az egész motort! Köszi a segítséget! Hívjatok munkaidőben 20/344-74-21 vagy írjatok videk.cz250@freemail.hu! Köszönöm előre is!:love: