Today blogja

A női motoros nap után eldöntöttük, hogy ki kell próbálnunk ezt a cross témát. Valahogy sosem vonzott, inkább naked párti vagyok már jó pár éve, (gyerek koromban chopper szerelmes voltam, de úgy látszik a motoros ízlés is változik) de a női motoros napon nagyon megtetszett az a kis ízelítő. Végül sikerült összehoznunk az időpontot és egy szép napos szombat délután meg is érkeztünk a ringre.

Németh Roland gurult ki elénk a kapuhoz és egy bemutatkozás után már indultunk is befele. Volt egy rövid pisi-regisztráció-papírozás-kávé kör és már pattantunk is fel a kis yamaha xt 125-ösökre

A pályánál gyorsan le is szálltunk róluk, mert fontos a bemelegítés. Utána Roland végigvezetett minket a pályán és elmagyarázta a feladatokat. Hogyan üljünk a motoron, hogyan tegyük ki a lábunkat. Helyes kartartás, megfelelő nézőpont kiválasztás, gázadagolás, első és hátsó fék használat és minden okosság ami nagyon NAGYON hasznos és csak ilyen tréningen tudhatja meg az ember.
A feladatok hihetetlen élvezetesek voltak. Nyolcas, piskóta, bója körbemotorozás mindkét irányba, emelkedő, lejtő, szlalom, első kerék állóra fékezés, szalagkorláton átmotorozás és mindenféle jóság, ami így leírva nem olyan izgi, de egy kis crosson sokkal viccesebb. És nem kicsit fárasztó! De a mozgás öröme még pluszban hozzátett az élményhez.
Volt két majdnem esés és Nelly közelebbről is megnézte a földet, de aztán leporolta magát és mint egy igazi sport lady ment is tovább. Így megtapasztaltuk ezt is, és inkább a porban mint a közúton!

Mindenkinek nagyon ajánlom! Roland nagyon jó tanár, mindig megdicsért és hasznos tanácsokkal látott el, éreztük is, ahogy egyre jobban mennek a feladatok és egyre jobban merjük dönteni a motort. A végén már mertem teljesen kiülni a motor szélére, kis lábamat teljesen előre raktam és egészen úgy éreztem magam mint egy cross versenyző!

Teljesen beleszerettünk a crossozásba. Persze jól elfáradtunk és a lábamra nőtt egy tenyérnyi lila folt, olyan erővel szorítottam a tankot, de még így is olyan jó volt hogy nemsokára megint megyünk. A tanultak nagyon hasznosak voltak. A saját motoromat is jobban éreztem a tanfolyam után. Köszönjük az élményt és mindenki aki teheti menjen el egyet dirt-özni, mert nagyon jó és azoknak is mutat újat akik már régóta motoroznak.

Képek pedig itt:
https://www.facebook.com/uralomamotorom/photos/?tab=album&album_id=1719897038252650

Szombaton úgy jött össze, hogy elmentünk páran fagyizni Visegrádra. Egyik barátnőm most vett egy 180-as kis mocit, első kétkerekűje és ahogy mondani szoktam még wc-re is azzal jár. Össze is telefonált mindenkit akinek legalább egy robogója van, aztán kavarogjunk egy kicsit. 6-an össze is gyűltünk egy benzinkútnál. A felhozatal két robogo, egy 70-es yamaha krossz, egy 125-ös honda cbr, egy gilera dna 180-as és én az 500-as kawám. Szép kis társaság voltunk, ráadás ebből 4-en voltunk lányok. A max sebesség 70-en volt, de ettől független élveztem nagyon, úgysem kell folyton száguldozni.

Elnyaltuk a fagyinkat, mentünk egy kicsit fel a hegyre is, ahol aztán megálltunk egy parkolóban pihenni és szabadon ki lehetett próbálni egy robogó után milyen vezetni egy váltós motort.

Aztán megindultunk hazafele. Már szürkült amikor elhagytuk Visegrádot, a bogdányi egyenesben meg már kifejezetten sötét volt. Egyszer csak azt látom, h heves fékezés folyik előttem, mert kiszaladt az útra egy picike fehér cica. Én is lelassítottam biztonsággal és már mellettem volt a cica amikor azt érzem, hogy szalad ki a motor hátulja a fenekem alól. Egy gyors ellenkormányzással megtartottam és amikor már egyenesben volt hátranéztem, hogy mégis mi lehetett ez és láttam, hogy krosszos gyerek fekszik a földön. Gyorsan megálltam az út szélén, égve hagyva a lámpát, hogy lássanak a száguldózók. Láttam, hogy a srác már áll fel és jól van. Gyorsan megfogtam a cicát is, mielőtt újabb balesetre ad okot. Ekkor már mindenki lehúzódott és a motort is cíbálták le az aszfaltról. Amikor megbizonyosodtunk arról, mindenki jól van akkor a mellettünk lévő földútra gyorsan mindenki betolta a motorját nehogy nekünk jöjjön valaki és ott folytattuk a károk felmérését. A cica mindeközben vadul dorombolt és dörgölőzött a kezemben.
Szerencsére senkinek nem lett baja, az én motoromon meg sem látszik, és a yamahának is csak a tükre meg az indexe bánta. Meg egy picit Bence könyöke de az sem nagyon mert pulóver volt rajta meg térdvédő.

A cicát megpróbáltuk elpaterolni, de mindenáron követett minket sikítva-dorombolva. Úgyhogy fogtuk, egyik csajszi begyűrte a kabátjába az állatot és felpattant mögém a motorra. Az első útnál befordultunk és felmentünk a lakott terület irányába. Volt a dombon egy ház, ki volt írva, hogy magánterület, de nem nagyon törődtünk vele, minél távolabb az úttól és lakott területhez közel akartuk tudni a cicát. Amint elértünk egy házhoz kidobtuk a makkát mi meg gyors elhajtottunk, nehogy utánunk szaladjon. Nagyon remélem, hogy befogadja valaki, mert nagyon szép cica volt. És úgy meg volt ijedve.

Mire visszaértünk már mindenki összeszedte magát, a sokkot is kihevertük. Volt, aki azért még örjöngött egy sort, a "hülye macska" miatt, de hamar megnyugodott mindenki és rendben hazaértünk.

Az össz tapasztalatom az esettel kapcsolatban az, hogy mindig tartsuk a cikk-cakk alakzatot, sötétben sokkal, SOKKAL óvatosabban kell haladni és mindenki menjen el egy tréningre! Ha nem lettem volna, lehet nem tudtam volna megtartani a motort és Bence sem az én motorom fenekét nézte volna talán, hanem menekülő utat keresett volna a szemével és elkerülhető lett volna az esése. Mindemellett persze hálás vagyok, hogy ennyivel megúsztuk és nem is maradt meg az eset nekem olyan negatív élménynek, sőt ha belegondolok sokkal nagyobb bajunk is lehetett volna belőle. Így visszagondolva egy szép napra emlékszem amiből megint csak sokat lehetett tanulni.

Csatolás megtekintése 14035

Emberi dolgok következő epizódjában egyik barátnőm történetét mesélem el. (Igen itt lehet mondani, h "persze igazából veled esett meg, csak nem akarod bevallani" de erre én csak annyit mondanék, h "bár úgy lenne...")

Szóval a story egy moto guzzihoz köthető. Még sosem ült a leány guzzin ezelőtt, de nagyon tetszett neki, bár kicsit tartott attól, h csörög-zörög, de guzziknál ez átlagos jelenség és a motor tulaja szerint semmi gond vele, ne aggódjon nem fog lerohadni.
Tapasztalt utasként fel is pattant a guzzira a srác mögé és abban a pillanatban belécsapott a jól ismert bizsergés. Hirtelen nem is tudta mit tegyen, de közben elindultak és akkor már nem volt mit tenni, ülve kellett maradni a guzzi csődörön. A motor mozgása extrán megnehezítette (illetve élvezetesebbé tette) az utazást. A remegés, a mozgás, a vibrálás minden méterrel közelebb vitte a csúcshoz míg el nem érte azt...

na erre mondom, h beteljesült motoros szerelem.

persze mindenzt vörös fejjel erősen a padlót vizslatva mesélte.

Egyik délután megyek le a mocihoz és indulnék dolgomra, amikor is döbbenten konstatálom, hogy ömlik belőle a benzin. Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz áááá. Gyors telefon, hogy nem tudok menni, aztán megkerestem a szivárgás forrását, és meg is találtam, az a cső volt rossz, ami a benzincsapot összekötötte a tankkal. Az elején szivárgott, rögtön a tanknál ahol kapcsolódik. Már kevés benzin volt benne, mert szépen elfolyt.

Na, akkor gondolkozzunk. Se szerszámom, se garázs, se semmi, még leszívni sem tudom a tankból a maradékot… Odatettem egy rongyot, hogy legalább az szívja fel a benzint és ne folyjon végig mindenen, aztán telefon Zé-nek. Mondta, hogy indul, amúgy is munka vége van, szóval jön és megment.

Amíg vártam odajött egy furcsa arcú, törött szemüveges kicsit toprongyos srác, hogy ő majd segít, megszereli, hipp-hopp, mert, hogy ő motor- és autószerelő, és neki van egy olyan hogyishívjákja. Nem jutott eszébe. Az a háromkerekű motor.
„Trike?” Kérdeztem kicsit homlokráncolva. Persze, hogy az volt, és már mosolygott ezerrel. „Ej ha, ezt hogy hoztad össze? Nem két fillér ám egy olyan! Nagyon speckó gépek.” Gyanús volt, hogy új szemüvegre nem telik, de trike az van. Itt elkezdett hebegni-habogni, meg ezerrel tördelte a kezeit. Valami olyasmit hámoztam ki a dologból, hogy ő még szakács is valami nagy szállodába és ezért van pénze. Ekkor rávilágítottam, hogy ez már időben sem jön ki, hogy szállodában dolgozik plusz autó-motorszerelő mindkettőt főállásban és akkor mikor alszik? Meg azért így is durva, az a havi nettó 800 000 amiről beszélt. És akkor még gyors hozzátette, hogy azért kap ennyit a szállodától, mert ő még ott nyomozóként is funkcionál a szakács mellett. Merthogy múltkor is volt az a nagy gyilkosság, amit persze eltussolt a média. És hát kell egy szállodába a nyomozó, mert mindig van munkája.
Itt már erősen gondolkoztam a lerázáson, csak hát személyiségéből fakadóan nem nagyon akart távozni, bizonygatta, hogy ha kell, egy bicskával megszereli, akár éjjel is. Nem akarta elhinni, hogy ugyan nem vagyok motorszerelő, de azt látom, hogy kelleni fog egy új cső és azt egy bicskával nem fogja tudni előbarkácsolni.
Nagy nehezen sikerült lekoptatnom, persze megígértem neki, hogy ha gyilkossági ügyeim lesznek, akkor őt keresem, mert ő a legjobb. Megkönnyebbült sóhaj, mikor Zé megérkezett és hál isten ez a körte alakú, csálé szemüvegű, kócos figura sem tért vissza.

Felmértük a terepet és Zé lehozta a szerszámos cuccát is. Amíg ott tettünk vettünk (igazából érdemi dolgot nem tudtunk csinálni, mert ugye első lépésnek a benzint kellett volna leengedni) addig megtalált egy sokkal kellemesebb srác is, aki nem beszélt össze-vissza és felajánlotta, hogy elmegy benzincsőért és akkor leszívjuk. Szereztünk kannákat is, a srác is visszaért kis idő múlva és elkezdtük a benzin leeresztést. Olyat hozott, amit elvileg így rázni kell, és akkor megindul a benzin, de persze mondanom sem kell, hogy akárhogy ráztuk egy csepp benzin nem indult meg lefelé, így maradt a szívás. Mindkét értelemben. Már azon izgultam, hogy itt ma benzinmérgezéssel fognak valakit kórházba szállítani, de egy jó adat szenvedés után úgy ítéltük üres a tank és levehetjük a csövet. Persze új csövet nem tudtunk szerezni, mert már minden zárva volt, de legalább a nehezén túl voltunk. Szépen visszaszereltünk mindent a rossz benzincső kivételével és nyugovóra tértünk.

Másnap a reggelemet telefonálgatással töltöttem, hogy benzincsövet szerezzek. Azt gondolná az ember, hogy egy 20 centis cső beszerzése nem ütközhet problémába, de hát Magyarország én így szeretlek.

Első telefonom a yamaha wordhöz intéztem, mert mondta a srác, amikor múltkor ott járta a doboz tartó konzollal, hogy bármi van, gondoljak rájuk. Megígértem, be is tartom. Fel is vette valaki, előadtam, hogy benzincsövet szeretnék kawasaki er-5öshöz, erre kb rámb*szta a telefont annyival, hogy nem vagyunk kawasaki kereskedés. Ahha, köszi, amikor ott jártam az enyémmel együtt 3 kawát láttam, amit szereltek, és ha odaszállíttatom a motorom, azzal, hogy rossz, akkor jó borsos áron biztos megcsinálják, de egy benzincsövet beszerezni, az már derogál.
Ekkor ígértem meg magamnak, hogy legközelebb nem gondolok rájuk. Hívtam a következő szervízt, aki közölte, hogy minimum 2 hét és 15 000 forint. Én meg erre közöltem, hogy egyrészt nem tudom nélkülözni a motort 2 hétig, másrészt egy f*szt 15 000.

Következőnél szintén 15 000-es cső 3 hét beszerzési idővel. Szóval mindenki le akar húzni. Remek. Persze ha odavinném, meglenne pár nap alatt, háromszor ennyiért. Itt már kezdtem igazán kiakadni, hogy hol van a motoros összetartás, az egymás segítése? Ha pénzről van szó, akkor már villognak a dollárjelek a szemében és olyan baromságokkal akar hülyére venni, mint hogy „speciális KURFLI (!!!!!) van a csőben és azért kell mindenképpen ezt a 15 000-es gyárit vennem”. Én meg már az agyérgörcs szélén üvöltöttem, hogy ha nem ismeri a kurfli jelentését, akkor ne használja, másrészt itt van a kezembe a cső és ne mondjon nekem ilyen baromságot, mert ez egy sima cső és olyan kurflit kanyarítok bele amilyet nem szégyellek.

És akkor azt nem is említem, hogy milyen kálvária kell ahhoz, hogy egyáltalán olyannal tudjak beszélni telefonon, aki kicsit is érdekelt, vagy jó legyen a telefonszám, mert pl. van olyan kawasaki szerviz, akik az interneten boldogan hirdetik magukat, de egyébként meg tudom, hogy kb 2 éve bezárt! Szóval egy szégyen ami motorszervizelés terén működik Magyarországon! Most már sokadszorra ábrándulok ki. Ha az embernek nincs egy saját garázsa és minimum egy szomszédja aki ért hozzá, akkor megvan lőve, vagy az Isten pénze sem elég, még ha egy olyan apró problémáról van szó mint egy 20 centis csövet kicserélni.

Szóval mindenki megb*szhatja alapon bevágódtam az első autósboltba (Zé volt olyan tökari, hogy elvitt), lecsaptam a csövet az asztalra és közöltem, hogy ilyet kérek, de azonnal! Kettő percbe tellett és a srác már villantotta is a csövet és fizettem 1 méterért plusz új bilincsekért 1600 jómagyar forintot!
Hazamentünk, felraktuk és azóta ezzel megyek és már 3000-et beleraktam azóta minimum és tökéletesen működik. ENNYI!

Ezzel a blogbejegyzéssel egy blogsorozatot szeretnék indítani, amihez mindenki csatlakozhat és megírhatja a saját emberi dolgait.
Nekem már van is egy pár ötlet a tarsolyomban, és most leírom az egyiket.

Azt hiszem, minden motorosnak eljön az az idő az évben, amikor elkezd elgondolkozni azon, hogy hát most már bizony hideg van és lehet, hogy le kéne tenni a motort a télire. Ilyenkor már nem olyan kellemes hasítani az aszfaltot. Jéghideg szél, remegő test, párásodó sisak, a motor is nehezebben indul.

Mégis a kedvencem az egészben, amikor érzem, hogy az a bizonyos csepp az orromból elkezd lefelé indulni…
Amíg tud, addig szipog az ember, próbálja visszatartani, könyörög a piros lámpákért, hogy megállhasson, de persze ilyenkor mindig zöldet kap. Ha mégis megáll valahogy és sikerül zsebkendőhöz jutnia, akkor is egy félórás mutatvány (kesztyű le, zsepi előkotor, sisak le, orr kifúj, megkönnyebbült sóhaj, zsepi eltesz, sisak visszahúz, kesztyű visszahúz, elindul). De persze ilyenre sosincs idő, mert sietni kell, így is késésben vagyok, egy piros lámpa erre nem elég, vagy a többiek után kell menni és nem lemaradni.
Mindamellett 2 perc sem telik el és máris olyan mintha semmi nem történt volna. Lehet újra szipogni és imádkozni, hogy csak el ne érje a számat.

Persze lehet sálat az orra húzni, de attól sem lesz jobb a helyzet, csak a sál lesz nedvesebb.
Ing újba törölni nem kifejezetten javasolt az illemtankönyvek szerint sem, egyébként meg kivitelezhetetlen sisak meg nem túl nedvszívó bőrruha miatt.
A lehetőségek végesek a probléma meg fennáll.

Még az a szerencse, hogy mi lányok vagyunk, akikkel ilyen undi dolgok sosem történhetnek meg.

Éppen hazaérkeztem és Zé rögtön, ahogy meghallotta jöttömet kivágódott a szobájából és feltette a kérdést, amit oly rég óta áhítottam:
- Vasárnap megyek Kakucs Ringre. Jössz?
Naná és rögtön fülig ért a szám. Még sosem pályamotoroztam és annyira kiváncsi vagyok és hú de izgi és de jó lesz és alig várom és úristen legyen jóidő vááááááá.

Meg is beszéltük, hogy vasárnap délfelé már ki kéne érni, de legkésőbb elindulni. Teljesen be voltam sózva úgy vártam.
El is érkezett a várva várt nap, mint a micimackó főcímében „ki ugrom az ágyból, a motorm már vár reám”. Csak Zé nem volt sehol. Várok. Hívom. Már dél. Sehol. Mivanmár? Ennyire jól sikerült az esti buli? Negyed 1. Semmi. Telefont nem veszi fel. Barátnője számát nem tudom. Fél 1. Már aggódom és vizualizálom, ahogy részegen az árok szélén fekszik kifosztva és megverve. Telefonra még mindig semmi válasz. Háromnegyed 1. Bőrcuccban görgetem a facebookon unalmamban. Végre zörren az ajtó, Zé megérkezett. Kivágódom és nekirontok:
- Hol voltál? Aggódtam! Nem vetted fel! MOSTAZONNAL ADD MEG A BARBI SZÁMÁT! Jól vagy? Menjünk? Vagy pihensz? Ha készen vagy akkor ne menjünk, nehogy baj legyen!
A monológomra Zétől megszokott tőmondatokat kaptam válaszul, hogy bocsi, igen a telefonjára ránézhetett volna és Barbi szerinte még mindig alszik, de 5 perc és mehetünk.

El is indultunk, még a napocska is kisütött mire Zé hazaért, úgyhogy mostmár teljes volt a boldogság.
Mikor megérkeztünk rögtön oda is jött két motoros haverkodni és felajánlották, hogy a dobozokat berakhatjuk a kocsijukba, ha le akarjuk venni a motorról. Én később éltem is ezzel a lehetőséggel.

Az elején még nem mehettünk pályára, mert gokartosok voltak fenn, de ezt az alkalmat kihasználtuk, hogy a lelátóról felmérjük a pályát. Zé már volt, így ismerte a terepet, de nekem teljesen új volt. Nem egy nagy pálya így egész jól beláttuk.
Amint lejöttek a gokartosok megindultam Zé után. Először jött előttem lassabban, aztán pár kör után elhúzott, én meg ismerkedtem tovább az ívekkel. Mondák, hogy ne nézzem a tükröt, a többiek majd kikerülnek, csak magammal törődjem, de amikor kanyarban, kívülről előz az ember miközben leér a térde és 2 cm-e van tőlem, akkor azért becsokiztam kicsit.
De egyre jobban ment és egyre jobban élveztem és egyre gyorsultam is és úgy éreztem dönteni is egyre jobban döntöm. Persze ez kívülről lehet máshogy tűnt.

Rajtam kívül volt egy két csaj is, úgyhogy a női önérzetem is a helyére került. Egyik körben azt veszem észre, hogy beértem valakit (ami ugye furcsa volt, mert folyton csak engem előztek le) és láttam, hogy az egyik lány az. Egy kisebb motoron volt 125-ös lehetett. Éreztem, hogy gyorsabb vagyok és le kéne előzzem, de azt nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni. Sok a kanyar meg minden, tudok-e akkora sebességkülönbséget produkálni. De az egyik kanyar után nagylevegő, gáz odahúz és megelőztem. Olyan libabőrös lettem tőle, hogy szerintem beleálltak a karszőreim a bőrruhába és úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott. Jó érzés volt nagyon. Nem hasonlítható az utcai előzésekhez, igazi verseny feeling volt.

Volt több szünet is, amikor megint gokartosok jöttek, akkor kicsit szocializálódtunk a többi motorossal, meg volt egy menetirányváltás, ami teljesen más volt így megint lassabban mentem, hogy újra megismerjem az íveket. Aztán láttuk, hogy a többiek kipróbálják egymás motorjait, így mi is úgy döntöttünk, hogy remegő térdekkel, de kipróbáljuk milyen a másik kétkerekűje. Megállapodtunk abban, hogy aki összetöri a másik motorját az halálnak halálával lakol, de azzal nyugtattuk magunkat , hogy itt érhet a legkevesebb baj. Nincs gyorshetes, ami agyonnyom, az aszfalt is jó, szóval mindenoké.

A yamaha tdm 900 nagyon fura volt! Nagy és akkora műszerfala van, hogy nem látok előre semmit (pedig nem vagyok egy alacsony termet) és először azt hittem, hogy annyi esélyem van irányítani mintha egy kidöntött farönköt próbálnék kanyarodásra bírni. De az egyenes már ment, csak szépen lassan, hopp kanyar, nem is volt olyan vészes. Na, akkor egyenes, húzzunk oda. Úúú, hát ez tényleg 400 köbcentivel többet tud. Furcsa volt az enyémhez képest nagyon, de tetszett, és élveztem. Mondjuk életemben még soha nem fordult elő, és szerintem nem is fog, hogy úgy szálltam volna le egy kétkerekűről (legyen az akár pedálos jawa), hogy „hú de rossz volt”. Tetszett, új volt és ismeretlen és hát mindenki ismeri az újdonság varázsát, azt a bizonyos bizsergést.

Pár kör után, amikor már azon gondolkoztam, hogy Zé már biztos vissza akarja kapni a motorját, akkor leálltunk és visszacseréltük. Persze neki nem volt akkora élmény gondolom, (ugye a Zé féle tőmondatokból nehéz érdemi információhoz jutni) de azért nem okozhatott csalódást az én kis hős paripám.
Pont mikor visszacseréltük elkezdett szemerkélni, majd esni rendesen. Nem is mentünk már nagyon többet, mindenki hazahúzott. Mi is ezt tettük, egy jó zuhogó esős motorozás koronázta meg a napunk, de még így is fülig érő szájjal vezettem haza. Nem vagyok az a sportmotoros, se versenyző, de jó pályán vezetni, és ha nem is tudom szikrázásig dönteni a motort és kanyarban előzgetni, akkor is borzasztóan jó volt és akarok méééég. Legközelebb még jobban fog menni.

Történetünk kezdetén kaptam egy kis hátsó dobozt Mártitól.

Meg is örültem neki, merthát ugye egy doboz nem két fillér, mindemellett rendkívül hasznos dolog. El is kezdtem nézelődni, hogy na akkor már csak egy konzol kell. Volt olyan bolt, ahol azt mondták, hogy hát sajna nem segíthetnek, mert csak olyan dobozokhoz tudnak konzolt adni amelyiket ők is árulják, nekem meg egy noname dobozom van. Volt olyan akinek elvittem az alját, hogy ilyen a dobozom alján a platni, ehhez kell tartó konzol. Általában nézegetés és fejvakarás volt a válasz. Volt aki keresett nekem valami német import izét ami jó lehet 50-ért, majd inkább gyorsan kixelte és megadott egy motorépítő bácsi számát.

Már kezdtem reményvesztett lenni, amikoris ajánlottak nekem egy üzletet, hogy oda menjek, mert ott jófejek és mindenük van, vagy ha nincs tudnak szerezni.

El is mentem, elvittem a doboz platniját, hogy jól megmutigáljam, hogy ilyenhez szeretnék konzolt. Nézte a fasz és rögtön mondta, hogy persze semmi gond, meglesz, már rendeli is, 18-é és pár nap, ittvan, felszerelik, mehetek, csak a felszereléshez hozzam majd el a dobozt is, hogy készre csinálják. Tök boldog voltam, végre lesz doboz!
Írt is a tsávó pár napon belül, hogy meetek, feldobják, írjam meg mikor jövök.
El is mente, bár nem volt gyenge mutatvány a hátsó ülésre kötözött dobozzal odaevickélni végig a soroksárin. Kb a tankon ültem, amit nem is részletezem, hogy miért és mennyire volt kényelmetlen és fájdalmas...
Lényeg, hogy épségben megérkeztem, be is tolták a gépet a műhelybe és elkezdték szerelni. Lebontották a picim fenekét és kezdték rászerelni a konzolt, amikoris jött a baj... Nézi a szerelő ember, nézegeti, vakarja a fejét-állát-fenekét. Sehogy sem jó. Valami hiányzik.
Ugyanis az van, hogy a konzol két lukas csőben végződik, amik kicsi ferdén felfelé néznek. Arra meg ugye elég nehéz egy lapot felrakni. Hiányzik a köztes elem, ami összeköti a platnit a konzollal. Szerelő ember hívja is a főnököt, hogy "főnök, hiányos a cucc, nincs meg egy köztes elem." Csak az volt a ciki, hogy a konzol útmutatójában sem volt benne, hogy tartalmaznia kéne ilyen elemet. Lejön a főnök, szentségel, b*zdmegol, üvölt szegény szerelő emberre, hogy miért nincs még fenn a motoron és mit bénázik. (itt kezdett el kevésbé szimpatikus lenni) Aztán ő is nézi, majd közli velem, hogy "hát bocs, ő azt hitte, hogy ez más fajta, így nem tudják rárakni, csak ha megveszem a köztes elemet egy új platnival plusz20-ért és egy új rá való dobozt is plus 30-40-ért." Én néztem rá, hogy ugye most viccel, fölöslegesen jöttem ide és biztos, hogy nem fogok plusz 50-60-at költeni amikor már VAN egy dobozom!

Szal otthagytam az embert a konzollal együtt és puffogva hazaindultam ismét a hátam mögé kötözve a doboz én meg gyakorlatilag a tankon ülve és azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ekkora gyökér, hogy megrendel valamit amiről nem is tudja, hogy milyen, engem meg iderendel és itt derül ki, hogy ja bocs mégsem... szal eléggé mérges voltam, mert nem igaz már, hogy nem lehet egy hülye konzolt kapni egy hülye doboz hülye platnijához! 2012-ben azt hiszem minden technológia megvan a megoldáshoz (hamár a higgs bosont is megtalálták) én mégis kálváriát járok végig egy ilyen hülyeségért! HÖRR GÖRR!!! ÁHH!!!

Szóval dúlva-fúlva hazamentem, ledobtam a dobozt és elmeséltem Mártinak, hogy mi van. Ő is puffogott egy sort, majd mérgesen kijelentette: "levisszük a motort és majd apukám csinál rá egy köztes elemet!" merthogy azt tudni kell, hogy márti apukája kovács és mint olyan megvan a technológiája és tudása a probléma megoldásához. Ugyan a motort nem patkolni kellett, de úgy tűnt ez az utolsó és egyetlen megoldás és már nagyon elegem volt. Legszívesebben szétvertem volna az összes hülye doboz gyártó céget kezdve a GIVI-vel (ugyanis ők játszák ezt a "vedd meg külön a konzolt, a platnit a köztes elemmel és a dobozt is" játékot ami totál nem felhasználóbarát dolog...)
Így hát mérlegeltem.
1. Lemegyek Kecskemétre és megúszom 18+benzinből és lesz egy dobozom
2. költök rá 18-konzol, 20-köztes elem, 30-40-doboz, és lesz plusz egy dobozom amire jó esetben a macska felmászik néha.
Azthiszem mindenki kitalálta melyiket választottam és már robogtunk is Kecsó felé.

Az a vasárnap kőkemény heggesztéssel, fűrészeléssel, flexeléssel, csiszolással, izzadással és csavarozással telt, de végül megszületett a köztes elem, ami olyan bika lett, hogy teheneket is rákötözhetnék, azokat is megtartaná. Nagyon megköszöntem Márti apukájának és indultunk is vissza Pestre. Mikor hazaértünk rögtön felszaladtunk a dobozért és ráraktuk. Nem volt egyszerű mutatvány, kicsit be volt rozsdálva szegény doboz, hisz évek óta senki nem használta.
De végül sikerült és a köztes elem akkorára sikerült, hogy egy csomó cuccot oda lehet még kötözni a doboz és az utas közé, szal nagyon egyedi lett és praktikus, a látvány meg egyedi.

Sajna a bika köztes elemnek van egy hátulütője, mégpedig az, hogy a motorkám ezzel a mutatvánnyal kinőtte kis kabátkáját. A Dobozra semmiképpen nem lehet feltenni a ponyváját és ha minden alkalommal felcipelem a dobozt akkor is annyira hátul és magasan van a platni, hogy alig fér rá a ponyva. Pedig olyan tök szupi alig használt ponyvám van! Szóval a szívem megszakad, de le kell cseréljem… Akit érdekel egy csere írjon!

Csatolás megtekintése 12842 Csatolás megtekintése 12843 Csatolás megtekintése 12844

Minden úgy kezdődött, hogy kitaláltuk Mártival, hogy kéne tenni az egészségért így hát járjunk el teniszezni. Én még életemben SOHA teniszütőt nem fogtam a kezemben, de mindent ki kell próbálni egyszer, szóval belementem. Viszont nincs ütőm, be kellett szerezni egyet. Találtam is egy tetszetőset neten használtan. Sárbogárdon volt az aranyos én meg Pesten, így kitaláltuk, hogy kössük össze a kettőt egy motoros kiruccanással. A 6-os utat úgyis jól ismerem, milliószor megjártam már, legyen ez az első nagyobb utassal való motorozásom.
Geocachingon ki is néztünk egy ládát a környéken, egy Isten háta mögötti kis zsákfaluban, Nagylókon, Sárbogárdtól pár km-re.

Becsomagoltunk, kitaláltuk hogy fogunk motoron hazahozni egy teniszütőt (nem olyan egyszerű ám..), csináltunk szendvicset aztán uccu neki. Tök jó volt, szép volt az idő, ideális motorozás. Mikor megérkeztünk a gyönyörűen lelakott lakótelepi panelházhoz aminek a parkosított játszóterén egy pár nyalta-falta egymást, rögtön felhívtam az embert, hogy megjöttünk az ütőkért. Egy jó darabig várnunk kellett a párocska társaságában, mert jóval előbb érkeztünk a megbeszéltnél. De nem hagytuk kárba veszni az időt, amíg vártunk megtanítottam Mártit gerléül huhogni és a mászókákat is megmásztuk.

Majd megérkezett az ember (kiderült, hogy ő is motorozik) és lebonyolítottuk az üzletet. Megkérdeztük (helyi lévén) hogy mondja már el merre jutunk el Nagylókra.
"Ó" aszongya "Pofon egyszerű! Itt kimentek, aztán balra, aztán kanyarog az út, aztán jobbra, elhagyjátok a várost, aztán mentek, de vigyázzatok mert kutyák vannak, aztán tovább, aztán Kislók, utána jobbra... nem is... egyenesen... nem is... őőőő...."
Itt kezdett fura képet vágni, ahogy mi is.
"Várjatok lerajzolom, mert belekeveredek". Azzal leguggolt a kocsi mellé a kavicsos-homokos földre és odarittyentett egy térképet nekünk. Elég kesze-kusza volt, de azért érthető. Megköszöntük, felszerelkeztünk és nekivágtunk felkutatni Nagylókot.

Egész könnyen oda is találtunk, minden veszélyes részt amit leírt az emberünk (kutyák, rossz, beszűkült út, veszélyes, folyton piszkos kanyarok) túléltük és megérkeztünk Nagylókra. No akkor már csak a Piroska-tavat kell megtalálni. Kavarogtunk egy kicsit a faluban, majd megérkeztünk a zsák aljához (mertugye zsákfalu) ahol tovább nem volt csak egy kocsma két bácsival előtte, akik már szürcsölgették a jó hazait. Márti nyomban le is pattant és odament hozzájuk, hogy magyarázzák már el, hogy merre van a Piroska-tó.
"Ó hát túljöttetek, menjetek vissza a vasútig, és ott jobbra. Már várnak titeket!"
Döbbenet, kínos nevetgélés a részünkről és buta arckifejezés. Ekkor még nem sejtettük, hogy tényleg várnak....
"A versenyre jöttetek nem?"
"őőő... nem. Milyen verseny?"
"Há' horgászverseny!"
"Ahha. Hát nem arra jöttünk, de köszönjük." Azzal tovább indultunk és szépen el is jutottunk a tóhoz. Leparkoltuk a vasat és leültünk a tó mellé dzsípíeszt izzítani. Az enyém szokásához híven bekrepált így Márti okostelefonjára támaszkodtunk. Meg is lett, 300 métert mutatott kicsit balra. El is indultunk az ösvényen. Egy csomó horgász és egy csomó pottyantós budi mellett haladtunk el (tök jó, hogy manapság a tavak is hogy fel vannak szerelve!), de az ösvény egyre szűkült és dzsindzsásodott (életemben nem írtam még le ezt a szót...). Küzdöttünk tovább az ember magasságú csalánok között, majd kiértünk egy útra. Na nem jó helyen vagyunk, de reméltük, hogy meg tudjuk kerülni a tavat így tovább mentünk és pár méter után meg is láttunk egy másik ösvényt befele. Na ez lesz az! És nagy lelkesedéssel megindultunk, bár Márti már kicsit bemorcult a nagy őserdőtől. Mentünk is egy darabig, amig az utunk nem végződött egy tó-darabban, amit csak hatalmas gumicsizmában vagy úszva tudtunk volna leküzdeni. Nem volt mit tenni, a másik irányból kellett megkerülni, így visszatértünk a kalandos útvonalon a kiinduló pontig és megkerültünk a tavat a másik irányból.
Itt is sok horgász keresztezte utunkat, némelyiknek akkora botja volt amekkorát én még sosem láttam. Hogy lehet ezekkel horgászni?? Volt pár kedves bácsi aki rögtön invitált is minket, mondván, hogy "Ne aggódjunk, nincsen neki asszony és maradjunk egy kicsit." Meg voltak akik éppen ettek, azoknak jóétvágyat kívántunk és aranyosan rögtön meg is kínáltak minket amit mi udvariasan visszautasítottunk. Meg is jegyeztük, hogy nohát ez nem pest itt köszönnek az emberek ha elmész mellettük és még nevetnek, mosolyognak és aranyosak is!
Elértünk egy dombot a parton, felmásztunk és egy kis akácosban meg is találtuk a ládát. Utána kiültünk a domb szélére és a kilátásban gyönyörködve elmajszoltuk a szendvicseinket. Akarom mondani elmajszoltuk volna, ha nem integet és kiabál nekünk egy csoport ember (kiváltképp egy szőke nő) a domb aljában.
"Lányok! Gyertek ide! Na gyertek már! Lányok! LÁNYOK! GYERTEK MÁÁÁR! Lányok!!"
Még be sem fejeztem a szendvicsem, de nem volt mit tenni, menni kellett, így fogtam a félig megevett uborkám meg szendvicsem, a teniszütőt és minden cuccot és megindultunk lefelé. Egy baráti társaság voltak, akik kijöttek horgászni és itt is alszanak mert ők is városiak és messziről jöttek és hajnali 3-kor már disznót vágtak, most meg horgásznak és tesco sátorban fognak itt aludni, de reggel 6-kor már indulnak tovább. (Így kell ezt!) Tök jófejek voltak, rögtön bemutatkozott mindenki és kínáltak minket mindennel. Mi hevesen visszakoztunk, hogy "köszi, még a fél uborka itt van a kezemben, de nagyon aranyosak meg minden". Dumáltunk egy csomót és hát rögtön világos lett előttünk, hogy a szőke néni nem szomjas már. Dehát van ilyen, nem kell szégyellni, jókat nevettünk, minden ellenkezésünk ellenére belénk diktáltak egy pár békönbe csavart virslit meg egy kis kólát. Márti nagy ölelést is kapott a nénitől, aki engem is jól megszorongatott, miközben percenként elmondta, hogy ő itatta le a Gézát. Szóval jól elvoltunk és vicces volt, de kellett visszamennünk Pestre mert estére be volt még tervezve egy ZP-s Paddy and the Rats is. Így szomorú búcsút vettünk és elkezdtünk visszafele tendálni a moci felé. Felszerelkeztünk és indultunk hazafele.

Az úton csak egyszer hagytuk el majdnem az ütőt, de ezen kívül ismét egy jót motoroztunk.

Mivel eléggé késésben voltunk rögtön ZP-be mentünk, ahol kisebb sor fogadott. Majd odajött egy csaj és monda, hogy bocs, de megtelt a hely és csak akkor engednek be, ha jön ki ember... Remek, Gábor már benn vár minket... Így elkezdtünk mi is várni, bár eléggé hülyeségnek éreztem, hogy benn van egy csomó hely, üresek az asztalok és a székek, alig van ember, mégsem mehetünk be... Vártunk egy jó háromnegyed órát, a koncert már majdnem lement, amikoris megelégeltem és odamentem az egyik intelligens kopasz úriemberhez aki ott sürgött forgott. Előadtam neki kedvesen, udvariasan (tényleg, itt nincs irónia!) hogy hogy van az, hogy amióta itt állok 16 ember jött ki és egy sem ment be, pedig maga azt mondta itt az embereknek, hogy beengednek, ha kijönnek. Erre csak annyi választ kaptam, hogy "maga nem dolgozik itt, ne pofázzon bele, majd ha jön a felsőbb utasítás akkor fog történni valami."
Ez volt az a pillanat amikor sarkon fordultunk és hazamotoroztunk és inkább megnéztünk egy filmet otthon, de a gonosz kopasz bácsinak sem engedtem elrontani a kedvem egy ilyen jó nap után.

A hétvégén történelmi esemény következett be. Először vittem a kawán valakit!

Márti még anno megigértette velem, hogy ő lesz az első akit viszek ezzel próbálta betartatni velem a 2 éves gyakorlatot, meg hogy elég tapasztalatot szerezzek. Ő is nagy motoros, bár sajátja sajnos már nincs, de motorozni szokott Zé-vel vagy a bátyjával. Bár a bátyja most apuka lett így a motor eladó sorba került, Zé meg mostanában nem ér rá és egyébként is beújított valami hátsó ülésre valót...

Szóval gondoltam egyet és Mártit karon fogtam majd közöltem vele, hogy most akkor elviszlek egy körre a parkolóban. Csak hogy fokozatosak legyünk.
Mentünk is pár kört, tök ügyes voltam, bár sokkal jobban érzem a motort amikor nem ül valaki mögöttem, jobb úgy vezetni, de gondolom ezzel mindenki így van.
Aztán "véletlenü" kikeveredtünk a parkolóból az útra, ahol már lehetett többel menni mint 40-el. Kérdeztem is, hogy "na betojtál?", erre ő csak annyit felelt, hogy akarta is mondani, hogy mennyünk már messzebb. Na nekem több sem kellett, ki a 6-osra, és fel 110-re. Szóval mentünk egy kiscsit a városban, aztán hazamentünk (már nem is tudom miért) és pattantunk vissza a mocira és irány normafa. (nem akartunk nagyon messze menni, fokoztaosság elve meg esős idő..). Jól beleplántáltuk a dzsípíeszbe az uticélt (tudom ciki, de én pécsi vagyok, ő meg kecskeméti. busszal feltalálunk, de két keréken nem tuti...) és indulás. Az elején még egész jófele jöttünk, azért egy két helyen letértünk az útvonalról, de hamar visszataláltunk. Aztán elkezdett gyanús lenni a sok salakos, kátyús, kics*szett meredek icipici utca, ahol még motorral sem férnék el a kocsi mellet... Mondanom sem kell, hogy a kis vasamat marhára nem hegymászásra találták kis majdhogynem földúton, főleg Mártival mögöttem, nekem meg szinte 0 utassal való vezetési tapasztalatom van. Nézegettük is a "nagyonokos" telefonjainkat, amik sziklaszilárdan kitartottak az útvonaljuk mellet amin próbáltunk mászni.
Egy jóóónagyadag küzdés után végülis megérkeztünk, nevettünk egyett (szegény moci ezerrel elkezdett hangosan hűteni), hogy ilyen-nincs-ez-durva-volt-tejóégmilyenutak-haza-tuti-nem-erre-megyünk! Szóval durván kalandos volt, csoda, hogy nem vágódtunk el a nedves-kavicsos-salakos-borzalmasankátyús-iszonyat meredek utcákon (alig győzöm hangsúlyozni!!) és csúsztunk a hegy aljáig.

Normafán kiültünk és tájnézés közben elmajszoltunk pár kiflit. Ráböktem a látómezőben balra a hegy tetején álló kilátóra, hogy "azmiaz? tök jól néz ki! akkor most oda mennyünk!" És mentünk is. Vissza a mocira és vágta az Erzsébet kilátóig (mint utóbb megtudtuk így hívják). Ott ettünk vattacukrot, ami a nedves idő miatt egy pillanat alatt leolvadt a pálcikáról és jól összetrutyizott minket, meg geoládáztunk is egyet, a hegyoldalban jól seggreestem miközben a ládát kerestük és jó sáros lett a popóm, szóval marha kalandos volt. Azért hazafele persze a normál úton mentünk motor és idegrendszer kímélendő.

A paksi incidens után filozofálni kezdtem. És hát hol tud az ember legjobban gondolkozni mint motoron (zuhany alatt is jól lehet, de én akkor épp paksról pécsre tartottam).
A kérdés a miért? A legjobb kérdés, pedig már túl vagyok az "ezmiez?" meg a "miért?" korszakon is elvileg...

Talán ez a sorsom, a végzetem, néha dühöngök rajta, de talán hálát kéne adjak érte. Talán én vagyok a lehetetlenségek asszonya, (inkább angolosítva the impossible situation-girl, így jobban hangzik viszont hosszú...) mint valami jelmezes szuperhős ezzel a furcsa szuperképességgel ami néha átok. Csak nincsenek akkora izmaim.

Miért van, hogy 6 kilós kígyókat fogdosok, akinek akkora a feje mint az öklöm, hogy 12 centis pókok mászkálhatnak a kezemen és semmi, de ha varratszedés van a szájsebészeten, akkor simán elájulok. Pedig már úgy fogadtak, hogy "jaj te vagy a motoros csaj! na akkor a varratszedés meg sem kottyanhat..." mintha lenne összefüggés. Miért? Skizofrén lennék? Két énem lenne? Egy beszari nyúlbéla, hisztis kislány meg egy szupernő aki semmitől nem riad vissza? Miért ájulok el amikor a SAJÁT PIRSZINGEM próbálom cserélni, de attól nem, hogy felmásszak egy virágtartón 3 emelet magasba? (azt többet azért nem játszanám meg, kishíjján lezúgtam. A virágtartó állványzat nem túl stabil és a falhoz való rögzítése is hagy némi kívánnivalót maga után...) Miért nem tolattam le soha senkit, de azért a kocsi középső visszapillantóját simán letöröm a FEJEMMEL(!!!) úgy, hogy a szélvédő üvegből is kitört egy darab!
És miért nem estem soha motorral, egy vezetéstechnikai tréningen sem, amikor félóránként tapasztalták meg a delikvensek a vízszintest, de álló motorral amikor próbálok felszállni a motorra a paksi benzinkúton (mintha még sosem csináltam volna) simán eldőlök vele. És persze rögtön letörik az első fék kar ÉS az index is. Mert miért ne?

És még sorolhatnám a nonszensz miérteket amik olyan kellemesen átszövik kis életem. De boldog optimista módjára a miértek megválaszolása helyett inkább hálátadok, hogy nem 120-nál egy kamion törte le az indexemet, és hogy a sok gyakorlásnak hála már ájulás nélkül cserélem a pirszingem.

Borongós szombati munkanapra virradtunk Zé-vel és igenkevés alvás utáni korán kelés forgatagában kapkodtuk magunkra a motoros ruhát. Még tankolni is kellett így megálltunk és nyélbe ütöttük azt is, mert a múltkori kirándulás után szomjaztak a paripák.

Megérkeztünk a ringre és begurultunk a parkolóba, ahol már pár motoros várakozott és aggódó tekintettel bámulta a felhőket. Kis idő és a bagósok pár cigije után rendőri vezetéssel indultunk befelé. Kicsit csodálkoztam, mert facebookon egy csomó női jelentkező volt, de magán a rendezvényen velem együtt voltunk 4-en plusz egy kísérő.

Bemelegítésnek olyan kis nudli feladatok voltak, minthogy féloldalt ülsz a motoron, vagy állva félkézzel vagy mindkét lábad jobbra lóg és úgy ülsz. Mindeközben persze haladni is kellett. Én a második turnusban csináltam a bemelegítést de már itt bokán f*stam magam, hogy úristen-milyen-bemelegítés-ez-én-még-ilyet-sosem-úristen-felborulunk-gyere-zé-rendeljünk-pizzát.... szóval amig az első turnus bemelegített addig mi stílusosan rendeltünk egy lady pizzát.

Majd mi következtünk és megdöbbenésemre minden bemelegítő gyakorlatot meg tudtam csinálni. Úgyhogy marha büszek voltam magamra.

Aztán persze volt egy kis eligazítás, meg beszéltek egy csomó okos dolgot a rendőrbácsik, majd szlalom következett. Csináltuk fékkel, fék nélkül, elcsúsztatott szlalomot meg így is úgy is.
Utána következtek a feladatok. Nevezetesen a kiskör, a nagykör, nyolcas (amit ha ügyes volt a delikvens akkor lehetett homokórában is csinálni, ami annyit tesz, hogy nem keresztezte az útját a nyolcas közepén, hanem végig a bóják mentén kellett haladni), a holland kapu, és a lóhere.
A holland kapura már a bemutatásánál gyilkos tekinteteket vetettem, ugyanis ilyenben fektettettem el a hondákat a feszten, csak ott tizedekkora helyen kellett prezentálni a mutatványt.
Miután a borzasztóan-ügyes rendőr bácsik bemutatták és jól el is magyarázták a feladatokat mindenki nekiláthatott gyakorolni és szétszéledtünk.

Gondoltuk, hogy kezdjük a nagyobb körrel, az olyan egyszerűnek tűnik. Zé ment elsőnek, elvégre ő a tapasztaltabb meg a minden. Csinálja is a nagykört amikoris egyszercsak azt látom, hogy csatt-puff-karc-bzdmg! És látom, hogy Zé áll, a motor fekszik. Első reakcióm egy kitörő nevetés majd egy jajjjj szegény... Gyors felállította és odagurult mellém ahol felmértük a károkat és részvétemet nyilvánítottam és elmondtam, hogy "én megértem Zé, tudom mit érzel, tudom milyen szar és tudom, hogy most milyen bénának érzed magad. Behúztad a kuplungot mi? Igen... De ne csüggedj, megesik!" Szegényt nagyon elkezdtem sajnálni és álldottam az eget, hogy én nem saját mocival produkáltam ugyanezt.
Miután kihevertük a sokkot nekivágtunk és kitartóan róttuk a köröket, a nyolcasokat, a holland kapukat és a lóheréket. Egyre jobban ment és a vége felé már a lóherét is tudtam csinálni meg a homokóra nyolcast is. A többiek is egyre ügyesedtek és Zét és magamat megnyugtatván mások is megnézték közelebbről az aszfaltot.

Volt egy kis ebédszünet amikor is megérkeztek a pizzák és a menük. Találkoztam egy csamos csajjal is és kicsit dumáltunk.

Miután azt megettük az ügyes rendőrbácsik azt is megmutatták, hogy kell felállítani a mocit, majd volt még idő a gyakorlásra a végső verseny előtt. Zé rögtön rávágta, hogy márpedig ő nevezni akar és nevezzek én is. Kicsit aggódtam, de egyszer élünk, jólvan én is nevezek.
Átépítették a pályát és indult is a verseny. Volt benne minden, így eléggé izgultunk.
Voltak nagyon ügyes emberkék, nagyjából lehetett látni előre hogy fog alakulni a küzdelem, de azért végig akartunk menni. El is érkezett a pillanat, Zé nagyon ügyesen ment büszke is voltam rá.
Majd én következtem. Az elején meglepően jól vettem a holland kapukat, majd a nyolcast is. De véletlen egy bójával arrébb jöttem ki mint kellett volna és ez pont elég volt a pánikhoz. Úgyhogy ezek után remegő kezekkel és gyomorral gurultam végig a szlalomon és a lóherén, és éreztem, hogy ha nem pánikoltam volna be, sokkal jobban is ment volna. Azért így is egész jól végig jöttem, legalábbis én élveztem. Zé mondta, hogy úgy izgult, hogy addig rá sem gyujtott amig nem végzek. Akiscukiii.

Utána volt eredményhirdetés, dobogóval meg mindennel és két különdíjas: egy srác egy "ilyen motorral marha nehéz de mégis milyen remekül helytállt" címmel kapta és nagy megdöbbenésemre én is "a nők is milyen ügyesen megmutatták, hogy ők is milyen ügyes motorosok" felkiáltással. Nagyon megdöbbentem és nagyon örültem. Kaptam egy szupi könyvet a motorvezetésről. Még csak az első pár fejezetet olvastam el, de eddig tök jó.
Azthiszem mondanom sem kell, hogy 31 fogas (nekem csak ennyi van) mosollyal robogtunk haza a szép időben, mert még a napocska is kisütött délutánra.

Azthiszem mindenki nevében beszélek amikor azt mondom, hogy nagyon jó volt, és nagyon élveztem az egész napot. Persze jól el is fáradtam, de nagyon sokat tanultam és még mindig van mit tanulni (nem is keveset). Minden motorosnak ajánlom, hogy menjen el ilyenekre, mert tényleg nagyon sokat segít és sokkal okosabb lettem.
Ezúton is szeretném megköszönni mégegszer a rendezőknek meg mindenkinek.

És remélem sok rózsaszín lánnyal találkozom majd a nőnapi tréningen, gyertek sokan, mert nagyon megéri!!!

Íme befejeződött a bukósisak keresés hosszú folyamata. Egész szerencsésen ért véget.

Tegnap felpattantam a kis mocimra, hogy végigjárjam a boltokat a kis sisak listámmal.
Kezdtem a shox-ban, ahol nem volt túl nagy márka választék, de aranyos volt az eladó csak és tetszett is egy agv sisak, csak kicsit drága volt és amikor felpróbáltam az is lötyögött az arcomon, ugyanúgy mint a nolan. Könnyű a kerek fejűeknek...
Sebaj, megyek tovább, következő állomás: bázismotor.
Leparkoltam, bementem és az ember kezébe nyomtam a listám. Nézegettünk is egy darabig, próbálgattam a különböző darabokat. A listámról fel is próbáltam a caberg v2 407-et és jó volt! Tökéletes! nem lötyögött arcban sem, nem nyomott, egyszerűen tökéletes volt. Levettem, nézegettem még, meg fölpróbáltam mást is, majd visszatértem a 407-eshez és feltűnt az ára. Hmm... ez gyanúsan olcsó! Kérdezem az eladót, hogy ez miért ennyi, a honlapotokon 2x ennyibe kerül és hogyhogy? Mondta a srác, hogy azért mert ez az utolsó darab. Igen csak elgondolkodtatott, mert oké, hogy én matt feketét akartam, ez meg piros-fekete mintás. De öt csillagot kapott a sharpon nekem meg úgyis piros motorom van és egyébként is a piros-fekete a mániám... Szóval ahogy agonizáltam megkérdeztem a srácot, hogy nem lenne-e baj, hogy én itt sisakkal a fejemen járkálok egy kicsit, hogy milyen ha hosszabb ideig rajtam van. Mondta, hogy semmi baj és természetesen. Szóval addig körbenéztem és találtam egy csamos standot csupa rózsaszín cuccal. Egy idő után levettem a fejemről és megvizslattam a tükörben, hogy nem nyomott-e össze túlságosan valahol. De nem. Egy csomó idő után is tök kényelmes volt és nem nyomott sehol.
Elszántam magam és megvettem. A pasi a kasszában montdta, hogy ezen a sisakon buktak egy csomót, szóval jó üzletet csináltam. Kicsit dumáltam vele, tök jó fej volt és megadta egy fazon számát aki segíthet nekem csomagtartót eszkábálni is a no-name dobozomhoz.

Összegezve elmondhatom, hogy mostmár bármi van tudom melyik boltban fogok vásárolni és boldog vagyok a kis sisakommal.

Lassan halad a sisak vásárlás... Motorfeszt után kicsit informálódtam és rá is szántam magam a pénzecském elköltésére. Odáig fajult a dolog, hogy tegnap elmentem, hogy az általam kinézett Nolan N85 Special sisakot fel is próbáljam és ezzel megpecsételjem, hogy az enyém legyen.

Megérkeztem a boltba és a kicsit morci bácsival fel is próbáltunk egy S-eset miután lemérte az okos kis fejemet. Felhúztam és lötyögött az arcomon... Ajjajjj... Pedig olyan szép és olyan jó és Nolan meg minden és tök sok csillagot kapott a sharp testen (amit ha szóba hoztam a morci bácsi kibukott, hogy weblapot ő is tud csinálni! hőbör-hőbör). A bácsi szerint tök jó és pont jó és látta a mocimat és hát kéne rá doboz is hátulra, na majd mindjárt mutat nekem. Győztem leállítani, hogy ácsi bácsi nekem van dobozom, csak konzol kell majd, de az még ráér...

Gondterheltem hagytam el a boltot, mert azért nem túl jókat hallottam arról, ha lötyög az ember arcában, inkább legyek hörcsög, mint lötyögjön. A nolan csak kerekfeűeknek gyárt sisakot vagy az én arcom túl hosszúkás? Brühü-brühü...

Hazatérvén rögtön rávetettem magam a netre és 3 különböző boltból kiválotattam a következő sisakokat:
- AGV S4SV
- Carberg V2R
- Carberg V2 407
- Scorpion exo-500
- Shark S700

és persze ott van a nolan N85 Special, de az lötyög arcban. De ezek amik megfelelnek az igényeimnek és árban is kb ott vannak amit a pénztárcám nagyduzzogva megenged.

Szóval hétfőn pattanás a mocira és körbejárom ezt a 3 boltot, csak lesz olyan ami jó a hülye fejemre...

Idén is elérkezett a motorexpo. Már nagyon vártam, tavaly is élveztem idén már mocival mentem ami még jobban megdobja az élményt, egy vörös kawával érkezni egy motorexpora azért mégiscsak más mint bkv-zni.

Azért pár órát egész jól eltöltöttünk, ami nagyon tetszett arra fel is pattantam (kiv a ducatik, mert azokat felrakták az egekbe, nehogy valaki rájuk tehesse a koszos ülepét), beszereztem a 2012-es motorkatalógust, nyeremény játszottam, minden szórólapot eltettem amit csak felém nyújtottak és persze meglátogattam a legeselegrózsaszínebb standot is.

Záró akkordként kinn még körülnéztünk és láttuk, hogy a safety-sek bemutatóznak. Na nézzük egy kicsit mielőtt eltoljuk a (motor)biciklit. És dehát HÚ ez miez? itt lehet kipróbálni a bójázást? hát akkor csapjunk mi is a hornetek közé! Sorba is álltunk, kaptunk könyök meg térdvédőt meg minden. Ahogynéztük a többi próbálkozót persze belénk vágott a lelkesedés, hogy háhá mi ügyesebbek leszünk és hát ezek csak bóják és khm... láttad, hogy letette a
lábát? szóval nagy izgalommal vártunk. Mikoris elkövetkezett a mi időnk. Mondtam Zé-nek, hogy menjen elől, mert hát mégis én vagyok a lány meg minden. Kibattyogtunk a pályára, feltettem a kis picsámat a hornetre, ami köbciben ugyan akkora mint az én kis vörös ördögöm, de sokkal böszmébb is. Súlyra nem volt probléma, a kuplungja viszontsokkal furább volt meg hát az egész nagyon idegen volt. Na dehát ez így izgi (gondoltam én naív) és megindultunk, követtük az ügyes oktató bácsikat. A szlalom még úgy ahogy ment (bár a hornet nagyon NAGYON fura volt), de aztán jöttek a nagyon éles hajtű kanyarok ami mondhatni khm... nem igazán ment... rögtön el is fektettem, mert én olyan ügyes vagyok és nekem tuti sokkal jobban fog menni és majd megmutatom ezeknek a kukisoknak. hát persze... gyors felállítottam (amilyen gyorsan fel tudok állítani az 50 kilómmal egy 250 kilós sárga csodát) majd a zavartól gyöngyöző homlokkal tovább gurultam és leraktam mégegyszer. megaztán mégegyszer... khm..... akkor már mindenféle egóm alulról szagolta az ibolyát, nemhogy a "na majd én megmutatom, hogy a nők is tudnak motorozni" fíling. Félreértés ne essék, tudom, hogy nem vagyok egy rossi, már egy ideje lefoglaltam vezetéstechnikai tréningekre időpontot, meg tudom, hogy van mit fejlődnöm meg tanulnom, de ez azért sok volt. Ilyen béna lennék? Városban teljes biztonsággal közlekedem, néha még meg is húzom a bajszát egy kicsit. Mondjuk az is tény, hogy városban nem forgolódom falatnyi helyeken a hülye bóják között. Ámde ezután, hogy a megaláztatásomnak ne legyen vége ily hamar, gondolták átraknak egy 250-es hondára, ami súlyban nem is volt olyan nagy különbség (legalábbis nem éreztem, mindazonáltal simét egy vadidegen motor, nehogy megszokjam a hornetet egy picit is). Szóval áttettem a seggem a másik hondára, még állok és nem indul. Mi a faszt csinálok rosszul, ez nemigaz, mintha még sosem indítottam volna motort?!?! (hozzáteszem 14-éves korom óta motorozom, igaz nagymotorokban nincs sokéves tapasztalatom, de azérthát mégiscsak nem ez az első és a beindítással nem voltak még gondok) Már épp a pánikroham szélén, amikor hallom, hogy kiabálják, be, hogy "OLDALSZTENDER".
BAMM! Remek! Ha eddig talán nem is, most már végérvényesen aláástam a női vezetőket és magamat. (szóval elnézést mindenkitől) Mentségemre legyen mondva, azért eszem ágában sem volt elindulni oldalsztenderrel, csak az én motoromat attól még be lehet indítani, sőt sebességbe is be tudod rakni, csak az elindulást blokkolja. Nem is értettem, hogy wtf. De úgylátszik hondáéknál ez nem így van, amit nem nagyon értek, mert akkor hogy melegítem a motort? Utólag Zét is megkérdeztem és ő is csodálkozott, hogy hát az ő suzukiját is be lehet indítani. namindegy, ebben a pillanatban már csak valahol máshol akartam lenni. Azért a becsület végett adtam egy utolsó esélyt a 8-asnak, de hát mondanom sem kell hogy ezek után azzal sem sikerült sokat faragnom a helyzeten.

Szóval ez nem igazán az én napom volt, és mégegyszer elnézést minden női sofőrtől, hogy sikerült megerősítenem a sztereotípiát. Most megyek és szégyenemben mély agóniába süllyedek........