A neveket vesszővel válaszd el
Köszönöm Köszönöm, hogy segítesz, Mert, hited fehér holló. Köszönöm, hogy megértesz, Napod el nem múló. Jöhet ezer s ezer új ünnep, Hatalmad s lelked tisztán megmarad, Mert gyenge szíveddel véded, Gyönyörű árva madarad. BOLDOG NŐNAPOT!
Különleges ez a nap vendégem érkezett. Ugyan soha sem láttam valószínűleg ő sem engem, de lassan kezdünk barátkozni sajnos nem beszélem a nyelvét és én sem értem azt a szót melyet ő mond. Mint jó házigazdához illik itallal és étellel kínáltam a vándort ki megpihent szerény hajlékomban.Kis papírdobozt készítettem a könyöklőre, míg nem vagyok ki ne fosszák azok akik erre az étekre folyamodnának. De sajnos magára kellett hagyjam, mert a munkámat be kell fejezzem, de este még beköszönök kis vackába, hogy s mint telt a napja.... Második nap: Nem hagyott nyugodni néha-néha csak rá nézek. Kicsit figyelem szuszog e még... Az ételhez nem nyúlt az italból nem ivott. Sajnálom szegényt biztosan fáradt lehet. Köpönyegét nézve hosszú út állhat mögötte, ki vajon kitudja még mennyi az mi hátravan ennek a kedves szerény vándornak az útjából. Sajnos az idő nem kegyes hozzá hiába invitálom cseperegő esőben szerény hajlékomba. Nem szól hozzám. Így hát hagyom, had pihenjék. Nem zaklatom kérdéseimmel mivel válaszát sem érteném.... Titkon bízom benne, hogy később láthatom, de erővel útjáról vissza nem tarthatom. Harmadik nap: Munkám befejezve oda kuporodok mellé az eső áztatta tornácon halkan, hogy ne zavarjam pihenését. Csendben s hátha szót váltanék, véle s tudakolhatnám jöttének okát.. De kerüli tekintetem s más fele néz, talán kémleli az eget merre induljon tova. Az étel s ital úgy van ott, hogy elé tettem. Nem válaszol hiába is kérdezem. Testének vagy lelkének van oly nagy bánata mi ekkora szótlanságra készteti? Nem tudom. Nem zavarom tovább, hagyom hadd pihenjék kigyelme, várom holott hangját sem lábának neszelését sem hallom ám.És várom, a reggelt hátha maradna. De ki tudja mennyi időre vendégem ez a titkos idegen, vagy nem is az, hisz már jól ismerem. Negyedik nap: Ma reggel felébredtem hagytam a kávét és a szokásos reggeli rituálét, kimentem megnéztem itt van e még. Hírmondója sem maradt itt hagyott egy szó nélkül, ugyan nem volt bőbeszédű s meg sem köszönte a kosztot sem a kvártélyt. De szívem mélyén örültem, hogy segíthettem neki hisz érzem, ha hasonló helyzetben lennék, nekem is segítettek volna én úgy gondolom. Elrepült ki tudja merre jár és milyen híreket visz ez a törött lábú madár, tiszta szívből kívánom, hogy érje el célját......
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember kinek bajsza volt kender, túl az Óperencián, de a Tiszán innen, élt éldegélt egy pici házban a síkság közepén. Nos, ennek a Kenderbajuszú embernek volt egy vidéki boltja, amit becsukott, de az emberek közül sokan visszajártak hozzá talán jóindulatból talán megszokásból, de ezt döntse el ki-ki maga. Történt egyszer egy fagyos reggelen, egy idős bácsi kopogtatott a kapun, a Kenderbajuszú ember kinyitotta neki az ajtót, hogy üdvözölje, hiszen régen látták egymást, talán még a múlt nyáron mikor az öregember motoros drót szamarával gondja volt. Szó szót követett a Kenderbajuszú beinvitálta a Kisöreget az üresen álló boltba, mert kint a köd bele ivódott mindkettőik csontjaiba is. Telt múlt az idő felhozódtak a régi történetek egészségről, betegségről s a régi motoros időkről is, a Kisöreg megjegyezte, hogy az ő ketyegőjére is ráférne egy motorgenerál, de a Kenderbajuszú elütötte a dolgot azzal, hogy megcsinálja a kisöregnek azt is csak az alkatrész beszerzését biza már nem vállalja. Kenderbajuszú akkor figyelmes lett a kisöreg bukósisakjára, ami egy kiszolgált nevesincs Kínai piacos cucc volt. A közepén egy égtelen nagy repedéssel. Ejj Bátyám Uram aztán nem szellős ez a kobak magának _mondta a Kenderbajuszú_ De kedves Öcsém _de akár a fiának is fogadhatta a Kenderbajuszút_ bizony az , ezt még amikor a drót szamarat vettem akkor selejtezte ki nekem az unoka vőm, de annak is van már vagy 10 éve lassan. Viszont nekem már nem nagyon lehet kapni ilyent, mert nagy fejszerkezettel rendelkezem. No, Bátyám-uram magának szerencséje van, hogy Kedves-öccsének szólított mer, nekem van ilyen sisakom, csak a műanyagüvegjét kell, megkeressem._eltűnt a kamrában a Kenderbajuszú és nem hallotta mit mond a kisöreg. Talán a pénzről, de nem figyelte mert már más járt a fejébe. A kenderbajuszú emlékezett rá hogy volt egy extra méretű sisakja nem márkás ugyan, de a kisöreg drót szamarára pont jó lenne nem olyan szellős, mint a másik, de CE minősítővel ellátott, így ha baj van még véd is valamit a kisöregen nem csak a fej díszítést szolgálja. Már régebben gondolkodott felrakja, árverésre 1 pengőért hát adnak, amit adnak, csak ne foglalja a helyet a kamrájában, most úgy gondolta jobb helyet talált neki. Nagy sebbel, lobbal kihozta a sisakot a Kisöregnek, aki hosszas unszolás után felpróbálta a kobakot. Tetszett neki a kobak, csak a sötét plexiüveg nem, de mikor mondta a kenderbajuszú, hogy van sima is nem látta megnyugodni a Kisöreget. Viszont, látta a Kenderbajszú a Kisöreg szabódását és új farmával állt elő. Ejnye, Bátyám-uram ajánlok én magának egy üzletet, mivel az maga sisakja úgy is olyan régi, hogy annak muzeális értéke van, azt ajánlanám, cseréljük el szőrt a szőrbe a kettőt, nekem meg, majd jó lesz a magáé farsangkor riogatni a Jányokat az utcán, így magának nem lesz olyan szellős a kobakja, na itt a kezem nem disznóláb csapjon bele, aztán el van boronálva a dolog. A Kisöreg szabódozott, egy pár percig, de aztán bele csapott a Kenderbajuszú markába. Az „üzlet” megköttetett. A Kenderbajuszú látta a Kisöreg arcán a boldogságot. De amit most ez jelentett neki, más karácsonykor nem fogta el így ez az érzés, s így a Kenderbajuszú is szerzett valakinek egy szép karácsonyt, magának is a legszebb ünneppé tette a mostanit. Megölelték egymást és elköszöntek, békés Karácsonyt kívánva majd a Kisöreg felvette az új kobakot, és oldalba rúgta a drót szamarat, hogy hazafelé vegye az útját a hideg szőtte fagyos téli úton. Itt a vége fuss el véle….. Mese volt? igaz volt? Ps.: De ne a bejgliben, és a terített roskadó asztalban s a fényes díszített csillogó fenyőben, hanem a szívetekben lelketekben legyen Karácsony! Békés ünnepet, s jó egészséget kívánok!!
"Mit mond? Mit mond e rövidke szó ANYA? Sokat bizony, s van kinek már csak mondana Megfogansz s a szíve alatt mond ki hordana? S beszélni, szeretni, ölelni mond ki tanítana? Ha elmész könnyeivel mond milyen földet itatna? S mikor bánatos vagy kedves szavával ki vigasztalna? Senki sincs rajta kívül csak Ő egyedül: ANYA Így hát légyen neki minden nap boldog ünnep S mi köszönjük azt, hogy felnevelt bennünket.. Köszönöm Édesanya!" "SzacsaNo" Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden babázó és majdan babázni fogó anyukára és azoknak is akik épp dédelgetik nagyobb gyermekeiket s nem utolsósorban azokat az édesanyákat akik már nem lehetnek itt velünk csak az emlékeinkben és a szívünkben vannak jelen.... Szívöböljövő szeretetet és kitartást a gondokhoz, és sok örömet a csemetéikhez valamit jó egészséget és széles utat kívánjak! Szacsa régebbi versem: Édesanyámról… Különös ma rád gondoltam kedves édesanyám, Ki itt fekszel e sírban, hideg kőhalom alján. Emlékszem két dolgos kezednek erejére Családi fészkünknek védelmező melegére. Mikor először kísértél iskolába, Nehéz táskám cipelted hamarjába. Láttad bimbódzó gyenge szerelmemet, Életem kezdetét szigorúan egyengetted. S mi elragadt tőlem, gyógyírét sajnos nem ismerem, Mert akkor örökké élnél, nem az emlékeimben. Fognám kezed, s segítenék, mint ahogyan te nékem, Most is láthatnálak, nem csak fakó fényképen. 2007.11.16. 19:40
Nőnapra Te gőgicsélve beszélő Rózsaszínt álmodó baba, Te felnőtt földre rálépő Lány, kinek halk még néha szava. Néked adom szavaim szép szirmait, Fogadd hát e verset virágként ma itt! Te síró hangot is megértő Családjáért élő anya, Te bölcső mellett mesélő, Ezüsthajú, kedves mama. Néked adom szavaim szép szirmait Fogadd hát e verset virágként ma itt! Letépem néked a rózsát Mi szívemnek kertjében nőtt, Szám énekli most az ódát Mit gondolatom titkon szőtt. Néked adom szavaim szép szirmait, Fogadd hát e verset virágként ma itt! Kislányok, asszonyok, hölgyek Földnek tündéri lényei, Hegycsúcsok, dombok és völgyek Szürke napoknak fényei, Néktek adom szavaim szép szirmait Fogadjátok versem virágként ma itt! Szabó Balázs versével köszöntöm a hölgyeket! Szerény lehetőségeimhez képest, de sajnos nem saját versemmel, mert múzsa hiányában fűzfapoéta vénám elapadni látszik Boldog Nőnapot mindannyitoknak! Szacsa
