A neveket vesszővel válaszd el
Volt ez a kis motoros túránk csütörtökön, amikor hazafelé kipróbáltuk a pár utcára tőlünk nemrég megnyílt halazós éttermet, ami Hekk City névre hallgat. Amellett, hogy szép a hely, a kaja finom volt, és az árak egyelőre kedvezőek, fizetéskor még egy meglepetés ért. A mellékelt fotón látható kitűzőt kaptam ba. Állítólag minden motorost ilyesmivel oznak meg. (Nem vállalom a felelősséget azért, ha más nem kap...)
Végre összeállt minden, és motorra pattantunk. A nagyszülők nálunk töltötték a délutánt, mi meg a lovak közé csaptunk. Nagyon kellett már, hogy kifújja kicsit a fejemet a szél, és ez most egész jól sikerült is. Olyannyira, hogy visszajöttek a két évvel ezelőtti emlékek, és újra Spanyolországban voltam egy kis időre. Az M0-ás végülis bárhol lehet... kétoldalt kiszáradt mezők, a szélső sávban kamionok. Esküszöm, a táblára felnézve még azt is láttam kiírva, hogy Jerez. Csak mentünk és mentünk, faltuk a kilométereket... még jó, hogy a könyvelőnk az M0-ásról közelítve vagy harminc kilométerre lakik tőlünk. A "városhoz közeledve" sűrűsödött a forgalom, mint anno Milánónál. Na annyira szerencsére nem volt durva a helyzet, de lelki szemeim előtt láttam a Lamporáma reklámját, ahol el kellett kanyarodni a szállásunk fele. Túl hamar végeztünk a kötelező tennivalókkal, és este hétig még volt pár óra kimenőnk, úgyhogy ezúttal az M0-ásról letértünk Nagytarcsa fele. Hogy ott milyen jó utat építettek... Szlovénia ez vagy Ausztria lehet? Kanyarogtunk még erre-arra egy keveset, és mire hazafele fordítottuk a kormányokat és a közeli étteremben hat órakor elfogyasztottuk a jól megérdemelt hekket, már 160 kilométert tekertünk a gépekbe. Három óra alatt nem is olyan rossz... Az élmény is egész valóságos volt. Jó volt ez a rövid európai körút. Főképp ha közben az aláfestő zene nem az a pár angol gyerekdal lenne, ami egész nap a zenélő kutyából szól otthon.
Nem készült el a motor. A határidő június vége volt, az meg már elmúlt. Most megint az a helyzet, mint az elmúlt tíz vagy húsz évben folyamatosan, a motor épül, kicsit megint tök másképp néz ki, mint amikor legutóbb láttuk. Persze nagyon klassz meg minden, de valószínűleg menni soha nem fog.
Mindig megmelengeti a szívem, amikor úton-útfélen szembetalálkozom a csamos pólókkal azokon, akiknek készültek: motoros csajokon. Mivel a mintákat legtöbbször én tervezem, a pólókat magam szitáztatom vagy hímeztetem, saját gyermekeimnek tekintem őket, ezért örülök, ha rajtam kívül másnak is tetszenek. Ezen a héten két lányt is sikerült fényképezőgép végre kapni csamos pólóban. Ez sokkal nagyobb szó úgy, hogy ezen a héten sem motoroztam, így motor nélkül jelentősen romlik a találkozások esélye is. Tehát ezen a héten két fotót osztok meg. Az elsőn egy hímzett kapucnis fekete pulcsi van, a másokon pedig szintén hímzett, szintén fekete, de galléros, rövid ujjú póló. Milyen jól néznek ki így is!
A héten megint nem motoroztam, pedig volt rá egy aprócska kis esély. Csütörtökön a házassági évfordulónk alkalmából szerettem volna gurulni egy rövidet... amikor megérkezett a segítség, esni kezdett az eső. Végül motor helyett kocsival mentünk Vácra, ahol a kiszemelt étterem épp zárva volt. Így történt, hogy utaztunk másfél órát (kocsiban), hogy a tőlünk két percre levő étteremben költsük el az ünnepi ebédet. Szóval a harmincadik héten ezt a motoros képet készítettem hazafelé Egerszalókról. Ahogy megláttam őket, arra gondoltam, hogy ezek a srácok biztos épp Sirokról motoroznak haza. Milyen jó nekik!
Valahogy mostanában jobban ki vagyok élezve a nyavalygásra, és baromira fel tudom magam húzni, ha valaki unos-untalan sír, panaszkodik, ahelyett, hogy örülne mindannak, amije van. Ráadásul ha annyira szar neki, nyugodtan neki lehet állni és jobbá tenni a dolgokat, a panaszkodás ugyanis nem vezet sehova. A napokban végighallgathattam egy telefonbeszélgetést. A hívó névnapján köszöntette fel a hívott felet, de a "köszönöm Gizikém" után már kezdődött is az, amit a Magyarok olyan jól tudnak: - Szenvedés az élet, - Csak egészség legyen - nem baj - öregszünk - mi sem leszünk már fiatalabbak - úgysincs sok hátra... És akkor még a másik felet nem is hallottam... pedig van egy csomó ilyen közhely, amik helyett az angolok inkább az időjárásról beszélgetnek, és nem kötik a másik orrára a bajukat. Pedig biztos van nekik is, de kinek mi köze hozzá. Neked eszedbe jutnak még ilyen mondatok, amit előszeretettel használnak a honfitársaink egy alap társalgásban?
Amikor anno pár éve (és azóta időnként vissza-visszatérve) körbeszaladt az interneten az a kép, ahol egy nőn ugyanígy fordítva van rajta a bukósisak, azt hittem, hogy ilyen egyébként nincs is. Aztán tessék. Igaz, hogy ő még csak egy szőkenő palánta nyolc évesen, viszont félig olasz, ráadásul a rokonom. Nem volt kérdés, hogy most sírjak-e vagy nevessek, amikor megláttam. u.i.: Baénak üzenem, hogy most elcsúsztam a 29. héttel, viszont mentségemre legyen mondva, hogy már harmincadik hét volt (azaz hétfő), mire hazaértem a hosszú hétvégéről.
Hihetetlen, hogy milyen kevés is elég lehet a boldogsághoz, ha az ember nem tudja minden nap azt csinálni, amit akar, és akkor, amikor akarja. Ezúttal az öröm forrása az volt, hogy váratlanul beállítottak Anyósomék, mi pedig kapva kaptunk az alkalmon, és hátrahagyva csapot-papot, elmentünk vásárolni. Csak induláskor jött az ötlet, hogy miért is nem megyünk robogóval? Szóval, mint egy rendes olasz család, összekötöttük a kellemeset a hasznossal... illetve ha rendes olasz család lennénk, akkor nem Yamahával, hanem Vespával mentünk volna. Az időnkbe szerencsére még egy jó fagyi is belefért Kistarcsán a Garfieldban. Neked melyik a kedvenc fagyizód, ahova rendszeresen elmotorozol, ha épp nincs más program?
A héten végre motoros találkozón is voltunk... Először mentünk játszótérre, és rutintalanul a kutyát is vittem magammal. Persze ő nem jöhetett be az elkerített részre, de mivel nagyon okos, jól nevelt kutty, kint várt türelmesen. A játszótéren homokozó, hintázó kiscsajok meg egyből odagyűltek köré, és a kerítésen keresztül simogatták, szólítgatták. Csak itthon vettem észre, hogy igazából egy csajos motoros találkozóra csöppentem... Te is voltál motoros találkozón a héten? Ha vannak képeid, töltsd fel a galériába! Ha van kedved beszámolót írni, küldd el emailben, hogy megjelentethessük a főoldalon a motoros találkozók rovatban!
Azzal mindenki egyetért, hogy a pezsgő egy igen nemes ital, különleges alkalmakkor szokták inni, nálunk leginkább szilveszterkor kerül elő. Akkor is csak a pukkanás kedvéért, aztán én iszom egy pohárral belőle, a férjem meg max. a nyelvét lógatja bele, mert utálja, és a végén egy-két hét múlva a csapba öntjük a maradék, buboréktalan háromnegyed üvegnyit. Csatolás megtekintése 13853 Egyébként alig emlékszem olyan alkalomra, amikor pezsgőt vettem volna pénzért. A pezsgők általában valami buli alkalmával kerülnek hozzánk, viszont sosem láttam még senkit kerti partin, motoros bulin vagy házi buliban pezsgőt inni... szóval arra a megállapításra jutottam, hogy pezsgők igazából körbe járnak a baráti társaságban. Ez az ajándékok Jolly Jokere. Mint a Magyar népmesében az Okos lány: vittem is ajándékot meg nem is... A végén pedig mindenki issza a sört, a házi páleszt meg a Jégert, a pezsgő meg megy tovább legközelebb a következő buliba. Ez csak arról jutott eszembe, hogy szombaton Berniékhez nem pezsgőt vittünk - pedig most is van pár üveg a polcon - hanem ötven darab Túró Rudit. Annak mindenki örül, és a maradékot Panni eheti még egy hétig, vagy amíg meg nem romlik. Te mit szoktál vinni a házibuliba? Nálatok is vannak ismeretlen eredetű pezsgők a konyhaszekrényben?
Vasárnap felcsillant egy reménysugár, hogy egy pár órára lepasszoljuk a gyereket, és elmegyünk megjáratni a motorokat. Végül egy hirtelen jött családi program megint keresztbe tett, így a héten az egyetlen motoros programom a Csamos szülinapi kocsmázás volt. Ezért választottam most ezt a képet (bár tudom, hogy már fenn volt a fórumban is). Egyébként nem is igaz... a szomszéd srác átjött fékbetétet cserélni az új robogójában, de arról minek tegyek fel képet, nem igaz?
Miközben a garázsban pókhálósodik a Street Glide, azért vannak motoros élményeink. Például az elmúlt hétvégén a Csam Szülinapi motoros túra. Ez a kép a Velencei tónál készült, amit épp felállni készül Lőrinc egy idegen motorba kapaszkodva. Sikerült is neki, bár amikor felborult, az fájdalmas emlék maradt. Csütörtökön lesz nyolc hónapos.
Minden évben, nagyjából ebben az időpontban a csömöri haverokkal gurulunk egyet. A túra célja a megemlékezés egy szintén csömöri motorosról, akit 2009 május 19-én ebben a cinkotai kereszteződésben gázoltak halálra. ot viszünk neki, és mécseseket gyújtunk itt is, és Egerben is, a sírjánál. Két héttel ezelőtt az eső mosta el a túrát, de most tökéletes volt az időjárás a motorozáshoz, úgyhogy vasárnap megejtettük a szokásos évi megemlékezést.
Ne tudjátok meg, milyen nehéz elkapni egy gyereket egy bögrével! Már két napja ezzel töltöm a "szabad" időmet. Mióta olvastam ezt a blogbejegyzést a mamarazza fotón, azon vagyok, hogy a feladatot a lehető legjobban megoldjam. A helyzet az, hogy valószínűleg a kompakt gép nem alkalmas erre. Vagy a bögre éles, vagy a gyerek, vagy csak nem ismerem azt a beállítást, ami ide kellene. A vakuval a bögre becsillan, a gyerek elsötétedik... szóval a feladat adott, még küzdök vele. De ez még mind semmi. A kísérleti stádiumban lévő képeket feltöltöttem a Picasával a Google+-ba, mert újabban tök jó funkciók vannak (tudom, ez az a rész, ahol sokan nagyot ásítanak és továbblapoznak). Szóval a Google megvette a PicNic-et, ami ilyen online retusáló program volt, és nemrég hozzácsatolták a Picasához ezeket a funkciókat, szóval lehet retusálni a feltöltött képeket. De ez mind semmi. Van egy olyan, hogy Automatikus szuperség, ami pl. mozgóképet csinál az egymás utáni, hasonló fotókból. Na és most értünk el oda, ami miatt az egész blogot elkezdtem. Ezt csinálta a feltöltött képeimből (katt a képre!): Csatolás megtekintése 13824 Ez egy automatikus cukiság. Csak hogy legyen valami motoros kapcsolódása a képnek, motoros bögrét kerestem, hogy majd jól felrakom ide a képet, ha jól sikerült. Mivel az egyetlen kawás bögrénket legutóbb suzunak ajándékoztuk, egyedül ez a Geronimo MC supporter bögre maradt motoros témában... *** Közkívánatra, ma újra megpróbáltam, és ez lett belőle. Csatolás megtekintése 13826
Legújabban nem igen használom a polár nyakmelegítőmet, illetve télen használtam utoljára, de akkor éppen rózsaszínben utaztam már. Azért kárba nem vész ez a szürke darab sem - amúgy ha jól számolom még valamikor a 2000-es évek elejéről való Bering márkájú, de az is lehet, hogy inkább 1998-99 a helyes dátum, szóval elég jól bírja. Az ilyeneket nevezik multifunkcionális csősálnak is, és a név egyébként elég találó. Én is használtam már ezt a darabot a rendeltetésszerű arc/nyak melegen tartáson kívül sapkának is (egy hajgumival összegumiztam az egyik végét), és a héten átment vesevédőbe, vagy hasmelegítőbe, és ezt a funkciót is remekül betölti. Hasonló korú, 6-9 hónapos, kúszó-másó kislányoknak javaslom a rózsaszín multifunkcionális csősálat hasonló célra!
