A neveket vesszővel válaszd el
Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék erről a hétről (majdnem le is maradtam a heti blogról), mert alig készült fénykép. Ilyen mocsok időben legjobb lenne egész nap aludni a jó meleg kandalló mellett. Itthon még nem gyújtottunk be a kandallóba, de a nyaralóban már kellett éjszakára a meleg, szóval leszállítottuk a fát, hogy ne fázzunk. Azt hiszem, ez a hét legjellemzőbb képe most. Semmi motorozás.
Ezt a képet sem én csináltam és nem is ezen a héten készült, de csak most kaptam meg. Szeptember 19-én csak csajoknak rendeztek motoros napot az EuroRingen. Két hivatalos fotós is volt, úgyhogy egy csomó jó kép is készült a csajokról. Ha már így alakult, én is potyáztam egyet, és odaálltam Kátya mellé egy fotó erejéig. (Kátya az EuroRing igazgatója.) Ez sült ki belőle.
Szerdán már megkaptam a csajoktól, hogy engem sosem látnak motoron... hát szánom-bánom, de ezen a héten elhalasztottam egy motorozást a barátnőimmel és a csamos Jancsizásra is a Suzuki Swifttel mentem... remélem azért ez nem azt jelenti, hogy ennyi volt az idei szezon. Mentségemre legyen mondva, hogy a homeoffice után egyszerűbb beleugrani a Suzukiba, mint előbányászni a garázsból a biciklik és egyéb ketyerék rabságából a Street Glide-ot. Az a 20 perces út az M0-áson annyira nem csábító. Bezzeg, ha lenne egy Rebelem, ugye. A héten az egyik új projekt az volt, hogy a férjem vállalkozása számára készítettem Facebook oldalt. A borítókép az én ötletem volt. Elkészítése közben egy picikét féltem. Ezt a képet most nem én készítettem, hanem ő.
Nem vagyok egy pályamotoros típus, de azért egyszer-kétszer már volt módom versenypályán motorozni. Általában valamelyik márka tesztnapján újságíróként... Sajnos mivel nincs megfelelő felszerelésem, ezen a hétvégén ki kellett hagynom ezt a lehetőséget, pedig akár a Street Glide-dal is kipróbálhattam volna magam a speedes csajok között. Mondjuk ahhoz képest, hogy eredetileg úgy volt, hogy el sem tudok menni, már annak is örültem, hogy ott lehetek. És így legalább tudtam fotózni a csajokat motorozás közben. Megismerkedtem a pálya igazgatójával, Kátyával is. Itt vannak a képek, amiket eddig sikerült összeszedni.
Ünnepnap, amikor kettesben tudunk motorozni a férjemmel. Erre a hétre végre jutott egy ilyen. Elmotoroztunk Királyrétre, neki is megmutattam a nemrég felfedezett legújabb kedvenc utamat. Neki is tetszett. Viszont olyan rég nem motoroztunk együtt, hogy újra össze kell szoknunk... mintha egy idegennel motoroztam volna.
... van még kérdés, hogy motoroztam-e? Viszont legalább a kisfiam végre megkapta élete első bizonyítványát. Azért remélem lehet még idén motorozni...
Ez a hét nem tartogatott számomra motoros élményeket. A gyerek valószínűleg besokallt az egész nyáron át tartó napközis táboroktól és az utolsó hétre lebetegedett, úgyhogy itthon voltunk. A vendégeinket is maszkban fogadta, de szerencsére ők is belátták, hogy nem a koronavírus áldozata, hanem csak egy sima gyomorrontással állunk szemben. Holnap kezdődik a suli.
Ez a hülye vírus eléggé felborította a nyári terveket. Mivel a gyerekek folyamatosan itthon vannak (napközis táborba meg oviba járnak azért, de itthon alszanak), egy balatoni családi nyaraláson és a hétvégi Duna-parti kiruccanásokon kívül egyelőre más nem jutott. Az meg nekem nem kimondottan pihentető. Szóval megbeszéltük a csajokkal, hogy mielőtt (remélhetőleg) elkezdődik a suli, nekünk is kéne egy kis kikapcsolódás. Végül 2 éjszakát töltöttem a család nélkül, majdnem egész nap motorozva. Nem mértük, hogy mennyi az annyi, szerintem olyan 5-600 kilométer volt összesen. Videót sem csináltam, pedig nálam volt a kamera, de nem akartam ezzel foglalkozni. Fényképeztem, de többnyire csak telefonnal. És persze csak amikor álltunk... Mondjuk azért viszonylag sokat álltunk is. Történt ugyanis, hogy a Vértesben @Fiona elvesztette az új előretolt lábtartójáról a váltópedál fejét. Azt keresgéltük egy darabig, majd telefonos segítséget kértünk. Végül Székesfehérváron @Morti párjának a motorjáról szedtük le ideiglenesen az Alba Regalis MC hathatós segítségével. Így tovább tudtunk menni. Az, hogy később széthullott a rendszámtáblatartó kerete, szintén a klasszikus Harley feeling része... akkor már @Ildó ment hátul és megtalálta a rendszámot. Luca másnap délelőtt csatlakozott hozzánk Zircen, de még egy métert sem motoroztunk együtt, mikor észrevette, hogy a jobb hátsó telója lefittyedt. A csavar és a teleszkóp feje is el volt görbülve és később kiderült, hogy a csavar bele is tört a menetbe. Ismét telefonos segítségre volt szükségünk, ami augusztus 20-án kihívásnak bizonyult. Azért szerencsére nem olyan nagy ez az ország és mindenhol vannak barátaink, úgyhogy Pénzesgyőrből sikerült szerezni egy trélert, amivel Luca elment Győrbe a motorral együtt. Még reggel Kerkabarabáson találtunk szállást 4 személyre (minden szállás tele volt az országban, nem volt egyszerű eset), és este 6 volt már, mire megérkeztünk. Épp lemondtuk Luca ágyát, mikor Harley-hangot hallottunk közeledni. Luca meglepett minket, és miután Győrben orvosolták a műszaki problémáját, nyeregbe pattant és meglepett minket. Így pénteken végre együtt motorozhattunk hazafele négyen. Izgalmas volt. A Siklónak szerintem halódik az akksija, és néhányszor menet közben is lefulladtam vele... Egyelőre nem tudom, az mitől lehet.
Idén is meghívást kaptunk a Harley on Tour tesztmotorozásra múlt pénteken, és mivel 5 helyet kaptunk, vittem magammal néhány csajt, hogy kicsit feljavítsuk az ivararányt. A sajtófotók között találtam egyet, amin véletlenül mind az öten pont rajta vagyunk. A többi ott készült fotót ebbe a galériába tettem, és már van fenn cikk is róla a Csajokamotoron.hu oldalon. Ja, és amíg el nem felejtem... itt egy rövid kis YouTube videó is:
A hét eleje még a Honda Rebel bűvöletében telt. Az idei első és lehet, hogy az utolsó tesztmotort kihasználtam, amennyire csak lehetett. Előző vasárnap a csamos csajokkal gurultunk majdnem 200-at a Gerecsében, miután véletlenül összetalálkoztunk a biatorbágyi benzinkútnál. Hétfőn csak helyben mentem ide-oda (fordászhoz pl. ) és keddre sikerült összehozni még egy 200 körüli túrát @Fiona társaságában. Nagyon megszerettem ezt a kis motort, úgyhogy igazán sajnáltam, amikor szerdán vissza kellett vinnem a kereskedésbe. Pedig szívesen szorítanék neki helyet a garázsunkban. És ezen a képen egész jól látszik, hogy nem is matt-fekete, hanem matt-szürke-metál a hivatalos színe. Lehet, hogy egy kevés rózsaszínt is elbírna még, de így tökéletes, ahogy van.
Titokban azt reméltem, hogy majd valahol összefutok Moncával, és összehasonlítjuk a motorokat... persze még ez sincs kizárva. Sajnos csak szerdáig van nálam a kis vas, pedig már most imádom. Na jó, a lábtartója lehetne előrébb és a tankja lehetne nagyobb, mert folyton tankolni kell. Főleg, ha az ember állandóan megy.
Amilyen szerencsétlen volt az egész hét időjárás szempontjából, annyira szerencsések lettünk a hétvégére. Harminc fok már szinte sok is... de azért a medencében ki lehet bírni.
Valójában nem is indokolatlan, mert a mi macskánk, csak az indokolatlan, hogy már megint a motorokon ül és összeszőrözi meg összelábazza őket. Meg a kabátot... Amúgy megértem. Teljesen kényelmes alvóhelyeket tud kialakítani magának a motorok nyergében, főleg ha még valami puha dolog is van rajta. Márpedig itt van.
A héten megint nem motoroztam. Illetve de, de az "csak" robogó volt... kénytelen voltam lenyúlni a férjem robogóját, mert a motoromat kölcsönadtam. Történt ugyanis, hogy hirtelen kifogytunk a tábor ötletekből, és a férjem felvetette, hogy mi lenne, ha elmennének kettesben motoros túrázni erre a hétre a gyerekkel. Már elmúlt 7 éves, a lába is nagyjából leér már. Csak az a baj, hogy a 125-ös robogóval nem lehet két személlyel rendes tempót menni, a chopper meg nem alkalmas arra, hogy utast vigyen rajta (nesze neked lábkuplung, kézi-váltó). Szóval kéne vennie egy Electra Glide Ultra Classicot, amin a gyerek is kényelmesen ülhet hátul. Vagy ami még jobb lenne, ha én venném meg, mert nagyon megérti 3,5 millióért az, amit kinézett. Valószínűleg nagyon értelmes, boci szemekkel nézhettem, miközben azt mondtam, hogy "de nekem van már motorom", és az fel sem merült, hogy pénzem viszont nincs arra, hogy most motort vegyek, szóval vajon honnan is jött ez az ötlet. Aztán miközben azt ecsetelte, hogy pedig az pont ugyanolyan, mint a Street Glide, csak nagyobb - de nekem nem kell ennél nagyobb, ez is épp elég nagy már, nem érted??? - akkor megkérdeztem, hogy akkor nem olcsóbb lenne-e a Street Glide-dal menni és nem megvenni egy három és félmilliós motort egy egy hetes túra miatt? Akkor fény gyúlt a szemében, és azt mondta, hogy: Ja, tényleg. Szóval így történt, hogy a gyereket felszereltük, kapott pénteken cipőt meg kesztyűt, felvette a megörökölt motoros kabátot és mindketten felvették a vadiúj motoros sisakot. Felraktuk a háttámlát, elővettem a vízálló hengertáskámat, és hétfőn felkerekedtek. Nekem meg dolgom volt a városban és nem akartam kocsival menni, úgyhogy kénytelen voltam kölcsön venni a robogót. Majd egyszer megírom a tapasztalataimat részletesen is, addig is itt egy rövid szösszenet róla: Ha még nem iratkoztál fel eddig a YouTube csatornánkra, akkor tedd meg most! Az első cél az 1000 feliratkozó, mert akkor a YouTube már egy csomó új funkciót is ad... én meg kisorsolok 5 db csamos pólót, ha elérjük az álomszámot.
Úgy eltelt ez a tavasz a karanténban, hogy még nem is láttuk az idei szaporulatot. Eddig. Az elmúlt hétvégén végre megérkezett az egész család. Ugyanúgy hat fióka van, mint tavaly, csak már egészen nagyok. Kettőt pislogok és már majdnem felnőttek. (Pont így érzek a gyerekeimmel is.)
