A neveket vesszővel válaszd el
Ennél motorosabb képem már biztos nem lesz ezen a héten. Főleg, hogy tegnaptól karanténba került a kislányom egy kontakt osztálytárs miatt (amit csak ma tudtunk meg.), szóval nem megyünk sehova. Viszont tényleg szuper meglepetés volt, hogy Sanyika hazahozta a motort. Útban volt a szervizben, de ilyen mínuszokban esély nem volt rá, hogy lábon hozzuk el. Most nagyon patent lett. Egy csomó mindent megcsináltak rajta a Radical Garage-ban. A kormánnyak-csapágyat és a telóolajat kicserélték, a régi szivargyújtó maradványait eltávolították, a fejidom tartókonzolját megjavították, kiszedték a hátsó ültetést (erre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz így motorozni vele), aztán a kipufogó végéről levakarták a hámló rozsdát, úgyhogy most fénylik, mint a Salamon töke. Kuplungbovdent cseréltek... Biztos van még valami, amit elfelejtettem, de a lényeg, hogy felrakták az új markolatot, amit a férjemtől kaptam szülinapomra. Rózsaszín. Sajnos nem olyan rózsaszín, mint a motor többi rózsaszínje, de remélem hamar bekoszolódik és hasonló árnyalatú lesz. Szóval jöhet a tavasz! *** De még mielőtt megjönne a tavasz, ma bedöglött a kazánunk és csak hétfőn tud a szerelő új alkatrészt hozni... Szóval ezen a hétvégén nem fürdünk és itthon is kandallóval fűtünk. Kár, hogy az irodámig nem ér el a kandalló melege... bár végülis beljebb költözhetek az új laptopommal... (Ha nem jelentkeznék, akkor megfagytunk. Állítóélag ez lesz a tél eddigi leghidegebb hétvégéje.)
A héten elkezdett tél lenni, bár leginkább csak éjszaka. A gyerekek ki is borultak, hogy még mindig nem fagyott be a Duna... Azért sikerült annyi jegetkinyerni vasárnap reggel, hogy egy szép jégszívet faragott nekem. Remélem ez nem egy célzás! **** Ilyenkor azért kiborít, hogy mennyire szar képeket csinál a mobiltelefon. 7 megás fájlokat csinál aztán minden pixel egyesével látszik. Hiányzik a jó kis Nikonom. Ugyanit keresek valakit, aki szétszedné az utolsó megmentett darabot, majd nyomtatna nekem egy olyan fogaskereket, ami mindig eltörik benne. Mondjuk sosem láttam még szétszedve, de jópát éve egy szervizben ez volt a diagnózis, hogy azért nem éri meg javítani,mert műanyagból van a fogaskerék és az nem lehet cserélni. Azóta viszont már van 3D-s nyomtatás! HAHÓ!!!
A héten a férjem meglátta bennem a lehetőséget, amit a véletlen dobott elé. Határozottan emlékeztetek az ifjú Johnny Cash-re. Egyébként nem győzök hálálkodni, hogy 5 évvel ezelőtt megvettük ezt a kis faházat a Kisduna partján. Akkor még nem tudtuk, hogy jön a COVID, csak arra gondoltunk, hogy a gyerekeknek legyen egy hely, ahol a városon kívül is jól érzik magukat. Azóta szinte minden hétvégét ott töltünk. Főleg télen, mert nyáron motorozni nem oda megyünk persze... és szerencsére nem csak a gyerekek érzik jól magukat.
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! A szilveszter ezúttal rajtunk kívül álló okok miatt nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Keten is lebetegedtek a csapatból, igy a buliban egyedül maradtunk kisgyerekes családként. Mivel így - gyerektársaság nélkül - nem lett volna igazi a kikapcsolódás, mi is kihagytuk, és hagytuk a többieket mulatni. Szerencsére a kis házikónk most is ott volt menekülő útvonalnak, így ott töltöttük a két ünnep közötti idkolamentes időszakot a gyerekekkel. Amíg mások a 15 fokban motorozni mentek, addig mi kirándultunk egyet a szigeten, és néztük, ahogy előbukkannak a vízi madarak a kisdunán. Jó volt így is. Vagy már megszoktuk, hogy az utóbbi időben nem rólunk szól a buli. Szilveszter napján gyerekpezsgővel festettük kékre a nyelvünket, sorozatokat néztünk, aztán sötétedés után csodáltuk a tűzijátékokat, amiket a Csepel-szigeten lőttek. Kb. éjjel egyig bírtuk józanul, ami máris egy órával több, mint tavaly. Akkor a gyerekek 5 perccel éjfél előtt aludtak el, és egyedül kellett pezsgőznöm a stégen. Remélem mindenkinek jól telt az év vége, és mitagadás, az elmúlt kettőnél idén sokkal jobb évet remélek. Ezt kívánom nektek is!
Karácsony előtt kicsit fellélegeztem. Vagy nem... A gyerekek elmentek végre iskolába a szünet utáni utolsó héten, így maradt egy hetem a karácsonyi készülődésre. Közben a CsamShop is csúcsra járt, minden nap rohangáltam a postára, hogy még az ünnepek előtt mindenkinek rendben odaérjen az ajándéka. De aztán nem mindenkinek ért oda. Mondjuk egy-egy ilyen mindig belecsúszik, de ez a törött bögre azért lett különös szívfájdalom nekem, mert nem csak az tört össze, amit eredetileg elküldtem, hanem még az is, amit cserébe postáztam. Ez volt az utolsó darab belőle. A fura az, hogy eddig is postáztam már jó sok bögrét, de sosem történt még ilyen. A reklamációra pedig azt a választ kaptam a GLS-től, hogy mivel nem volt jól becsomagolva, nem vagyok jogosult kártérítésre. Hát így jártam. Legközelebb majd műanyag bögréket csináltatok, hogy ne tudják összetörni... A Karácsony egyébként rendben lement. Hatalmas bogrács töltöttkáposztát főztunk (még mindig van belőle), íg ynem kellett főzőcskéznem pár napig. A családot is végiglátogattuk, akit meg nem, azokkal beszéltünk Viberen. Nálatok hogy teltek az ünnepek?
A héten végre kimozdultunk. Az első hét volt, hogy a gyerekek iskolába mentek idén decemberben, így lett még egy kis időm karácsony előtt a készülődésre. Végre egy hónap után lejutottunk a kicsi háikónkba is. Jó volt egy kis levegőváltozás ennyi bezártság után. (El sem hiszem, hogy már csak két hét van ebből az évből. Jó lesz túllenni rajta, bár nem sok remény van rá, hogy a következő sokkal jobb lesz. )
A héten ismét semmi motoros témájú kép nem készült. Igazából fénykép sem nagyon, miután harmadik hete vagyunk itthon összezárva a családdal. Azért már sütöttünk mézeskalácsot, és van pár kép a cicáról meg a gyerekekről. A kirendelt covid PCR teszttel remek kis kalapajkába kerekedtem. Kiderült, hogy én is elkaptam, pozitív lett, de a teszt valamilyen oknál fogva mégsem az én neveme szól, ezért valószínűleg nem kapok kártyát. Viszont három hét után meguntam, hogy itthon dekkolunk. A gyerekek szinte végig egészségesen unatkoztak és hiányolták a sulit, de a gyerekorvos azt mondta, hogy a beteg családtagok utolsó tünetes napja után 10 napig kell még otthon maradni... ami azt jelentené, hogy idén már nem mennek iskolába, pedig decemberben még egy napot sem voltak. Úgyhogy pénteken felkerekedtem velük, hogy leteszteljék őket is, hogy hétfőtől - az utolsó héten a téli szünet előtt - mehessenek iskolába. Ha már ott voltam, engem is letesztelt a gyerekorvos. Igazából a jelentősége csak annyi, hogy én sem vagyok beteg, tehát miattam már mehetnek. Amúgy is itthon dolgozom és a munkáltatóm is én vagyok, engem meg nem érdekel, mert betegen is meg kell főzni meg ki kell takarítani és cikket is kell írni... csak szolidáris voltam a gyerekekkel. Szóval túl vagyunk rajta. Valószínűleg nem először és nem is utoljára. Először 2019 novemberében voltak a férjemnek ugyanilyen tünetei, csak akkor még senki nem tudta, hogy mi ez. És ha igaz, hogy a védettség csak néhány hónapig tart, akkor mindenki biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb el fogja kapni. Kitartást mindenkinek az év hátralévő részére!
Igazából nem akarok beszélni róla. Millió jobb dolgom lenne, mint az egész decembert karanténban tölteni és itthon írni-olvasni tanítani az elsős gyerekemet. Pusztán csak azért mentem bele, hogy leteszteljenek, hogy hátha pozitív lesz, kapok whitecardot és akkor elmehetek végre fogorvoshoz betömetni a fogamat meg megnézhetem a lányom táncbemutatóját februárban. Vagy negatív lesz, és akkor mehetnek a tök egészséges gyerekeim iskolába ahelyett, hogy az egész decembert a tévé meg a számítógép előtt a lakásba bezárva töltenék, miközben az összes karácsonyi és mikulás programról lemaradnak. A gyorsteszt negatív lett, és azt mondták a PCR eredménye 1-2 nap. Mit mondjak? A türelem tornaterem. Na azzal már dunát lehet nálunk repeszteni.
Az megvan, hogy a gyerekek minden második héten itthon vannak egy hetet? Nekem úgy tűnik, idén még alig jártak suliba. Szóval Anyuék kedden visszamentek. Szerencsére a covid tesztjük negatív lett, így nem volt gáz. A férjem vasárnap óta gyengélkedett, a lányomat másnap (szerdán) hazaküldték a suliból, azzal, hogy "nem érezte jól magát" (hát én sem, de nekem nincs hova menni, mert itthon dolgozom). Szóval innentől ez a hét kuka. Legközelebb hétfőn mehet legkorábban. A férjem belázasodott hétvégén, én csak az orrom fújom. Amúgy a hugom is taknyos lett, mire visszaértek Floridába, de ő nem a szülinapi bulira, hanem a "repülő klímájában ülésre 10 órán keresztül" fogta. Tényleg azt mondom, hogy mákjuk van, hogy vissza tudtak menni. A lányom köszöni jól van. A Floridából kapott pillangószárnyakban táncol és énekel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hogy fog így megtanulni írni meg olvasni...
Ez a hét (is) sűrűre sikerült. Az pedig, hogy szombaton születésnapom volt, nem egyszerűsített a helyzeten. Anyuék két hétre hazajöttek Floridából a covid ellenére. Két éve nem voltak itthon. Már voltak elintézendő ügyek, meg persze a honvágy, szóval bevállalták a tortúrát. Folyamatosan ügyeket intéztek, hivatalokba, orvosokhoz jártak, és nálunk laktak hárman. A húgom meg a fia az irodámban, anyu meg a gyerekszobában. Többek között ezért is vagyok eltűnve egy kicsit... Véletlenül az unokatesóm Olaszországból is hazajött hétvégére (ő nem nálunk szállt meg), így a család többi itthon élő tagjával együtt összesen 17-en ünnepeltük a szülinapomat. Én mondjuk egyáltalán nem akartam ünnepelni, de jó ürügy voltam, hogy összejöjjön a család apraja nagyja. Végülis jól sikerült a buli és a torta is finom volt és megdöbbentően piros. Én választottam. Jöhet a következő félszáz!
Kimondottan jól jött, hogy megérkezett a rokonság az USA-ból. Így legalább kirándultunk egyet együtt. Hétköznap, így aztán a tömeget is elkerültük. Sopron belvárosát ugyan nem sikerült megnézni, mert addigra besötétedett és még előttünk volt majd' 3 órányi út haza, de legalább megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt kívül-belül. Mondjuk belül épp felújítás zajlik, de azért így is láttunk ezt-azt.
Igazából három egymás utáni nap este készült el, összesen kb. 6-7 óra munkával, ami szerintem elég szép teljesítmény. És most nem magamat sukarasítom (vagyis csak közvetve), hanem a fiamat. Ugyanis ő kapta ezt a készletet a 9. szülinapjára, és teljesen egyedül rakta össze. (Mondjunk az első legója 4 évesen egy 8 éveseknek való Ferrari készlet volt, ami kb. ugyanennyi idő volt neki akkor.) Amúgy mondtam már, hogy utálom a LEGÓ-t? És közben csodálom a marketingjüket meg az üzleti modelljüket. Nem akarom tudni, mennyibe kerül ez a készlet, de gondolom olyan 30 000 Ft körül lehet. Nem tőlünk kapta, én sosem vennék ilyesmit. Nagyjából három jelentős méretű ládányi legó van ugyanis a lakásban mindenfele (nem mind a ládában - ugye nem meglepő?). Mindegyik úgy kezdte, hogy egy jó drága készlet alkatrésze volt. Egyszer összerakják, ami nehézségi foktól függően fél és három óra közötti elfoglaltság, aztán elkezdenek vele játszani, és játék közben atomjaira hullik. Onnantól soha többé nem veszi fel az eredeti funkcióját. És persze ahogy kész van, kezdődik, hogy vegyek még egyet. Na persze. Amikor megunom, hogy mindenfelé a lakásban belelépek, akkor összesöpröm az alkatrészeket és beleszórom valamelyik legós ládába. Valamikor előálltam egy olyan ötlettel - amit motivációnak szántam - hogy rakjuk össze a készleteket az eredeti papírjuk alapján és adjuk el. A bejövő pénzből pedig olyan legót vesznek, amilyet csak akarnak. Aztán egy fél délután válogattam Darth Wader darabjait (azok eléggé elütnek a többitől) a szőnyegre kiszórt kupacból - egyedül. Egyelőre nem tudom, mi lesz a legók sorsa, de most úgy jártam, hogy vettem egy könyvet, hogy motiváljam az olvasási hajlandóságot, erre egy este meg egy reggel alatt kiolvasta és reggel közölte, hogy jöhet a következő rész. Ha jól láttam, van vagy 6 része a sorozatnak, ami 3000 forintjával megint csak egy kisebb vagyon. Javasoltam, hogy vegyük ki könyvtárból inkább, de ő többször végig akarja olvasni a sorozatot. Ez tök jó. Ezek szerint jó könyvet választottam, csak most ugyanabba a csávába kerültem, mint a legókkal.
Ez a hét is jó sűrű volt, annak ellenére - vagy éppen azért - hogy őszi szünet volt az iskolában. Erre a hétre esett a nagy fiam kilencedik szülinapja, és persze a Halloween is. Leköltöztünk a nyaralóba, de a szülinapi buli miatt hazajöttünk, aztán újra vissza, és akkor faragtunk tököt, meg kirándultunk...
Elkezdődött az őszi szünet a suliban, szóval az indián nyarat ismét nem motorozással töltöm. Helyette csodálom az élővilágot a teraszról a nyaralóban, amíg a gyerekek teljes erőbedobással játszanak, a férjem meg betegen szenved a kanapén. Ez a mókuska majdnem a fejem fölött repült el. Éppen szökik a dióval. Később a hattyúk is előkerültek. Egész nyáron nem láttam őket, és most három anyányi szürke csibével jelentek meg. Nem kaptak kaját, úgyhogy tovaúsztak. Szóval ilyen igazi nyugdíjas kikapcsolódás van még kb. egy hétig. Remélem utána elkezdődik a suli és senki nem lesz már beteg a továbbiakban! Remélem ti jól vagytok!
Nem motoros téma. Vagy mégis? Már régóta nagyon zavart motorozás közben, hogy összeértek az alsó és a felső metszőfogaim és folyamatosan koptatták egymást a rázkódástól. Amikor pedig már annyira összetorlódott a fogsorom, hogy az egyik alsó metszőm a szájpadlásomat kezdte kisebesíteni, megtaláltam a számomra tökéletes fogszabályzási módszert, amit úgy hívnak, hogy dentozófia. Ezen a héten ismét kontrollon voltam. Másfél éve, 2020. májusában kezdtem hordani az aktivátort, és nagyon hamar jöttek az eredmények úgy, hogy nappal senki meg nem mondja, hogy fogszabályzóm van, mert csak aludni kell benne. Ez a legfrisebb kép, amin a kék szín a kezdeti állapotot, a fehér a mostanit mutatja. Hihetetlen, hogy ennyit tudnak mozogni a fogak ilyen rövid idő alatt, meg az is, hogy ezt amúgy maguktól is megcsinálják, csak a rossz irányba. Az a fránya, bosszantó alsó fog egyébként már két hónap alatt visszamászott annyira, hogy azóta nem szúrja a szájpadlásom, csak ezen a képen a felső fogsorom van (az alsóról csak videó készült most). Azt hiszem, az egész sztorit most hosszú lenne itt leírni, de a Csajok a motoron YouTube csatornáján csináltam pár videót a folyamatról. (Még annyi, hogy ez nem reklám, az aktivátorért fizettem, ami a videóban elhangzik az mind a saját elfogult véleményem. de ha valaki szeretné támogatni a fogszabályzásomat, persze nem fogok nemet mondani, akkor ideírom a nevét szívesen. ) Egyébként az elmúlt hetekben esélyem sem volt motorozni, mert a gyerekek felváltva vannak itthon betegen már harmadik hete. Remélem, ti jól vagytok!
