A neveket vesszővel válaszd el
A héten motorozni indultam, és a férjem tanácsára nem a 2 km-re az ellenkező irányban lévő benzinkútnál tankoltam meg. Ahogy rákanyarodtam az M0-ra, kigyulladt a benzinszintjelző lámpa, úgyhogy receghettem a következő benzinkútig, hogy vajon meddig bírja a motor. Végül szerencsére nem kellett tolnom, de az 5 gallonos (18,9 liter) tankba sikerült 19-litert tankolnom. Tudom, nem nagy különbség, na de mégis... Egyszer jó lenne kipróbálni, hogy meddig bírja a lámpakigyulladás után, mielőtt végleg feladja, akkor nem kellene azon izgulnom, hogy vajon lejtőn vagy emelkedőn van-e a következő benzinkút.
A héten kinéztünk. Kétszer is. Két kilátót is meglátogattunk az elmúlt héten. Az egyik nem volt túl nagy túrateljesítmény, mert ki sem kellett menni a kerületből. A XVI. kerületben, Sashalmon adták át tavaly ezt a látványos kilátót a Reformátorok terén. Nagyon szép parkot építettek köré, ahol még kávézó is van. Innen el lehet látni a budai hegyekig, a másik irányba meg egész Ferihegyig. A másik a Bence hegyi kilátó a Velencei tó partján. Innen ugyan nem láttunk el a rockabilly fesztivál helyszínéig (vagy lehet, hogy igen, csak nem ismertük fel), viszont az egész Velencei tavat be lehet látni. Ez nagyon jó motoros túra távnak is, viszont belépő van, fejenként 300 Ft-ot kell bedobni az automatába, úgyhogy ha mentek, vigyetek aprót. A parkolóban itt is van valami vendéglátó egység, de azt nem látogattuk meg.
Ez a hét megint nem elsősorban a motorozásról szólt, pedig kedden ünnepeltük a Csajok a motoron 12. születésnapját. Már akkor kezdődött az a kaotikus időjárás, hogy mikor indulni kellett itthonról, akkor fekete felhők és özönvíz volt, mire átértem Óbudára, 30 fok és napsütés. Így hát hiába javította meg a férjem a motorom első sárvédőjét, ezen a héten sem motoroztam. Helyette csütörtökön Balatonra mentünk a gyerekekkel, majd a Duna mellett is próbálkoztunk, de mindenhol ugyanaz a hideg, hatalmas szél, és eső várt, úgyhogy a strandolás is elmaradt, bár a gyerekek így is kipancsolták, kiszórakozták magukat. Én meg majd pihenek máskor. Ezzel a kedves kis pókkal (állítólag farkaspók) a Duna-parton, a házunk előtt találkoztunk.
Ezt a hétvégét amúgy sem motorosra terveztük (a többség mostanában nem az), de végül a betervezett program is elmaradt a zord időjárás miatt. Szerencsére szombatra már szép őszi időnk lett, úgyhogy bevállaltunk egy bringatúrát a gyerekekkel. Sportteljesítménynek nem nevezném, a 4 órás túra átlagsebessége 1,2 km/óra volt a Runkeeper szerint. Hiába na... minden békát, szöcskét és rákot meg kellett nézni tüzetesen és ezt nem lehet kapkodva. Még egy kicsit meg is áztunk, de senkit nem kellett altatni délután. A szülőket sem.
A hétvégét a dunavarsányi nyaralónkban töltöttük, és a szomszédban ez a gépszörny állt. Eddig sosem láttuk, de most azért alaposan megnéztük, még ha a tulajdonosával nem is sikerült beszélni, csak a csónakból annyit, hogy majd később beszélünk. De mire visszaértünk, ő már eltűnt a motorral együtt. Mondjuk lehet, hogy azért sietett, mert gyűltek a fekete felhők, és azért sárvédő nélkül esőben motorozni igen bátor bevállalás, még ha jól is néz ki így a motor. És azt láttad, hogy a fék is milyen?
Az utóbbi néhány alkalommal, amikor motoroztam, furcsa kopogás jött a motor eleje felől, ha nagyobb bukkanóra vagy kátyúba mentem. Azon gondolkodtam, vajon a tankom lazult-e ki, de amikor álltában megrángattam kicsit, sosem mozgott, úgyhogy elvetettem ezt az ötletet és tovább gondolkodtam, de nem mentem semmire. Aztán múlt héten a Harley-tesztről hazaérve körbetörölgette, a gépet, és amikor az elejéhez értem, az első sárvédőm kicsit jobban megmozdult a kelleténél - pontosabban semennyire sem kellett volna neki... Alaposan megrángattam, és ismét azt az ismerős hangot hallottam, aminek eddig nem tudtam a forrását. Alánéztem, és mit látok? Az egyik tartócsavar hiányzott a bal oldalról, és a jobb oldalon is teljesen a végéig kicsavarodott a másik. Nem csoda, hogy mozgott. Inkább bele sem gondolok, mi lehetett volna, ha az a kis átkötő lemez belül befordul és beleáll a gumiba... most új csavar beszerzéséig kicsit pihentetem a vasat. Úgysem valami szép az idő, ilyenkor nem esik nehezemre. (A barátnőm készített pár szép képet a Street Glideról. Ő sem tudott betelni a látvánnyal, amit meg tudok érteni, és is legszívesebben folyamatosan fényképezném.)
Ezen a héten minden volt. Az elején a gyerekek menedzselése egyedül, a közepén egy Harley teszttúra bőrig ázással, majd egy kis barátnőzés másnapi hazamotorozással és kétnapos izomlázzal, és a végére még egy keresztelő is jutott. Ilyenkor két választás van. Az ember vagy megőrül, vagy megpróbálja mindenben meglátni a szépet. Még abban is, hogy közben megesznek minket a hangyák. De hát nem aranyosak, ahogy összegyűltek egy csepp kicsordult méz körül?
Ez most egy teljesen komoly kérdés. Valószínűleg sokan vannak, akiknek ez nem kihívás, de nekem életemben először sikerült az, amit egyes marketingesek napi szinten csinálnak: megjelent egy olyan posztom a facebookon, ami eddig 154 000 embert ért el, 1029-en megosztották és majdnem 100 reakció és csaknem ugyanennyi hozzászólás érkezett rá. Ezek számomra hatalmas számok... (közben meg lehet, hogy nem is.) A történet csak annyi, hogy Vanda múlt héten kitette, hogy keresi az elveszett kutyáját, majd később, pár nap múlva írt a Motoros Találkozó oldalra, hogy legyek szíves kitenni én is, hogy úgy tudja, hogy Törökbálinton a Depónál egy motoros elütött egy kutyát, és mivel az ő elveszett kutyáját ott látták utoljára, lehet, hogy az ő kutyája volt, és ha így van, akkor szeretné megtalálni a motorost és természetesen a biztosítása terhére kifizeti a motoros kárát. Mivel úgy gondoltam, hogy ez tök jófejség, és ezzel nemcsak Vandának, hanem még egy pórul járt motorosnak is segítek, kitettem a felhívást a Motoros Találkozó oldalra (egyébként a Csajok a motoron oldalra is, de ott nem okozott akkora lavinát a dolog). A poszt alatt szinte azonnal megjelentek a trollok. Először azt firtatták, hogy a poszt igaz-e, hogy létezik-e kutya felelősség biztosítás, aztán hogy a képen látható motor hogy törhetett úgy össze attól, hogy egy kutyát elütöttek vele, és vannak olyan hozzászólások, aminek csak annyi a lényege, hogy különben is a te kurvaanyád... Ahogy jöttek az információk és a kérdések, kétkedések, mindig kiegészítettem az eredeti posztot pl. azzal, hogy a kép csak illusztráció, nem ezen a baleseti helyszínen készült. Közben Vanda megtudta, hogy a motor Kawasaki ER5 vagy 6 lehetett, erre az okosok már írták is, hogy ez hazugság, mert egyiknek sincs fordított teleszkópja, és a képen egy Yamaha van. Aztán jelentkezett nálam a sérült motoros rokona és összekapcsoltam őket Vandával, de Vanda beszélt a rendőrséggel is, és kiderült, hogy mégsem az ő kutyája volt a baleset okozója, mert annak a kutyának ott volt a gazdája is a helyszínen, de akkor már nem lehetett leállítani a minden kutyás dögöljön meg és rohadjon meg az is, aki kidobta ezt a szegény állatot, aki árván kénytelen elüttetni magát egy motorossal tartalmú hozzászólásokat. Aztán a balesetet szenvedett motoros, Ákos is jelentkezett, megírta, hogy bocs, nem tudott hamarabb jelentkezni, mert hajnaltól délig a kórházban volt és nem volt nála telefon sem, de őt már el kellett keserítenem, hogy ez a jó fej kutyás, aki felajánlotta a segítségét és a kárának a megtérítését az sajnos nem annak a kutyának a tulajdonosa, akit ő elütött, és aki miatt eltört a lába. Számomra ebből annyi a tanulság, hogy - hiába akarok én okos, értelmes és hasznos posztokkal segíteni a motorosoknak, ha ők el sem olvassák sem a posztot, sem a korábbi hozzászólásokat, csak lökik egyből, ami az eszükbe jut. - a fénykép tényleg hasznos eleme a figyelemfelkeltő posztoknak - trollokat mindenkinek! Legalábbis annak, aki az új facebook algoritmus mellett szeretné, hogy a posztjait sokan lássák. - akárki akármit is mond, vannak még jó emberek... Vanda egyébként még mindig keresi a kutyust, úgyhogy ha láttad vagy tudsz valamit róla, akkor kérlek segíts neki megtalálni! Ha valaki tudja a titkot, hogy mások hogy gazdagszanak meg abból, hogy mindenféle fals információkkal árasztják el a faceookot meg az egész internetet, ne tartsa magában!
A nagy konmarizásban találtam ezt a szerelési könyvet, amit még akkor kaptam, amikor a 600-as Honda Shadow-m volt. Nyilván. Most viszont már nem az van, így nincs rá többé szükségem, úgyhogy ha valakinek hasznára válna, szívesen tovább adom. Felraktam az aprók közé is, hátha ott többen olvassák, és megtalálja a következő gazdáját. Ha neked is van olyan motoros cuccod, ami már nem kell, te is meghirdetheted ingyen az apróhirdetési oldalunkon. (És most nem ipari mennyiségű bukósisakra gondoltam. Ha kereskedő vagy, keress meg privátban, és megbeszéljük, hogy tudsz nálunk hirdetni.)
Az elmúlt hétvégén esküvőn voltunk. Ilyen sok mindenkivel előfordul. Mondjuk velünk mostanában már viszonylag ritkábban, mert mostanra már nagyjából mindenki megházasodott, aki akart, a többiek meg talán már nem is fognak. Bár soha ne mondd, hogy soha... ahogy a mondás tartja. Ami miatt ez az esemény közérdeklődésre tarthat számot, hogy ezúttal a sógorom nősült meg, aki amúgy motoros, és itt a fórumon is tag. Úgy tűnik, hogy egy hosszú házasság és hosszas keresgélés után most végre megtalálta az igazit. Sok boldogságot kívánok nekik ez úton is! (Ami miatt csak egy ilyen béna homályos képem lett az ̶i̶f̶j̶ú̶ boldog párról motoron, hogy a másik kezemmel éppen videóztam.)
A két héttel ezelőtti motormosás után igazán nem hiányzott most megint a víz a motornak... nem is volt betervezve, de a motoros túra előtt a garázsból túl hamar toltuk ki, így a locsolórendszer áldozatává vált. A férjem szerint nem baj, úgyis poros volt (mondjuk tényleg elfelejtettem letakarni, és két hete csak porosodott a garázsban), de ettől a locsolástól meg pöttyökben száradt vissza rá a koszos víz. Mondjuk ez csak addig zavart igazán, míg délután a Mátrában bőrig nem áztunk. Az eső alaposan lemosta a motorokat, és a sáros pacák is mind eltűntek. Azt persze nem értem, hogy eshetett úgy az eső, hogy felhő nem is volt fölöttünk. Szerencsére hazafelé már a felhők is megérkeztek, és végül bokáig tocsogtam a vízben az új cipőmben (még mindig a padláson szárad két nap után is). Még jó, hogy az esőruha azért mindig nálam van minden eshetőségre.
Ezen a héten motorozásra nem futotta, ugyanis még mindig lábadozom valami influenzás, lázas, arcüteg gyulladásos cuccból. Viszont hétvégére már annyira futotta, hogy vízre tettük a szivárvány színű vízi csodánkat, és mentünk vele vagy 300 métert. Néhány stéggel odébb ugyanis leszólítottak minket, így kikötöttünk a Nautilus Vízicsapatnál, és körbenéztünk a csónakházukban. Jó tudni, hogy a közelben van egy ilyen is.
Sűrű volt a program ezen a héten hosszú hétvégéstül, úszóversenyestül, allergiával és lázzal megspékelve és két napos Női Motoros Nappal megkoronázva. Még motort is mostam, pedig azt nem sűrűn szoktam.
Valaki nagyon tréfás kedvében volt, mikor ott hagyta a szétesett Trabiját pont emellett a tábla mellett...
