A neveket vesszővel válaszd el
Közel 19 óra volt már, ezért ismét eljött a szálláskeresés ideje. Találtam egy olyan kempinget a naviban, ami egy tó partján terül el, így újfent abban bíztam, hogy ez is egy nagy tábor lehet, valószínűleg üzemel. Az aznapi kánikulától izzadtan és büdösen estem be a Koupaliště Sloup v Čechách sorompóján, ahol rögtön el is daráltam, hogy sátrazni szeretnék. Kiderült, hogy itt sem lehet csak úgy tekergetni a zuhanyzó csaptelepét, egy kis chipes kütyüt kell a falba tolni, az szabályozza a 2,5 percig tartó melegvizet. Pechemre már zárva volt a recepció, így chip-et sem tudtam (volna) kapni, de Leonard Kriško, a magyarul ugyan nem beszélő, de magyar édesapától származó őr minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy mocskos testemet valamilyen módon szalonképes állapotba hozhassam. Nyomta a telefonokat minden irányba, így este 22 óra után meg is érkezett a felmentő sereg, és a kezembe nyomták a vízfakasztó csodachip-et. Leo még placcot is ajánlott, mivel ismerte a táborlakók mulatozási szokásait, így jobbnak látta, ha a recepció melletti területen nézek magamnak valami megfelelően csendes helyet. Amíg az emberünk megérkezett, mindenféle érdekes sztorival szórakoztatott. Elmesélte azt is, hogy lánya a szülinapjára csak annyit kért, hogy menjenek el családostul Karel Gott egykori házához, mert nagyon szerette volna látni, hol élt a mester. Drága gyermek! Leo egyébként szintén motoros (volt). Reggel lementem a plázsra, nagyon szép, rendezett volt minden, a domboldalon még egy kis lombkoronás kalandparkot is létesítettek.
A szállás felé indulva, a Pokol Bányájától pár száz méterre szintén van egy barlangrendszer, remek motoros kocsmát lehetne itt nyitni konkurenciaként.
A kilométereken át feltört aszfalt sem szegte kedvem, amikor a kertek alatt - merthogy eredetileg ez tűnt a legrövidebb útnak - reményekkel telve megérkeztem az igen hangzatos Pokol Bányájába (Pekelné Doly). Pont akkora ívben szarták le az egyébként igen látványosra és határozottra sikerült begördülésemet, amennyire mondjuk én szarom le az ornitológusok nemzetközi éves kongresszusát (már ha egyáltalán van ilyen). Pár arc dumázgatott a bejárat mellett, a köszönésemet csak sokadjára viszonozták, ellenben egymás között olyan teátrális búcsúzkodást nyomtak (tenyeres pacsi, váll összepacsi, épp csak a brét nem rántották elő, hogy azt is összepacsizzák), hogy egyszerre volt sírhatnékom és röhöghetnékem. Háromszor tettem fel a kérdést, hogy bemehetek-e fotózni - mivel zárva volt az összes bejárat, csak egy pici kis ajtó volt nyitva - de nem kaptam választ, így fogtam magam és besétáltam. Odabent egy lány takarította éppen a vizesblokkot, tőle is kérdeztem, hogy fotózhatok-e, de csak megrántotta a vállát. Már ez is több volt a semminél, legalább valaki nyugtázta a jelenlétem. Sajnos a vaku nem ekkora távolságokra van kitalálva, így sercegtettem a photoshop-ot rendesen, de így is csak ennyit sikerült összehoznom, már ami a minőséget illeti. Itt is voltam, de ennél jobban nem tudom méltatni a helyet.
A 13-as főúttól pár száz méterre egy óriási fehér követ pillanthatunk meg, mely a mögötte lévő többi kisebb kővel együtt az igen ötletes Bílé kameny, azaz "Fehér kövek" névre hallgat. 50.801489, 14.853354 Na már most a többi kő nem annyira fehér, de ha nekiesnénk mondjuk körömkefével, biztosan világosabbak lennének. De ne tegyük, mert ez is védett terület! Azért én ide is bementem motorral, mivel a google maps-en látható behajtani tilos táblát valaki eltávolította (nem én voltam). További képek: https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=159493735797859&__tn__=-UC-R
Hrubá Skála település mellett, egy óriási szikla tetején magasodik a városka kastélykomplexuma, ami jelenleg szállóként is üzemel. (Érthető okokból én maradtam a sátrazás mellett.) Miután a természet itt is jópofa geológiai alakzatokat kreált, a túrázók igazi paradicsoma ez a homokkőszirtekben és hasadékokban gazdag terület. További képek: https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=159452702468629&__tn__=-UC-R
Úton Hrubá Skála felé a délutáni tankolás során beállt mellém ez a gyönyörűen karbantartott Jawa. Egy korombéli srác vezette, utasa is volt, és volt egy sejtésem, miszerint a motor napi használatban van.
A csehekről tudni kell, hogy a nevezetességeiket szinte lehetetlen járművel megközelíteni a temérdek tiltó tábla miatt, de azért én végig azon mesterkedtem, hogyan juthatnék a legközelebb ezekhez a látnivalókhoz anélkül, hogy leszállnék a motorról. A Vranov Pantheon (50.641835, 15.189418) egy hegy tetején áll, nem is volt kérdés, hogy amíg csak tudom, Bobié nyergében teszem magamévá az emelkedőt. Még itthon találtam a térképen egy olyan utat, aminek annyira jelentéktelen a bejárata, hogy el is felejtettek rá tiltó táblát tenni a google maps szerint. A valóságban viszont azóta kapott egy zsákutca jelzést, aminek én nem dőltem be, pontosan tudtam, hogy nem lesz vége az útnak, így egészen egy síremlékig fel tudtam motorozni a hegyoldal erdei útján. További képek: https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=159258502488049&__tn__=-UC-R
Úton a Vranov Pantheon-hoz...
Ahogy a régi, idióta kávéreklám szlogenjének első sora szól: nincsen Dallas Bobby nélkül..., úgy nincsen hegy sem vízesés nélkül. A Mumlava-vízesés valamelyest nagyobb, mint a lengyel Dziki Wodospad (https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=139265587820674&__tn__=-UC-R), és nagy bánatomra még gyalogolhattam is egy csomót, hogy közelebbről szemügyre vehessem, de nem bántam, mert így szép erdei környezetben fogyaszthattam el a reggeli/déli(?) szendvicsemet negyed 2 után. Visszaérve az útra, ahol a motort hagytam, a rendőrök gőzerővel vegzálták a padkán parkoló járművek tulajdonosait, pedig a KRESZ egyértelműen fogalmaz, a megállni és várakozni tilos táblák hatálya csak és kizárólag a burkolt útfelületre vonatkozik, márpedig nem láttam ennek ellentmondó kiegészítő táblát, és igazság szerint, mintha nem is büntettek volna senkit, csak mindenkit be akartak hajtani a fizetős parkolóba.
Úton a Mumlava-vízesés felé...
Folytatva az utat a 301-es úton, belebotlottam Jívka település "El Baga" nevű western city-jébe. 50.551437, 16.106383 Picurka volt az egész, de pár kattintást bőven megérdemelt. További képek: https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=159159649164601&__tn__=-UC-R
A Szűz Mária kápolna a Broumovsko Tájvédelmi Körzet egyik magaslatán bújik meg a fák között. 50.567055, 16.266541 Aki szeret túrázni, annak a környék igazi kuriózum lehet, ugyanis a túraösvények változatos geológiai képződmények között vezetnek át. További képek: https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=159110632502836&__tn__=-UC-R
A reggeli benzinkutas kávém beszörcsölése után hangulatos kis utakon elindultam a lengyel határ melletti Szűz Mária kápolna felé...
Elég későre járt már, mivel programokkal tarkított 632 km-t nyomtam aznap, így a naviba találomra beütöttem egy olyan kempinget, amiről úgy sejtettem a nevéből adódóan, hogy biztosan nyitva lehet, ez az Autocamping Rozkoš volt. Maga a táborhely egy tó partján terül el. Itt szembesültem vele először, hogy az igazán nagyforgalmú külföldi kempingekben szűken mérik a meleg zuhanyvizet, pénzt kellett bedobni egy automatába és csak remélni tudtam, hogy időben le tudom veretni magamról a szappant, mielőtt elapadna a víz. A kemping bulisoráról késő éjszakáig ordítottak a '90-es évek elcseszett pop-slágerei, amik annyira nívótlanok voltak, hogy az Ice Ice Baby című örökzöld szinte már felüdülést hozott. Azon kaptam magam Iron Maiden fan-ként, hogy én is éneklem félálomban. Reggel kisétáltam a tópartra, közben belebotlottam ebbe a két trike-ba. A két motorral egyébként még aznap délelőtt össze is futottam egy kanyargós hegyi úton, előttem haladtak hosszú kilométereken át, olyan hangerővel, hogy bukón keresztül is majdnem kiszakadt a dobhártyám.
Újabb, kb. 1 órás esőzést követően, kissé már megszáradva estem be Kuks-ba, ahol egy dombtetőre épült barokk kórház öregbíti a település hírnevét. A falu központjában, ahonnan a gyalogút vezet a kórházhoz, a vendéglátóipari egységtől pár tíz méterre található egy oldtimer múzeum is, ami már zárva volt. Mivel azt sem tudtam, hogy itt ilyen is van, ezért elég könnyen feldolgoztam lelkileg, hogy erről is lemaradtam.
