I don't care what you ride, where you ride or who you ride with, all that matters is you ride and that makes us all family.
Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Hát nem fogok most sokat írni, de bepótolom a Tátráról szóló bejegyzést, mert az a baj, hogy nagyon rendszerető vagyok... és egyszerűen nem esik jól másról bejegyzést írni addig, míg le nem írtam mi történt előtte :D Tudom hogy ez nagy hülyeség de sajnos ilyen vagyok :)
    Szóval, az Adria-túráról akik olvastak kicsit bepillantottak abba a körbe akikkel a Tátrát is meghódítottuk.Az Adriai csapatból jött egy fiatal pár (FJR), egy idősebb pár (Adrián Goldwinggel voltak, most egy GS1200-vel), a szobatársam (Tracer), és én, plusz csatlakoztak hozzánk ketten, Ropi (Varadero), és Dávid (V-Strom). Hát ezekkel a szörnyekkel vágtunk neki az útnak. Nem teketóriáztunk sokat, az első megállónk egy gyönyörű kilátással fogadott minket, Dobsiná, csodaszép kilátás mellett láthattuk a szerpentinek egy részét ahol felküzdöttük magukat.

    3D1E393D-578A-4BCF-A86E-0650BDA75120.jpeg

    13EFC3A0-7BD9-4208-8615-FA239084C66E.jpeg

    Engem mindig meglep hogy ilyen helyeken mennyire jó útminőséggel találkozik az ember, de tényleg. Miért nem lehet mindenhol ilyen szuper az út? Mert hát amikor a Mátrába megy fel az ember.... na majd arról is írok mert tegnap (szombaton) épp egy Mátratúrát csináltunk :)
    Na de vissza a Tátrához, a kilátást körbefényképeztünk és mentünk tovább felfele kapaszkodva, majd lefele Poprad-on keresztül eljutottunk az egyik célállomáshoz, Bachledova dolina. Aki ismeri a síparadicsomáról, az tudja meg, hogy most épp nagy átépítés van, korszerűsítés, úgyhogy télen biztos érdemes lesz meglátogatni, de aztán tavaly épült itt egy tanösvény is a fák felett. Én ezt februárban meglátogattam már egyszer egy jó barátommal, de akkor még a síelés szezon is nagyban tartott, és egy nagyon kedves kis kijárt úton kellett felkacskaringózni. Hát azóta ugye a síszezon véget ért, elkezdőttek a munkálatok, ezért a felvonók nem járnak, motoros szerelésben, motoros csizmában egy újonnan kijelölt "úton" kellett felmászni, ami jó indulattal is legalább 20 fokos emelkedőkön vezetett fel, volt ahol több is, ki voltak építve kapaszkodók, és ezt 1,6 km-en keresztül... fél úton, mikor már azt hittük hogy kiköpjük a tüdőnket, mert ha fizikailag nem volt elég nagy challange, akkor az viszont mindenképpen, hogy 25 fok volt, napsütés, mi meg motoros ruhában :D nem kell mondanom, hogy a motoros csizma mennyire nem túrabakancs, és mennyire nem a hegymászásra lett kitalálva, de hát az a baj, hogy ha már félútig eljutottunk (ki volt táblázva mikor mennyi van még hátra), akkor az már hajt előre hogy még ugyanennyit simán. Nem hallgattunk a szembejövő magyarokra, akik bíztattak hogy "Most kezdődik a szívás", "Fordulj vissza míg lehet", "Ne izguljatok ennél már csak nehezebb rész lesz"...


    Igazuk volt... Ági megpróbált vígasztalni, hogy de ne izguljunk, lefele könnyebb lesz... hát a nagy lósza*t. Nem volt könnyebb :D
    De maradjunk annál hogy felértünk... beletelt 10 percbe, míg elmúlt a szauna érzés köszönhetően a hegy tetején lévő friss szellőnek és a Dávid által vásárolt fél literes víznek. A kis pihenő után mentünk befizetni a 9Eurós belépőt, és végigmentünk a tanösvényen. Nekem nagyon tetszett, ismét :)

    F910B7FE-FB9E-4E3D-9358-D983CAF7154B.jpeg

    8139A403-A82B-4685-A6FC-4D76B415D6A2.jpeg


    Most nem vettem hűtőmágnest, hisz jártam már itt, beszereztem akkor ;)
    Aki végig feljött annak nagyon tetszett, gyönyörű a kilátás, szép fotókat lehet csinálni, meg sok olvasnivaló is van a tanösvényen. Hát elindultunk lefele.. persze könnyebb nem volt, de cserébe nehezebb igen :D a motoros csizma nem segített, ahogy csúszott előre a lábunk a csizmában úgy nyomta az ujjainkat hogy annál rosszabb csak az volt ahogy kapaszkodás közben csúsztunk lefele az ázott agyagos talajon és a combizmunkat görcsölésig feszítettük hogy igyekezzünk megtartani magunkat :D
    De leértünk... el is foglaltunk pár nyugágyat, amit kijelenthetem megérdemeltünk :D
    Egy kis pihi után indultunk tovább a szállásra Zakopane-ba. Jó időben délután 6-ra megérkeztünk, megbeszéltük hogy 1 óra múlvára mindenki bepakol, lezuhanyzik, elkészül és találkozunk hogy menjünk vacsorázni :)

    5F881089-CAE7-4B81-B8D3-BB2E73D834F9.jpeg
    A szállásunk szuper helyen a sétáló utcában volt Zakopane szívében, innen tényleg csak kisétáltunk és éttermek tömkelegével találtuk magunkat szemben. Azonban Ágiék egy már bevált éttermet kerestek, ami mellett elsőre jól el is sétáltunk, de aztán jött a jóbarát GoogleMaps, megmutatta hogy visszafele van, fordulás, indulás, megérkezés, leülés. Nagyon jó választék volt, mindennyelvű étlapok, volt magyar is, mindenki kiválasztotta amit inni aztán enni szeretne. Az étterem kiszolgálása nagyon lassú volt, de cserébe jó volt az ár, és kitűnő az étel, ezért megérte, hisz amúgy se szaladtunk sehova. Két asztalt foglaltunk el, én az idősebbekkel ültem, mi ott voltunk hajnali fél 1-ig beszélgettünk, a fiatalok leléptek 11-kor :D
    Másnap kényelmesen felkeltünk 7-kor, lementünk reggelizni, elkészültünk és 8.30-kor elindultunk hazafele.

    451D564F-A225-4DED-984E-C25C48143D15.jpeg

    Az úton minden rendben volt, nekem nagyon tetszett az útvonal, jó tempót is jöttünk. A magyar határon megálltunk tankolni, ott mindenki mindenkitől elköszönt, én egy darabig még Ágiékkal és Ropival mentem Pest határáig, aztán motoros módra elköszöntünk menet közben, és hazajöttem. Újabb élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon.
    Imádok túrázni... :D

    Ui: sokat írtam... :D
    bocsi, storm és NaNa kedveli ezt.
  2. Hát már jó régen nem írtam, pedig van egy csomó minden történés ide-oda rohangálás, és sok sok motorozás is, ezért nincs is időm írni :D
    Na de a lényeg, hogy a cégemnél kitaláltam hogy létrehozok egy Motoros Club-ot vagy Közösséget, és tegnap volt róla értekezés a két szervezővel akik a céges eseményeket is szervezik. Nagyon kedvesek aranyosak voltak, és kiderült hogy az egyikük nagyon jó barátja Csapó Úrnak, aki úgy néz ki a céghez jön majd előadást tartani, aminek a keretein belül meg is tudna alakulni a BT Motorcycle Club :) Én nagyon szeretek amúgy is motorosokat megismerni, úgy gondoltam miért ne ismerhetném meg azt a pár embert az 1900-ból akikkel egy épületben dolgozom? És milyen jó lenne ha tudnánk közös gurulásokat szervezni, eseményeken megjelenni... Szerintem jó lesz, ha lesz rá igény, persze ha nem lesz akkor se vesztek a lelkesedésből és megyek bele a nagyvilágba ahogy eddig is :D
    Azt vettem észre hogy motoros nőként mindig szívesen lát a többi motoros, úgyhogy soha semmilyen eseményen nem érzem magam egyedül, akkor se ha épp egyedül mentem oda :D

    Jaaaajjj és voltam a Tátrában is motorozni és arról se írtam, de majd bepótolom.... és a Citadella találkozón is voltunk most szombaton, arról sok minden írni való nincs. Megúsztuk szárazon, de mikor elértünk Pátyra a cukrászdába, azért fagyizás közben a motorokat jól szétverte a jégeső :D mondhatni enyhe nyári zápor volt úgy 15 percig diónyi nagyságú jéggel :D
    de maga a gurulás jó volt, kicsit lassú meg az egyenletes tempó is hiányzott, meg volt egy két életveszélyes figura... de ennyi motorosnál (igazából nem tudom mennyien voltunk de 100-nál többen az biztos), elkerülhetetlen hogy legyen egy-két őrült :D

    A motorozás jó.... motorozzatok mielőtt leszakad az ég és egy hétig esik.

    Cupp :love:
    Te, Ritababa, storm és 1 másik tag kedveli ezt.
  3. Hát gondolom mindenki átérzi azt a részt, hogy anyuka félti a "pici" lányát a motorozástól. Mindegy hogy hány éves vagy, mióta motorozol, az anyáknak ez a dolguk, mindig mindentől féltenek. De anyukám azok közé tartozik, akik ezen felül büszkék is a lányukra. Hát ő tényleg nagyon büszke rám, nagyon félt is, de valahol örül hogy motorozok. És én szerettem volna megosztani vele az élményt, ezért megkérdeztem hogy Pünkösdkor nincs-e kedve feljönni velünk a Tátrába, mert pár motorossal csinálunk egy rövid két napos gurulást. Anyuka bele is egyezett, de mondta, hogy jó lenne ha előtte motoroznánk kicsit, mert ő még motoron soha nem ült, utasként se. Ezért megbeszéltük, hogy vasárnap (13-a) elmegyünk Dobogókőre, az messze sincs, de mindenféle úton fogunk menni, próbának tök jó lesz. Anyukának elmagyaráztam mindent, és elindultunk. Mi Cinkota magasságában lakunk, és azt kell hogy mondjam, az Örs vezér térig jutottunk mikor anyuka a piros lámpánál szólt, hogy neki nem jó hátul. :D
    Jól van semmi baj, akkor jobb kanyar és másik úton vissza haza. Épségben hazaértünk, anyuka az utcán leszállt, én beálltam az udvarba. Miközben tettem-vettem megkérdeztem mi volt a baj. Hát neki nem jó hátul mert nem lát eleget előre, ő mindent látni akar, és nem tetszik neki hogy nem tudja mikor jön bukkanó vagy gödör vagy akármicsoda... Hát mondom jó, motor középsztenderre, anyukát meg felültettem előre. Először felültem én hogy lássa nem tud kárt tenni, nem tud vele felborulni, üljön csak fel nyugodtan. Mikor fent ült beindítottam neki a mocit csak hogy hallja a dorombolást :) Megmutattam neki mi micsoda, elmagyaráztam mikor mit hogy használunk. Ez már tetszett neki, annak ellenére hogy egy métert sem ment a motorral, ez a rész sokkal jobban tetszett neki mint utazni, úgyhogy Pünkösdkor eggyel kevesebb ember jön, van egy szabad helyünk ha valakit érdekel :D
    De ennek ellenére azt mondta hogy szeretné ha még vinném hogy tudjon gyakorolni, mert lehet hogy megszereti, mert maga az utazás része tetszett neki, meg az hogy motoron ül, de hát ő minden nap vezet, több száz kilométereket, megszokta hogy lát előre, hogy ő irányít és dönt hogy mikor merre, és ez neki nagyon fura volt, meg hát nem is tetszik neki hogy nincs beleszólása :p

    Mikor megkaptam a jogosítványt még 2012-ben, anyukám teljesen másképp állt a motorokhoz, mondjuk a mi viszonyunk is más volt, de annyira örülök hogy ilyen bátor lett hogy felmert ülni mögém...
    Ja... és este megkérdeztem, hogy gondolkodna-e azon hogy megcsinálja a jogosítványt.... erre azt mondta már megnézte mennyibe kerül :D
    Lehet bővülni fogunk +1 fővel, az anyukámmal :)
    Te, Ritababa, bocsi és 3 másik ember kedveli ezt.
  4. Ezt a hetemet megpróbálom belesűríteni egy posztba, már csak azért is mert ha ezt is napokra szedem akkor sose érem utol magam, másrészről mert ezek a napok nem voltak ennyire telezsúfolva, mivel napközben már dolgoznom kellett J

    Szóval 5-én szombaton hazaértem délután, kipakoltam, kimostam a ruháimat, bepakoltam megint egy hétre új ruha adagot, előkészítettem a motort másnapra, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel 8-kor már indultam is München felé. Van egy nagyon jó barátom aki Münchentől nem messze lakik, Starnberg-ben, és beszéltünk már róla hogy meglátogatom, és úgy voltam vele, hogy ha most nem akkor soha, így reggel rápattantam a vasparipára és indultam is. Hát a kifelé vezető út több szempontból is maga volt a pokol, főleg mert hulla fáradt voltam, nagyon rosszul aludtam és 3 óra alvás nem elég egy ekkora út megtételéhez, a másik okom hogy igenis autópályán kellett volna menni. De mindkét leckéből tanulva hazafelé kipihentem és autópályán jöttem, sokkal gyorsabbra is sikerült az út.

    Na a lényeg hogy megérkeztem hétfő hajnali kettőre :D Ezt hagyom kicsit ülepedni hogy kiszámoljátok hány órán keresztül jöttem… azt azért hozzá kell tenni, hogy tényleg hulla fáradt voltam, biztos hogy sűrűbben álltam meg mint normálisan tenném, és ha jól számoltam 3 nagy RedBull és 8 kicsi tartott életben, meg az akaraterőm hogy meg tudom csinálni. Az osztrák-német határon már tényleg félig halott voltam, de összeszedtem magam és sikerült megcsinálni, ez a lényeg. Másnap természetesen úgy álltam neki dolgozni, mintha nyúznának közben, de muszáj volt. Hétfőn nem volt életerőm bármit is csinálni azon kívül hogy vettünk egy kis rágcsát meg egy kis innivalót ;)

    Kedden elmentünk Münchenbe egy motoros boltba a Louis-ba, ahol persze csorgott a nyálam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokra… de az áruk elég jó visszafogó erő volt :D így venni semmit nem vettem és alig vártam hogy kijöhessek, mert venni úgyse veszek semmit. J

    Szerdán végre jött egy kis motorozás, az ember azt hinné hogy a túra és az idáig kimotorozás után nincs kedvem motorozni, hát téved. Imádtam, még úgy is hogy most a saját motoromon utasként motoroztam J először csak a partig motoroztunk, megnéztük a Starnbergben lévő tavat (Starnberger See), szerettünk volna vacsorázni egyet de az éttermek zárva voltak a parton, úgyhogy úgy döntöttünk megyünk tovább, majd valahol eszünk.
    C7DCD993-89C3-44E5-B384-30DB013BB4B3.jpeg

    Tovább mentünk Andechs-be, ahol meglestük a kolostort, ami gyönyörű szép volt! Sajnos itt sem sikerült enni, ezért gurultunk tovább. Végig gurultunk az Ammersee mellett és egészen az Olympiaturm-ig, ami egy 290 vagy 291 méter magas kilátó. Ennek az érdekessége hogy amikor hűtőmágneseket nézegettünk, akkor láttuk hogy van amelyiken 290 m a másikon 291 m van :D úgyhogy nem vagyunk benne biztosak melyik is igazán, de a lényeg hogy kemény 7€/fő áron felmentünk. Igazából már este 10 volt, tehát nem világosban értünk oda, de szerintem így talán még csodálatosabb látványban volt részünk. Azt is meg kell említenem hogy a lift amivel a vendégeket viszik fel 190 méter magasba ahol a kilátó is van 7m/s sebességgel halad felfelé, ami több mint egy átlag lift sebessége és elég fura érzés volt. Igazság szerint nagyon nem irigylem az Urat aki felkísért minket a lifttel… hányszor kell megtennie ezt nap mint nap… én nem bírnám. Na mindegy, szóval a kilátás páratlan, legközelebb remélem sikerül meglátogatnom a BMW múzeumot is amit most csak fentről láthattam a gyárral együtt, és hatalmas, gyönyörű fentről nézve

    97DB685A-8261-4388-BDEB-5B6F91E27E28.jpeg

    Miközben ide tartottunk elhaladtunk két indiai étterem mellett és a motoron megbeszéltük, hogy az egyikbe mindenképp bemegyünk a torony után mert kezdtünk éhen halni, és így is tettünk. Taj Mahal nevű étterembe tértünk be, és milyen jól tettük… Olyan kedves volt a kiszolgálás, tényleg páratlanul jó felszolgálás, kifogástalan ételek, gyönyörű étterem. Ide bármikor nagyon szívesen vissza fogok látogatni, és mindenki másnak is csak ajánlani tudom!!!

    Csütörtökön napközben az ebédszünetemet arra használtam, hogy Münchenbe elmentem sétálni. Kinéztem magamnak egy parkot és odamentem. Nagy szerencsémre egy csodálatos parkot sikerült megtalálnom, szép tóval, kacsákkal és kiskacsákal, ahol a vadlibák ott legelnek a parton és fel se néznek, ahogy a futók elfutnak mellettük. Mesterségesen kis lépcsőket alakítottak ki hogy a tó mindig oxigénnel dús legyen, vagy csak mert jól néz ki ezt persze nem fogom megtudni, de csinos lett az biztos J volt ott egy padokkal és kapukkal ellátott rész, ahol a kapukat a futtatott növények alkották. Nagyon tetszett, a felét sétáltam körbe, mikor mennem kellett. Annyira feldobott ez a kis park hogy táncolhatnékom volt, annyira táncoltam volna folyamatosan de komolyan :D
    IMG_9109.jpg

    IMG_9149.jpg
    Ezt tetézte, hogy a munka befejeztével elmentünk megnézni Münchenben a Marienplatz-ot, ahol a csodálatos Városházát is megtekinthettük, az újat 1867 és 1908 között építették. A városháza előtt áll egy Szűz Mária szobor amit 1638-ban emeltek.
    IMG_9155.jpg
    Innen még tervben volt a Nymphenburg-palota ahova sikerült is elmotorozni. Ez München nyugati részén helyezkedik el, 1664-ben Ferdinánd bajor választófejedelem és az ő felesége rendelte el a palota megépítését a gyermekük születése alkalmából. Belülről nem tudom, hogy meg lehet-e tekinteni, mi a naplemente előtt sikerült, hogy sétáljunk egyet a parkban és megcsodálhassuk kívülről az egyik bejárati oldalát, ami a parkban lévő kedves kis tóra néz. Innen vettük az irányt hazafelé.

    1C9E7030-BD8B-460B-8C32-B4E29242D9FD.jpeg

    Imádom az ilyen napokat, motorozás és egy kis sightseeing, szuper jól éreztem magam. Pénteken elindultam haza, és tanulva az idefele jövetelből Bécs mellett foglaltam egy szállást hogy aludjak egyet, mert egyben rengeteg volt. Még kifele menet megjegyeztem egy várost ahol állt egy gyönyörű épület, ezt mindenképp meg kellett nézzem, ezért megálltam Melk-ben Ausztriában mielőtt elértem a szállásomat, ami innen már csak 90 km-re volt. Melk-ről kiderült, hogy az UNESCO világörökség része, és az épület ami nekem annyira megtetszett az a Melk stift, azaz a Melk bencés apátság, amely 1000 éve Alsó-Ausztria szellemi és kulturális központja. A kolostort 1089-ben II. Lipót őrgróf alapíttatta és a bencéseknek adományozta. Hatalmas története van a kolostornak, de ami fontos, hogy mai napig intellektuális központként működik, főleg a nagy tekintélyű patinás iskolája miatt. Napjainkban is megszakítás nélküli vallási életet élnek az itt szolgálatot tartó bencés szerzetesek. E gyönyörű épület megcsodálása közben fagyiztam és sétáltam egyet a Duna mellett, innen is lefényképezve ezt az építészeti különlegességet, majd tovább indultam a szállásomra. Másnap már kevesebb, mint 300 km megtétele volt hátra, végig autópályán, semmi különös, gond nélkül telt J

    Végre hazaértem, bár igazán el se jöttem volna Münchenből, ha nem muszáj…
    bocsi, NaNa és storm kedveli ezt.
  5. És elérkezett a reggel, amikor már úgy kell összepakolni, hogy sajnos hazafelé megyünk. Kipihentnek nem mondanám magunkat, a többség azzal volt elfoglalva este hogy hajszárítóval szárítja a cuccait. Én pl. a csizmám és kesztyűm, aztán reggel jutott eszembe hogy a bukóm is vizes az alján miután a szembejövő autóktól teljes testen kaptuk a vizet, így reggel még ezt is hajszárítóztuk. Lementünk reggelizni, újabb beszélgetés következett de csak 10 percre mert el kell indulni időben. Összepakoltunk és elkezdtünk lehurcolkodni. Kicsit szomorú volt a hangulat, de tényleg, nem csak azért mert az eső még mindig esett, bár ez se javított a helyzeten, inkább tényleg mindenki sajnálta hogy megyünk hazafelé. Ráadásul nem is együtt haladtunk, mert az eredeti tervben Sarajevóból Szegedre mentünk volna, ami jó azoknak akik arra felé laknak, de mi pestiek külön váltunk, hogy Mohácsnál lépjük át a határt. Szobatársam pedig egyedül vágott neki az útnak. Ennek az a sztorija, hogy a drágaság felszerelte a Yamaha Tracer-ét olyan sportkipufogó van, hogy ha kiveszi a DB killert, márpedig az utolsó napra kivette, akkor három utcával arrébb is tudják hogy ő jön :D és mivel egyszer már ment így túrán, a többiek mesélték hogy hátraküldték és mondták hogy maradjon le 500 méterre, így úgy döntött hogy kiveszi és hazamegy egyedül :) nyomta is neki rendesen, az 5 órás utat sikerült kevesebb mint 4 alatt teljesítenie :D
    Mi szépen haladtunk, tempósabban mint a túra idején, de nem sietve, megálltunk amikor muszáj volt tankolni, de amúgy haladtunk haza. Sarajevót 20-30km-re elhagyva az eső is abbamaradt, bár eddigre oly mindegy volt, a csizmámban a Balaton volt, a kezemen a kesztyűből pedig már akkor csorgott a víz ha erősebben ráfogtam a markolatra, de hát ez van. Az egyik megállónál kicsit kifacsartam :)
    Minden rendben ment, Mohácson én is leváltam a csapattól, mert itt találkoztam egy nagyon jó barátommal, akivel elmentünk ebédelni. Ezután a paripákra pattantunk és az autópályát elkerülve hazamentünk. Jól haladtunk, Magyarországon szép időnk volt, sütött a nap, és mire hazaértünk megszáradt a csizmám és kesztyűm is :)

    Összességében egy csodálatos élmény volt. Egy összeszokott társaságba csöppentem, akik sokat túráztak már együtt, rengeteget meséltek, és teljesen befogadtak. Büszke voltam magamra, hogy bevállaltam, főleg hogy tényleg nem sok tapasztalatom van azért, és főleg hogy 4 év kihagyás után, 1 hónap motorozgatás után végigcsináltam. De kellett hozzá egy ilyen csapat, kellett hozzá hogy meg tudtam bízni az előttem és mögöttem haladóban, hogy segítettek és magyaráztak nekem mit hogy kell csinálni, és az is, hogy mindenki nagyon nagyon figyelt rám, mindenki engem féltett, hogy meg tudom-e oldani a szituációt. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem ezeket az embereket, és azóta már két túrát is leszerveztünk, ahova hivatalos vagyok most már én is :)
    Mindannyiuknak köszönöm ezúton is hogy részese lehettem ennek a nagy családnak!

    Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok az élményeimet!

    ui: kihagytam egy sztorit, ez tegnap jutott eszembe :D ahogy TG mondta nevetve "Elvesztettem a szüzességem", hát betakaróztam a motorommal :D
    Az úgy volt.... hogy a lényeg hogy félreálltam mert egy piros lámpás felújításnál megnéztem a telefonom mert éreztem hogy zizeg, de gyorsabban lett zöld mint általában, ezért nem volt időm elrakni mert rajtam volt az esőkabát aminek kiderült hogy ici-pici zsebe van, ezért mikor túlmentünk az útfelújításon én kiálltam a sorból hogy elrakjam a telefont rendesen és visszavegyem a kesztyűmet. Egy murvás kis parkoló volt és ügyesen figyeltem hogy a motor egyenes talajon álljon meg, de arra már nem figyeltem hogy a bal lábam alatt van egy gödör :D hát én ebbe belelépve sikeresen lekísértem a motorom a földig, nehogy túl nagyon koppanjon, mert hát mire észrevettem hogy gödörben vagyok és nem fog megtámaszkodni, addigra már csak annyit tudtam tenni, hogy tompítok az esésen azzal hogy kísérem és nem eldobom szegénykét :D Természetesen semmi baja nem lett, a motor karcolás nélkül megúszta, a túradobozon lett egy kis sérülés de hát az nem érdekes. Úgyhogy ez az ami kimaradt és érdemes megemlíteni, mert hát ebből is tanultam, többet nem vettem elő a telefonom a piros lámpánál, és nem is fogom, ha annyira kell, félre állok :)
    A túrán 3 BMW, 3 Honda és 2 Yamaha volt a résztvevő, szerintem mindegyik motor jól teljesített, az egyik BMW is borult, de ők menet közben, nem is emlékszem, hogy ezt leírtam-e, majd utánaolvasok, ha nem akkor leírom, megér egy posztot :)
    Mindenkinek szép napot! Sok napsütést, balesetmentes kilométereket és kellemes motorozást!
    storm, bocsi és NaNa kedveli ezt.
  6. Elérkeztünk az utolsó túranaphoz, amikor még nem hazafele vesszük az irányt. Ez volt az egyik legnehezebb nap, de a legizgalmasabb is, igazából szerintem csak nekem, de majd ide is eljutunk :)

    Volt egy olyan apró-cseprő problémánk, amit elfelejtettem megemlíteni, hogy egyik utastársunk (pontosabban utastársaink) motorjának a hátsó kereke sajnos már anyagig kopott, ez a motor ráadásul egy aprócska kis Honda Goldwing volt, aminek kerekét felfalta az itteni jó minőségű, érdes, tapadós út. Jött a dilemma még Trogírban hogy mi legyen, mert ilyen kerékkel nem nagyon lehet folytatni az utat, hazamenni is elég messze vannak, így a szobatársam, aki Szerbiában élő magyar és tökéletesen beszél szerbül intézkedni kezdett hogy legyen kerék. Lett is de a méret nem volt tökéletes ezért az a döntés született hogy ők Trogírból előbb indulnak és egyenesen a szállásra mennek, majd vagy összefutunk útközben vagy nem de ők lassan és óvatosan mennek. Igazság szerint én nagyon féltettem őket. És nagyon örültem mikor kiderült, hogy ők is a gumicsere mellett döntöttek, és végül csak 15 perccel utánunk érkeztek meg az Orebic-i szállásunkra. A képen már az új hátsó gumival (ezt a képet Zs.-nek köszönhetjük)

    1978808B-EB79-4285-B39B-4C83477A8550.jpeg

    Az este egyébként volt egy vetítés is, az egyik motorosunk, aki német de tökéletesen beszéli a magyart, persze akcentussal de ezért csak még jobban megkedveli az ember, volt Dél-Amerikában motoros túrán, ha jól emlékszem 3 hétre ment és vitte a BMW GS motorját, amivel mindenféle terepes utakon végigmotorozott több, mint 10000km-t. Le a kalappal előtte, a képek csodásak voltak, és ahogy a sör fogyott, a hangulat is egyre jobb lett :) és kiderült hogy vacsora is van a szoba árban, ezért mindenki gyorsan áttelepedett az étterem részre és elfogyasztotta a vacsoráját.
    Szóval a másnap reggeli indulás. A vihar lecsendesedett a hajnali órákra, a felhők eloszlottak, és mire a többség felkelt addigra napsütés várt minket. A reggeli 7 órától volt, svédasztalos, jó bő választékból mindenki megtalálta a neki való finomságot. Ezután pakolás, készülődés, indulás.
    Utunkat a mostanra szinte megszokott 8-as úton folytattuk, és egy kellemes jobbra döntés után az irányt Dubrovnik felé vettük. Sajnos be nem mentünk, mert nagyon valószínűleg csak a dugóban kecmeregtünk volna parkoló helyet keresve, de továbbhaladva a hegyre felmenve megálltunk egy parkolóba, ahonnan csodás látvány volt a város. Itt mindenki készített pár darab fotót, és haladtunk is tovább a horvát-montenegrói határ felé.

    40B53ECE-2CD4-48D7-8514-17BEB07DF39C.jpeg

    A határ után megálltunk, tankoltunk, kávéztak a többiek, én személy szerint kaptam egy ígéretet még a túra elején. Ugye hát senkit nem ismertem, és ismeretlenül találkoztam mindenkivel Rédicsen (előtte pár emberrel Érden), és Rédicsen voltunk mikor begurult a Goldwing. Annyira gyönyörű motor hogy áradoztam magamban és teljesen odáig voltam. A tulajdonosok a világ legkedvesebb emberei, és a második napon mondták is hogy na majd a túra alatt elvisznek egy körre. És hát eljött az ideje, szólt a K. hogy pattanjak fel, mert ki tudja mikor lesz lehetőség (a határ miatt vártunk még pár motorosunkra). Nem kellett kétszer mondani, felpattantam mögé. Hát még csak álltunk de olyan volt mint ha egy tökéletesen a fenekemnek és hátamnak kitalált fotelban ülnék. Elindultunk és a benzinkútról kikanyarodva meg is húzta neki, és bár nem látszik rajta, szuperül tud menni, és a kanyarban is szépen dől ez az óriási túra-fotel. Hatalmas élmény volt akkor is ha csak 5km-t mentem vele, de ebben biztos kibír az ember több ezer kilométert popsi-fájás nélkül :)

    0261DC0E-5D7E-4E68-A8B6-57C60BC2E2A3.jpeg

    A Kotori-öbölig haladtunk, igazából nem mentünk el odáig mint terveztük, de egy magaslati ránézést kaptunk a legbelső részértől, amit innen fentről simán tónak is gondolhatna az ember. Itt is megálltunk pár képet lőni, aztán haladtunk tovább a határátkelőhöz. Az út nagyon szuper volt, kellemesen kanyargós és jó minőségű, ez egyébként a túra nagy részére igaz volt! :)

    8B1EAAE0-B89C-4107-B89D-B93859CDC0B9.jpeg



    A montenegrói határt átlépve kb 2 kilométeres szakasz a bosnyák határig, ahol szintén gyönyörű táj fogadott minket. A határ átjutás után az irány Trebinje majd Foca és Sarajevó volt. Az egész út igazi motoros út, kanyarog a gyönyörű tájakon jó utakon.
    B17BD3F5-D87E-477B-B25F-1A5C81E2773E.jpeg

    Tudtuk, hiszen láttuk az előrejelzést hogy hatalmas eső vár ránk Sarajevóban, és az egy hétig fog tartani.... nos az utunk közben amikor a Dínári-hegység lábánál kanyarogtunk megkezdte a csepergést, és láttuk ahogy egyre beljebb hatolunk a felhőkön. Szerencsére még ezelőtt megálltunk egyszer csak azért hogy mindenki felvegye az esőruhát. Jó ötlet volt, bár akkor még napsütésben tettük ezt meg láttuk merre tartunk... az igazság az hogy a csepergésből hamar dézsából öntés lett, szakadt az eső, de mi hősiesen folytattuk utunkat, és sikeresen eljutottunk Sarajevó-ig. Az ismerőseim között van egy mondás a London has fallen c. film nyomán, ezért ezt követve azt mondtam akkor magamban mikor már Sarajevóban motoroztunk, hogy Sarajevó elesett. A víz mindent uralni kezdett, az utakon 20-30 cm mélyen állt a víz, az autósok hiába jöttek szembe lassan, az egész testemre érkezett tőlük a csapás, a bukón alig láttunk kint mert a páratartalom hatalmas volt és közbe óriási cseppekben szakadt az eső, a motorjaink mindenen átgázolva bírták a kiképzést, és megérkeztünk a szállásra. Pontosabban arra a helyre amelyre a bekapcsolt 4 GPS vitt minket. Aztán kiderült hogy nem ott vagyunk. Ez szakadó esőben teljesen egyértelmű hogy eltévedünk :D minden nap meglett a szállás elsőre, de ha szakad az eső és mindenki ronggyá ázott (főleg az akinek nem volt vízálló csizmája és kesztyűje.... pl én.... de legalább nem voltam egyedül :D ). Aztán egy helybéli eligazított minket és egy utcával kellett csak arrébb menni, de hát ilyen esőben lemenni ott ahol feljöttünk... kb 20%-os lejtő volt minden túlzás nélkül, de hát ha arra kell menni akkor arra megyünk. Hála Istennek senki nem dőlt el vagy csúszott meg így mindenki megérkezett, leparkolt és mentünk be a szállásra.
    Itt étterem rész nem nagyon volt, csak a reggelit szolgálják fel ezért rendeltünk Csevapot mindenkinek, és közösen megvacsoráztunk egy kiadós forró zuhany után.
    Sokat beszélgettünk, hiszen ez volt az utolsó közös esténk...
    Nagyon jó embereket ismertem meg, akikkel már tervezzük is a következő túráinkat :)
    Sajnos az eső folytatta egész este, ennek ellenére az este nagy részében csizmát és kesztyűt szárítottam hogy hátha eláll majd (persze az előrejelzésben láttam hogy erre elég csekély esély van). Sikerült mindent megszárítani reggelre. De ez már egy másik blogbejegyzés része lesz :)
    bocsi és storm kedveli ezt.
  7. Trogírban nagyon szép szállásunk volt, nagyon jó és kiadós reggelivel, amiből nem győztünk eleget enni, kaptunk nagyon finom és erős kávét is mellé, meg facsart narancsból készült narancslevet is, tea volt bőven választható ízekben úgyhogy mindenkinek meg volt a finomság reggelre.

    Utunkat folytattok a tengerpart mentén, amivel én személy szerint nem tudok betelni, csodálatos kilátás, friss sós levegő, gyönyörű kanyarok jó minőségű utak.... csak áradozni tudok. Felemelő érzés ilyen helyen motorozni az biztos. A tengerparti városkák is annyira mesebeliek, átmentünk Omis-on és Makarska-n is, majd Gradac után volt egy kitérőnk, ami tervben is volt, hogy meglátogatjuk a Bacinska Nemzeti Parkot. Itt ahogy mentünk felfele a szerpentinen, és egyszer csak félre álltunk egy erre kialakított helyen. Ahogy megálltam az előttem lévő mögött, és elnéztem jobbra... csodálatos tó látványa fogadott.

    36BF85DB-FEE0-4AF3-AD05-915B18F1EF59.jpeg
    De nem csak egy tó volt ám a környéken :) a Bacina tavak gyönyörűek, és tervbe vettük hogy egyet-kettőt körbemotorozunk de sajnos ez a terv meghiúsult, mert nem mindenkinek volt terepre alkalmas motorja :D
    Ezután a 8-as úton folytattuk utunkat mely a parttól sajnos eltávolodik egy elég hosszú szakaszon, viszont kereszteztük a meseszép Neretva-folyót. Itt is megálltunk fényképezni a Valley of Life nevű kilátó és turista útvonalnál. Leraktuk a motorokat és egy gyönyörű kilátás fogadott minket, amit ha őszinték vagyunk a fák kicsit eltakartak :D de így is nagyon szép volt a Neretva folyót látni. Itt be lehetett vásárolni sajtokból, fügéből, lekvárokból, az árusok aztán tényleg minden nyelven próbálták eladni a portékákat :D

    91367FE4-F6D2-454F-A82C-0115C89A0531.jpeg
    A legjobban az ragadt meg bennem mikor a kedves Úr azt mondta nekünk magyarul: "Vigyen sajt, jó lenni, pont mint viagra, jó az úrnak, vigyen neki" :D Besírtam rajta.... sokkal többet nem is tudott magyarul, de a lényeg megvan :D
    Na hát innen indultunk tovább. Az út Dubokánál tér vissza a tengerpartra, ahonnan nem messze volt a határ, pontosabban a tranzit határ, horvát-bosnyák.
    Itt egyetlen várost kereszteztünk, Neumot, ami amúgy is az egyetlen város a tengerparti szakaszon, mert szegény Boszniának csak ennyi tengerpart jutott. Itt megálltunk és jól beebédeltünk Csevapból.
    B3BDC9D2-E69E-49FA-A94C-8E33306FC80A.jpeg

    Mikor mindenki jól lakott, akkor pattantunk a paripákra és mentünk tovább, egészen a szállásunkig meg se álltunk.
    Átkeltünk a következő határon és elgurultunk a Peljesac-félszigeten a régi időkben megépített "mini Kínai Nagy Fal" mellett, ami nagyon szép és látványos, itt is szívesen megálltam volna mint olyan sok helyen.
    Ezen a félszigeten egy csodaszép szállásunk volt Orebic városában, tengerparti erkélyekkel. Igazság szerint ezen az estén kezdődött egy hatalmas vihar, egész este szakadt az eső, a tenger háborgott csodaszépen és fenségesen. Be lehetett volna csukni a teraszajtót hogy jobban aludjak, de mivel ezt a hangot az ember nem hallhatja bármikor, inkább hallgattam a tengert, sőt, hajnalban mikor nem tudtam aludni akkor kimentem sétálni a partra, hideg volt, de megérte, szeretem a tengert, az óceánt, a tavakat, folyókat... és viharos időben olyan csodálatos nézni, azt a rengeteg erőt. :)

    Hát így telt el ez a nap :)
    bocsi, NaNa és storm kedveli ezt.
  8. Hát kicsit késve, de itt a negyedik napunk :)

    Baskában indulás előtt, ahogy mindig a túravezető elmondta mi lesz a napi program, de most lehetősége volt azoknak akik magasabb tempóra várnak, hogy előre menjenek. Hát én csatlakoztam a fiúkhoz, és 4 motor levált, elindultunk. Baska-Karlobag-Novigrad útvonalon mentünk előre, nagyon szuperül haladtunk, már mentek a szerpentinek is, főleg a gyönyörű napos partvonalon ahol minden annyira gyönyörű.... Sajnos elmentünk a kanyarban is ahol féknyomok mutatták hogy valószínűleg hol vesztette el az uralmat motorja felett az a magyar motoros aki kedden vesztette életét Horvátországban. Sajnos többet nem tudunk annál amit a neten találni, ami ugyanaz a cikk szóról-szóra mindenhol.
    Ennek ellenére mi megpróbáltuk élvezni az egész utat, ami tényleg páratlanul szép, mindenkinek ajánlom, az út minősége tökéletes, a kanyarok szuperek, könnyen vehetőek, a motorok nagyon jól tudnak dőlni és tapadni, van lehetőség előzésre is, egyszóval motoros paradicsom.
    005D12F3-43D4-4408-94B2-F7EAD437A502.jpeg
    Novigrad volt megbeszélve mint találkahely a többiekkel, de mivel mi megálltunk fényképezni is, ők meg is előztek már csak azért mert volt egy út amit félig lezártak, és a többiek megfordultak, mi kivártuk a sort és tényleg Novigrad városában találkztunk, míg ők a következő városba mentek :D
    C35B9A91-0405-4E92-A2CF-066A2AA92162.jpeg
    A lényeg hogy összetalálkoztunk és mentünk Obrovac felé, eltávolodva a tengerpartról, mely útvonalon a városokon át egy tengervíz által feltöltött, de édesvízi folyó folyik (Zrmanja).
    A látvány fantasztikus! Szinte hihetetlen, hogy mindentől viszonylag távol, léteznek még ilyen paradicsomi helyek.
    Obrovacot magunk mögött hagyva a hegyek között motoroztunk tovább. Eredetileg elmentünk volna Kninbe is, de sajnos egy eltévedésnek köszönhetően 2 órán keresztül mentünk teljesen más irányba szellemvárosokon és erdőségen földutakon keresztül :D
    Na ez a rész annyira nem tetszett, de csak azért nem mert az útvonal nagyon unalmas volt, semmi látnivaló, a táj változatlan volt, és alig vártam hogy kijussonk onnan :)
    Innen kikeveredve vettük az irányt a szállást adó városba, Trogírba.
    Itt mindenki eldönthette hogy vacsorázik a szálláson, vagy bemegy megnézni az Óvárost. Mi a 4 motoros (5 ember) akik leváltunk az elején a csapattól mi bementünk az Óvárosba, ott vacsoráztunk, sétáltunk, fényképeztünk.
    8C8E168B-461D-4149-9218-BDBF5551CCF9.jpeg 6DE9B9EE-C213-4BAA-BAC2-EC37FB6D64FE.jpeg 89534EA4-6AB0-427E-9A5D-D064A56CF01C.jpeg

    Majd elmotoroztunk a Kaufland-ba egy kis bevásárlásra, hogy aztán az erkélyen ülve a hotelban folytassuk a sztorizgatásokat :)
    storm és bocsi kedveli ezt.
  9. A túra 3.napjában a legjobb az volt, hogy a szerpentineken és hajtűkanyarokon szuperül teljesítettem :)
    Ezen a napon megkerültük az Isztriai-félszigetet, követve a part dimbes-dombos kanyargós útjait. Végig a part mentén gurulva átmentünk Rijekán, Opatiján, le egészen Plominig, innen Labin következett, ahonnan már nem a part mellett haladtunk tovább egészen Pula-ig. Itt álltunk meg és 1 óra szabadidő úgy elrepült mintha nem is lett volna :)
    0A4A9FDD-5DBD-4C78-BA14-B9D3A10FDA68.jpeg

    Pula-ban megnéztük a Colosseumot, melyet a rómaiak építettek i.e.27-től i.sz. 68 kozött a Rómában lévő ikertestvérével. Ekkoriban 23 000 néző befogadasára volt képes.

    30BC9EA6-FF01-4F86-AEB8-632261CDBE32.jpeg

    67B961F4-0FF2-4BF8-93E7-AAFAA0CBC74A.jpeg

    Ezután indultunk tovább a nyugati oldalon. Egészen Motovun városáig, ahol a következő 45percet kaptuk a nézelődésre :)

    8216A941-75C2-4160-BC5C-FDEA6EAB7470.jpeg

    Itt megnéztünk egy 13-14. Században epült várfallal körülvett templomot, egy kis teret és a táj látványát magunkba szívva indultunk tovább.
    Európa legdélebbi fjordjának nevezett kanálisig haladtunj, amely Rovinj felett helyezkedik el. Itt nézelődtünk, fotóztunk, majd a paripákra pattanva indultunk hazafele. Az útvonalat úgy terveztük hogy áthaladjunk az Ucka Nemzeti Parkon, ami gyönyörű dombos zöldes tájat és szuper kanyarokat adott, melyeken kényemes dinamikus tempóban hazafele tartottunk.

    71450648-284C-4039-BE4F-6408C0FFABEF.jpeg

    Mielőtt hazaértünk volna, én és két társam leváltunk a társaságtól egy kis kalandtúrára :D
    Elmentünk hidat és partot fényképezni :)
    C1B36772-0BB5-4B4F-A416-FAF2AE7CAE9C.jpeg

    Meg hát kis hátsó utakon jöttünk haza mert az az igazi élvezet, hátha eltévedünk, de nem így történt (és nem csak azért nem mert volt nálunk GPS) :D
    Hosszú nap volt, de gyönyörű, izgatottan várom a mai napot, amikor is haladunk le egészen Trogírig, ahol a szállasunk lesz :)

    Csatolt fájlok:

    bocsi, NaNa és storm kedveli ezt.
  10. Hát ez volt tegnap, azaz április 30-a. A szállásunk egy nagy hotelben volt, mindenki a második emeleten kapott szobát. Nagyon szép és kulturalt szalloda. A reggeli 6 órától volt elérhető amit èn ki is használtam. A választék jóval nagyobb volt mint az első szállásunkon, és volt meleg étel is mint rántotta, főtt tojás és virsli is. Megreggeliztem, majd a szobában összepakoltam, levittem a két oldalaó dobozt, ekkor már 7 előtt jártunk pár perccel. Végül a reggel 8 órai indulás fél 9-re sikerült, pedig a túravezetőt kivéve mindenki időben a benzinkuton volt. Merthogy a szállással szemben volt egy benzinkút és megbeszéltük, hogy itt találkozunk, mindenki teletömte a paripákat, és várt.

    F15D3CD9-311C-4205-A828-781B47390FBD.jpeg

    Nagyon vártam a mai napot, mert mára volt tervezve hogy átlépjük a horvát határt és már az Adriai-tenger mellett fogunk motorozni!
    Na de mielőtt odajutnànk.... az útvonal korántsem volt egyszerű, kezdjük ott hogy kb 5km motorozás után megálltunk, leállítottuk a motorokat, és felvettük az esőruhákat :D ugyanis esett, nem szakadt az eső, de azért rendesen esett. Ezután újra elindulva Kranjska Gora felé mentünk a Sava Dolinska folyó mellett motorozva. Kranjska Gora-nal egy balra fordulás és irány a Vrsic-hágó!
    Nem mondom.... itt volt kaland nekem rendesen. A hágóhoz vezető út szerpentinjei és hajtűkanyarjai önmagában is nehéznek bizonyulnak, de esőben macskaköves úton különösen izgalmas volt :D kb. 34 hajtűkanyar visz fel az 1611 méter magasságig. Felfele menet egy idő után elkezdtük érezni a hőmérséklet lehűlését, a levegő megváltozását. Az az igazi hűvös hegyi levegő töltötte meg a tüdőnket miközben 3 méter magas hófalak mellett vettük be a kanyarokat. Páratlan élmény volt az biztos!
    Kis történelem: ezeket a hajtűkanyarokat az Osztrák-Magyar Monarchia orosz hadifoglyokkal építtette meg annak idején(1915). Nekik köszönhetjük a macskaköveket amik a rusztikus jelleget adják az útnak.
    A hágó tetején megálltunk egy negyed órára, lehetett motort/tájat fényképezni, és volt egy szuvenirbolt is amit jól meg is támadtam :)

    EE3E8449-6941-4987-A65B-6EF68A5B57E0.jpeg

    F8518CF4-FFB9-4BA0-9844-8E1F8E71E85A.jpeg

    Aztán indultunk lefelé... azért az se volt semmi, nagyon kellett vigyàzni de a táj gyönyörű volt! A hegyről csordogált le a víz sok helyen kisebb-nagyobb vízeséseket alkotva. Egy idő után pedig egy gyönyörű türkizkék folyó, a Soca-folyó (régi nevén Isonzó) mellett motorozhattunk :)
    Nagyon örültem mikor félreálltunk, hogy tudjunk pàr képet csinálni erről a gyönyörű tájról!!

    4BED96FB-CE38-4292-97FF-1028E01A7D92.jpeg

    Sajnos tovább kellett motorozni de a folyó hosszan elkísért minket!
    Bovec település htán csodálatos rálátásunk volt a Júlia alpok csúcsaira! A csodálatos tájon át eljutottunk Kobaridba, majd onnan Tolminba, ahol Horvátország felé vettük az irányt :)

    Természetesen nagyon szép tájakon motoroztunk, elhaladtunk egy vár mellett is aminek később néztem utána, a Predjamai-vár volt az. Majd keresztülmotoroztunk Postojnán, ahol sajnos csak tankolni álltunk meg, (és levenni az esőruhákat), a cseppkőbarlangot kihagytuk, de majd meglesz az is egy saját túra keretében ;)
    A horvàt határon volt egy kis sor, nem vészes, átlépve egyből letérünk az autópályáról és Rijeka felé haldtunk. Rijekában meg kellett állni mert kicsit eltévedtünk, de aztán az egyik GPS-es motor előrement és olyan keskeny kis utcákon kanyarogtunk felfele, hogy nem tudom elképzelni hogy ott autó elférjen :D
    A táj jellege teljesen más, bár itt is még kanyarogtunk és hegy jellegű volt a táj, mégis hatalmas különbséget tapasztalhattunk.
    Az igazán csodálatos látvány amire vártam nagyon az a KRK szigeti híd volt. Egy kisebb sorbaállás volt hogy fizethessünk az átkelésért, de aztán jött a kilátás! Egyedülállóan gyönyörű! Minden irányba... 1430 méteren keresztül szelhettük át rajta az alattunk elterülő napfényben szikrázó kékséget.
    Innen megállás nélkül a szállási vezetett az utunk Baska városába. Jó időben értünk ide, maradt időnk lezuhanyozni, átöltözni és sétálni egyet a kis városkában. Beültünk közösen egy étterembe, ahol a kiszolgálással nem voltunk megelégedve úgyhogy ma biztos nem ott eszünk :D
    A kis városka közvetlenül a parton fekszik, gyönyörű kilátássak a tengerre. :)

    8A8336B4-0174-40C6-8CD8-F84BA4B3A98E.jpeg

    Számomra a sok szerpentin és kanyargás igazi kihívás volt, de mindenpercét élveztem, egyre jobban szeretem Monstert (már ha ez egyáltalán lehetséges), aki szerintem szuperül teljesített idáig, remélem így is marad.
    Gyorsan elaludtunk, bár én megint éjfélig beszélgettem, de aztán arra se emlékszem hogy lehunyom a szemem és már aludtam is :)
    Reggel 5-kor keltem megint, óra nélkül. Megpróbáltam visszaaludni. De inkább megírtam a blogomat :)

    A mai napban volt valmi variálás így még pontosan nem tuduom merre megyünk de a táv hosszabb lesz mint eddig. Mindig egy új kihívás, ezt szeretem ☺️

    Csatolt fájlok:

    bocsi, NaNa és storm kedveli ezt.
  11. Hivatalosan az első nap április 29-e, vasárnap volt. Mariborban a szállásunkon 7-kor reggeliztünk, elkészültünk, majd motorra pattantunk és elindultunk. Dravograd fele vettük az irányt, kellemes-kényelmes kanyargós utakon ahol szuperül lehetett haladni. A táj csodálatos volt, imádtam, bàr lehet hogy csak azért imádok mindent mert életem első túrája :D
    Már ezen a szakaszon is a Dráva-völgy csodásan kanyargó útjait szeltük. 60km után értük el Dravograd-ot. Innen nem sokkal később átléptük a szlovén-osztrák határt.
    Kb 50km hosszan motoroztunk a hegyvonattal párhuzamosan, majd elérkeztünk Bad Eisenkappel-be, ahol megálltunk megtankolni a paripákat, ettünk, ittünk, wc-re mentünk. Majd haladtunk is tovább :)
    Szlovéniát és Ausztriát elválasztja egy Seebergsattek nevű hágó, mely 1215méter magas, elég szép 10-12%-os emelkedőkkel és jó kis hajtűkanyarokkal van tarkítva. Hát itt megtörtént a tűzkeresztség mert kb vagy mész vagy ott maradsz tempóban haladunk :D
    Előttem a négy páros motoros halad, így én minden kanyarnál azt mondtam magamnak “ha nekik ment utassal, akkor nekem is megy”. Sikerült is minden hajtűkanyart leküzdeni :)

    6588E15C-AB59-4F29-9EC2-ECB7D69732FC.jpeg


    A szlovén oldal is persze csodaszép, durva volt az út lefele!!!! Nagyon erős lejtők megfűszerezve egy csomó szerpentinnel! Nagyon kell vigyázni de hatalmas élmény!!!
    Egy völgybe érkeztünk ami után a Kokra-patak medre mellett haladtunk tovább egészen Kranjig (amit amúgy elkerültünk), ahol a patak belecsatlakozik a Szávába.
    Tovább motorozva átszeltük a Száva folyót (persze a hídon ;) ), majd haladtunk a Júlia Alpok mélye felé :)
    A Tolminig tartó útszakasz csodás panoráma látványt nyújt a hófedte csúcsokra.
    Hamarosan megérkezünk Bohinjska Bistricába, ahol némi kerülővel elmotorozunk a Bohinji-tó mellett.
    Bohinjska Bistricától szintén egy csodaszép úton jutottunj el a Bledi-tóhoz, ugyanis egészen Bledig a Sava-Bohinjska folyócska völgyében motoroztunk.

    Bledbe érkezvén megállás nélkül folytattuk utunkat a közelben lévő Vintgar-szurdokhoz, amely egy páratlan szépségű látványosság (állítólag), ám újítások miatt le volt zárva és nem tekinthettük meg.
    Ezért elmotoroztunk a szállásunkra mely 4,5km-re volt a Bled-i tótól. A paripákat leparkoltuk, leszedtük rólok a dobozokat hogy megpihenjenek ők is :)

    1C017CE1-3028-455F-BE79-0F161091459E.jpeg


    Itt mindenki elfoglalta a szobákat, lezuhanyzott, felvettvalami kényelmes utcai ruhát és eltaxiztunk a Bledi-tóhoz. Itt fakultatív program volt, mi sétáltunk, majd söröztünk egyet, aztán a találka pontra mentünk ahonnan éttermezéssel folytattuk az esti programot :)

    A Bled-i tó amúgy gyönyörű, be lehet menni csónakkal a tó közepén álló szigetecskére, melyen egy templom áll, amelynek a harangját, ha meghúzod, és közben kívánsz valamit, az a legenda szerint teljesülni fog. Hát ezt sajnos nem tudom. Nem mentünk be, de majd legközelebb ha úgy alakul akkor nem hagyom ki az biztos :)

    A templom a 17. században épült, tornyának magassága 52 méter és 98 lépcsőfok vezet fel a tetejére. Sajnos mi nem jutottunk oda fel, és a tó feletti várat is csak messziről csodáltuk meg.

    A tó 475 m magasságban van a tengerszinthez viszonyítva, hossza 2,1 km, szélessége 1,4 km és a Savica-folyó táplálja, a felesleges víz a Sava Bohinjska folyóba ömlik. Legnagyobb mélysége 30 m.
    Igazából.... itt napokat el tudtam volna tölteni :)

    2C99547F-FD22-45DF-BBC0-B3ECAD1D6312.jpeg

    Ezután a szálláson már mindenki az alvással volt elfoglalva. Igazából én nem voltam fáradt még akkor. Annyira sok az izgalom, úgyhogy én éjfélig beszélgettem még a Messengeren, majd utána tudtam végre megnyugodni és elaludni :)
    Ám a kihívások ezzel a napoal nem értek véget, de utólag úgy látom jó bemelegítés volt a mai naphoz.... :D
    csacskamacs, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  12. Sziasztok!

    Előre elnézést kérek, de telefonról pötyögök igy biztos lesznek gépelési hibák, amiket ha nem veszek észre akkor ti se légyszi :D

    Szóval életem első motoros túráján vagyok. 4 év kihagyás után megvettem a kis szörnyet, aki most van nálam 1 hónapja és 5 napja :)
    A túraszervezőnek természetesen mindent leírtam, nem hallgattam el a kihagyást se, azt se hogy még nem szoktunk össze a motorral (bár városban már nagyon jók vagyunk), de azt mondta ne izguljak, nyugodtan jöhetek :)
    Szombat délután 5-kor volt a találkozó Rédicsen. Én a közös e-mailben megkérdeztem hogy ha van pesti/pest közeli akkor nem megyünk-e együtt. Ebből az lett, hogy az egyik srác szervezett egy minitúrát a túra előtt. 10-kor találkoztunk Érden, 10.30-kor el is indultunk és az első megállónk Miskahuszár szobra volt. Igazából azt vártuk hogy ennek valami nagy sztorija lesz, de nincs neki. Valakinek eszébe jutott hogy legyen már egy nagy ólomkatona és megcsinálták. :D

    1AB01F80-8EF2-4E67-8588-75D4E9651462.jpeg

    Innen mentünk tovább és elsuhantunk a Bence-hegyi kilátó mellett, egészen a kinizsi várig. Ott leparkoltuk a paripákat és felsétáltunk :) nagyon szép időnk volt! Fényképezkedtünk, beszélgettünk, de be nem mentünk, csak kívülről megszemléltük :)

    76B298DB-04DA-4276-AA27-A2FE49DD636C.jpeg

    Itt csatlakozott hozzánk még egy srác. Ja azt elfelejtettem hogy Érdről 3 motorral 4-en indultunk, majd ez a srác is csatlakozott és mentünk egy kis szerpentines utón a Langalló és Babgulyás étteremhez. Én kértem egy kis adag babgulyást, ami nagyon fincsi volt, főleg miután feldobtam egy kis Erős Pistával :D

    F9FAEE9A-0CA6-4CF2-803A-971F16BF4C5A.jpeg

    Itt egy órát töltöttünk kb, majd nyeregbe szálltunk és meg se álltunk Rédicsig, a találkozópontig, ahova fél órával előbb érkeztünk. Nem kellett sokat várni és mindenki megjött, 5-re teljes volt a létszám 8 motor 12 fő. Mindenki megtankolt, megbeszéltük a terveket és indultunk első szállásunkra Maribor-ba :)
    Az út gyönyörű volt, papíron 80km, de a felvezető eltévedt párszor egy útlezárás miatt úgyhogy mi szerintem 110-ből tettük meg :D
    Ja mert hogy a GPS nála egy a tankra ragasztott papír amire le van írva mikor merre kell fordulni melyik város táblát követve. Csak sajnos nem tervezett újra mikor útlezárás miatt letértünk :) de egy kedves autós kikísért minket a káoszból, és eljutottunk a szállásra. Itt volt egy kis gond a foglalással úgyhogy a sok fáradt, éhes motorosbanda még 1 órát ácsorgott mielőtt végre lezuhanyozhatott és ágyba dőlhetett.
    A túra amúgy azért kapta a 0. Nap nevet, mert lehetett Maribor-ba érkezni másnap reggel 8-ra, az indulás időpontjára, de végül mindenki Rédicsbe jött, így azért mindenki kipihentebb volt másnap :)

    Hát ez volt az első nap, itt még nem volt semmie extra, az utak kanyargósak voltak egy kicsit de semmi olyan amit bàrki motoros ne tudna végighozni, a kalandot számomra a másnap hozta :D
    NaNa, bocsi és storm kedveli ezt.
  13. Most áprilisban még nem vettem BKV bérletet, szép idő van, állandóan Monsterrel közlekedem. És imádom, nincs is semmi gond ezzel, de azért tegnap nem esett jól amikor az irodában ültem és egyszer csak lezúdult az égből a víz mintha dézsából öntenék és olyan erejű széllökések voltak hogy néztük a fákat az ablakból és arról beszélgettünk vajon melyik facsemete fog eltörni :D
    Úgy voltam vele hogy nem sietek sehova, visszacsücsülök dolgozni míg enyhül a dolog. Láttam hogy elkezd enyhülni, elkezdtem pakolni meg elköszöntem és elindultam. Mosdóban átöltöztem, megyek a motoromhoz és látom a mélygarázs feljáró/lejárónál hogy megint ömlik a víz :D Hát mondom ha megázunk megázunk én nem várok tovább. Csodák csodájára mire a motornál is összekészültem és pár perces melegítés után elindultam már épp hogy csak csöpögött az eső, és mikor kiértem a mélygarázsból azt tapasztaltam hogy, mint az ilyenkor lenni szokott, olyan fülledt a levegő hogy megfulladok :)
    Elindultam haza, és sikerült a csepegő esőt is elhagynom, így bőven szárazon értem haza. Monster szegény tiszta sár lett, úgyhogy lepucoltam hogy szép tisztán legyen elrakva holnapig, azaz máig.
    Nálunk aztán szárazság volt egészen reggelig mikor a motor mellett álltam hogy veszem le a ponyvát, egyből elkezdett csöpögni az eső. Én meg a tegnapi elszántsággal hogy max. elázunk, készülődtem tovább, és ismét sikerült szárazon megérkezni, a csöpögés is elmúlt miután elindultam, úgyhogy nekem mázlim volt. :)
    Nagyon jó időben sikerült bemotoroznom, nem volt se hideg se meleg, pont tökéletes. ;)

    Mindenkinek szép napot!

    358e041b0ba465bbb63993de2422d326--bike-quotes-motorcycle-quotes.jpg

    PS: That's true for dogs and horses as well :D
    Vidék, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  14. Huhh.... hol is kezdjem. Alig bírtam aludni annyira vártam a mai napot. Reggel korán keltem, elmentem edzést tartani, ahova jöttek velem a kutyusok is, akik ezt mindig nagyon élvezik. Onnan igazából sietnem kellett haza, hogy a négykerekűt kétkerekűre cseréljem. Gyors átöltözés, gps beállítás és indulás, mivel siettem ezért az autópályán mentem, ezért ki is próbáltam a Szörnyecskét amennyire bátor voltam és amennyire az út engedte, meg amennyire nem féltem hogy mi lesz ha pont zsaruk mellett húzok el :D
    Ezen kívül az egész úgy volt unalmas mint ahogy kocsiban is az, ezért már akkor eldöntöttem hogy visszafele biztos, hogy nem az autópályán jövök ;)
    na mindegy, lényeg a lényeg hogy beértem a találkozóhely városkájába, Füzesabonyba, de fogalmam sem volt hol van a benzinkút ahol a találkozó van, így mentem a centrum fele, hogy majd ott megkérdezek valakit. Láttam hogy áll egy motoros az út szélén, gps-t nyomogat, jajj mondom akkor őt megkérdezem :) ugyanazzal a problémával küzdöttek, beszélgettünk nézegettük a mobilt-gpst-mindent, amikor jött 4 motoros, úgy döntöttünk mivel ők így nagy slunggal mennek, biztos tudják hova kell menni, menjünk utánuk. Többen eltévedni mégis jobb mint egyedül :D
    Hát 1 km után mindannyian félreálltunk, és útbaigazítást kértünk, fordultunk meg és mentünk vissza a 3-as útra. Megtaláltuk a benzinkutat, begurultunk, ahol kb. 70-80 másik motoros állt.
    8EB7CCFE-10B9-4D71-9825-05EA130E77C4.jpeg

    Jó szokáshoz híven mindenki köszönt mindenkinek, váltott pár udvarias szót azzal is akit nem ismer. De akik talán a legnagyobb középponti személyiségek voltak, az a két kutyus, akik a motoron utaztak :D az egyikük egy idősebb Beagle volt, akinek a hátsó dobozt alakították át és a motoros mögött ücsörgött a dobozban. Hihetetlen cuki volt, próbáltam nem túlgondolkodni hogy szerintem mennyire felelőtlen dolog, inkább csak arra gondoltam hogy tök aranyos a kutyus, láthatóan élvezte is. A másik kutyusnak a tankon lett kialakítva valami spéci cucc és ott ült a plexi mögött, ő is hihetetlenül élvezte a szituációt, legalább annyira mint amikor nem motoroztak és mindenki azon olvadozott hogy mennyire édes a kis Harley Davidson-os bőr rucijában :)
    11.40-kor volt egy eligazítás ahol lényegében a csapatban motorozás szabályait vázolták, továbbá az útvonalat hogy mikor mire lehet számítani. Voltak akik később az egyik körforgalomnál csatlakoztak, összességében több mint 100 motor érkezett a Tiszafüredi menhely elé.

    34544410-374D-4C14-9B3C-50AC5FA7803B.png

    Leparkoltunk, kicsomagoltuk magunkat a bukósisakokból, kesztyűkből és motoros ruhákból, majd felhívták a figyelmünket hogy kész szendviccsel, fél literes ásványvízzel és sütikkel vártak minket, a szendvicsek gyorsan elfogytak, a sütik lassabban, a vízre is nagy igény volt. Én nem tudtam hogy lesz ilyen, úgyhogy én 1,5 literes vizet beraktam a túradobozba így azt én nem vettem el. Miután eszegettünk, kis csoportokban be lehetett menni megnézni a kutyusokat. Igazság szerint nekem fájt a szívem mindegyikért... Volt aki nagyon félt és a sarokba húzódott, volt egy idősebb aki valószínűleg beletörődött sorsába és ki se jött a házából, mások ugattak, és voltak akik nagyon nagyon játszani szerettek volna. Igazából mindegy hogy melyik kutyából milyen reakciót váltottunk ki, számomra mindegyik elszomorító volt, de remélem hogy segítettünk, mert 720 kg-nyi kutyatápot sikerült adományoznunk az összegyűlt pénzösszegből, amit a kedves és erős motoros férfiak be is pakoltak a menhelyre.
    Volt egy közös fényképezkedés tablet-tel, telefonnal, drónnal is, úgyhogy biztos lett olyan kép ami az emberek feléről normális képet csinált :D
    98B963C2-9CD6-49CF-BEC0-F43E1B33B150.jpeg

    Innen sokan elindultak haza, de még többen tartottak velünk a Tisza-tóra hogy ebédeljünk egyet. Gyönyörű időnk volt, szuper társaság, jó kaja, úgyhogy nagyon jól éreztem magam.

    13B7BBB8-4722-43DC-9C90-518BC48BA450.jpeg

    Kedves embereket ismertem meg, köztük egy apukát, akinek utasa a 9 éves kislánya volt, aki szuper vagány, és természetesen majd ő is szeretne motorozni ha elég nagy lesz hozzá :)
    Ebéd után én még maradtam beszélgettem egy kicsit, majd elköszöntem mindenkitől, persze megbeszéltük mikor és hol találkozunk legközelebb ;) aztán gps-ből kiiktattam az autópályát és fizetős utakat, és elindultam hazafele. Kényelmes nem rohanós de dinamikus tempóban jöttem hazafele, rengeteg motorossal találkoztam útközben a 3-ason, mind a két irányban. Kétszer álltam meg hogy lemossam a bogártemetőt a sisakom plexijéről mert kezdtem nem kilátni. Édesanyámmal megbeszéltem hogy a kedvenc fagyizónkban találkozunk és láttam hogy túl gyorsan haladok, ezért megálltam a Szent István Egyetemnél (ide jártam), és csináltam pár képet a szörnyetegről, mert olyan gyönyörűűűűű :sze:
    Innen aztán már a fagyizóba mentem, aztán pedig haza. Szuper jó nap volt, nagyon élveztem! Bár a kutyusok nem tudják hogy mit kaptak tőlünk, nagyon remélem hogy ezzel sokat segítettünk a menhelynek! :cool:
    bocsi, storm és NaNa kedveli ezt.
  15. Monster pihenhetett pár napot, de ma reggel muszáj volt elővennem és vele menni dolgozni. Tényleg muszáj volt, 6 órakkor már kelt fel a nap és annyira tiszta volt az ég hogy szó szerint bűn lett volna itthon hagyni. És szerintem neki is tetszett, imádom. Mondjuk az egyetlen hátrány, hogy van egy bűnrossz útszakasz ami konkrétan olyan érzés mintha direkt motoroknak készült ugratókkal lenne tele.... csakhogy én nem örülök neki, de ezen kívül az egész út befele a városba simán zajlik általában, mondjuk 5-6 km-es kerülővel megyek, mert ha végig akarnék menni a Veres Péter-Kerepesi-Hungária útvonalon akkor sokkal lassabban haladnék még a motorral is. Hát a munkahelyen én nem reklámozom hogy motorral járok, általában leparkolok a mélygarázsba, majd bemegyek a mosdóba és jön az öltözés. Majd felmegyek az emeletemre és a rucit beakasztom a szekrénybe, motoroscsizma pedig alá szatyorban, bukó meg kesztyű pedig marad a dobozban a motorral. De ma az egyik barátnőm reggel nem érezte jól magát ezért otthon maradt, megkért hogy vigyem el neki a céges laptopot. Huh mondom az jó, de nekem munka után rohannom kell, elviszem neki ebédszünetben. Hát igen, de arra nem gondoltam hogy ebédszünetben az összes ember ki-be járkál és mindenki aki ismer megállít hogy mit cipelek a ruhavédő zacsiban vállfával :D Hát így most már egyre többen tudják hogy Monster az enyém és hogy elcipel néha munkába, de sebaj, imádom hogy ilyenkor mindenki meglepődik hogy milyen 'menő' vagyok :D tök aranyosak.
    Szuper jó volt kiszakadni az irodából és motorozni egy kicsit napközben is, általában csak sétálni megyek egyet az épület körül, de ezt a motorozgatást is meg tudnám szokni :p
    Munka után elmentem hogy a kapunyitónkat lemásoltassam. Igazából már harmadszor megyek vissza de ez bonyolult és nem fontos, a lényeg hogy leparkolom szörnyikét, bemegyek, srác meglepődik, megkérdezi hogy robogó vagy motor... megint meglepődik. 10 perc múlva jön az apja, 70 év körüli úr, aki rámnéz köszön, azt mondja: "Egyem meg a szívét, nem gondoltam hogy egy ilyen csinos kis hölgy jött azzal a motorral." - hát esküszöm belepirultam annyira édes volt ahogy mondta :)
    És az az igazság, hogy ha vissza emlékszem 4 évvel ezelőttre, akkor is rengetegen meglepődtek, pedig akkor még egy 250cm3-es Yamahánk volt. :) Pedig szerintem egyre többen vagyunk lányok/nők akik motorra ülnek, vagy csak én gondolom így?
    Mindenesetre a motorozásban nem csak azt imádom milyen érzés... persze ez a lényege, ahogy suhan melletted a táj, ahogy a motor dől a kanyarban, ahogy a motor dorombol a lábad között (félre értés ne essék :D ), de én ezt a részét is imádom, büszke vagyok, hogy motoros vagyok, arra, hogy nő vagyok, hogy motoros nő vagyok! Imádom, hogy ha megyek az úton és szembe jön egy motoros akkor köszön, imádom az érzést, hogy ha egyedül is motorozol, végtére is sose vagy egyedül, mert valaki úgyis szembe jön az úton, vagy begurul melléd a piros lámpánál.... :)


    FD2B3E6F-D2FA-42EA-8294-AA245FB41F51.jpeg
    Vidék, NaNa, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.