A neveket vesszővel válaszd el
Ugyan én nem voltam (a baba miatt nem merek már messze nekiindulni ), de párom igen és nagyon tetszett neki.
Megtaláltam álmaim gyerekcuccait: body - http://www.kawasaki.hu/accessory.asp?Id=340E766FFF9 rugdalózó - http://www.kawasaki.hu/accessory.asp?Id=340DFE8CCCE na, de miért kerülnek ezek ennyibe?!?!?!!! maradok a sima boltinál...
Kollégám gyűjti a szóbeli érettségin elhangzó bakikat. Engedélyével, ím az első adag gyűjtemény: (Okosságok, tonnaszámra) 2010 június, érettségi... A diákjaink nagyon tudnak de még inkább tudnak erőlködni néha hogy magukat is felülmúlják. Akad olyan is amikor hogy is mondjam... A tudás itt ott megmutatkozó, persze igen ritka fehér foltjait kell kitölteni... Így vagy úgy, rengeteg okosság elhangzik ilyenkor és sok ezek között elég mókás... Alább egy csokorra való ezek közül (nagyon fontos: a mosolyogtatás a cél, nem a kigúnyolás): (fejlődés) Informatika felelet, a monitorokról és a projektorokról kell beszéljen a versenyző... (Notóriusan prodzsektornak nevezi de nem baj.) A fejlődés ívét szeretné érzékeltetni: „... a monitorok a kor haladtával orientálódtak!” (mega adattár) Ez is informatika felelet: „A mágneskártyák lyukacsosak voltak és abban tárolták az adatokat”. (fogalmazás) Ez se semmi: a diák nagyon akarta a semmit elmondani, ez lett belőle: „Ezután jöttek ki a DDR RAM-ok, ez a számítógép agya, amivel gondolkodik, ezek nem mechanikusak hanem elektronikusak” (és a felelő nem is volt lány – mi fiúiskola vagyunk...) (magyar) Ez egy felelő volt – aranybánya ha aranyköpésekről van szó: Kérdés: „Mi az az ambivalencia?” A válsz kis gondolkodás után: „Az ambivalencia az egy új stílusirányzat, a régi versektől teljesen eltérő hangzása van.” Adyról esne szó, de hát a felelőnek mindegy, szerintem azt se tudja, eszik-e vagy isszák... De ez nem gond, csak a kezdők beszélnek arról amit tudnak, a mieink egyike-másika simán beszél oylanról is amiről fogalma sincs. Persze becsúsznak hibák, mint ebbe: (a táma Ady hája nász az avaron c. műve) kérdés: „Mi jut eszébe arról hogy héja?” A felelő nem kapkodja el, kcisit gondolkodk: „Hát az egy madár...” A kérdező azt hiszi, sínen van, újabb kérdés: „Milyen madár...?” Ezt nem kellet volna, a vizsgázó ekkora magas labdát nem hagy ki: „Őőő énekes...? Nem nem, tollas!” És még nincs vége... A kérdés: „Mi jut eszébe arról, hogy poéta?” A diák elmosolyodik: „Hát, őőő az hogy vicces!”... Kész, erre mit lehet mondani? (történelem, földrajz) A Titanic-ra akarja a tanárnő rávezetni a másik versenyzőt... Az nem sikerül, de újabb gyöngyszem keletkezik, ha Titanic akkor nagy víz... Nagyon nagy! „A Csendes óceánon kell átkelni, Angliából Amerikába”. Ez is nagy … (magyar, Biblia) A vizsgázó bevezető szavakkal nyit: „Az Ószövetség nyelve héber és evangéliumokból áll. Főleg ilyen mítoszok, legendák meg mesék vannak benne” Persze később kuszálódnak a dolgok... Kérdező: A karácsony az milyen ünnep?” A felelő még álla a sarat: „Hát krisztus halála!” Ez mélyütés a feleltetőnek, felhördül: „Jaj ne, hát mit tesznek a fenyőva alá?” Nem, a vizsgázó nem hagyja magát: „Hát... Ő hát ajándékot!” (magabiztos) A vizsgázó kérdése olykor csodákra képes. Csoda fura dolgokra... Kérdés: „A prófétaság az egy szabadon választott szerep?” A vizsgázó lendületből: „Igen!” A feleltető fogadja a szervát: „Igen?” Kapás tenyeres vissza: „Nem!” És a leütés: „Hanem?” Micsoda meccs! (naturalizmus) Magyar, Móricz... „Móricz 100%-osan szerette ábrázolni a természetet, általában itt is a tragikusabb dolgokat szerette.” Még mindig ez a tétel: „A parasztoknak az elnyomott, katasztrofális életét szerette ábrázolni.” Szerette, bizonnyal... (az a szellő, fényes szellő) „1847-ben írta, azaz jóval a reformkorban. A forradalom szele már érezhető a költőkön.” (harcos költők) Magyar, Arany... Kérdés: „A bárdok azok kik?” Felelet: „Hát a waels-i emberek. Katonák...”. Elképzelem, ahogy felvonulnak, előreszegezett lantokkal... Hogy ezt honan vette a diák? (alkonyat) Kérdés: „Az estéről mi jut eszébe?” A diák tanácstalan, de hát csendben nem maradhat: „Hát az egy napszak...” A tanár sem: „Na jó de milyen?” A diák lassan kifogy az ötletből, de hát a mieink tűzöm-vízen tudnak. Vagy ha nem akkor rögtönöznek: „Hát... Őőő, szomorú!” A kérdező sínen van: „És mi lehet a pozitívum az estében?” Most már dereng a vizsgázónak bár az alkonyattal kapcsolatban egy némileg kézavar, sebaj: „Hát hogy a madarak még csicseregnek, az utolsó dalaikat játszák!” Játékosak azok (lépegető exkavátor?) Informatika, a vizsgázó az operációs rendszerekből felel. Elég szűkszavű, a tanárnő kérdésekkel tartja célravezetőnek a vizsgázói szózuhatag elől a zsilipet felhúzni. A siker? Mársékelt... Pl. kérdés: „A DOS? Arra emlékszik?” Tétova válasz: „Őőő igen, az a lépegetős?” A tanárnő erős, megállja mosoly nélkül. De folytatja is: „És a Linux, az milyen?” A vizsgázó rögtönöz: „Az már nem olyan, mert színes...” A tanárnő meg rögtön elneveti magát... (számtalan számformátum) Ez is informatika, a diákok szerint a legrosszabb tételek egyike, informatika történelem: „A rómaiak találták ki a római számokat, amikben betűket használnak De ma már algebrai számokat használunk”. Ezt magamtól soha nem gondoltam volna.. (informatika) Az fontos. Nagyon, meg különben is... Kérdés: „Miért fontosak a számoló gépek?” A válasz magabiztos: „Megegyszerűsítik az életet” (Gogol: Köpönyeg) „Péterváron hideg van, legfőképpen délelőtt.” (nyelvemlékek) Kérdés: „Milyen ezidőben keletkezett nyelvemlékünkről tud?” Válast: „Nyelvemlékünk? Az államalapító levél!” (magyar) „A Trianoni békeszerződés után lett az országunk először magyar nyelvű” (német) Kísérletet teszek egy német nyelvi felelet szókincse teljes felsorolására... Nem fog kelleni a PgUp/PgDn... „Ja. Danke! Gut...” Ennyi... Persze talpraesett ember ennyivel is körbeutazza a földet – és a mieink talpraesettek (Ady és a nép) Magyar irodalom felelet: „Ady Endre nem akart a nép szerint élni” A felelő egészen páratlan lazaságról tett tanúbizonyságot felelete zárásakor: „Szóval erről ennyit tanárnő... Az elemzés az ígérem jobb lesz!” (Nem lett sokkal jobb, de a vidám percek emlékezetesek ) (Mikszát és pár jellemzője) Ez is magyar felelet, most Miksztáth és a Jó palócok vannak terítéken. A művész pozícionálása sem problémamentes: „Mikszáth Kálmán az igazából romatikus költő!” A tanárnő lecsapja a magas labdát: „Író...!” A felelő stabil alkat, nem egykönnyen zökken ki: „Író, költő...” Majdnem kézlegyintéssel halad tovább a felelésében... A véleménye a későbbiekben is határozott: „Nem volt egy ilyen túlcifrázott író, a Jó palócok az eléggé vontatott de ilyen egyszerű...” Minden jó végetér egyszer, ez a felelet is: a tanárnő kérdése: „Hogy nevezzük az ilyen befejezést...?” Most nincs válasz, a tanárnő segítőleg adja a válasz felét: „Nyitott...? Nyitott mi?” Ezt most nem „veszi” a diák, a válasza kissé tétova: „Nyitott zárás!” (harcra fel!) Töri felelet, azt hiszem Mátyás király és az ő adói: „Volt még rendkívüli harci adó” (testnevelés, elmélet) ...igen, van ilyen. És ha van, vannak okosságok is: sporttörténet ez például: „A görögök nagyon hittek úgymond az isteneikben, főleg a férfi isteneikben”. Akad táplálkozási tétel is, és ebben: „A magas zsírtartalmú ételeket előszeretettel kerülni kell!”. És még nincs vége, más tétel a sportjátékokról szól. És még mi mindenről: a játékok csoportosítása ilyen: „Egyéni, páros vagy csapatos sportágak” De nem kell mindent komolyra venni: „Ezeket a játékokat lehet ilyen poénosabbra is venni” Vágül az asztal másik oldala is kitesz olykor magáért, a tanár úr is helytáll: „Mit csinálnak ott a lányok? Milyen szereket használnak?” (Elfojtott kuncogás a vizsgabizottság oldaláról is). Hja, a talajtornáról vagy művészi tornáról esett éppen szó (Vajda János) Magyar felelet, Vajda Jánosról: „A szíve az le van fagyva, de leírja hogy ha egyedül van akkor álmodozik... A költeményei tele vannak érzelemmel, tehát érzelemdúsak.” (memória) „A számítógépen a memória tárolására alkalmas a vincseszter” (küzdelem a görbékkel) Matekból nem kell szóbelizni, csak ha gyenge az írásbeli. Na a szóbeli akkro nem könnyű... A téma a parabola de a felelő számára azért ez nem azonnal világos... „Milyen görbe? P betűvel kezdődik!” Tétova próbálkozás: „Paradox!” (Történelem, a tatárjárás) „Pál apostol volt az, aki kiment külföldre hogy megkeresse a magyarokat és hoztott hírt a tatárokról” Majd: „A tatárok három irányból támadtak, például Ausztria felől” Egy kérdés: „IV. Béla mettől meddig uralkodott?” A válasz nem is rossz: „1270-ben hagyta abba” eredeti blog: kdorozs.blogol.hu
Szerdán megint jól egyeztettünk a párommal. Én reggel elmentem szoknyában, papucsban dolgozni, s ő este jött értem... motorral... Hát, csak szereztem magamnak egy kicsit nagy méretű melegítőt, de a 3 számmal nagyobb cipővel már nem akartam próbálkozni, így végül csak papucsban ültem fel mögé. Én nem t'om miért szeretnek a menő csávók lábujjközös kínai csodában motorozni, mert számomra egy rémálom volt az út. Minden rándulásra, fékezésre megfeszültem, rettegtem, hogy most jön belénk valaki és annyi a lábamfejemnek. Nem kívánom senkinek az érzést. De végülis hazaértünk szépen lassan, és ennél nagyobb örömmel még sosem pattantam le otthon a gépről. Tegnap viszont pont bemutatta egy robogós előttem, hogy miért jó a csizma. Mentem Dt-vel hazafelé, s az előttem haladó robeszos ráfékezett egy csatornafedőre (még nem jöttem rá miért, mert senki nem volt előtte), aminek hatására beriszált a robi popsija és a kolléga oldalt fekve elterült a földön, lába pedig kicsit beszorult a gép alá. No és mi volt rajta? Na, jó nem papucs, de félcipő.... Bár sétált ott pár kört, amíg én félrehúztam a gépét, de megzúzta a lábát az biztos. Nem nagyon akartam felzaklatni vele, hogy attól még lehet gond, mert rá bír állni, meg amúgy is kiszaladtak a nagymamik a piacról és már keltették is a pánikhelyzetet... Egyszó mint száz, bár már írtam erről egyszer, de a védőfelszerelésnek oka van.
Ím második (a dolgozatok után) bejegyzésem, ami nem a motorozással kapcsolatos. Az utóbbi időben kezdtem nagyon elpunnyadni, mióta a flamenco-t abbahagytam, csak a moci volt az egyetlen mozgás az életemben. Eljött a tél, s ez a mozgásforma is eltűnt a mindennapjaimból. Egyre nőtt az igényem valami iránt, és mondván, hogy új év új fogadalmak, úgy döntöttem nekivágok egy régi „álomnak”, küzdősportot fogok mímelni… Egy kedves barátom órákat képes áradozni a zendo-ról, így úgy döntöttem megnézem magamnak. Mint kiderült, nem hivatalos karate ágazat, de a wado-ryu „leszármazottja”, melyet Réti István alapított kis hazánkban. (képen a jelenlegi mester-páros) Visszatérve, vettem a bátorságot és január 7-én lenéztem egy „edzésre”. (ők gyakorlásnak hívják, nekem ez jobban a számra áll, s mivel nekem még igencsak erőnlét-tűréshatár-stb erősítés, így jobban is illik rá az edzés kifejezés esetemben) Egy életvidám, kedves csapat fogadott, fiatalok, idősek vegyesen, és ez meghozta a kedvem ahhoz, hogy egy héttel később (12-én) magam is beálljak közéjük. Azóta már a hetedik alkalmon vagyok túl. Mindegyik alkalom más, mindig máshol van izomlázam, foltom, egyebem, de nagyon élvezem. Fura még egy-két dolog, pl: nagyon nehezen veszem rá magam, hogy megüssek, megrúgjak valakit valójában. Főleg, hogy az esetek többségében nálam fiatalabbal állok szemben, s azért mégiscsak bennem van, hogy diákot nem verünk… na nesze… hülye pedagógus… Tegnap is például hasba kellett rúgni a másikat (idézőjelesen persze, nem teljes erőből), s a társam kérte is, hogy próbáljam meg, hogy megtanuljam hogyan kell, de mégis nagyon nehezen vettem rá magam, hogy valóban erőt is fektessek a rúgásba (a megfelelő mozdulat hiányáról már nem is beszélve – bár azzal nagyerőkkel próbálkoztam). Egyszerűen csak féltem őket, és ezeket a gátlásokat lesz a legnehezebb feloldani. A másik, ami tetszik, hogy elég erősen figyelnek a japán tradíciókra, és mivel mellette ugye már egy ideje japánt tanulgatok nekem ez nagyon fontos. Néha lehet, hogy az agyára is megyek a mesternek, mikor a nyelvvel zaklatom, de nem tudok egy harcművészetet a mögötte lévő jelentés nélkül komolyan venni. Akkor valóban csak egy edzés lenne, azt pedig bárhol lehet… Összefoglalva, nagyon jól érzem magam, megérte belevágni, csak néha idétlen kis hülyének érzem magam köztük, határozatlan vagyok, pedig ez ritkán fordul elő velem. A legfőbb problémám, hogy nagyon messze van csepeltől, de lesz még meleg, és akkor kétkerekűre pattanva hamar átfurakszom a városon. (bkv sztárjk idején pl azzal mentem már most januárban is – na aaaaz vicces volt, de az már egymásik poszt….)
Tegnap volt a fogadó óra és általában eddig szoktam megőrizni az elsősök elméleti dolgozatait. Most megsemmisítésre kerültek, így megmutatnám néhány kellemes válaszukat. (a helyesírásukat is megtartottam) Íme: Rajzolja le a számítógép vázlatát!<o></o> min. 10 diák rajzolta le a házat, a monitort, az egeret és a billentyűzetet… Milyen részei vannak a processzornak?<o></o> klaviatúra, egér, scanner, dzsojsztik van rajta: ventilátor, hűtőbordák videokártya, hangkártya ram, rom, sdram, dram, sram Mi az a ram?<o></o> látható és olvasható memória olyan, mint egy memória kártya… indítási képernyőn jelenik meg Mi az a rom?<o></o> tároló egység csak olvasható lemez pl.: dvd-rom, cd-rom be és kiviteli eszköz több falytálya van: CD, DVD, Pendrive, stb. jelentése Random operation memory Hogyan működik a tintasugaras nyomtató?<o></o> sugározva nyomtatt csendesebb Hogyan működik a lézernyomtató?<o></o> a lézeres nyomtató tintát lő a papírra, amit egy mágnes magához vonz és a lézer ráégeti a papírra. lézersugár hatására a tárolóban a festék mozogni kezd és a papírra felmegy és hő hatására ráég a szelénhengert megvilágítják a lézerrel… apró tükkel ami megjelöli a Festék helyét a lézer festékpatront lő a papírra a papírt megszurják kis tűk amikben tinta van és a tű hegyén át tintát lövel a pappirra egyik oldalán van egy mágnes a másikon egy tintapisztoly és rá égeti a mágnessel a tintát a pisztoly Csoportosítsa a hálózatokat topológiák szerint!<o></o> rom, lan, man Csoportosítsa a hálózatokat kiterjedés szerint!<o></o> HDSL Mit csinál a DNS?<o></o> IP címekhez rendel hozzá egy címet és nehezíti a heckerek dolgát Domináns név vizsgálja a gépet internet közbe olvassa hol vannak a legkevesebben és oda kapcs be Mi a szoftverek 3 nagy csoportja?<o></o> pendrive, dvd, cd, floppy linux, windows hardver, cpu, alaplap Csoportosítsa a rendszerszoftvereket!<o></o> klaviatúra, egér, szkenner, joystick rendszereszközök, beviteli eszközök, kiviteli eszközök SRAM, DRAM, SDRAM Mi a fájl?<o></o> a memória által elmentett dokumentáció olyan mappa ami fájlokat tartalmaz pl: sajátgép Miért jó a veszteségmentes tömörítés?<o></o> mert nem tünek el dolgok a gépről <o></o>
Idén mi is részt vettünk a magyar africa twin klub évadzáró „buliján”. A háromnaposra tervezett gurulás elég zord körülmények között indult. Sem a párom, sem én nem szeretünk késni, ehhez képest kb. 15 perccel a megbeszélt találkozó időpontja után érkeztünk a péceli benzinkútra, s bár mindketten kényelmetlenül éreztük magunkat, kiderült, hogy a többiek csöppet sem haragszanak, sőt még vártunk újabb negyed órát, hátha valaki még beesik. Ám mivel nem érkezett senki, a borongós, ködös, takonyos időben elindultunk Eger felé. Persze nem nyíl egyenesen, hanem kicsit eltekeredve, ahogy az aszfalt és a felvezető KT-nk vezetett. Elég sokáig tűrtük a köd szitálást, ám ennek az időnek az a kellemetlen sajátossága, hogy bár konkrétan nem ázol szarrá, de szépen lassan beeszi magát a ruhád alá, s mindenhol nyirkosan, hideg leszel… ez meg is hozta a várt hatást. Először Gyöngyösön álltunk meg, egyrészt tankolni a velünk utazó XR-be, meg inni némi meleg automataitalt, s megszavazni, hogy szerpentinezzünk-e egyet Parád felé, vagy inkább haladjunk rögtön Egerbe. Sajnos az idő miatt Eger nyert, így onnan pillanatokon belül a városban találtuk magunkat. Egy röpke – órákon át tartó várakozással fűszerezett – ebéd után a fiúk el is dobbantottak fürödni egyet Egerszalókra, én meg kidőltem és aludtam egyet, mint egy jóllakott óvodás J. (lusta voltam borotválkozni) Este pedig hasonló felállás után sétáltunk egyet Egerben a párommal, csak úgy kettecskén. Megtaláltunk minden fontosat: a manóboltot, meg az óriás palacsintázót is. Másnap jött a valódi motoros túra, hála a jó égnek, már sokkal jobb időben. Kellemes napsütés, nem túl meleg idő, némi sár és víz az aszfalton, de annyi belefér. Elgurultunk Aggtelekig, útközben kisebbnél kisebb településeken haladtunk keresztül, többek között megjártuk Balaton-t is… csodálatos ilyenkor az erdő, az embernek valóban csak az a két sor jár a fejében, hogy „Itt van az ősz, itt van újra; S szép mint mindig énnekem…” Szal, végül is elértük az Aggteleki barlangot, ahová – némi félreértés miatt – végül senki sem ment be, úgyhogy egy rövid pihenő és indult is tovább a menet. Itt kicsit átvettem a kormányt, s egy erdőnyit vezettem én is a tömzsi fehérséget, de utána hamar visszaadtam a gazdájának, hagy szerpentinezzen a drága. Jól is tettem, mert végül csak elmentünk Parád felé és igen jókat sikerült együtt döntögetni. Nem vagyunk formában, így még nem ért le a lábtartóm, de haladunk, haladunk… majd újra belejövünk… Vasárnap némi technikai probléma miatt elég hamar hazaindultunk, így reggel 8-kor már itthon iszogattam a kakaómat… Összességében jó hétvége volt, megérte elmenni, és még mindig lázba hoz, ha sok africa gurul egymás mellett. Képet itt megnézhetők: http://cid-8cc257c82fb19fa8.skydrive.live.com/browse.aspx/Africa Twin záró buli 2009^_10^_23
Egyik, a sulinkba járó diák betipegett hozzám a minap, hogy csevegjünk pár szót a motorozásról, mint mindig, aztán meghívott, hogy nézzek ki az okt.4-i KTM rendezvényre a halásztelki pályára. Mivel amúgy is meg-megfordulunk azon a pályán, így egyértelműen rávágtam, hogy szívesen kinézek. Mikor reggel egy LC4 kíséretében a Dtre pattantam még nem gondoltam, hogy mire is megyek. Azt hittem valami klub rendezvény, ahol csak narancssárga szörnyek fogják körbevenni az én kis fekete ördögömet. Ám ehelyett egy, a környékbeli lelkes kezdőknek és haladóknak kialakított szivatós pálya várt minket, s pár órán belül a különöböző krossz és enduro gépek széles skálája is felsorakozott. József barátom (KTM fanatikus - a kislányának KTMes cumija van) nem győzte fotózni a szebbnél szebb narancs-csodákat, míg végül én is megtaláltam a nekem tetsző ződ seprűt az egyik transporter mellett. S, hogy még érdekesebb legyen számomra a verseny három diákom is rajthoz állt. (ááá! Nem, én nem. Szerintem a felvezető kör alatt meghaltam volna légzés elégtelenségben) Így a rajtot követően az átláthatatlan porfelhőben kerestem a srácaim motorjait, s mikor felbukkantak a plató előtti kanyarban, nagy csápolással bíztattam őket a továbbhaladásra. Sajnos ketten kidőltek fél óra múlva, de én így is nagyon büszke voltam rájuk, és a homokos, koszos arcukból pislogó, csillogó szempárjaik azt mutatták, ők is élvezték a versenyt. Hihetetlen, hogy ezek a rendezvények egy egyszerű nézőnek is mennyi adrenalint tudnak adni, ahogy felbőgnek a motorok, megindul a porfelhő, s előtünnek a világ legszebb találmányai: a terepmotorok!
Tegnap, mint minden szerdán szerepjátszottunk. Estére kicsit lefáradtam, és mikor párom autó helyett motorral jött értem, hazafelé végig pofáztam az utat, berregtem, integettem a hungárián motorozó hölgyeknek, és megszületett a Közlekedési lámpa dal: (a kis karácsony, nagy karácsony dallamával tessék énekelni) "Zöld a lámpa, Zöld a lámpa, Jaj, de szép, a zööld lámpa. Itt egy piiiros, Ott egy sárga, Jaj, de szép a zööld lámpa." mondtam, hogy fáradt voltam...
Hétvégén a szombat, mint mindig most is takarítással telt, ám vasárnap már nem bírtunk magunkkal így azon töprengtünk merre is motorozzunk. Először valami kisebbe gondolkoztunk, hogy a dt is jöhessen, de mikor párom szembesült a telefonján Kt túrameghívásával hamar úgy döntöttünk, hogy a kicsi most otthon marad. Felpattantam hát az africa hátsó ülésére, nekidőltem a doboznak és hupiiiii, már száguldottunk is Dunaharaszti felé, hogy találkozzunk a srácokkal. Brazil és Kt már várt minket egy kedves lengyel kolléga társaságában, akit elkísértünk végül a tompai határátkelőig. Jó volt újra velük gurulni, már el is szoktam attól, milyen több africa közt szelni a kilométereket. Ám mivel a lengyel srác sietett, így lefelé sokszor mosolyogtunk azon, hogy nagy nehezen mindenkit lenyomott előttünk, majd kénytelen volt bevárni minket, mert fogalma sem volt merre kell menni. A határnál aztán elbúcsúztunk egymástól a lengyel africással, s én egy kicsit bekéredzkedtem a vezetőülésbe néhány km erejéig. Jó volt újra a nagy dögöt vezetni, de ez nekem túl stresszes, úgyhogy kb. 100 kilcsi múlva inkább vissza is adtam a kormányt az addig mögöttem szórakozó férfiegyednek. Utána jött egy fincsi „ebéd” a Tanyacsárdában, majd kényelmes hazagurulás, ahol azért egy kávé és némi beszélgetés erejéig vendégül láttuk a réglátott arcokat. Jó túra volt, már kellett, mert idén nyáron elég sokat álltak a vasak… ez meglátszik a fáradásunkon is, tavaly <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:smarttags" /><st1:metricconverter w:st="on" ProductID="400 km">400 km</st1:metricconverter> meg se kottyant, most meg alig birok leülni…
Vasárnapra terveztünk egy túrát (Bulyák felé, ahová a csamos túra lett volna). Mostanában úgy éreztem, hogy a dt egy kissé már kicsi, így szombat este kölcsönkaptam egy lc4-et. De nagyot akart a szarka... sajnos nem volt hozzá elég kurázsim. Talán ha tudom, hogy az enyém (és nem parázok az esetleges pénzügyi károk miatt), és hosszabb időm van összeszokni vele, akkor bevállalom vele a másnapi túrát. De egy kis kör után úgy döntöttem, nem szégyen a futás és inkább vissza vittem a gazdájának, visszacserélve a kis harcimasinára. Vasárnap reggel így végül a szokásos africa-dt páros gurult ki csepelről a 21-es irányába. Mentünk fel, meg le, meg jobbra, meg balra, (meg kétszer jól be is néztük az irányt ) de nagyon jó volt. Össze-vissza döntögettünk, meg idétlenkedtünk, így egy jó kis motorozás lett a vége, sőt még egy kicsit terepeztünk is, mert megnéztük az apc-i tavat hazafelé, s az eredetileg 150 km-re tervezett útvonal végül 250-re sikeredett. <img src="http://club.csajokamotoron.hu/galeria/displayimage.php?imageid=43942" alt="Én Is Ott Voltam :d" /> Képek: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=6319&userid=
Nekidőlök a doboznak, széttárom a karjaim, lehunyom a szemem és élvezem a motor keltette fuvallatot... szinte szállok... Szeretek utas lenni, mert ilyenkor teljesen átadhatom magam a motorozás összes örömének. Akármennyire is rutinos az ember, a vezetés mindig odafigyelést követel, s bár az irányítás érzése megvan, de az önfeledt élvezkedés mégiscsak az utas kiváltsága.
A cím elmond mindent. Bár eddig is tudtam ezt a megállapítást, de akárhányszor ráülök a dt-re és nekivágok egy rövidebb-hosszabb / egyszerűbb-bonyolultabb földútnak, mindig rá kell ébrednem, hogy ez nehéz hobby, pláne akkor, ha nem rendszeresen űzi az ember. Most hétvégén is kilógtunk Vecsés-Gyál-Ferihegy környékére a földutakra (némi hupni, némi lyuk, némi homok, semmi komoly) és mégis a szimplán két órányi homoknyelés után, majd két napig volt izomlázam. Pedig Májer oktató úr is megmondta már, hogy a helyes tartás (mind állás, mind ülés közben) sokat segít azon, hogy mennyire fárasztom magam. Próbálkozom én, próbálkozom, de sokszor kell még kiemelnem a homokból a gépet, mire menni fog. De lelkes vagyok! Nem adom fel!
Másodikként visszatérnék kicsit az időben majd egy hónappal. Egy május végi hétvégén újra vezetéstechnikai tréningen voltam, és erről írnék pár mondatot. Páran tudják, hogy tavaly – hála Nana nagylelkűségének – eljutottam a Yamaha Mesterkurzusára. Azt már kevesebben tudják, hogy elég negatív élményekkel jöttem el onnan. Nem, nem azért, mert suta módon semmilyen feladatot nem tudtam megcsinálni, hanem pont azért, mert bár „mesterkurzus”-nak hívják semmi újat nem tanultam a hosszú nap alatt, egyedül annyival gazdagodtam, hogy ellenőrzött körülmények között tudtam kipróbálni, milyen 60-ról nullára fékezni a cross gumikat aszfalton… Félre ne értsetek! Örülök, hogy ott lehettem és megkaptam a lehetőséget, egyszerűen csak bosszantott, hogy azért, mert bügykös gumik vannak a gépen, és 125-ös felirat van az oldalán, már totál kezdőként kezeltek az oktatók, pedig lehet megleptem volna őket a kis géppel. (bár lehet, hogy a mellbőségem nem volt eléggé megfelelő… erre, azóta se jöttem rá) Mindegy, a lényeg nem is a tavalyin van, hanem az idein. Sági Tibort már jó pár éve ismerem, lévén párom kollégája, mióta elkezdtünk dolgozni. Nagyjából azóta vágytam rá, hogy a kezei közé kerüljek egy oktatás erejéig. Tudtam, hogy nehéz, tudtam mire képes, mégis ez a két nap minden várakozásomat felülmúlta. Rá kellett ébrednem, hogy semmit nem tudok a motoromról és fity-fene vagyok még ahhoz a szinthez képest is, ahová képzeltem magam. Rengeteget tanultam tőlük és még így is sok feladatot nem tudtam megcsinálni, vagy megcsináltam, de nem helyesen (kanyarodtam döntés helyett). Pedig a motorom meg tudta csinálni (nesztek cross gumi kontra aszfalt!) ezt bebizonyították a srácok, én vagyok az egyetlen gátja annak, hogy megfelelően kezeljem a gépemet. De még így is, ennyi „negatív” élmény után (ez sem sikerült, azt sem tudtam megcsinálni) is mosolyogva távoztam – bár hulla fáradtan –, és biztonságosabban kezelem a jószágot. Most legalább tudom mire kell rágyúrnom. Szerintem ilyennek kell lennie egy vezetéstechnikai tréningnek! Ha valakit érdekel itt utána nézhet: http://www.hungariarendoregylet.hu/
Gondoltam én is beindítom élményeim és véleményem ezúton való kinyilatkoztatását. Egyrészt, mert néha előferdül, hogy csak úgy elmesélném a világnak mit láttam; másrészt pedig, hogy ne álljon már itten ez a regisztráció ilyen kihasználatlanul. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o> Kezdetnek, vagy mondhatnánk elsőnek elmesélném mit láttam tegnap. Véletlen felindulásból elsétáltam a József körútról a Soroksári-Kvassai utca kereszteződésénél lévő Tesco-ig. Mondanom sem kell, közben rengeteg motorost láttam a jó időre való tekintettel. De amin megakadt a szemem, hogy mostanában nem divat a védőruházat. Mindegyik srácon póló, rövidnadrág, némelyiken még papucs is. Há’ komplettek ezek? Nem mondom velem is előfordult már, hogy megfelelő ruházat nélkül ültem fel, és mással is, hogy úgy jött össze, de ez csak egy oldalon fogadható el: az utas felöl. Hiszen mindig jöhet olyan, hogy nem motorozáshoz készültél, de az lett belőle (főleg akkor, ha a családban ez az egyetlen szállító eszköz), ám egy vezető mindig tudja mikor akar saját gépére pattanni, vagyis semmi sem gátolja meg, hogy magára aggasson egy zárt cipőt és legalább egy pulcsit, ha már kabátra nem futja… Miért forr a vérem nem tudom, hiszen saját kezét, lábát, egyebét fogja darabokra zúzni, vagy csak húsig koptatni, ha esetleg rosszul jön ki egy lépés. De mégis nagyon zavar… A’sszem, féltem őket. Hisz a társaim, valamilyen szinten.
