Télapóra

Hazafelé, ahogy a pesti rakparton gördültünk végig, az Anna templomról eszembe jutott egy régi emlék. Nagyjából ezer éve, amikor még dúlt a szoci, a Nagyimmal december elején banánért álltunk sorba a Batthyány-téren, és miután sikerült megvenni két kilót, Mama kiszúrta, hogy nagyon rajzanak befelé az Anna-templomba a magamkorabéli kisgyerekesek. Aztán valami zene is kiszűrődőtt a sorbanállókhoz, ezért úgy gondolta, kukkantsunk be, amikor végeztünk a banánvásárlással. Odabent az oltárnál épp a Télapó egyesével hívta ki nevén szólítva a hívők gyerekeit én pedig nagy szemekkel bámultam a magam hatéves rácsodálkozásával: Nahát, a Télapó ismeri a gyerekeket, és a nevén szólítja őket! Volt két krampusz is, egy-két gyerek kapott virgácsot is, de persze a csomagot is megkapták a mosolygós télapóbácsitól. Szép piros ruhája volt és olyan arannyal hímzett papi süvege vagy mi… Húú, nagyon örültem, biztos a Télapó engem is ismer, és majd kihív. Nem hívott. Lassan a második nagy kosár csomagot is kiosztották, mire Nagyim is feleszmélt, mert megemlítettem neki, hogy nahát, ez a szépruhás Télapó mindenit ismer…
Mamának gyorsan mehetnéke támadt, “lekéssük a HÉV-et hazafelé mert ritkán jár”… Kicsit nyúztam még, ne menjünk már, biztos hívni fog engem is, milyen dolog a Télapót itthagyni… Nyugtatgatott, majd reggelre meglátogat, ahogy szokott, ez itt most a templomi ajándékosztás azoknak a gyerekeknek akik nem lesznek otthon 6-n. Közben a névsor elfogyott, de a nagy kosárban maradt még egy csomó télapózacsi. A padsorokban ülő gyerekeknek már mindegyiknek volt csomagja, akik ácsorogtak, mint mi, azoknak nem. A télapó felállt, fogott néhány csomagot, és odaszólt a krampuszoknak is. A megmaradt csomagokat kiosztották az ácsorgó gyerekek között. A szülők némán szorongatták csillogó szemű csemetéiket.
Abban az évben kétszer járt nálunk a Télapó.