Egy pillanat műve.

Mit jelent egy pillanat?
Egy ember életében vannak jó és rossz pillanatok, most az arányokat ne nézzük.
Vegyünk egy embert, legyen mondjuk pasi (hímnemű gyárilag) és motoros és azon belül motoros futár (hálátlan munka).
Mondjuk az egyszerűség kedvéért legyen a neve ZP.
ZP egész évben dolgozott, szabin nem nagyon volt csak nyomta a motorozást a városban minden nap, ha esett ha fújt ő csak ment, kerülgette a kerülgetni valót, vigyázott nyomorult kis életére és élete motorjára (nem fontossági sorrendben van írva).
Néha még olyan gondolatok is felötlöttek gondolatai között, hogy mintha már ügyes lenne de mivel tudta, hogy a legkisebb nagyképűség is hatalmas hibát okozhat ezért ezeket a gondolatokat mindig gondosan elűzte butuska fejéből.
Szeretett motorozni és nem szerette azokat akik 4 vagy annál több keréken veszélyeztetik a motorosokat.
ZP kezdett fáradni, pihenésre vágyott, nem délig alvásra hanem egy kis otthoni barkácsolásra ami megnyugtatja, eltereli a gondolatait a munkájáról.
Ezért elkéreckedett a munkahelyén 1 (azaz egy) nap szabadságra és ma reggel csinált egy listát, hogy ebben a szép napos időben mivel is fogja múlatni az időt.
A listán volt egy rész amikor el kellett hagynia a békés otthon és motorra kellett ülnie.
Kitolta Kawasakiját a garázsból, beindította, felvette kedvenc sisakját majd felült a motorra és elindult.
Sütött a nap, jó idő volt, nem is akart messzire menni csak a legközelebbi benzinkútig (1 km), hogy lemossa motorját a téli fagy beállta előtt.
A kreszt betű szerint betartotta de nem jutott el a kútig.
Eljött a pillanat amitől rettegett pedig hosszú évek motorozásában szinte mindenre fel volt készülve még arra is ami most történt vele, de valami nem stimmelt még sem.
Ez nem az ő napja volt.
Pedig valamelyik nap mondta neki egy gyógyszerész hölgy a patikában, hogy vigyázzon mert egy üstökös megy el a Föld mellett és káros rezgések érik a földet és ez előnytelenül hat az emberekre.
Ő csak mosolygott magában, hiszen ő motoros futár, gyalogostól az üstökösig mindenre fel van készülve.
Hogy miért nem jutott el a kútig?
Mert egy luxusterepjáró nem szeret várni a lámpánál a sorban.
A történet tulajdonképpen rövid, mondjuk egy pillanat az egész. (3 sec?)
ZP haladt az Üllői úton befelé a kocsisorban amikor a sor elején (kb 100 méter) beváltott a lámpa pirosra.
A kocsi sor megállt, ZP néz tükörbe, majd indexel balra és szép lassan (kb 30 km/h-val) halad a kocsisor mellett a szembejövő sávban.
(szemből nem jött senki mert piros volt a lámpa nekik is)
ZP szép lassan halad a kocsik mellett és figyel, nem siet csak figyel, nincs gyalogos aki át akar rohanni az autók között.
0. sec.
Egyszer csak észre vesz valamit, az autó ami mellett épp haladna el egyszer csak megmozdul pedig áll a sor. Nyomná a dudát és húzná a féket de elkésett.
1. sec
Az autó a lehető legrosszabb irányba és sebességgel mozog, pont ZP elé kanyarodik.
ZP ekkor már úgy helyezkedik, hogy testével tompítsa az ütközést az autóval és védje a motort az autótól. (ez a manőver robogóval ki lett már próbálva és bevált)
2. sec
Hiába ZP minden erőfeszítése, az autó kiüti a motor elejét, de motorját még mindig nem engedi el, küzd érte, nem hagyja magára, ha mást nem a testével védi a sérüléstől, csúszik vele a földön, hallja ahogy a motor karcolja az aszfaltot, mintha kést döftek volna szívébe.

Egy pillanat volt az egész.
Káromkodott egy rövidet, majd kimászott a motor alól, pont egy mentő mellett állt meg.
A mentős egyből jött segíteni, (ő látott mindent) kérdezte ZP-t , hogy jól van-e, de ő csak a motorját nézte a földön és érezte a szívében a fájdalmat.
A mentős segített neki felállítani a motort és még mindig ZP egészsége felől érdeklődött.
De őt nem érdekelte semmi, csak a motorja.
A rendőrségi helyszínelés szerint 6,6 métert csúszott az úton, ez a pár méter egy örökkévalóságnak tűnt neki.
Az autós nem ismerte el a felelősségét.