A nők már a garázsban vannak... (avagy macsó-e a motoros nő?)

" A nők már a garázsban vannak" Ez lesz a címe egy újságcikknek.... Kicsit elhúztam a számat amikor meghallottam. Gondolatban hozzátettem: meg a reptéren, meg a mindenütt, szokjál hozzá... szimplán csak azért mert változik a világ. Folyamatosan, és egyre gyorsabban.
Egy idősebb újságíró járt nálam, kérdezősködött, és egy idő után azért keresztbe állt a szemem... Azért hozzá kell tennem, nem mai fickó volt az emberke, hanem láthatóan egy kedvesebb, régivágású öregúr.
Azzal kezdte, hogy ő már felkészült belőlem (húúúha, miket találhatott a neten, reméljük nem a szex topicot olvasta), és jól megdicsért, hogy milyen gördülékeny és kellemes hangvételű teszteket írok. Merthogy ő tanította az újságírást, és szerinte van tehetségem. Mondtam neki vigyorogva, hogy hát köszi. (Na vajon mire készül?)
Aztán jöttek a kérdések. Hogyan lett a csam, meg hogyan kezdtem el motorozni, a szokásosak... És mivel foglalkozik egy motoros nő? Mondom neki fotózás és lézer. Lézer, nahát, milyen dolog az már? Hát milyen, műszaki, milyen lenne már... lézersó, szimpadtechnika. De jó, mert kreatív is, a technikát meg meg lehet tanulni kezelni. Merthogy ezek fiús dolgok. Hát jah, megvontam a vállam és nyugtáztam a dolgot. Nekem lassan a második 10 évem ketyeg ezekben a szakmákban, és nekem nem kirívó....
De ő nem nyugodott meg. Rágyógyult a témára rendesen, és elindultak a fura kérdések.... Azt hiszem egy kicsit próbálta a mélylélektanát megfejteni ennek a női motorozás dolognak, de szerintem ő nem fogja megérteni ezt sosem. Egyszerűen azért nem, mert azok alapján a kérdések alapján amiket feltett, ő nem egyenrangú félként/embertársaiként kezeli a nőket, hanem ilyen kis pátyolgatásra szoruló lényecskéknek, akik merészen és önállóan nem biztos hogy képesnek kéne legyenek hirtelen, azonnal dönteni egy kritikus helyzetben, és egyáltalán, egy nőnek nem is nagyon való motoroznia. Nem mondta ezt így ki, de valahogy éreztette, ennek ellenére viszont baromi szexinek találja ennek ellenére a motoros nőket, és hú de vagány, de valahogy neki mégis olyan fura az egész. Mi van ha lerobban a motor? Telefonos segítséget kérsz? Akár, vagy csavarkulcsot, ami épp kell. Mi van ha felborul? Igyekszem felállítani, vagy ha ultrabéna vagyok és még nem tanultam meg, igyekszem mielőbb megtanulni, jah, és szólok a fiúknak hogy segítsenek. Hogy döntöd el, hogy épp mikor mi a jó döntés egy kritikus forgalmi helyzetben? Hát az agyammal vazzeg.... Nem félsz? De, azért élek. De élvezem

Meg hogy ez mennyire feminista dolog, és nem érzem-e ezt túl férfiasnak? Hát nem. Nekem attól nem nő pöcsöm, hogy motor van a lábam közt. Lehet pár pasinak attól megnő, de nekem garantáltan nem.
De hát akkor is, ez egy annyira férfias dolog, de tényleg nem feminista az aki motorra ül nőként?

Nah, ekkor ugrott le a már sivító ékszíj az agyamról, és finoman megpróbáltam rávezetni a lényegre. Mondtam neki vegyük észre, hogy a világ folyamatosan változik, a család felépítése és szerkezete gyökeresen megváltozott az utóbbi 50 évben, és gyökeresen megváltoztak a civilizációs lehetőségek, a társadalom szerkezete és a túlélés feltételei. Manapság egy aktív kereső nem fogja tudni eltartani se anyát, se a gyerekeket pláne hogy nem a nagyszülőket se... Innentől kezdve a szerepek felborultak, és nem azért, mert a nők szavazatot kaptak! Eredendően akkor baszódott el a dolog, amikor az ipari forradalom kezdetén a gyerek is a szövőszék mellett állt, meg az apjuk meg az anyjuk meg a nagyszülők is, születéstől pusztulatig. Pontosan ebben a pillanatban megszűnt a régi hagyományos családmodell, ahol anyu csak a háztartással és a gyerekkel kellett foglalkozzon, a nagyszülők pedig hol a céhben/szántóföldön, hol a családban tették magukat hasznossá ahol épp szükség volt a tapasztalatukra... Betereltek és ma is folyamatosan terelnek mindenkit befelé az urbanizált életmódba, ahol teljesen mások a lehetőségek. Ma ha gyereked van, a munkaerőpiacon jelentős hátránnyal indulsz, de ha idős vagy, akkor se vesznek nagyon kutyába. Ha van melód ebből a pozícióból indítva, akkor pedig 120%-ot kell teljesítened, hogy a többiek ellenében ugyanolyan értékűnek tűnj: mert ha kisgyermeked van, bármikor otthon ragadhatsz, nem vagy megbízható, ha meg öreg vagy, akkor meg bármikor lebetegedhetsz, és különben sem vagy elég gyors meg elég dekoratív...
No most innentől kezdve, ha egy háztartással, gyerekkel megáldott nő, lenyomja a napinyolcat, ami inkább napitíz, majd reggel-este elmegy a gyerekért, vacsorát főz, takarít (plusz 6 óra), tanul a kölyökkel, akkor az azt jelenti, hogy alapvetően 14-16 órás napi melója van minimum. A maradék 8-10 órában kéne magánéletet élnie, karbantartania magát, csinosnak lennie és figyelnie magára, kipihennie magát, és úgy szimplán nőnek lennie. Nekem alapból a 8 óra kell alvásra hogy emberszabású maradjak, tehát az azt jelenti maradt jó esetben napi 2 db órám magánéletre, amiből mondjuk egy a páromé és egy az enyém ha baromi igazságos akarok lenni.

Napi egy óra egy társas kapcsolatban szerintem ultragáz módon kevés. Ezt vegyük észre. Az a pasi, aki nem ismeri fel, hogy a mosás-főzést-takarítás-gyereknevelés-meló mókuskerékből legalább egy szikrányit
illik átvennie, az egy vérbunkó ostoba marha. A villanykörte morogva történő lecserélése valamint a vízszerelő puffogva felhívása nem férfias, és ha neki elég a napi egy óra közös program (ami rendszerint kimerül ezekben az esetekben a tévére való bealvással), az ne csodálkozzon, ha a nője előbb-utóbb besokall és lapátra teszik. Mert biza, ha a csaj szembesül azzal, hogy gyakorlatilag az első gyerek megszületésekor kiderült, hogy máris két gyereke van, akit ki lehet szolgálni (addig nem derül ki mert zsigerből, örömmel megy a dédelgetése a pasinak), akkor jó az esély, hogy előbb-utóbb megtanulja a villanykörtét maga kicserélni, a telefonon meg a vízszerelőt ő maga is fel tudja majd hívni... Azzal, hogy a nők vállára még nagyobb teher került amikor elküldték őket dolgozni, és a feladatok nagy részét megoldják még így is, bizony fel kell kötni a gatyát uraim! Onnantól, hogy keresővé lettek téve a nők, meg tudják fizetni férfitársaitok szolgálatait: a villanyszerelést, BÁRMIT. Mert az önállóan megoldott feladatok arányában a nők csipája kinyílik, és rájönnek, hogy van egy csomó minden átfedés a két nem között amit ők is meg tudnak oldani, és nem kell hozzá egy férfi.... csak szimplán elég embernek lenni.

A bácsi hápogott. Asszem az ő agya is levetette az ékszíjat hirtelen... Még a végére hozzátettem, hogy igen, valószínűleg azok a csajok akik motorra mertek ülni, azok határozottabbak. Jóval, nagyságrendekkel döntésképesebbek mint a klasszikus nyávogó-picsogó, tehetetlen, ostoba nőkinézetű izé, aki valójában nem is ember. Pontosan annyira nem ember, mint a férfi verziójában ugyanaz a humanoid élőlény, amelyik nem megszereli a csapot, hanem puffogva telefonál egyet... Zsák a foltját, nincs ebben hiba.

Még mindig azt látom, hogy a férfi és a nő fogalma sok-sok fejben nincs tisztázva.Egy egyetemi tanár fejében, aki újságírást tanított, annak nem tiszta, hogy az egyenjogúság nem egyenlő képességeket jelent, hanem egyforma lehetőségeket. A férfi és a nő alapvetően különbözik, de a lehetőségeik a mai napig még mindig nem egyenjogúak.... majd ha ez a fejekben helyre kerül, majd talán akkor...

Aztán lementünk a motorjainkhoz, az újságíró bácsi felült a robogójára, én meg a motoromra. Kicsit keresztbe állt megint a szeme, és mondta, hogy ennek nem így kéne lennie.
Megcsóváltam a fejem... nekem tökmindegy, hogy te mivel közlekedel, felőlem akár robogóval, miért kéne az engem zavarjon? fogadj el engem te is a nagy motorral...

Elfogadni.... hogy a nők motoroznak.... hogy a feketék már nem rabszolgák... hogy a Föld nem lapos hanem kerek.... és mennyi minden van még....