7. hét

Ez a hét nálunk lázas izgalommal telt. A hét első fele azért, mert a bíróságra voltam hivatalos, váláskimondási ügyben, aztán kellemesebb program adódott: Valentin nap. Bár tudom, majd akkor ünnepeljük a Valentin napot, mikor az amerikaiak a busójárást, de ez egy remek apropó volt ahhoz, hogy elutazzunk Siófokra, télvíz idején. Mivel ez a város főként nyáron népes és eddig csak olyankor sikerült erre járni, meglepett, hogy Silent Hill hangulat volt. Az üzletek bedeszkázva, egy teremtett lélek sem kószált a parton, csak a varjak károgtak ránk a fákról, amik alatt fázósan-szerelmesen sétáltunk.
Csatolás megtekintése 13638
A szálloda, ahová az én drágám szobát foglalt, szinte kongott az ürességtől. A recepciós kedves volt, a szobában két minipezsgő várt minket, szirmokkal körbeszórva. Eltettük emlékbe, mivel egyikünk sem iszik alkoholt. A szálloda mínusz első szintjén volt körmedence, jakuzzi, finnszauna, fényszauna, napszauna, sóbarlang és gőzszauna. Mondanom sem kell, kettesben voltunk ott is, sorban ki is próbáltunk mindent. A körmedence korláttal volt körberakva, nem túl meleg, de nem is hideg vízzel, ott víziszörnyködtünk és a kedvesem azzal játszott, hogy a korlátot megmarkolva és a kezét hosszan és lassan húzogatva rajta, bálnahangokkal szórakoztatott, mivel minden korlát más hangot adott ki. Eztán kipróbáltuk a jakuzzit, de mivel egyikünk roppant csikis (nem én), ezért hamar röhögésbe fulladt az is. Aztán jött a finnszauna, ott elmértük a gőzadagot, minek következtében fejvesztve menekültünk a sütőnek keresztelt helységből. A fényszaunában szárazság volt ugyan, de egy pottyantós budiban több hely van, mint ott volt, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott és ráadásul 40 foknál nemigen sikerült melegebbet csinálni odabenn. Bár a fényekkel jól elszórakoztunk, ez is uncsi lett úgy 5 perc után. A napszauna kontakthibás volt, először nem lehetett bekapcsolni, aztán meg nem tudtuk kikapcsolni. A lámpa akkor világított benne, amikor akart, de egyébként az egész szerkezet valós funkciójára nem jöttünk rá. Se meleg, se gőz, se fény... Fene tudja. Na mindegy. A sóbarlang zárva volt, szerencsére, mert ki tudja, ott mit alkottunk volna. A gőzszauna meg hát na. Belépett az ember, fincsi meleg. Aztán mikor az első szippantással színtiszta forró vizet lélegez be az ember, hát az sokkoló volt. Leülni nem lehetett, mert a helyiség minden porcikája tűzforró volt, valahogy így érezheti magát a párolt zöldség is a fazékban, mint mi ott és akkor. Menekülés lezajlott, vissza a finnekhez, addigra elviselhető lett ott is a hő/pára. 10 perc ücsörgés után se..es a körmedencébe, "jajmegfagyok", majd ezek után észrevettük, hogy a tábla kint figyel: medencébe ugrálni tilos! Na de ki látta? Csak mi. Akkor jó, futás át a jakuzziba, mert ott melegebb a víz. Elbohóckodtunk vagy két órát, eztán jött a vacsora, ami benne foglaltatott az árban. Gyertyafény, üres étterem, szuper kaja, mi kellhet még? Vacsi után jött a telefonos esti mese olvasás a manónak, az eztán történtek cenzúra alá esnek. Másnap reggeli és csomagolás, kijelentkezés, mivel volt időnk, kisétáltunk a partra:
Csatolás megtekintése 13639
Eztán még mindig volt időnk és nem akartunk túl korán hazaindulni, így előkaptuk okoskát (telefon), kerestünk egy múzeumot és láss csodát! Tőlünk egy utcányira volt egy ásványmúzeum, eldugva egy pincébe! Mivel kavicsimádók vagyunk mindketten, körbecsodáltuk a szépségeket (nem mertem fényképezni), vettünk emlékül egymásnak karkötőt, én fülbevalót kaptam, a párom kulcstartót és metszett követ. Eztán boldog emlékekkel feltöltve indultunk haza. Folyt. köv.