A neveket vesszővel válaszd el
MECAFE. Vagyis MEgyer CAmp FEsztivál. Rock fesztivál… na igen, és mégsem. Nehéz ilyen egyszerűen, egy szóval leírni, hogy mégis milyen ez a fesztivál. Az igaz, hogy a koncerteken dübörög a rock, és az este 10 órás nagykoncert közben, mikor a színpadnál az első sorban tombolsz a lézerfényben csodálva kedvenc együttested, igazából akármelyik fesztiválon lehetnél. Ilyenkor csak az tűnik fel Megyeren, hogy amikor beindul a pogó, ha elestél, el sem éred a földet, mert máris 4-5 ember kap utánad, nehogy bajod legyen… Szóval Rock fesztivál. Na de ki hallott már olyan rock fesztiválról ahol a 0. napon együtt sörözöl valakivel, erre másnap reggel rántottára hív meg a szállására. Nem, nem kell hozzá vele töltened az éjszakát. Szimplán ilyen jó fej… aztán persze az is kiderült, hogy a haverjaival együtt ők egy rock banda a környékről, de majd csak két nappal később lesz fellépésük… J Na és mondja már meg valaki, hogy melyik rock fesztiválon van az, hogy amikor bejárod a fesztivált (vagyis lényegében a kis falut) minden kertben a sátrak között, bográcsban rotyog az étel, s bizony vadidegenként is meghívnak bármikor egy tál paprikás krumplira… Arra is kíváncsi lennék, van-e még egy olyan Rock fesztivál, ahol reggel 10-kor a kis színpad és a pajta-kocsma (autentikus vendéglátó egység) között, akusztikus gitáron felcsendülve hallgathatja az ember lánya (pl.) a Junkies slágerszámait. S ha ez nem lenne elég, Szekeres nem ám színpadon állva adja elő, hanem fogja magát, és leül a sörpadokat odahordó, ébredező, reggeliző, kávézgató fesztiválozók elé. Valójában a MECAFE-n kívül sosem voltam más fesztiválon. Pont ezért kíváncsi vagyok, van-e még egy olyan fesztivál, amelyiken kemencében sült rakott krumplit vehet az ember ebédre, ráadásul kifejezetten jó áron?! Meg úgy egyáltalán… Szokott fesztiválokon menza lenni? Mert itt ez is volt! De talán ideje lenne az elején kezdenem. (jajj, de vissza kell hozzá menni, pedig nem is a fesztivál történetének elejéhez megyek, azt olvassátok el itt, csak 2013-ig kanyarodok vissza.) Volt egyszer egy 7. Csajok a Motoron Szülinapi hétvége, ami történetesen Megyeren lett megtartva. (Hogy miért, és honnan jött az ötlet arról lehet NaNát faggatni). Szerintem a szülinap szinte minden résztvevője beleszeretett ebbe a tündéri kis faluba, és elbűvölt minket Kristóf, vagyis „A Polgi” vendéglátásával, humorával, és az éjszakai fürdőzős kalanddal. Ugyanakkor itt tudtam meg azt is, hogy alig egy héttel később bizony rock fesztivál lesz ebben a pöttöm kis faluban. Nem csak hogy nehéz volt elképzelni, ahogy a vidéki vendéglátás kuriózuma fesztiválfaluvá alakul, de a szórólapon rögtön kiszúrtam néhányat kedvenc bandáimból is… Miután este a lányoknak előadtam tűzzsonglőrködésemet, Polgi lelkesen invitált, hogy menjek már fesztiválozni, kéne a látványelem… Hát elmentem. Jól éreztem magam. Rengeteg ismerőst szereztem. Mindenki barátságos volt. Sokat zsonglőrködtem. Aztán jött 2014. S hogy miért mentem vissza egész a tavalyi fesztiválig? Hát mert olyan jól éreztem magam akkor, hogy idén nem volt kedvem a Csajok a Motoron 8. szülinapi bulija után (mely a Balatonnál volt) hazamenni két napra, hogy utána újra motorra ülve mehessek is vissza Megyerre. Ehelyett felhívtam Polgit, lelkesen érdeklődve, mi lenne, ha már vasárnap este oda sátoroznék. „Persze, semmi akadálya”, mondta ő. Én kis naiv, úgy gondoltam, hogy a hétfőt, keddet majd a sümegi vár megmászásával és nagy, termálvizes ejtőzésekkel töltöm majd… Tévedtem. Na, nem mintha nagyon bánnám. Vasárnap lecuccolás, Polgival összepacsizás után körülnéztem a falucskában, van-e valaki ismerős arc. Hát volt is: a fesztivál kreatív igazgatójának, Mikulka Ferinek személyében. A Marcal partjánál találtam rá, barátjával együtt, amint hevesen vitáztak valamiféle, félig kész fa bodega mellet, miközben a háttérből egy laptopról igazi, régimódi rock slágerek szóltak. Hamar kiderült, hogy bizony stég-kocsmát építenek, azon folyik a nagy vita. Az építésbe én is hamar beszálltam, aznap úgysem akartam már semerre menni. A „fiúk” eleinte minden megmozdulásom, és segítő szándékom ellen ezerrel tiltakoztak, leginkább női mivoltom miatt. Aztán hétfőn, mert ekkor is segédkeztem már kezdték kapizsgálni, hogy nem vagyok én olyan elveszett kislányka. Építkezés közben rá kellett jönnöm, hogy ácsmesterünk és Feri között a vita az alapállapot, ezen nem szabad kiakadnom, mert ők így kommunikálnak, meg amúgy is ezeréves haverok. Már vasárnap délután összefutottam a faluban két fiatal sráccal: Tomi és Dani nevezetű diákmunkásokkal. Jófej srácok valahonnan a Balaton mellől, akiket Polgi bérelt fel segítségül. volt is dolguk a srácoknak: stéget építettek, Marcalt gaztalanítottak (ez igencsak vacak, nehéz munka). Rendkívüli kreativitásukról árulkodott, hogy a semmiből még vízesést is tudtak készíteni. Esténként együtt vacsoráztunk így hatan: Polgi, Ácsmester Úr, Tomi, Dani, na meg Feri és én. Aztán hulla fáradtan mind mentünk alukálni. Ez alatt a három nap alatt összeismerkedtem Megyer teljes személyzetével, és meg kell mondjam, hogy a kulturális különbségeket félretéve mind kedvesek, és jó fejek. Aztán eljött a szerda a MECAFE 0. napja. Hirtelen kezdett tele lenni a falu, egyre másra kerültek elő idegen arcok, de aztán megjöttek az ismerősök is, és jött a sok örülés az egy éve nem látott ismerősöknek. Mindenki kérdezgette idén is tüzeskedem-e, mert hát engem bizony erről jegyeztek meg. Napközbeni nagy feladatom volt hogy maradék fából utcatáblákat készítsek, és a körülményekhez képest szerintem egész jól sikerültek: Jöttek pultos lányok és kisegítők, megérkezett a kajacsinálós banda is… A hangulat egyre jobb lett, kezdődtek a koncertek. Aztán jött a sokak által várva várt ősbemutatós-főpróbás rockopera bemutatás. Na ennek csak az egy harmadát láttam, mert közben le fel rohangáltam, segítettem a konyhán, meg mindenki elkapott egy szóra. Amit viszont láttam az látványvilágban lenyűgözött. A színpadunk ugyan érezhetően kicsi volt a produkció számára, ugyanakkor képesek voltak úgy előadni az egész műsort, hogy közben magam előtt azt is láttam hogyan tudna ez mutatni egy igazi méretében hozzájuk illő nagyszínpadon. Mikor végre letudtam ülni, nézni a műsort már 5 perc után biztos voltam benne, hogy a közönség egyszerűen odalesz a kutyát alakító színészért. Én embert ilyen kutyamódon mozogni még nem láttam, de elképzelni sem tudtam eddig, hogy valaki képes lehet erre. Komolyan olyan volt, mint egy igazi kutya. A mozdulatai, a mimikái, az egész. A sztoriban ugyan lemaradtam, hisz leginkább a végén tudtam bekapcsolódni az előadásba, de még így is annyira magával tudott ragadni, hogy a végén én is állva tapsoltam a többiekkel együtt. Hozzá kell tennem, hogy mindezt úgy, hogy eredetileg nem is érdekelt az ősbemutató. Szóval jól sikerült. Az utána lévő koncerteken a Napkutya zenekar is fellépett. Mikor megjöttek gyorsan útbaigazítottam őket, bár elsőre kicsit tévesen, de aztán megoldottuk. A zenekar tagok jó fejek, és isteni koncertet dobtak össze, pedig már alig voltunk páran ébren. Személyemben új rajongóra leltek, de nekik is tetszett ám az én tűzzsonglőrködésem. A koncert vége fele jött oda hozzám egy leányzó, aki mint kiderült a Feri által beszervezett tűzzsonglőr csajszi. Gyorsan hozta is a cuccait: volt nála legyező, hulla-hopp karika, hosszúbot, meg még néhány nappali zsonglőr játék. Eljátszottunk még egy darabig, bár már az utolsó zenekar is lecsengett. Én le is léptem, nem nagyon szeretek zene nélkül játszani, hiába van saját belső ritmusom. Valahogy változatosabb és nekem is élvezetesebb, ha folyton változó dallamú, ritmusos zenére játszhatok. Söröztünk még ismerős és ismeretlen fazonokkal egyaránt, és itt eset a nagy eset hogy beígértek nekünk másnap reggel 9-re egy adag rántottát. Másnap a MECAFE igazi nyitónapján már valódi tömeg lett a faluban. Miután behajtottam a rántotta adagomat, amit előző esti sörözéskor ígértek, újabb ismerős arcokkal futottam össze. A nagy örömködések közben továbbra is besegítettem a konyhai készülődésben, főleg hogy most már a menzára is főzni kellett. Megjött unokahúgom is vonattal, be is mutattam gyorsan mindenkinek. Zsonglőrködés, rohangálás, le-fel mászkálás egész nap. Elképesztő amúgy, hogy ebben az összesen 500m hosszú faluban hogy le tudja járni az ember a lábát… Az esti koncerteken tombolás persze alap, de legjobban mégis a nagykoncertek utáni tábortűz melletti zsonglőrködést élveztem mindegyik este! A további napok kissé összefolyva, mégis ugyanígy teltek. Segítettem ahol tudtam, leginkább továbbra is a konyhán, közben pedig sokat zsonglőrködtem, néha koncerteken tomboltam. Vasárnap este már a zenekaroknak is menni kellett felszolgálni. Nem volt mese, állni kellett a sarat hajnalig. Arról nem is beszélve, hogy így vasárnapra virradva már a negyedik pirkadatot néztem végig, hogy utána 3-4 négy óra alvással beérve újra felpörögjek. Vasárnap barátokkal lazultam, meg nyársaltam még egyet indulás előtt… és ismét megfogadtam hogy jövőre már tényleg időben indulok haza, mert este 9-re hullafáradtan hazaérni, úgy hogy másnap hajnalban kelni kell és munkába menni, na az nem az igazi…. Valójában csak valamiféle „hazaösztön” vezérelt, főleg az utolsó szakaszon, pedig még kávézni is megálltam útközben, nehogy leragadjon a szemem a motoron. Hangulatjelentés, aftermovie módra: Jó volt! Így, ilyen röviden, mert ennyi a lényeg. Aki barátságos emberek között akar, jó zenével, és nyugis délelőttökkel tölteni 4-5 napot, annak csak ajánlani tudom a MECAFE-t. Én biztos, hogy jövőre is megyek!
Nem indult egyszerűen a péntek… sőt, valójában már a csütörtököm is zűrös, és sietős volt. Mivel a Csajok a Motoron szülinapi hétvégéjét követően nem haza, hanem Megyerre terveztem menni, így kb. háromszor annyi cuccot kellett magammal cipelnem, mint ha csak hétvégézni mentem volna. A sátor, matrac hálózsák kombót a hátsó ülésen tovább bővítette unokahúgom matraca, mivel Megyerre ő is jön, és ezt ne kelljen már vonatoztatnia. A cuccok mennyisége még persze önmagában nem ad okot a zűrre, ám kedves párom követelődzése hogy csütörtökön még aludjak nála, már annál inkább. Mert hát a hátsó ülésen sátorral, plusz oldaltáskákkal felmálházott motort mégsem hagyom két napon keresztül a munkahelyem előtt az utcán állni. Szóval csütörtökön munka után hazanyargaltam, felmálháztam a motort, (közben jött nagybátyám hogy csak ezt a gatyát varjam már meg neki), aztán irány vissza Pestre hogy hulla fáradtan, de mégis vele aludjak. Ott lemálháztam a motort, pénteken bementem dolgozni, majd munka után vissza páromhoz hogy újra felmálházzam a vasat. És persze csak ezután lehetett indulni le Balcsira, a csajok után! Látnotok kellett volna azokat az arcokat amikor begurultam az udvarra a fullra pakolt motorral! Azonnal bombáztak a kérdésekkel hogy én vajon egy hétre jöttem, meg maradt-e otthon valami a házban is, stb., stb., … Itt jegyezném meg, hogy valaki a közös lemenetelt is megírhatná, meg a hétvége további olyan részeit, melyekről én lemaradtam. Szóval leértem, Kriszta rögtön jött is hogy már foglalt szállás nekünk, Tagamának, meg majd Babunak. Beköltözés, leöltözés után a maga részéről rögtön a vacsi felől érdeklődtem, és kisvártatva megtudtam hogy bár voltak akik ettek, azért a többség még nem. Páran megindultak volna enni, de mondtam akkor már inkább mindenki együtt. Szóval jött a nagy közös vacsi a gulyással ami finom volt, és utána a palacsintával. Ez is ehetőnek bizonyult, én végül Krisztáét is benyomtam, mert ő nem szereti a lekvárosat, de azért a balatoni büfé feeling benne volt a palacsintákban, pontosabban annak megfelelően valami tutira ki volt spórolva… Vacsi után egy darabig a teraszon, majd a közös helyiségekben folyt a beszélgetés, mértéktartó ivászattal egybekötve... Mindenki ébredt ahogy ébredt, aztán már kaptuk is a reggelit. Tányéron mindenkinek felvágottat, vajat, némi zöldséget hoztak ki, hozzá zsemle, és az asztalokra kihelyezve mini lekvárocskák voltak. Sokunk nagy bánatára kávé nem, csak tea járt a reggelihez, így sorra kerültek elő az instant kávécskák a tartalékból. (A kávéautomata persze elromolva) Reggeli után jött az ötletelés, hogy merre legyen a menet. S végül a korán kelők (én még vártam hogy Kriszta és Gabi felébredjen) elindultak a Marcali termálstrandra. Egy másik csapat a balcsira ment, de ők mondták hogy a nem túl meleg időhöz hozzájött a parti szél, így végképp nem fürödtek, épp csak motoros kabátban feküdtek a parton – legalábbis elmondásaik alapján. Néhányan megvártuk hogy leérjen Babulu is, aki így szombaton jött utánunk. Várakozás közben folyton vaciláltunk hogy balcsi vagy Marcali, és persze az aktuális felhőszámtól függően hol erre, hol arra szavaztunk. Babu érkezése után cuccoltunk is, és végülis Marcalinak vettük az irányt. Alighogy beparkoltunk a fürdő elé, szembejöttek a kora reggel induló csajok, kérdeztük is mi a helyzet, hogy ilyen hamar ráuntak a pancsolásra. Kiderült hogy megéhezett a banda, így aztán most mennek csárdanézőbe. Mi is kicsit éhesek voltunk már, de gondoltuk valami büfé csak van, azzal majd elnyomjuk és mi is hazafelé eszünk. Irány a strand, és a kültéri meleg-vizes medence! Végül volt minden jó a strandbüfében: rántott szeletek körettel, pizza, hamburger, saláták stb., így bőségesen elég volt itt bekajálnunk. Kriszta mint azt már megszoktuk, most is valahogy a vacakabb hamburgert kapta. Szerintem valamiféle átok súlythatja, mert a fél órával korábban kikért még pihe-puha zsemlében volt, az övé meg már valami kiszáradtban. Végül zárásig maradtunk, majd irány vissza a panzióba. Visszaérve hippi-dzsemborit találtunk, kiteregetett pokrócokkal, törölközőkkel, hintázó nagylányokkal, a késő délutáni nap fényében. Sietve mi is odatelepedtünk, és csatlakoztunk a vidám beszélgetéshez. Szép lassan előkerültek a poharak is, majd egyszer csak Mina jelent meg, kezében az elmaradhatatlan, turbózott sárgadinnyével. Hát elég gyorsan elfogyott Aztán ahogy közeledett a naplemente, egyszer csak jött a nagy szülinapi tortánk, és hozta a kistesókat is, mert szülinapos volt most is bőven, és torta ugye mindenkinek jár! A torták finomak, a hangulat jó, és még némi idegnyugtató dühöngés is belefért a pénzezés okozta káoszon. NaNa! jövőre muszáj lesz jönnöd, látod, nélküled semmi sem működik flottul! Sötétedés után a csajok megkértek hogy tüzeskedjek kicsit, így előkaptam zsonglőrkellékeim és táncoltam egyet az éjszakában. Kaptam sok dicséretet, amit ezúton is nagyon köszönök Csajok!, de nem kell ám túlajnározni, nehogy aztán elszálljak. Tűz show után megint bevonultunk, mert hidegek a pusztában az éjszakák. Az este ugyanúgy telt, mint előző nap: jó hangulat, beszélgetés, iszogatás, ki meddig bírja… Vasárnap reggel rántottát kaptunk az asztalunkra, s a kávégépet is sikeresen megjavíttatták azt hiszem, bár én ekkor már maradtam az instant kávémnál. Reggelit követően végignéztük egy tehéncsorda vonulását a kapu előtt, és igen, mindenki levonta a megfelelő, és természetesen nem a súlyra vonatkozó párhuzamokat Ezután szép lassan mindenki szedelőzködött, ki hamarabb, ki később távozott, kisebb-nagyobb csapatokra szakadva. Én Tagamával tartottam, akivel egészen a 84-es út megyeri lekanyarodójáig együtt motoroztunk. Az idő szép napos volt, az út pedig olyan balatoni kilátást nyújtott egyes szakaszokon, hogy igen erős önfegyelem kellett az útra koncentráláshoz. Legszívesebben tátott szájjal bámultam volna a csodás víztömeget! Jövőre újra CSAK Csajok a Motoron buli!!!! UI.: Addig is remélem még sok felé motorozunk az országban!
Kezdjük ott hogy világ életemben 2-es voltam fizikából. Na, innentől kezdve bukna is ez a blog, de mit ad isten, az apám és legfőképp drága bátyám is villamossági szaki…. tizenévesen már jártam velük melózni: falat véstem, a behajlított műanyagcsöveket gipszeltem a helyükre, aztán vezetéket húztunk, kapcsolókat, konnektorokat kötöttem be az utasítások szerint. Persze semmi komoly, és igazából néhány alapfogalmon túl (fázis, nulla, föld, soros, párhuzamos, csoki, kismegszakító, stb. ) többet nem is ismerek a villanyszerelésen belül. Ez a kevés viszont elég ahhoz hogy ne ijedjek meg egy kerti lámpasor összedobásától. Viszont folyton az orrom előtt szereltek a pasik, hát jött a vállvonás: nem lehet az olyan nagy dolog! Merthogy kerti partit szerveztem, de eszembe jutott hogy már tavaly is folyton a világítással volt gond, mert a tűzrakó-helynél semmi kerti világítás nincs kialakítva. Előkapartam az alumínium oszlopot, ami régen is már lámpaoszlopnak volt használva, csak totál máshol, és agyalni kezdtem. Az oszlop helyét hamar megtaláltam, és azt is kitaláltam, hogy egy refi mindenképp kell rá, és ezt bizony külön akarom üzemeltetni. Mármint külön a többi világítástól Bizony Megyer befúrta magát az agyam minden zugába, nekem kell olyan izzósor, mint ami ott volt… Jött az agyalás, netes nézelődés…. Hamar kitaláltam mit kell venni, és totál bezsongtam, az irodában ülve alig vártam hogy hazaérjek végre lemérni a távolságokat meg mindent, hogy kiszámoljam miből mennyi is kéne… Na ennyire voltam bezsongva…. Végül uralkodtam magamon: 1. kivárni a munkaidő végét, és dolgozni is valamit 2. hazamenni nem rögtön boltba 4. oszlop felállítása, sok-sok számolgatás, méretvétel stb. (darabszámok és méterek számolgatása) 5. másnap munka közben bakelitek vadászása a neten, munka után elmenni a leszervezett bakelitvásárlós találkára, után boltba menés, megfelelő alapanyagok megvásárlása. 6. kivitelezés! Na az oszlopállítás még hagyján, mert baromi hosszú volt, így elég volt csak leásnimegfelelő mélységben és máris stabilan áll. És az is bagatell hogy az oszlop és a diófa között kifeszítsem a kábelt. Az igazi meló az oszlopban végigvezetett, majd onnan a házilag barkácsolt mini villanyóra szekrénykébe vezetett bordázott védőcsőbe a kábelek behúzása. Merthogy egy kábel a lámpasortól, egy kábel a reflektortól, és egy másik kábel a leendő lámpasorhoz (merthogy rögtön eldöntöttem hogy lesz még egy). Na ezzel a kábelbehúzással még úgy is keményen megszenvedtem egy estét, hogy volt behúzó spirál otthon, de azért csak meg lett!!! Azt végül bátyámra hagytam, hogy a korábbi konnektort szétszedje, onnan bevezesse az áramot a villanyóra szekrénybe és két kapcsolót (a refinek meg a lámpasornak) plusz egy konnektort bekössön. Azt hiszem nem nagyon szeretett érte Felhasznált anyagok, vásárlási helyük és áruk: 1. alumínium oszlop – ház háta mögötti létrák alól kirángatva, megfejelve egy háromszög alakú ráerősített lámpatartó alu szerkezettel vagy mivel (ingyé volt, mert már megvolt) 2. reflektor – kerti faház polcáról elemelve ( gőzöm nincs annó mennyiért vehették a szülők) 3. 5m kábel a reflektorhoz (otthonról) 4. 9 m nem rozsdásodó huzal kifeszítéshez, hiltiszalag a fa törzse köré, kerítéshuzal feszítő izé… (mindent otthonról szedtem össze) 5. 20m kábel amire az izzófoglalatok kerültek szerelésre, és a maradék a leendő izzósornak behúzva… (1480 Ft. baumax) 6. 8 db izzófoglalat (kb 1000 Ft baumax), ugyanennyi izzó (otthonról összeszedtem), 8 db bakelitlemez (nem bakelitből) (640 Ft. olx.hu) 7. 2 db kapcsoló (bátyusnak volt otthon) 8. szigetelőszalag Egyéb eszközök amiket használtam: létra, dugókulcskészlet, fogók, csavarhúzók, sütő a bakelit hajlítgatásához, gyorskötöző, szilikon tömítő a lámpabúrák eső elleni szigeteléséhez, csavarbehajtó, éles kés. Szóval PapírCica szerelt… a képek minőségéért meg elnézést mindekitől...
Jó játék uncsi estékre: A "bakelit"-lemez olvasztás! Azért idézőjeles, mert ha tényleg bakelitből lenne nem olvadna, sőt, pont ellenkezőleg, de mivel a legelsőket kivéve ezeket is műanyagból gyártották így nyugodtan lehet belőlük alkotni. Mostanában amúgy is divat ahogy a kreatív oldalakat néztem, hát én sem maradtam ki belőle, beszereztem egy nagy adag lemezt, és lekuporodtam a sütő elé velük: És hogy mi készül belőlük? Az már egy következő blogból derül majd ki, addig is lehet tippelgetni
Szülinapon motorozós élményeiről facebookon már úgyis halottatok, sőt Ekime is mesélt róla itt blogban, szóval én egy egészen más jelenséget osztanék meg veletek erről a hétről. szülinapom reggelén mentem a tortámért, és ezt találtam a parkolóban ahova beálltam: Egy passat hátsó ablakán figyel, és szerintem imádni való
Általában napi két főétkezésem van, az egyik reggel 9 körül, a másik valamikor délután 2 és 4 óra között az ebéd. Mivel később én egyszerűen nem vagyok éhes, így max valami gyümölcsöt eszem még és ennyi is a napi kajabevitelem. Ezt megtöri már szeptember óta a kedd és csütörtöki edzős nap, mert edzés után 1-2 órával mindig kajás leszek. Ezen a csütörtökön is így volt, de mivel Bencémnél aludtam, totál semmi nem volt a hűtőjében a kávéhoz való tejen, meg az Anyukájától áthozott epren kívül... Megtaláltam hozzá az általam otthagyott babapiskótát, meg pudingport, és hát... alkottam
Hiszitek vagy sem, ez a hét olyan sűrű volt, hogy én magam egyetlen képet sem készítettem Szóval parancsoljatok, ezekből lehet szemezgetni, mert bizony erről szólt ez a hét: http://csamclub.hu/galeria/albumok/2014-május-03-orfk-rszkk.1791/ https://www.facebook.com/events/1415325638730302/permalink/1419068855022647/ https://www.facebook.com/media/set/?set=a.884332428248875.1073741853.205010579514400&type=1 http://csamclub.hu/blogbejegyzes/szuper-csajos-hétvége.1883/ http://www.szabadfold.hu/aktualis/szoros_fulecskek_a_szexi_csaj_bukosisakjan http://www.survey.csamclub.com/maga...moan-felhos-csapadekos-volt-a-noi-motoros-nap http://www.mediaklikk.hu/musor/ma-reggel/ (május 5-i adás) Szóval jó volt, ragoztuk már eleget
Egész télen küzdöttünk a párásodással és persze a vele járó penészedéssel is. Aztán megjött a tavasz, kiszáradt végre a lakás, lehetett reggeltől estig szellőztetni. Ma előkerült a kanapé mögül az ottfelejtett sóval teli edény. És lám, a só száradás közben úgy gondolta, hogy ő bizony újrakristályosodik:
Nagy lakás-átrendezés + nagytakarításba fogtam. Az átrendezés része azért van, mert mióta kb 4 éve anyummal kiköltöztünk a korábban csak nyaralónak használt kéglibe rengeteg minden történt, és valahogy a lakást hozzá kellett már idomítani a jelenlegi helyzethez (egyedül élek, de Bence sokat van nálam, plussz bátyám lányai is állandóan itt héderelnek, nem is beszélve a mindig szívesen látott vendégekről). Ráadásul beköltözés óta volt egy hatalmas szatyornyi könyv ami kipakolásra sem került helyhiány okán, na meg halmokba rakva egy-egy sarokban is voltak könyvkupacok. Ennek okán aztán átrendezés után találtam a vendég ágy végében egy tökéletesen alkalmas zugot könyves polcnak. Márcsak a megfelelő polc kellett, amit az aprodon meg is találtam. Méretben tökéletes, a színe pedig első idegenkedésem ellenére tökéletes! (kellemes sötét zöld) Gyorsan be is laktam ám! Jah, és amúgy a fotózott "vendégszoba" valójában vendégszoba+iroda+kreatív szoba+ ruhaszárító szoba
Internetről loptam ennek a virágcserép elrendezésnek az ötletét, gyorsan meg is valósítottam: Alig várom hogy teljesen virágba boruljon! (azóta leszedegettem a cimkéket a cserepekről) De azért íme, itt vannak a "hogyan készült" képek: (vagy 1 méter méjen levertem azt a vasrudat a földbe, utána simán csak ráhúztam a cserepeket) Hajrá csajok, tessék alkotni, kertészkedni, örömködni!
Április első hete, beindult az élet a kertben: Jah, és Japán birs csemete ingyen elvihető Isaszegről, jól érzi magát úgyhogy szaporodik (aki nem tudná az ez a pirosas virágú bokor itt a képeken, és amúgy tüskés, és terméseket is hoz, de az persze nem étkezési cucc, a madarak is imádják mert tüskés mivolta miatt télen-nyáron védi őket a ragadozóktól, ezért érdemes a téli madáretető közelébe telepíteni, szeretnek csapatostól az ágai közé röppenni ha veszélyt éreznek. Amúgy igénytelen növény én is csak néhány évente visszanyesem az ágait és kész)
Minden évben egyre rusztikusabb egyik virágoskertem, mivel a tönkrement kerámia cserepeket itt helyezem el végső nyugalomra:
Dupla virágú nárciszaim mindig késésben vannak, viszont annál pompásabbak:
zik az aranyeső, szép az idő, mi kell még?
Ezen a hétvégén írtottam a bambuszt. (azóta már megint van méter magas hajtása, ráadásul ezek már eleve seprűnyél vastagon jönnek ki a földből) Ha valakinek kell karónak, vagy bármi másnak jöhet, adok ingy
