Akkor barátkozzunk meg

Február 2-án hoztuk el a motort, és következő héten volt lehetőségünk arra, hogy egy kicsit nagyobb kört (mint az utcánk) tegyek meg vele.
Igaz es sem volt valami irdatlan nagy távolság, de azért na.
Szóval Édesanyám vállalta a pesztra szerepét, a nap pedig csodásan sütött. Már nagyon vártam. Be is öltöztünk szépen, és első körben tőlünk a második faluban lévő benzinkúthoz mentünk. A nagyobbakat meg kellett először etetni. Majd következett a másik irányba a szomszéd településen, Varbón lévő horgásztó.
Első körben féltem tőle, hogy megfelelő aláöltözet híjján fázni fogok majd, vagy kényelmetlen lesz mozogni. Szerencsémre egyik sem következett be. Szuper jó időnk volt, igaz amire kiértünk a tóhoz már felhők mögé bújt a nap. Nem akartunk túlsokáig kint lenni, fél óra - 1 óra volt a terv. Tényleg csak annyi, hogy kicsit barátkozzunk mi ketten.
Picit félősen közlekedtem. Az 50 km/h-t szigorúan nem átlépve. A kanyarok kifejezetten sután sikerültek.
Készült pár pofás kép is, igaz közben a fényképezőgép és az objektív gondolták úgy, hogy több mint 10 éves kapcsolat után ennyi elég is lesz. Így maradtak a telefonos lövöldözések
Haza érve természetesen fültől fülig vigyor az megvolt, és már számoltam a napokat, mikor is tudunk legközelebb kimenni.
A motort szerintem nekem találták ki. Viszonyítási alapom apukám MTX-e és a Yamaha amivel a jogsimat csináltam. Ezek alapján szerintem kicsit lomha, főleg az elindulásnál, bár igen nagy a nagyanúm, hogy csak én nem tudom megfelelően kezelni .
Amin az első kör után állítottunk az a kumplunk holtjátéka, és a lábfék. Ugyanis mind a kettő nagyon későn fogott. A kormányon is fordítottunk kicsit, amitől sokkal kényelmesebb lett.
Az úthibákat alig éreztem meg, pedig mentünk olyan szakaszon, ahol volt bőven. Nagyobb fordulatnál sem gondolnám nagyon zümmögőnek a hangját. Bár én az a fajta vagyok, aki azt szereti ami éppen van, így elfogult vagyok ezzel kapcsoaltban, de a többiek is azt mondták, hogy jó kis hangja van a kedvesnek.

Következő kirándulásunk szintén csak a környéken volt múlt hét végén. Lyukóbányáig meg vissza. A Kocsonya fesztivál miatt a visszafelé forgalom kicsit nagyobb volt a szokásosnál. Pedig direkt azért mentünk arra, hogy kanyargósabb részen is menjek vele, és egyébként viszonylag kevesen járnak. És mivel az autó cserénél is, amíg meg nem szoktam az újat addig lényegesen lasabban közlekedek (sajnos), a motorral meg főleg. Szóval hallottam a fejemben az érkező autósok gondolatait: Na motorosok, és nem bírnak menni. Mormoltam szorgalmasan a Sorry-t. Majd idővel alakul, de a kapkodásnak sosincs jó vége.

Még januárban rendeltünk sisakbeszélőket, amik közben meg is érkeztek, így a második utunkra be is üzemeltük őket szorgalmasan. Persze, hogy végig pofáztuk párommal az egész utat. Ami adott egy plusz komfort érzetet a részemről. Már az is meg tud nyugtatni, ha tudok hozzá szólni, és tud rá reagálni.
Beszélgettünk közben azokról, amiket korábban motorozási technikás cikkekben olvasgattunk, és videókban láttunk, hogy hát igen, ezt így kellene, de még ő sem tudott ráállni, pedig biztos sokkal jobb lenne. Szóval kedélyes csevejjel vettük a kanyarokat.

Most hidegebb volt mint legutóbb. Kesztyűm pedig csak nyári van. Szegény kezem nagyon átfázott. Ettől függetlenül már beszéltük, ha Mama vállal megint pesztrálást, akkor mehetünk megint egy kört Lyukó felé, ha az időjárás is engedi.

Azért a héten is kitoltam a kicsikét. Lévén, hogy szorgalmasan görcsölök a kanyaron, úgy voltam vele, hogy lehet lassúban kellene picit kanyarogni. A héten a két nagy gyerek betegsége miatt ki vagyok írva betegre, és tegnap páromnak is pihenő napja volt, így közöltem, hogy akkor én kimennék kicsit, csak ide az utcákba. 1 órát elcsalingáztam kicsit. Kifejezetten jól esett. Ma volt talán 20 perc amikor sütött a nap, már az aszfaltot néztem, hogy a reggeli eső felszáradt-e . Remélem a hét végén megint lesz alkalmunk kimenni kicsit.

Távolabbi gurulgatós tervek egyenlőre ilyen 30-40 km környéki távolságok, amik Rudabánya illetve Aggtelek, és oda még a gyerekek is jöhetnének Mamával kocsival egy kis kirándulás címén. Szóval TAVASZ nagyon várunk!!