Menj az élen! Vagy ne!

Így van. Vannak, akik úgy gondolják: "Ha egyszer megöl a sebesség, ne sírj értem, mert mosolyogva haltam meg." (Paul Walker) Gondolni kell az itt maradottakra. Ők nem biztos, hogy tudnak mosolyogni, ha erre gondolnak. Vagy tudnak nem sírni.
Motoroztam csapatban. Nagy odafigyelést igényel, fárasztó. OK ott az érzés, hogy nem vagy egyedül, más is olyan bolond mint Te. De ennek ára van. Őrizzük a motorosok ezerszer megtépázott hírnevét, azzal, hogy a végén HAZAérünk!

...sokan szeretnének vezérhangyák lenni, de az azzal járó felelősség/plusz munka már nem ízlik annyira. Meg kell erre is érni....

én nem szeretek csapatban menni. néhány hónapja volt meg a motorom, amikor 1-2x elvittek haverok motorozni. vissza gondolva most már úgy látom, csak a szerencse műve, hogy nem lett semmi bajom. bele mentem olyan menőverekbe és sebeségekbe, amibe nem kellett volna, csak hogy követni tudjam őket. az egyik egy esti csoportos motorozás volt a Velencei tóhoz (volt vagy 100 motor szerintem). először gondoltam, milyen jó buli lesz olyan sokan motorozni. a mezőny közepén helyezkedtünk el, ne legyünk az utolsók. 100 km/h sebességgel mentem, sötétben, számomra akkor még ismeretlen úton, és még így sem tudtam tartani a tempót, még így is leszakítottam a mögöttem jövőket a konvojról. haverok türelmesek voltak velem, de egyáltalán nem volt biztonság érzetem. azóta sem vágytam ilyenre.
legtöbbször egyedül szoktam menni, ismerem a képességeim, jobban tudok a forgalomra figyelni, és magamra, nem a másik motorosra, hogy hol jár, abban a tempóban, ami nekem megfelel. max a párommal szoktunk menni együtt, ő is gyorsabban motorozik, és mindig mondom neki, tudom én is az útvonalat, menj csak előre, élvezd a motorozást, és én majd jövök, amikor oda érek. motoron sosem sietek, azt az élvezetért csinálom. és 2 év után még most is csak kezdőnek tekintem magam. nem szégyen ez
lehet ha több tapasztalatom lesz, és magabiztosabb leszek, akkor majd másképp motorozok majd, talán csapatban is.

Nagyon igazad van Brigi!

A jó Road Captain azt is figyelembe veszi, hogy akik a csapat végén mennek, azoknak mindig gyorsabban kell menniük. Ezért van az, hogy a csapatban a vezető után rögtön a leglassabbak, legtapasztalatlanabbak mennek (legalábbis így kellene lennie), a vezető így hozzájuk tudja igazítani a tempót, a rutinosabbak pedig hátul könnyebben megküzdenek az elemekkel, a sebességgel, a lemaradással... de persze nekik sem kell vakon követni a tempót.

Ezt a cikket már jó rég írtam a csapatban motorozásról, de mindig aktuális.

Meg ez is arról szól.

már épp akartam egy kicsit osztani az eszet, aztán láttam, hogy NaNa már megtette, de végigolvasva a cikkeket, maradt némi hiányzérzetem azért.
úgyhogy kiegészíteném, ha nem baj

életem eddig egyetlen személyi sérüléssel járó balesetét csapatban motorozva szenvedtem el. és nem a személyim sérült, hanem én az újjánövesztett kulcscsontom óta én sem nagyon szeretem, ha nagyobb csapatban kellene motorozni.
persze, saját magamat okolhatom leginkább, de ennek nyomán szeretnék két dolgot kiemelni, amik szerintem a legfontosabbak egy átlagos konvojtag számára [a vezető és a záró ennél többre kell figyeljen]:

1. a tömegpszichózis, a csoportnyomás nagyon kegyetlen dolog. esetleg már csak hanyatt fekve vagy a mentőben veszed észre, mennyire meg akartál felelni neki. így mindig, minden körülmények között emlékeztesd magad: a saját tempódban haladj. nem az előtted menőében. nem ő ül a te motorodon, a te tapasztalatoddal és a te tudásszinteddel. úgy menj, ahogy biztonságosnak érzed. ne az előtted levőt akard követni. ha nem érzed úgy, maradj le!
   [természetesen ez pár dolgot implikál, pl mérd fel a saját képességeidet és ne vegyél részt olyan túrákon, ahol mondjuk napi 900km az elvárás - addig, amíg nem vagy elég magabiztos! ezt mindenkinek magának kell tudnia, de mindig adódhat olyan helyzet, hogy az előtted menő egyszerűen jobb tempóra képes, mint te, akármiért. másrészt pedig ha ismeretlenekkel mész - előfordulhat - akkor a túravezetővel beszélj mindig, és helyezkedj a sor elejére!]
   ebből következik a másik pont:
   
   
2. csapatban motorozásnál nem az előtted levőt kell figyelni. illetve nem főleg. az útvonal miatt nyilván valamennyire igen, de a te felelősséged a mögötted jövő. neked kell tudnod, hogy ő megvan-e még. ha megáll, akkor te is állj meg. remélhetőleg ezt mindenki ugyanígy teszi, így az információ hamar előre gyűrűzik a vezetőhöz.

ennyi, ez a két dolog van, ami szerintem a legfontosabb.

edit: és csak most jöttem rá, milyen régi poszt ez

Így igaz. A hétvégi csamos túrán egy darabon nekem kellett elöl mennem, pedig nem szeretem. Most sem lett a kedvencem.

Még egy észrevétel: meg kell beszélni előre, hogy mi a tempó, amit mindenki bír, és annyival menni. Ezúttal a Bajnai kanyargósnál kicsit elhagytam a csapatot, mert jól esett menni egy kicsit normális (nekem normális, és még az sem volt gyors) tempóban.

Na ja. Ahogy idősödünk, úgy változik a toleranciahányadosunk...