Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 9

  • NaNa
    Mostanában egyre többször ugranak be töredékek régen ismert mondókákból, gyerekdalokból, és baromi bosszantó, amikor mondjuk csak az első két sor meg az utolsó van meg, és hiányzik egy csomó részlet. De szerencsére a Gugli ilyenkor is a barátom...

    Az utóbbi hetekben kisebb vitába keveredtünk itthon, hogy egy bizonyos versike szövege hogy is van pontosan. Én esküdni mertem volna, hogy "Éni Péni Jupiténi", a férjem jupiNénire emlékezett. Mondjuk egyiknek sincs semmi értelme szerintem, de idézni pontosan illik.

    Aztán elmentünk vendégségbe, és ott mit találtam?

    [​IMG]

    Ezúttal be kellett ismernem, hogy nem nekem volt igazam. De leaglább kiderült, hogy a motoros barátokra ilyen esetben is számíthat az ember. :D
  • NaNa
    Az igazi fanatikusoktól kicsit lemaradva, de erőnek erejével tegnap befejeztem a népszerű amerikai sorozat, a Sons of Anarchy ötödik évadát. Nem egyszerű egy két hónapos kisbaba mellett (volt hogy egy részt öt óra alatt sikerült megnéznem), és be kell vallanom, a film hangulata sem passzol igazán a babázáshoz.
    [​IMG]
    A véleményem nem sokat változott az első rész óta. Nem tudom, meséltem-e, de a férjem a legelső résznél tíz perc után mondta azt, hogy na jó, erre ő nem kíváncsi... végülis valahol érthető, mikor az első jelentben már felrobbantanak egy fegyverraktárat majd élő egyenesben mutatják az aknában szénné égett mexikói kurvákat...

    Kurt Sutter egy elmebeteg. Hozzáteszem, zseniális elmebeteg, hiszen az ötödik évad végén az amerikai FX csatorna még két évad elkészítését rendelte meg tőle a világszerte népszerű sorozatból.

    Tuti hogy az utolsó részre semmi nem marad majd Ottóból, akit ő maga alakít - magának írta ugyanis a leghorrorisztikusabb szerepet. Hol a szemét verik ki valami széklábbal, hol a nyelvét harapja el, szabadidejében pedig embereket öl brutálisan, pedig végig börtönben van. Az lenne a legegyszerűbb, ha meghalna, de még minimum két évadon keresztül ki kell húznia valahogy a halálsoron... majd valami kezetlen-lábatlan zombit fognak a villamosszékbe ültetni a film végén. Nagyon durva.

    A durvaság egyébként az egész sorozatra jellemző, szóval aki nem bírja a vért, az erőszakot meg a trágárságot, az ne is kezdjen bele. Voltak olyan részek, amikor én is azt mondtam, hogy ebből elég, de a film zsenialitása, hogy ha elkezdted, nem tudod abbahagyni, és már alig várod, hogy megtudd, hogy kavarja a következő részben megint Gemma a szart.

    Aki arra számít, hogy egy motoros klub mindennapjairól lát majd egy filmet, csalódni fog. Ez a brutális krimi, amellett, hogy nagyon jó motorok és elég hiteles biker arcok szerepelnek benne, leginkább a Barátok Közt-re hasonlít. Mármint nem a történet maga (bár néha Kertész Géza meg Barta Zsolt is krimibe illő bűncselekményeket követnek el), hanem az, hogy a cselekményt a hazugság, az ármány, a rosszindulat és az egymásnak való keresztbetevés mozgatja.

    Csak reménykedek abban, hogy az igazi motoros klubokban nem ez a helyzet, meg abban is, hogy akik úgy nézik ezt a sorozatot, hogy előtte nem találkoztak még motorosokkal, nem hiszik el, hogy amit a tévében látnak az igaz. Remélem, hogy azok, akik pénzt gyűjtöttek Izaura felszabadítására nem fognak pénzt gyűjteni Ábel szívműtétjére vagy a narkós anyja rehabilitációjára... és hogy nem hiszik el, hogy ha vesznek egy Sons of Anarchy colort a boltban, akkor már ők is tagjai lettek egy motoros klubnak.

    ***

    Mondjuk annak ellenére, hogy a film maga nem éppen bababarát, a merchandise gyártók hál'istennek a kismamákra (kisbabákra) is gondoltak. :D

  • NaNa
    Korábban már megígértem, hogy leírom a saját tapasztalataimat, de ezt a cikket olvasva már tényleg szükségesnek érzem az éterben keringő hülyeségek miatt.

    Hastetoválással kapcsolatban nincs tapasztalatom. Soha nem gondolkodtam rajta, hogy a hasamra varrassak, épp azért mert ott nyúlik a bőr, és igen, már az első tetoválásom idején is a fejemben volt, hogy mi lesz, ha egyszer nekem is gyerekem lesz, és a terhesség alatt kinyúlik a bőröm, vagy megreped.

    Most már tudom, sok más nővel ellentétben szerencsés vagyok, a hasam alig nyúlt ki, és valószínűleg a genetikának köszönhetően nem repedt meg a bőr sem, pedig ettől nagyon féltem. Ennek ellenére örülök, hogy nincs tetoválás a hasamon, mert valljuk be, valószínűleg nem lesz már olyan kockahasam, amit szívesen mutogatnék fűnek-fának.

    A piercinggel más a helyzet. Amikor csináltattam, a húszas éveimben jártam. Akkoriban divat is volt, bár a mai fiatalok is előszeretettel hordanak köldökpiercinget. Majdnem egy év volt, mire rendesen begyógyult... lehet, hogy ha ezt előre tudom, kihagytam volna. Így viszont mondhatom, hogy megszenvedtem érte, tehát nem adom olyan könnyen.

    Körülbelül négy hónapos kismama lehettem, amikor Alsóörsön, a Harley-Fesztiválon begyulladt a piercing körül a bőr. Talán akkor kezdett el látványosan nőni a pocakom, és már kicsi volt az ékszer, amit egy ékszerésszel csináltattam anno, pont a lyuk méretére - nem tetszenek ugyanis azok a köldökékszerek, amik fél-fél centivel kilógnak a lyuk két végén, ráadásul azt gondolom, hogy úgy mindenbe bele is akad. Főleg a nadrág derék része - nem csípőnadrágra gondolok - vagy az öv irritálhatja.

    Ráadásul mint tudjuk jó meleg is volt ez a nyár, és a nagy por sem az efféle sebek barátja. Egy kis tetrán kenőcs azonban gyorsan segített, meg az, hogy azonnal rendeltem az interneten egy kismama piercinget. Nagyon jópofákat lehet kapni, és nagy előnye, hogy nem fémből, hanem szilikonból vannak, nem allergizálnak, méretre szabhatóak vagy állítható a méretűek.
    [​IMG]


    Körülbelül a második trimeszter-, vagyis kb. augusztus végéig hordtam a piercingen a kis fityegőt, amiről addigra elkezdett lekopni az ezüst szín. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy nem fogom strandon mutogatni a hasam, és amúgy is kezdett zavarni is... Ez az a rész, amikor már minden kényelmetlen...

    A csomagban volt a kis medálon kívül még egy kis bogyó a piercing végére, úgyhogy kicseréltem arra. Miután a nőgyógyász egyszer rám szólt, hogy most már jó lenne ha kivenném, mert útban van neki az ultrahangozásnál, a vizsgálatok előtt kivettem. Véglegesen nem akartam, mert ha már ott a lyuk, inkább legyen benne ékszer. Mégiscsak jobban néz ki, mint üresen.


    Egyébként kb. a terhesség huszadik hetére mondják, hogy addigra ér el a baba a köldök magasságáig és a kismamáknak ekkor kezd kifordulni, vagyis kisimulni, eltűnni a köldöke. Nekem nem tűnt el. Valószínűleg a hasamon lévő három-négycentis zsírrétegnek köszönhetően alig változott a köldököm formája, így a piercing sem akart kiszakadni, és nem is lökte ki a szervezetem.

    Amikor szülni mentem azért természetesen kivettem, és pár nap múlva már az eredeti, arany ékszert raktam vissza a kismamapiercing helyére.
    Természetesen lehetnek egyéni eltérések, és mindenkinek saját belátása szerint kell eldöntenie, hogy mit bír a bőre, vagy a szervezete.
  • NaNa
    Már történelemnek tűnik, hogy másfél héttel ezelőtt még nagy pocakkal várakoztam a nagy napra. Most visszagondolva olyan, mintha az elmúlt kilenc hónap nem is velem történt volna. Bizonyítékként persze ott vannak a Mina által készített pocakfotók...

    [​IMG]

    Pedig az elmúlt motoros szezon sok-sok év óta az első volt, amikor nem ültem motoron. Pontosabban nem vezettem motort. Mert azért tavasszal mentünk egy rövidet a Turulhoz, de akkor "csak" utas voltam, már hat hetes magzattal a hasamban. Rémes volt, hogy nem tudtam kontrollálni a kátyúkat a hátsó ülésről, így szinte az egész utat guggolásban tettem meg. Pár nap múlva meg is lett az eredménye, alig bírtam menni az izomláztól. Ezután eldöntöttem, hogy ha már ennyit kellett várnunk a trónörökösre, nem kockáztatok a motorozással.

    Mikor a Columbus Hajón buliztunk, még csak egy napja tudtam, hogy ez az állapot már más, a Budapest Motor Fesztiválon pedig csak a gyógyteáknak köszönhetően nem kellett percenként a WC-be rohangáljak. Ha valaki nem tudná, a "reggeli rosszullét" ugyanis sokszor egész nap is eltart. Nekem nagyjából kilenc hónapon keresztül tartott egyfolytában.

    Az április 21-i Ingyenes Vezetéstechnikai Tréningen a PMBB-s kolleginák közül Helga százados képviselte a pocakosokat, akkor ő már tudta, hogy hasonló cipőben járunk, és nem az esős reggel miatt nem mentem motorral.

    A Nemzetközi Női Motoros Nap igazi kihívás volt számomra. Bár aznap töltöttem be a 12. hetet, mégsem szerettem volna nagy dobra verni az állapotomat. Reggel Helgánál találkoztunk a PMBB-s kollégákkal és jóízűen megreggeliztünk, majd ugyanazzal a lendülettel a vécécsészében helyeztem el a tojásrántottámat. Fél óra múlva Vácon az M1-televíziónak nyilatkoztam élő adásban.

    A szezon további része is motorozás nélkül telt, azért párszor álló helyzetben üldögéltem a Street Glide-on a garázsban, és amikor tehettem, ráültem mások motorjára is. Szerencsére sok önfeláldozó ismerős került elő, akik szívesen elvitték a motoromat egy-egy körre, hogy nehogy megrozsdásodjon a sok állásban.

    Alsóörsön az avatatlan szemek számára még egy jól táplált napközis benyomását keltettem csak, gyanús csak az lehetett, hogy a kocsiban szunyókálva töltöttem a délutánokat.

    A Csajokamotoron.hu szülinapi hétvégéjére is kocsival érkeztem, de itt már nem kellett magyarázkodnom. Fürdőruhában már egyértelműen látszott, hogy nem csak a finom ebéd van a hasamban, és ekkor már azt is tudtam, hogy kisfiút várok.
    [​IMG]

    Nagyon irigyeltem a csajokat, hogy motorozhatnak, hiszen gyönyörű időnk volt, de így legalább tudtam készíteni pár fotót róluk motorozás közben is. Mindennek megvan a pozitív oldala.

    A szezon további részében vagy kísérgettem a fiúkat kocsival, de inkább nem. A negyven fokos meleg nem kedvence a kismamáknak. Azért persze így is akadt éppen elég program, és ahogy sorban születtek meg a motoros csajok babái, egyre inkább azt éreztem, hogy az én talpam alatt is forrósodik a talaj.

    A naptárfotózáson rólam is készült pár kép, persze kizárólag privát használatra. Végül még a családom körében sem nagyon publikáltam, mert még mindig nem találtam elég meggyőzőnek a hasamat.

    A nyár hátralévő része családi körben telt, és mivel még mindig kibírhatatlan volt az időjárás, nem nagyon mutatkoztam nyilvánosan. A motoros újságíró kollégákkal a 2013-as Harley-Davidsonok modellbemutatóján találkoztam újra, már viszonylag előrehaladott állapotban, ekkor már kevesebb, mint egy hónap volt hátra.

    A hasam mérete még mindig nem volt mérvadó, amit az is jól bizonyít, hogy a motorrevüs Mező Jani mikor meglátott, azt kérdezte, hogy "nem úgy volt, hogy jön a baba?" - aztán oldalra fordultam. De még egy nappal szülés előtt is elém kéredzkedett egy nő a postán...

    Motoros szempontból igen lájtos szezont tudhatok magam mögött. A nyár nagy része azzal telt, hogy nézegettem és fotóztam a hasamat, ahogy mocorgott bennem egy kis lény. Mióta pedig október 27-én megszületett, nagyjából ugyanezt csinálom a kisfiammal, Lőrinccel.

    Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy tíz év várakozás után velem is megtörtént ez a csoda, és akárhányszor ránézek, mindig ez a "szép dal" jut eszembe. Legalábbis - mivel nem vagyok kimondottan metálos - a refrénje vissza-visszatér gondolataimba, és az egész dal, mintha róla szólna:


    ***
    Többen kérdezték, hogy hogy jutottunk ide... tíz év után hogy sikerült mégis. Szívesen írok róla, ha van, akit érdekel, de öncélúan nem akarom ezzel terhelni a fórumot. Szóval esetleg egy megerősítést vagy egy véleményt ezzel kapcsolatban megköszönnék.
  • NaNa
    A foci VB döntője előtti napon a pasik nagy része talán el sem tudja képzelni, hogy félidő nem csak a fociban van.