Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: WLA Project - Page 7

Ezt a copfot még magamnak rendeltem. A régi fórum tagok talán még emlékeznek, akkor úgy gondoltam, valamikor majd egy felvonulásra vagy ilyesmire felteszem a sisakomra. Ez az idő sosem jött el. Valahogy végül sosem éreztem késztetést, hogy komplett hülyét csináljak magamból, meg amúgy sem vagyok egy nagy felvonulós.

​

Sebaj, sokkal jobb helye lett a kislányom sisakján. Mióta futóbiciklire ült, neki is kellett sisak, és akkor eszembe jutott, hogy valahol van egy ilyen is.

Nagyon bírom, hogy mindenkinek mosolyt csal az arcára a lobogó, rózsaszín copfjaival. Ő persze néz ártatlan szemekkel és nem érti... és akárhányszor elfut mellettünk egy nő, azt mondja: "Ez a néni is nagyon szép!"

Pénteken autómentes nap volt. Igazából szombaton, szeptember 22-én van, de szerintem az ovisokon meg az iskolásokon kívül senki mást nem érdekel... ha utazni kell - és szombaton miért ne kellene - hát mindenki autóval utazik. Vagy motorral.

​

Nálunk ez úgy volt, hogy a kisfiam (majdnem 6) közölte, hogy pénteken autómentes nap van (Európai Autómentes nap, a 17. Európai Mobilitási Hét keretein belül), tehát nem mehetünk kocsival az oviba, sőt robogóval sem, sőőőőt még biciklit is kell vinni. És mivel az ovi légvonalban 2 km, a legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy akkor bringára pattanunk, és elbringázunk.

Tök jó volt amúgy, egész ügyesen vették mindketten az akadályt, bár a kislányom (4) már az út negyedétől sípolt, hogy neki fáj a lába és ő nem is akart biciklivel menni, de aztán meglátta a bringaparkban a fákat, és eszébe jutott, hogy ott látott valamikor egy mókust, és onnantól végig énekelte, hogy "Mókuska, mókuska, felmászott egy fára...". Cuki.

Nekem persze onnan még haza is kellett bringáznom, ami így 1 óra volt összesen, kb. 5 km. Nem olyan nagy táv, de itt felénk egészen nagy dombok vannak, ha valaki nem kerékpározik rendszeresen, az sajnos csak tolva jut fel... mármint én.

Úgy volt, hogy délután is bicajjal jövünk haza, de sajnos erre már nem került sor, mert délutánra belázasodtam, még kocsival is alig bírtam elmenni értük, és sajnos ezután az egész hétvégi programot sztornóznom kellett, mert helyette lázasan feküdtem az ágyban.

Mostanra már jobban vagyok, szóval újra itt.

Óvakodjatok az ovis vírusoktól, mert amitől a gyerekeknek csak folyik egy kicsit az orra, az a szülőket napokra ágynak dönti!

Sajnos nem motorral, mert a másik anyuka, akinek véletlenül épp most volt pár nap szabija nem motoros (majd lehet, hogy rábeszélem). Szóval beültünk ketten a kis Suzuki Swiftbe és leugrottunk 5 napra Horvátországba. Azt hiszem, mindkettőnkre ráfért ez a kis felelősségmentes pár nap.

​

Gyorsan körbementünk az Istriai félszigeten, mint Thelma és Louis, csak mi a végén nem ugrattunk a szakadékba, hanem hazajöttünk. Bár, ha jobban belegondolok, ez is megfelel egy szakadékba ugrásnak.

Még emlékszem azokra az időkre, amikor télen-nyáron, hóban-fagyban motorral jártam mindenhova. Volt már autóm is, de hacsak nem kellett a kutyámat is magammal vinnem, akkor fölösleges volt autózni. Ráadásul a motor sokkal vagányabb is, meg persze praktikusabb, ha a városban parkolni kell, ésatöbbi... gondolom ezt nem kell elmagyaráznom.

​

Na ekkoriban többször előfordult, hogy mikor mégis kocsiba ültem, annyira elragadott a flow, hogy elfelejtettem, hogy nem motorral vagyok, és majdnem előre soroltam a lámpánál a kocsik között, vagy majdnem elindultam előzni úgy, hogy csak a felezőn belül fértem volna el. Szerencsére az utolsó pillanatban mindig észbe kaptam, de azért ijesztő érzés volt.

Az elmúlt években megfordult ez az arány. Pontosabban az arány még a réginek a közelében sincs, de most, hogy már Lőrinc lassan 6 éves és Lenke is oviba jár, egyre többször sikerül elszabadulnom... na jó, leginkább csak oviidőben, mivel nincsenek olyan nagyszülők kéznél, akik bevállalnák őket több napra, de azért mondhatom, hogy újra rendszeresen motorozom. (Nem kell röhögni, a havi egy is rendszer. )

Szép lassan visszaszokom a motorozáshoz. Szerintem egész jól megy, hiszen szerencsére egy percig sem volt olyan parám, amiről több motoros anyuka is beszámolt már, hogy "jujj, anya vagyok, mi lesz a gyerekekkel, ha történik velem valami". Ha ilyen lenne, szégyenszemre azonnal abbahagynám a motorozást és átpasszolnám valakinek a CsaM-ot.

Viszont azt vettem észre, hogy le vagyok lassulva motorozás közben. Persze a motorom sem az az ugribugri fajta, de mostanában többször is azon kaptam magam, hogy csak üldögélek a motoron, nézek ki a fejemből és sodródok a forgalommal. Eszembe nem jut például előzni, gyorshajtani vagy előre sorolni a lámpánál...

Persze jó ez így, ezzel senkit nem zavarok, maximum hülyének néznek (főleg a motorosok, akik elhajtanak mellettem), hogy nem használom ki a motor adta lehetőségeket, az autósok meg örülnek, hogy végre alaposabban is megcsodálhatnak testközelből egy gyönyörű motort.

A múltkor az 51-esen csorogtam hazafele Dunaharaszti előtt, mikor rápillantottam a kilométerórára és megdöbbenve tapasztaltam, hogy hatvannal megyek a kocsisor mögött ott, ahol egyébként 90-nel lehetne. Persze mire erre rájöttem, már késő volt előzni, beértünk a kereszteződéshez. Ha már így alakult, legalább ott előrementem a lámpánál.

Na ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott bennem, hogy annyira el vagyok szokva a motortól, hogy úgy közlekedek vele, mintha autóval lennék: szép türelmesen döcögök a dugóban, kivárom a sorom, nem előzök, csak ülök és gondolkozom... Jól esik. Már nagyon hiányzott.

Igazából el sem mentünk, és mégis hazatértünk.

​

Vasárnap Zalabán voltunk a Szikince fesztiválon, ahol mindenki magyarul beszélt, magyar zenekarok voltak a fellépők. Mi az Első Pesti Rackák miatt mentünk-jöttünk, hiszen másfél óta volt az út, és a gyerekeknek este már a saját ágyukban kellett aludni.

Jó volt. Sok magyar motorost láttunk az úton. Legközelebb jó lenne motorral menni ezen az útvonalon.

A héten családi nyaralás volt a program 5 unokatesóval, ami egészen jól sikerült így, hogy már majdnem teljesen önjáróak az utódok. Voltak olyan percek, amikor csak ültem és nem csináltam semmit. Főleg, hogy a főzés és a takarítás sem az én dolgom volt.

​

Kár hogy nem maradtunk még egy hetet. Vagy kettőt. Bár nekünk az időjárással is szerencsénk volt, a mai már nem annyira kedvez a nyaralóknak.

Ezt a hétvégét amúgy sem motorosra terveztük (a többség mostanában nem az), de végül a betervezett program is elmaradt a zord időjárás miatt. Szerencsére szombatra már szép őszi időnk lett, úgyhogy bevállaltunk egy bringatúrát a gyerekekkel.

​

Sportteljesítménynek nem nevezném, a 4 órás túra átlagsebessége 1,2 km/óra volt a Runkeeper szerint. Hiába na... minden békát, szöcskét és rákot meg kellett nézni tüzetesen és ezt nem lehet kapkodva. Még egy kicsit meg is áztunk, de senkit nem kellett altatni délután. A szülőket sem.

... motorozás helyett. Pedig az idő gyönyörű volt.

​

Pénteken oviszünet okán le kellett foglalni valamivel a gyerekeket, úgyhogy a Veresegyházi Medveotthonba mentünk. Szuper volt. Péntek délelőtt senki nem volt rajtunk kívül, így nyugodtan játszhattunk.

(A gyerekeket meg néha fellógatom, hogy végre elérjen a lábuk a lábtartóig...)

Ehhez azt hiszem, nincs is mit hozzáfűzni.

​

A héten elhatároztam magam, hogy felpörgetem kicsit a Csajok a motoron YouTube csatornáját, ami nem olyan egyszerű feladat, tekintve, hogy nem érzem magam túl fotogénnek, és exhibicionista hajlamaim sincsenek, sőt... jobban szeretek a háttérben működni. Viszont a visszajelzésekből (vagy inkább előrejelzésekből) azt vettem ki, hogy igény vó'na rá. Már pár hete megérkezett az aliexpresszről rendelt telefonállványom is, így már tényleg nem volt más kifogás...

​

Persze mielőtt nekiálltam a megvalósításnak, ki kellett próbálni az állványt, meg barátkoztam kicsit a kamerával, és a kamerából visszaköszönő önmagammal. Akkor készült ez a remek fotó is.

Most már értem, hogy miért mondja mindig a három éves kislányom a Csajok a motoron logóra mutogatva, hogy ott van Anyuci.

A héten még mindig a farsang volt a fő téma (persze csakis a Budapest Motor Fesztivál elmaradása mellett, de ez utóbbi a gyerekeket sokkal kevésbé kavarta fel). Lezajlott a télkergetés az oviban, debütált a Kylo Ren jelmez, amit nagyrészt én készítettem.

Egyébként még úgy is különlegesnek számított, hogy a fiúk fele valamilyen Star Wars figurának volt öltözve. Simán eljátszhattak volna egy általuk kitalált részt a sorozatból. Bár lehet, hogy el is játszották, amikor nem voltam ott.

​

Különben nem tudom, ki az a Kylo Ren... de majd egyszer a gyerekek kedvéért lehet, hogy azt a részt is megnézem.

Az óta annyi történt, hogy szerdán elkezdődött a nagyböjt, pénteken pedig a kínai holdújévet ünnepelhettük, és a Kutya évébe léptünk. Még nem volt időm elolvasni, hogy ez mivel jár, mire kell számítani. Remélem csak csupa jó dolog történik ebben az évben!

Lassan olyan ez a blog, mint egy baba-mama fórum, de nincs mit tenni, ez történik velünk mostanában. Persze közben dolgozom a Csajokamotoron.hu-n, írjuk a cikkeket, készülnek az új pólók a webáruházba és folyik a Budapest Motor Fesztiválon való megjelenés előkészítése (kattints ide, ha szeretnél belépőt nyerni), és a többi idei motoros projekt is... a héten mégis a farsangi készülődésé volt az elsőbbség.

A kisfiam jelmezét még nem mutatom meg, mert csak kedden lesz a buli az oviban és meglepetésre készül, de szerintem nagyon profi lett, nem véletlenül, hiszen én csináltam. A kislányom viszont mostanában Jégvarázs lázban ég... náluk nincs beöltözős farsang az oviban, mert még kicsik, de itthon folyton Elsa királynő vagy Anna hercegnő.

Az élmény teljes megélésének egyetlen akadálya, hogy három és félévesen még nincs derékig érő haja, sőt helyenként még baba haja van... Már hetek óta nyaggat, hogy neki olyan copf kell, mint Elsa királynőnek, vagy Anna hercegnőnek, és csináljak neki copfot.

Ma nekiduráltam magam, és elkészült a házi paróka maradék fonalakból. Szerintem profi lett. Két órát dolgoztam rajta, aztán tíz percig volt benne királynő... a férjem viszont pont olyan benne, mint Willie Nelson, szóval már megérte. Ezt viszont csak az Instagramon mutatom meg.

Így néz ki hátulról:
​

A múlt héten visszaállítottuk az órát, úgyhogy ez a hét arról szólt, hogy megszokjuk, hogy megszokjuk, hogy még korábban sötétedik. Az estéket már nem lehet a kertben eltölteni, így maradnak a benti elfoglaltságok. Előkerült a gyurma, a ceruzák meg a festék, úgyhogy én is együtt művészkedek a gyerekekkel. Vagy inkább ők velem...

​

Kezdetleges próbálkozás, és befejezni sem sikerült egy este alatt, de majd valamikor arra is sor kerül.

Ez a hét az öt éves szülinap jegyében telt, és mindent elkövettünk, hogy elsőszülöttünk jól szórakozzon. Persze mindeközben mi sem unatkoztunk

​

Próbáltam visszagondolni, de szerintem sosem történt még olyan, hogy kaszkadőr-bemutatót pénzért néztem volna meg. Pedig láttam már jó néhányat életemben. Nem csak autók voltak, hanem Mike Boy is fellépett motoros kaszkadőrként.

A show borzasztó hangos volt, de a zimankó ellenére is mindenki nagyon élvezte.

Nagyon szép őszi hétvégénk volt. Akár motorozni is lehetett volna, de ugye vannak ezek a gyerekek... kicsik még, hogy vigyük őket motorral, és túl sokan vannak, hogy csak úgy ott hagyjuk őket valakinél.

De ez persze nem panaszkodás. Gyönyörű őszi idő volt, kirándultunk, csónakáztunk, gesztenyét sütöttünk együtt.

​